Kecskeméti Napló, 1914. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1914-01-01 / 1. szám

1. szám. * Újítások a jégpályán. Mint halljuk, az előbb-utóbb megnyíló korcsolyázó sze­zonra a széktói pályán villanylámpák lesz­nek felállítva s igy a korcsolyázó fiatalság­nak örömére késő estig rendelkezésre áll a jég, alkalom nyílik pompás jégünnepélyek rendezésére. Ez az újítás feltétlenül szük­séges ; érdeke az magának a városnak, hogy egy modern jégpályája legyen, de ér­deke a Korcsolyázó Egyesületnek is, mert így a jövedelem jelentékenyen emelkedik csekély befektetéssel. Azok a hivatalnokok, akik a hivatali munkaidő után vagynak a szabadban teendő testmozgásra, mind ki­mennek a Széktó jegére, ha ott villany­lámpákkal bevilágított, nagy területű jégen élvezhetik ezt a kiváló téli sportot. Üdvös lenne, ha a nyáron szokásos társaskocsi já­ratok most is megindulnának. * A közigazgatási bizottság ülése. A b­. város közigazgatási bizottsága tegnap délután tartotta rendes havi ülését, melyen a főispán helyett és annak kérelmére Sán­dor István polgármester elnökölt. Az ülésen csak apró építési és kórházügyi fellebbezé­sek kerültek elintézésre. Egyedüli érdekes tárgy Farkas Bertalan homokszentlőrinci haszonbérlő avatóinak fellebbezése volt. A munkások keresetét ugyanis­ az elsőfokú rendőrhatóság azzal utasította el, hogy meg­szegték a szerződést s a sztrájk által a mun­kaadónak tetemes kárt okoztak. A közigaz­gatási bizottság feloldotta az ítéletet s uta­sította az I. fokú rendőrhatóságot, hogy vizsgálja meg, illetve puhatoltassa ki, szer­ződésbe nem foglalt külön megállapodások voltak-e, mert ez nem tűnik ki világosan a szerződésből. Végül a polgármesteri, kir. tanfelügyelői és kir. ügyészi havi jelentése­ket hallgatta meg a bizottság. * A szegényház forgalma. A városi szegényházban a múlt hó folyamán 31 férfi és 36 nő nyert ápolást. Részükre kiosztot­tak 1199 kgr. kenyeret, 70 kgr. szalonnát és 2012 adag főtt ételt. * A fiatalság köréből. Igazán impo­záns megnyilatkozását adta városunk fiatal­sága Sz. Kovách Ferenc tánctanár iránti meleg és baráti szeretetének akkor, amidőn az ő táncművészetét és tudását azzal ho­norálta, hogy egy 20 tagú, igazán váro­sunk szine-javából álló csoportot állított össze a jövő curzusra, kik úgy a régi tán­cok gyakorlására, mint az újak megtanu­lása végett keresik fel a fiatal mestert. Mi igaz örömmel gratulálunk fiatal barátunk­nak s felkérjük olvasóinkat, hogy minél számosabban keressék fel az „Úri Casino” nyári helyiségében levő táncintézetet s felhívjuk az iparos és kereskedő ifjakat a jövő kurzusra, melyen a tandíj 16 korona, a különcsoportnál pedig a régi 22 korona marad, úgy tudjuk, a haladók pedig 10 koronát fizetnek. — Beiratkozások minden csütörtök, péntek és szombaton este 7—10 óráig és vasárnap d. u. 4—7 óráig. Telefon­szám 2—32. * Tombola a moziban. Nagy Szil­veszter-estélyt rendez ma a mozgóképház igazgatósága. Az év utolsó napján vígak szoktunk lenni, elhatározta tehát az igazga­tóság, hogy ezen az estélyen, csakis humo­ros képekből állítja össze a műsort. Előre is megjósolhatjuk, hogy a közönség na­gyon jól fogja magát érezni már annál is inkább, mivel a műsoron a legkitűnőbb párisi komikusok, mint Pali, Móric, Max Linder stb. szerepelnek. Műsorra van ki­tűzve az Apja fia című 2 felvonásos víg­játék, melynek a főszerepét a Kecskeméten jól ismert Móric játsza. Max Linder