Kecskeméti Napló, 1914. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1914-01-01 / 1. szám

A mi új évünk. Újévkor mindig nekilendül az em­berekben a múltak nehéz napjaiban el­fojtott idealizmus. Uj színezéseket, káp- rázatokat rajzol ki magának a nagyob­bakra törő emberi lélek a lefátyolozott jövő ismeretlen világába. Ilyenkor új­esztendő napján nem akarjuk meglátni az előáradó filiszterséget, a dermesztő közönyt, a minden szépséget letaroló szürkeséget. Csak a világító tornyokat figyeljük, melyek eligazítanak a rejtett jövő szakadékos járásain. A fojtogató ólomsuly, mely kábító erejével nehezí­tette az emberekre az elmúlt szeren­csétlen év lidércnyomását, az ifjú esz­tendő reményteljes napsugarától lehul­lik rólunk s kitárt mellel, feszülő, len­dülő erőkkel kapcsolódunk bele az uj időszakba. Mintha semmi sem bántott volna bennünket a lefolyt esztendőben, mintha nem éreztük volna sohasem a válságok, gazdasági katasztrófák, nyo­morúság fojtogatását, az elszomorító közönségesség, hétköznapiság, gyilkos számumszelét, mely elhervasztja a nyíló virágokat, melyeket a jók, az idealiz­mustól átitatott rajongó nagy lelkek igyekeznek oly fáradhatatlanul, annyi önmegtagadással és áldozattal beleplán­tálni a milliók szivébe, akiket annyira szeretnek. Mert nem tudjuk honnan, nagy szerelmek tüzei égnek lelkűnkben. Sze­retnénk magunkhoz fölemelni minden­kit, aki szegény és közönséges, beléjök önteni szivünk kiömlő bőségeit; szeret­nénk, ha mindenki jó volna ezen a vi­lágon, ha mindenki szeretné egymást, a nyugtalan, a földi életben réveteg szemekkel imbolygó, küzködő embert; ha öntudatos, nagy eszméktől hevülő htellektuel lenne mindenki s ebbe a mi titokzatos földi életünkbe nagy pers­pektívája mindent átfogó, emberi nagy­ságunkhoz méltó látószögből néznénk bele... A jövendő fátyolos ködéből eze­ket a selyemszálakat szövögetjük mi ki magunknak s mert nem láthatunk előre, hogy mi fogja ismét összekuszálni eze­ket a himes szálakat, uj tüzet, uj erőt, lelkesülést nyerünk a biztosan bekövet­kező nehéz idők megküzdéseikre. Az egyszerű nyárspolgár, az agyon- adósodott burzsoa, a lesoványodott éhes proletár, mind igy ábrándozik el, amikor mindenkitől csak boldog újévet hallja. S mindannyi inkább azon kép­zeleg, hogy mennyi boldogságot hoz- | hat az új év s nem gondol arra, hogy mennyi szenvedést ejt méhében. Es igy van ez jól, mert a reménység maga a fél boldogság. Újév napján idealista lesz tehát a legsötétebb pesszimista is. Hát még az mennyi sok öröm, megértés boldogító mosolyát látja biztatóan felé inteni, aki mindig csak tiszta szépségeket kereste az életben, aki keresztényi szeretet, a krisztusi ideál, a haladás, fejlődés, szo- cializálódás és kultúra bajnokává eskü­dött. Mennyi megvalósítandó ábránd, óhajtás reményét kelti benne az új­esztendő. Mindazok, akik nagy emberbaráti szivük magasztos sugallatától ösztö­nözve, fáradozás, önmegtagadás s anyagi áldozat kímélése nélkül minden tehet­ségükkel csak azon vannak, hogy olyan újságot adjanak szellemi táplálékul en­nek a sok értékes kincset magábanrejtő alföldi magyar népnek, melyből beléjük, a lelkűkbe, szivükbe szűrhetik át a krisztusi ideál, az emberszeretet, a jó­ság, béke és haladás nagy gondolatait, hogy megmentsék a destrukció, az ál­próféták istentelen, gyűlölködő anyag­imádó nemzetközi mételyezésétől. — Mennyi szép ábrándkép réménysége biztathat bennünket, ha egy ilyen szo­morú, lesújtó, eltiprással fenyegető esz­tendő, rut, intelligenciában közönyösség dacára is bátran, csüggedhetetlenül, emelt fővel, harcos karral lendülünk be az új esztendő forgatagába, hogy meg­vívjuk csatánkat a lelkek boldogságá­ért, az igazságért, a keresztény kultúráért. Megvivjuk nem kard­dal, mert az igazság sohasem a letip- rásban győz, hanem a béke, a szeretet fegyverével, ahol csak a tett, az eszme, a kimondott és meg nem tagadott meg­győződés bizonyíthatja be: nézd ez az igazak útja. Amidőn