Kecskeméti Napló, 1914. március (3. évfolyam, 49-73. szám)

1914-03-01 / 49. szám

IIL évfolyam, 49. szám Ara 4 fillér. Vasárnap, 1914. március 1. Előfizetési ár: cp* ^ £ Előfizetési ár: Helyben házhoz hordva:! «pB -ak­or ,­rm IS -f.», j*v:V ' $ÉIÉ-i 1A Vidékre postán küldve Egész évre 8 kor. — f. I Erlivli pSaSPfj fffiipSr lm 1'* J« Egész évre 14 kor. — f Félévre. .4 . - . M 1 i 1 Í X fé,évre • 7 ■ “■ Negyedévre 2 . - . EH || | | H MA fl| Negyedévre 3 . 50. Egyes szám ára 2 fillér. IP TM WWW W W vasár. e$ önn­epnapon 4 f„ Megjelenik minden nap délután fi |^eeygi&, II telefonszám: 274. vasár- és ünnep­nap kivételével. Kl |y ifi # # Szerkesztőség és kiadóhivatal: sl« Előfizetéseket és hirdetéseket Kecskeméten, ül., Arany János­ utca 6. szám. ^ felvesz mindennap a kiadóhivatal Bejárat a Széchenyi-tér felől is, a katholikus . ..^ és Szél Nándor bérház második kapuján át. könyvkereskedése, Szabadság-tér 2. szám. Felelős szerkesztő: Dr. GYEN­ES SÁNDOR. Független politikai napilap. “í?»m­ao? kl,a,dóÁ « a KECSKEMÉTI NAPLÓ lapkiadó társaság.­­­­ Üdvözlöm a várost. Kecskemét! Téged a hires város­nak ismer az ország. Úgy szerepelsz, mint a magyarság egyik legerősebb vára. Magyar a szived, a lelked. Van benned erő, életrevalóság. Van jövőd. Vannak aspirációid. És az mind ma­gyar vonatkozású a legtisztább, a leg­romlatlanabb szűzi értelemben. Polgár­ságodról ugyan azt mondják, hogy büszke, de ez nem igaz. Nem büszke­ség az, mi benned lakik, hanem az ősi, nemzeti jellem, amely önérzetes, komoly, megfontolt és aki mégis büsz­keségnek nevezi, talán bevándorolt, talán degenerált, — nem tudom, — de bizonyos, hogy már nem az eredeti fajtából való. Egyszóval, megérdemled, hogy „hírös város“-nak hívjanak. A pénteki közgyűlés óta még inkább, mert apá­cákat hívsz falaid közé. Sőt nemcsak hivod őket, hanem nagylelkűen oda­­nyújtod nekik kezedet, azt az erős kezet, mely sok jót tehet, de sokat is rombolhatna, ha akarnád — és azt mondod : gondoskodom rólatok ! Meg­adom ami legszükségesebb, hát bol­doguljatok ! . . . Nos ez még híresebbé teszi ne­vedet különösen ma, amikor annyira megnőttek azok az apácák. Valóság­gal mumusokká fejlődtek. Például Franciaországban, honnan országos rendeletekkel űzték ki őket. És szép hazánkból is kiűznék nagyon sokan, csak ne lenne annyi sötét fejű, kreni­­kális polgártárs, akik sehogysem akar­nak­­ haladni, így legfeljebb csak beszélhetnek, írhatnak, suttyomban dol­gozhatnak a XX. század egyik legna­gyobb veszedelme — az apáca­ intéz­mény ellen. Még lenne egy mód: boszorkánypöröket indítani. De mi lesz a felvilágosultsággal ? Utóvégre egy kis affektáció nem árt a modern em­bernek sem. De finoman, parfümös puskapor­ral lehet lövöldözni az invázió ellen. Vége az emberies életnek! Vége a fe­­lekezetközti békességnek ! Vége a ha­ladásnak ! Elpusztul a magyar női tí­pus! Beleszédül, belesavanyodik abba a sűrű ködbe, ami körülfollja a sár­kányok réztengelyen forgó kastélyát,­­a­­ zárdát. Szegény kis apácák ! . . . Ugyan gondoltatok-e valaha rá, hogy a világ észrevesz és országok, erős torkú em­berek rémüldöznek tőletek?! Ti elvo­nultok házatok csöndes falai közé. Él­­e­tek hivatástoknak. Lelketek az ideálok­­ magas régióit járja. Nem érzitek, csak­­ szemlélitek a nagy küzdelmeket, melyek a rohanó élet porondjáról annyi embert taszítanak a mélységbe, a sárba. Onnan a magasból, hová tiszta lelketek szár­nyai emeltek, jobban kivehetők a küzdő felek. Jobban láthatjátok, hogy ez miért győz, amaz miért bukik. És jó, hogy látjátok, mert hiszen tanulni járnak hoz­zátok