ismét egy bájos kis humoros képben fogja az ő utolérhetetlen művészetét bemutatni. E kedvesnek ígérkező estélyt a már tegnap kiállított csinos tombola­ tárgyak kisorso­lása fogja befejezni. Az igazgatóság fő­nyereménynek egy egész hónapra szóló tiszteletjegyet tűzött ki. Megjegyezzük, hogy az előadás d. u. 5 órától éjjel 12 óráig folytatólagos, a nyereménytárgyak éjfélkor lesznek kisorsolva. Kecskeméti Napló 5. oldal. Éjfélkor malacok fogása!! B. U. É. K. Sok mászkálás után jól esik az ülés, Emberen esik meg néha egy kis züllés, Szóval felvirradtunk Sylvester napjára. Felmerül a kérdés: Unt m­ulofii est imáim« ? Tapasztalat szerint, — kérem nem babona, Az Úr e* **remiében annak lesz jó sora, Ki Sylvesterkor magát nálam kimulatja. Az év minden baját borral lecsurgatja. Kedves Barátaim! — Ki nem akar gondot, Vésse jól agyába, amit e vers mondott És megjelenjék ám nálam az OtthioM-be­n, Hol nem szenved hiányt, sem étel, sem borban. Sőt aki többesben mulatni is akar Rendelkezésére áll női zenekar. Nem lesz semmi hiány,­­ mert ki van a létszám De meg ami legfő, barátságosak ám. Üdvözlöm Kecskemét város lakosságát, És megköszönve sokszor tapasztalt jóságát, — Arra kérem mélyen tisztelt híveimet, Pártoljanak az Újévben is, — Kegyeseen engemet! LAJOS, az „Otthon" bérlője, Boldog új évet kívánok nagyra­­becsült vevőimnek és jó barátaimnak Bognár János. IRODALOM. Kritika harminc könyvről. Prolog. A magyar könyv eleve meghalt állat. Apró, kérészéletű, könnyű hétköznapi emész­tésre készült írásokból összeállítják, kisze­dik, kinyomják, színes papírt faggatnak rá fedélnek s kiteszik a kirakatba, ahol hóna­pokon keresztül díszeleg e hazug felírással: „Most jelent meg" ! A m­agyar könyvnek nincsen olvasója. Az olvasó közönség fogalma ma csak újság­olvasásra vonatkozik. Ki a politikáért, ki a tőzsdéért végig böngészi a napilapot, de már a novelláknál s verseknél kevesen állnak meg. A hetilapok felvágatlanul hever­nek a körök és kaszinók asztalán. S a közönség olvasó kedvét teljesen ki­elégítik a mindennapi tárcák, színházi kritikák. Nemesebb, hosszabb életű olvasni valóra azonban kevesen vágynak. S e kevesek is — az intellektuelek és modernek, legtöbbször német könyvet olvasnak. A magyar könyv pedig ez a szegény és meg nem érdemelt nyugalomra kárhoztatott magyar könyv pedig felvágatlanul és szo­morúan tekinget szét a fényes kirakatból s ha megunja az örökös napfényt, bekerül a poros polcra s ott pihen mindaddig, mig a kritika és irodalom történet fel nem fedezi íróját. Mert a magyar könyvnek kritikusa sincs. A figyelmes irodák hivatalos kom­mentárt mellékelnek tisztelet példányokhoz s mert a napi­lapok könyvkritikusa idő és energia pazarlástól megóvják, a magyar könyv még a szerkesztőségi asztalon is olvasatlanul hever. A magyar kritika korup­­tiója — minden tuditás és nagyotmondás nélkül való ez elnevezés, jó és rossz könyvet eltemet. Pedig, hogy beható őszinte kritika mit jelent, legeklatánsabban bizonyítja egy nem rég megjelent magyar regény, Krúdy Gyula „Vörös postakocsi “-ja, amely­nek sikerét annak lehet tulajdonítani, hogy Bródy Sándor méltatta a „ Pesti kis tükör“ -ben. A jó irók a nagyirók nem szánják el magukat nagy dolgok írására, csak hordoz­zák a témát, őrzik és formálják s végül is no­vella lesz a regényből, vagy drámából. A rossz irók, a tehetségtelenek pedig tovább is írnak rendületlenül és kitartással, önön tehetségük nagyságától ittasult lelkük rajongásával, hiszen őszinte szót nem hallottak, hiszen senki sem mondta meg nekik, hogy tehetségtelenek vagytok. A jó író könyve se kel, a rosszét sem olvassák, a kritika egyformán mostohán bánik mind a kettővel s igy nem lehet bántanunk az írókat, akik maguk döntik el, jó-e vagy rossz írók. De haszontalan sirám minden hangos és elégedetlen kritika a kritikáról. Litera­­turánk mai helyzete nem olyan, hogy a közel­jövőben várhatnák a korruptiok meg­­gyógyítását. Reformot sürgetni hiábavaló, csak kivételes helyzetért, könyvekért és írókért lehet szót emelni. Mikor pedig harminc könyv jelenik meg a könyvpiacon, harminc nagy és komoly munka, harminc ismert és híres név, köztük Ambrus Zoltán, Kosztolányi Dezső, Tömörkényi Cholnoky Viktor neve, akkor meg kell térni a kritikának s még ha mind a harminc kötet értéktelen lenne is, foglalkoznia kell vele. És mert nem azok megérdemlik a harminc kritikát, minden őszinte szót s az epilógust, amely a könyv­sorozat fontos­ságával, értékelésével, irodalomtörténeti szerepével kiván foglalkozni. (h.—o.) NYILTTÉR.* Nyilatkozat. Olgyay Ferencet kétszer támadta meg a Magyar Alföld. Az első támadásról ada­tokkal mutatta ki Olgyay, hogy „szemér­metlen hazugság“ s ezt a Magyar Alföld hallgatólag tudomásul vette. A második támadásról pedig megálla­pította Olgyay, hogy frontváltoztatás tör­tént a Magyar Alföld részéről s miután az első támadásban nem sikerült egyéni be­csületét megrabolni, most már a piktort marja benne. Ezek után a Magyar Alföld cikkírója krokit ír, melyben az én személyemmel is foglalkozik. Mindenekelőtt fenségesen derült kedélyének emelek kalapot, mert iga­zán csodálatra méltó, ha valakiről azt állít­ják, hogy „szemérmetlenül hazudik“ és „becsületfosztogató“ és még marad egy krokira való humora. Ebben a krokiban szenzációs leleplezést is tesz. Elárulja amit én sohasem titkoltam és mindenki tudott, hogy a Magyar Alföldbe olykor írtam. Ebben a leleplezésben a publikum előtt csak az a mérhetetlen — azt hiszem a zsurnalisztikában páratlanul álló —­-­perfid aljasság lehet az újdonság, hogy közös akciók részeseit később denunciálnánk azok, akik vele együtt dolgoztak. Ön talán azt hiszi cikkíró úr, hogy a Magyar Alföld olyan mint a Rózsa Sándor bandája volt, hogy aki egyszer evett a kenyerükből, ivott a borukból az életfogy­tiglan reszket a leleplezéstől. Látja, én a nagy nyilvánosság előtt egész nyugodtan jelentem ki, hogy mint radikálisan gondolkodó polgárember a mun­kásosztály törekvéseivel igen sok tekintet­ben rokonszenvezek és a Magyar Alföldbe olykor írtam is. Voltak közös törekvéseink a Magyar Alfölddel, de durvaságait ez időkben is ki­fogásoltam és akkor is az volt a vélemé­nyem, hogy az a hang csak gyűlöletet szít és árt a munkásosztályok érdekeinek. Mióta pedig azt látom, hogy a Magyar Alföld vezetése kihullott a munkásosztály­ból, kivált intelligens munkásvezérek kezé­ből s átment a proffesszionista szocialisták kezébe, azóta ugyan semmi közöm a Ma­gyar Alföldhöz. Azóta a Magyar Alföld nem a munkásosztályok politikáját szolgálja, amit művel az a görénypolitika , melynek célja mindenkit ájultá tenni, akinek a kö­zelébe férkőzhetik. Ezért távolodtam én el a Magyar Al­földtől, anélkül, hogy megszűntem volna rokonszenvezni a munkásosztályok törek­véseivel. * E rovatban közlöttekért nem vállal fele­lősséget a Szerk.

Next