tehát egy szilveszteri éj­szaka alatt elfelejtettünk mindent, ami gyászos, ami bántó, ami elszomorító, letörő volt azokra, akik önzetlenül, az igazság szomjuhozásából áldoztak,, fá­radtak s azt reméljük az újév első napján, hogy a jövő esztendőben új korszak nyilik, uj világosság támad a talán kezdetben nehezen ébredező val­lás-erkölcsi világnézet esetleg jóhiszemű, de öntudatlan hívőinek életében. Lelki­ekben egybeforrva, sziveinkkel egyet érezve s egy rendíthetetlen, lelkes ol­vasóközönség hátvédelme mellett, csakis úgy vihetjük diadalra azokat az ideálo­kat, melynél szebbeket, fölemelőbbeket, emberhez méltóbbakat nem adott még ember a földön. Ezt az új évi ajándékot kívánjuk mi öntudatos és öntudatlan elvbarátaink­tól, ennek elnyerésére kérünk a Gond­viseléstől erőt, kitartást és segítséget. A város költségelőirányzata és a jövő feladatai. A város gazdasági életét illető kérdé­sek közűi alig vitatták meg szélesebb kör­ben bármely tárgyat, mint az 1914. évi költségelőirágyzatot. A tárgy fontossága és az adófizető polgárságot általánosan ér­deklő volta csakhamar felkavarta a köz­véleményt. Alig hogy november hó elején meg­jelent a főszámvevői hivatal javaslata, mindjárt tisztába lehetett minden arra hi­vatott tényező, hogy az abban feltűntetett 228,583 korona költségvetési hiány pótadó emelés nélkül nem lesz fedezhető. A pénz­ügyi bizottságban beható és tartalmas vita indult meg . javaslat felett. Ilyen alapos és ennyire mélyreható megbirálásban nem részesült mér költségelőirányzat, mint az 1914. évi. A pénzügyi bizottság javaslata nemcsak azért érdemes munka, mert az előirányzat tételeit számbelileg helyesbiti, kevesbíti vagy felemeli, hanem azért is, mert a jövedelemfokozás érdekében hasz­nos és életrevaló javaslatokat tesz. Ezek közül csak kettőt emelünk ki: a kövezet­vám d'iszabályzatáhak ujjáalkotását és a vámtételeknek 100%-al való felemelését ami évente 42,000 korona több bevételt jelent. Igen életrevaló javaslatnak tartjuk, hogy a város tulajdonát képező belső na­gyobb épületek javítási munkálatai a jövő­ben nem házikezelés mellett készülnek, ha­nem árlejtés útján vállalatba adatnak. Hisz- szük, hogy e címen a múlthoz képest je­lentékeny megtakarítást érünk el és alapo­sabb, jobb munkát kapunk, mint házikezelés mellett. De bármily megfontolt s bármilyen alapos munkát végzett is a pénzügyi bi­zottság, a költségvetési hiányt eltűntetni és a bevételek, kiadások egyensúlyát helyre­állítani még sem volt képes, úgy, hogy még igy is 135,325 korona fedezetlen hiány mutatkozik. Ez az összeg még 4 milliós költség- előirányzatnál is oly tekintélyes, hogy an­nak esetleges megtakarításokból vagy jö­vedelemszaporulatokból való eltüntetése a költségvetési év keretében nem remélhető és annak fedezetéről gondoskodni kellett, A fedezet lehet vagy pótadó kivetése vagy a hiánynak kölcsönből leendő fede­zése. A pénzügyi bizottság és a városi tanács 50%*°s pótadókivetését hozta javas­latba, ami az eddigiekhez képest 20%-os városi pótadóemelést jelent. , / t * a i i 111. évfolyam, 1. szám Ara * uiér. Csütörtök, 1914. január 1. Előfizetési ár: A fi % B • Előfizetési ár: Helyben házhoz hordva: jdjpSÉV i Tg ^ I7idélue£rpostán küldve ?ECe.rr-': ^IX^ITiKl 1 Negyedévre 2 , — . « (fg| ^ ^ W V Ü !§ $ Negyedévre 3 . 50. Egyes szám ára 2 fillér. ^ ~~ _ ^ Vasár > finnepnaoon 4 fii1 K 1 I * Megjelenik minden nap délután g ^ gp fgffffh flÉKHifei SS telefonszám: 274. vasár- és ünnep nap kivételével. fijj Hg iff * * Szerkesztőség és kiadóhivatal: §| ^ffi LJ[ gLJf B ÍL-Ji Előfizetéseket és hirdetéseket Kecskeméten, HL, Arany János-utca 6. szám. W ^ fdveSZ mlndennap 3 kiadóhivatal ,, Bejárat a Széchenyi-tér felől is, a kathoükus ||gj és Szél Nándor bérház második kapuján át. ™ könyvkereskedése, Szabadság-tér 2. szám. j A szerkesztésért felelősr Dt, »TÚL PÁL- | Független politikai napilap, j ,

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék