Kecskeméti Napló, 1914. február (3. évfolyam, 26-48. szám)

1914-02-01 / 26. szám

4. oldal. Kecskeméti Napló 26. szám.­ sadalom minden osztályának lehetővé teszi az egyesületbe való belépést. Azonkívül kiköti a tanács, hogy az egyesület, ha er­kölcsi kifogások alá kerül a 20 éven belül­­is, melyre a területet megkapja, elmozdít­ható legyen. Köteles továbbá az egyesület az iskolás tanulók részére is átengedni, amikor csak teheti. Tartozik továbbá az egyesület a céllövészetet is felvenni programjába. Az évi 4000 koronát azonban csak épületekre használhatja fel­­az egyesü­let és nem folyó kiadásokra. A közgyűlés a pénzügyi bizottság javaslata alapján vita nélkül elfogadja az előterjeztést. A polgármester kijelenti, hogy nem csak egy egyesületet akar támogatni, hanem­­ ha más egyesület is odáig fejlődik, az is számíthat a támogatásra. Apróbb ügyek. Barisch Frigyesnek, a községi köte­lékbe való bevételt megadják. Özv. Dobozi Sándorné nyugdiját 624 koronában állapít­ják meg s tudomásul veszik a tanánsiskola szétválasztásáról szóló s megfelebbezett köz­gyűlési határozat jóváhagyását. Bejelenti továbbá a tanács a közgyűlésnek az ágas-­­ egyházi nád, az épület anyagok szállítására (özv. Haas Jakabné és Kozma testvérek) vonatkozó árlejtések eredményét. A legeltetési szabályrendelet. Az intézkedési jogkört a mezőgazda­­sági bizottságnak kérik, amihez a polgár­­mester is hozzájárul úgy, hogy a felebbe­­zési hatóság a városi tanács legyen. A köz­gyűlés ezen módosításokkal elfogadja a tanács javaslatát úgy a legeltetési, mint a a szarvasmarha, sertés és juh terjesztési szabályrendeletre vonatkozólag. A borközraktár telke. A polgármester javasolja a közgyűlés­nek, hogy írjon fel a földmivelésügyi mi­niszterhez, hogy az utóbbi borközraktári mozgalommal kapcsolatban, alkalmasnak tartja-e az eddig kijelölt helyet a borköz­raktárnak vagy újat kíván s így az előzetes munkálatra már 1915. előtt is, amikorra a felállítást kilátásba helyezte, megkezdhetők lesznek. A közgyűlés ebben az értelemben határoz. Szabályozások, kisajátítások. Németh László és társai egy bead­ványban azt kérik a várostól, hogy az árvaházhoz, illetve a tisztviselőtelephez vezető Külső Szabadság-utat nyissa ki, mi­vel az eddigi utakon csak nagy kerülővel juthatni be a városba. Ebben a kérdésben a tanács azt ja­vasolja, hogy mivel ezen házaknak ez évi lakbére a költségvetésbe fel van véve, a kisajátítást a jövő tavaszra halasszák el. A görögkeleti temető részére a Budai­­úton kijelölt új területet a közgyűlés alkal­masnak tartja. A temetőhöz vezető utak kikövezésére kitűzött árverés eredményéről jelenti a ta­nács, hogy a legolcsóbb ajánlat Csurgó József helybeli iparosé. Néhány kisajátítási ügy elintézése s a kisegítő­ iskola államosításáról szóló jelentés tudomásul vétele után a közgyűlés véget ért. Szegedi György tanácsnok terjeszti elő az új legelőrendtartási szabályrendelet ter­vezetét, melyet a földmivelésügyi miniszté­rium felhívása és útmutatása alapján ké­szített a tanács, illetve a mezőgazdasági bizottság. A Gazdasági Egyesület néhány módosítást óhajt belefűzni a tervezetbe, me­lyet előzetesen tudomására juttatott a refe­rensnek, így többek között, hogy a közle­gelői jelleg a 6610 holdnál telekkönyvileg biztosíttassék. Ennek a célja, hogy a köz­legelői jelleg biztosíttassék. Erre a telek­könyv nem lehet cél, mert egy közgyűlési határozattal így is eladható lesz. De ha sza­­bályrendeletileg van fixírozva, az nehezeb­ben változtatható meg. A polgármester javaslata alapján ez a kérdést úgy nyer megoldást, hogy teljesen különállóan fognak a legelők telekkény­­­eztetni s határkövekkel elláttatni s ezek a határok minden évben felülvizsgálás alá kerülnek. — Lehet, hogy akkor csak valamivel betámasztják. — Jön valaki! Hallod? Pár pillanat múlva egy fekete ruhás férfi lépett a putriba. A lány rögtön föl­ugrott. Az öreg asszony föl sem nézett. Egyszerre hangos lett a putri. Cigányul beszéltek, de csak rövid ideig. A lány a fiú kezébe adott egy hegedűt, azután hir­telen végig vetette magát a szalmazsákon, a két kezét a feje alá tette s mosolyogva nézett fel a legényre. A lobogó gyertya­lány az arcába világított. — Szép cigánylány, ugy­e? — Csakugyan. — No de ami most következik! A fiú végig húzta párszor a vonót a hegedűjén, azután a lány lábához állt. Poe­­tikusabb beállítást sohasem láttam ! Pár pillanatnyi szünet után hosszan, ideális tisztán szólt bele a siri csendbe az első hang. Trillázva, lágydúsan, tökéletes, nagy érzéssel a többi. Hol az egyiket néztem, hol a mási­kat. A lány lecsukta a szemét. Akkor a szivem lassan odatapadt a fiú hegedűjéhez . . . hallgattam ... a lelkemet pedig körül zsongvakongva emelték . .. vitték a soha­sem hallott kristálytiszta hangok föl-föl . . . lassan ... a zenitig, az üres végtelenség meleg tanyájába. . . . Kong ... Az öreg templomunk nagy harangja . . . Magamhoz tértem. A cigánylány arcán végig futott egy megcsil­lant könnycsepp. Puhán, bársonyosan, úgy Január 31. A Szabó Ipartársulat bálja. Február 1. A Katholikus Legényegylet estélye. Február 2. Katholikus Népszövetség táncmulatsága. Február 4. Katholikus Estély. Február 7. A Városi Dalárda „Kuruc­ Estélye“.­­ Február 14. A Protestáns Egylet bálja, ahogy jött, elhalt a zene ... A lány hirte­len fölugrott s hangosan csattant forró, tüzes csókja . . . — Jaj, de borzasztó ! Épp a szoknyá­ján akartam igazítani. — Te méltóbb jutalmat nem kapha­tott az a fiú. — Hát tetszett? — ... Paganini lelke van a hegedű­jében . . . ! — És tudod, hogy épp az előbb ütötte a torony órája az egyet. Öt negyed óráig játszott ez a fiú. De most már gye­rünk. Megmozdultak a modelljeim, vége a zenének, mindennek. Újra hangos lett a putri . . . Csak mikor hazaérve, kezet fogtunk, szólaltunk meg. — Mutasd a képed! — Oha nem, majd ha elkészülök vele. Ugy­e fölséges beállítás és a megvi­­lágítás ... és a zene . . . — A lelkemre mondom, elcserélném velük az életemet! Ha elkészülsz a képpel, add nekem. Hogy tudjam, hogy nem ál­modtam . . . — No, és hogy féltél velem jönni. — Köszönöm, hogy elvittél magaddal. Úgy van, ahogy mondtad: gazdagabb va­gyok most, mint előbb voltam. Csakugyan igaz: a művészet az élet napsugara . . . nem élet az élet művészet nélkül . . .! A farsang naptára. A bűntények okai. Midőn Jules Payot műve az akarat neveléséről Weszely Ödön magyar fordítá­sában megjelent, nálunk is sokan olvasták ezt az érdekes munkát. Érdekesnek nevezzük, furcsának is ne­­vezhetnők. Amily tanulságos részleteiben, oly fur­csa alapgondolatában. Alapgondolata az, hogy nincs szabad akarat. Ezt 8 lapon iparkodik bizonyítani. A többi 269 lapon pedig arra akar megtanítani, hogy hogyan neveljem aka­ratomat. Furcsa eljárás! Hogyan neveljük azt, ami nincs? Erre talán azt mondaná Payot, hogy nincs ugyan szabad akaratod, de ha kineveled magad­ban, akkor lesz! -------De akkor tovább kérdezzük, hogy hát mivel neveljem akaratomat, ha nincs akaratom? Mivel neveljem, hogyan neveljem, ha nem függ tőlem, hogy neve­lem-e vagy nem?! Ezen kérdés, hogy van-e szabad aka­rat, végig vonul az emberi nem kultúr­történetén. A kérdéssel együtt végigvonul a két ellentétes félélet is, mely mindenkor küzd egymás ellen : a determinizmus, mely szerint nincs szabad akarat és az indeterminizmus­nak nevezett nézet, mely szerint van szabad akarat. És feltűnő, hogy ameddig az emberek nem filozofálnak, minden ember, az egész társadalom a szabad akarat mellett foglal állást és egész életét ezen az alapon ren­dezte be. De amint teljes az egyetértés az in­determinizmust illetőleg a gyakorlatban, annyira hajlanak az emberek a determiniz­musra, amint bölcselkedni kezdenek; olyan­nyira, hogy majdnem az lehetne mondani, hogy a katholikus theologián és az aristo­­telico-scholastikus bölcseleten kívül min­denütt tért foglalt a determinizmusnak vala­mely (élettani, lélektani vagy theologiai) válfaja. Sok homályt sikerült eloszlatnunk, ha tekintetbe vesszük, hogy a szabad akarat védői sohasem állították az emberi akarat feltétlen függetlenségét általában minden befolyástól. Ha van is szabad akaratom, azért nem vagyok független attól, hogy mit tudok, hogy mit látok, hogy minő környezetben nőttem fel, hogy minő az egészségem, mi­nek az öröklött hajlamaim. Mindezen tényezőknek befolyása alatt állok, csakhogy ezen befolyás nem kény­szeríti az embert. Könnyebb ezen befolyásnak engedni, mint neki ellenszegülni, s ezért sokan, a legtöbben, gyakran engednek ezen belgás­­nak, bár máskép is cselekedhetnének. Ilyen behatások alatt áll a bűnöző em­ber is. Tudna ellentállani, ha nagyon akarna. De hogy könnyebben akarhasson, segíthe­tünk neki azzal, hogy kiragadjuk a bűnre vezető befolyás alól. Kimenteni az embert a bűnre vezető tudatlanságból vagy környezetből, ez egyik alaptényezője annak a büntetőjogi iránynak, melynek hazánkban Balogh Jenő, Angyal Pál és Bernolák Nándor az úttörői. Ennek keresztülvitele individualizáló nagy detailmunkát igényel, melyet a bíró­ság vezethet és irányíthat, az állami hata­lom erkölcsileg és anyagilag támogathat, de csak a társadalom, minden jóakaratú emberek összesége végezhet el. Midőn a fiatalkorúak bíróságának in­tézménye uj teendőket biz a társadalomra és ezeket is kész örömmel vállalja a jövő nemzedék erkölcsi megmentésére. * Hivatalvizsgálat. Január 30-án tar­tott a polgármester hivatalvizsgálatot az anyakönyvi hivatalban. Mindent a legna­gyobb rendben találván találván, megelé­gedését fejezte ki.

Next