gyönge teremtések, törékeny lel­kek — a gyermek­szobákból, az édes­anya ölelő­­karjaiból. Íme nyomon ki­séri őket a szülők reménysége és aggo­dalma. Ti pedig szeretettel hajoljatok le hozzájuk és fölemelitek őket. Irányt adtok a fejlődő lelkeknek. Helyes-e az irány, van-e benne élet, tartalom, kul­túra, sikk — én nem vitatkozom fö­lötte. Nekem elég, ha azt látom, hogy önfeláldozó munkátok nyomán a női eszmény jelenik meg a társadalomban. Nem bágyadt, holdba néző idióta, hanem értelmes, művelt leány, akinek visel­kedésében, mint a virág harmatcseppje, mint a lepke himpora, úgy tükröződik vissza szemérmetessége és tisztultabb világnézete. És a pontot már föl is tehetném, de még egyet. Sok minden változhat a világon. Változhatnak a közlekedési eszközök. Homoktenger helyett kera­­miton járhatunk. Vonat helyett repülő­gépeken. A divat orgiákat ülhet a vál­tozatosságban, de a női ideál, legalább a magyar nőé a XX. században is a tiszta, szemérmes, gyöngéd lélek, mely­nek van erkölcsi tőkéje, van esze, és van korának megfelelő műveltsége. Ezért üdvözöllek „hírös város“ Kecskemét. Megérezted, hogy mi hi­ányzik még kultur intézményeidből. És mivel érzed, hogy szükséged van rá épen a­­XX. század sokféle áramlata között, nem alszol, hogy rémképeket álmodj, nem fülelsz felelőtlen hangokra, hanem még a felekezeti különbséget is félretéve egyesülsz, hogy amit az idő és korszellem sürget, annak megterem­téséhez segédkezet nyújts! Ez is az erőt, az élő életet hirdeti benned, mely­nek adja Isten, hogy a jövőben egyik szerény, hasznos tényezője legyen a falaid között épülendő katholikus leány­nevelő intézet. K. J. Betekintés a szülői házba és iskolába. Folytatás 11 Van még egy pár tanulságos adatom. Kérem, szívleljék meg ezeket is. Kérdőívünk feleletet kívánt arra is, hogy ki nyújtotta először a tanulónak a szeszesitalt ? Azt hiszik talán ki­hallgatóim, hogy többnyire a szülök tudta nélkül rokonok vagy idegenek? Oh, dehogy! A gyermekek őszinte vallomásából kiderült, hogy az esetek 59-6‰-jében a szülők, 38’7° C-jében bátyjuk vagy rokonuk. Istenem ! de kevés szülő gondol arra, amikor gyermeke kezébe az első poharat adja, hogy jobb kedve legyen — milyen végzetessé válhatik ez majd a gyermek további életére s hogy az elzüllött vagy megfagyott részegnek utolsó pohara az első pohárnak a folyománya volt. Két dologgal pedig t. hallgatóim, le­gyünk tisztában s ne feledjük soha : 1- ször, hogy majdnem minden iszá­kos ember a mértékletes iváson kezdte s úgy merült bele jobban-jobban. 2- szor, hogy a szeszes italoktól való teljes önmegtartóztatás soha, egyetlen eset­ben sem vált még ártalmára senkinek. Most olvasón a hírlapban, hogy az orosz cár leiratot intézett országa pénzügy­­miniszteréhez, melyben fölemlíti, hogy leg­utóbbi útja folyamán mély sajnálattal ta­ Udvardy János elektrotechnikai, elektroerő­­átviteli és felszerelési vállalata KECSKEMÉT, Nagykőrösi­ u. 10. Van szerencsém a nagyérdemű közönséget értesíteni, hogy a Nagy­­kőrösi-utca 10. sz. alatt (Fleischman házban) egy a mai kornak megfelelő elektrotechnikai vállalatot nyitottam. Vállalatom működése kiterjed: villanycsengő, villanyvilágítási, villanyos motorok, házi telefonok stb. berendezésére, azok szállítására, javítására és jó karban tartására. Üzletemben kaphatók a legszebb (árjegyzék szerint kiválasztott) csillárok, továbbá a valódi, (75 %-ot megtakarító) „Fémszálas“ lámpák, melyeknek minőségéért szavatosságot vállalok. Vállalatomat a n. é. közönség szíves jóindulatába ajánlva, vagyok kiváló tisztelettel UDVARDY JÁNOS

Next