Kecskeméti Napló, 1914. március (3. évfolyam, 49-73. szám)

1914-03-01 / 49. szám

2. oldal t­ pasztalta az iszákosság által előidézett nagymértékű szegénységet és gazdasági pusztulást. A cár ezért gyökeres pénzügyi és közgazdasági reformokat kíván országa részére, mert — úgymond — nem enged­hető meg, hogy az állami pénzügyek ked­vező helyzete az orosz polgárok erkölcsi és gazdasági erejének pusztulásán alapuljon. Hát igaz, hogy a szeszes italokról egy népet leszoktatni máról-holnapra nem lehet, de az is igaz ám, hogy jó törvényekkel, erős nemzeti akarattal, néhány évtizedek alatt igenis lehet. Kitűnő példa rá Svédország. Ez az 50-es években még Európa legiszákosabb népe volt s ma egyik legjózanabb életű nép. Az igaz, hogy ott a községi ügyek­ben a nőknek is van szavazati joguk s minthogy a község határoz a fölött, hogy enged-e vagy nem szeszmérést nyitni — hát persze, hogy a nők leszavazzák. Bizonyos, hogyha nálunk is ilyen ön­­kormányzat volna, a családanyák a korcsma­tilalmakra szavaznának. így azonban csak a bornagytermelők örvendenek (persze könnyen érthető okok­ból) vannak, hogy Kecskeméten „a házi borkimérések is szépen elszaporodtak s ezen a réven is sok bor elfogy.“ így ol­vastam nemrég az egyik helybeli lapban egy nagy bortermelő tollából. Engedjék meg ki­hallgatóim, hogy utoljára még néhány kérő szót intézzek az iskolás gyermekek nevelése s jövője érde­kében az összes szülőkhöz és családokhoz. A múlt évben megkezdtük az alkohol­ellenes tanítást az iskolákban nagyobb gonddal s kifezettebb módon, mint azelőtt. Mi ezzel a tanítással hintjük a gyer­mek lelkében a jó magot, tehát megtesz­­szük ami a testi és erkölcsi nevelés fel­adatából reánk hárul, de kérve­ kérem, tegyék meg a szülők és családok is, nehogy elpusztuljon otthon az, ami jót az iskola termelt. Ezt a jóakaratú s egyertértő közremű­ködést kérem én gyermekeik boldogsága érdekében é­s szívemből kívánom, hogy vidám, józan, kedves és becsületes jellemű, egészséges család legyen városunk népé­nek boldogsága. Kerekes József: TÁRCA. Egy rózsabokor. Irta: Kincs István. Sohár Guszti fütyürészve kapaszkodott föl az emeletre s mindjárt a lépcsőtől jobbra, botjával alaposan megdöngette az ajtót. — No szabad, nem szabad ? — tört ki belőle a bomlott jókedv — a kulcs azt mondja, a medve benn van az odújában, csak nem jelentkezik. Azzal egyszerűen benyitott. — Gyuri! — kiálltott a gazdára, ki csak immel-ámmal emelkedett föl az asztal mellől, melyiken írások, könyvek hevertek szerteszét — mi dolog ez ? Hát téli álmot aluszol ? Három hét óta színedet sem láttuk.­­— Ej, hagyjatok békét !jj —­ morgott kedvetlenül Gálos György, az életbiztosí­tási ügynök. — Morogj csak, morogj! Különben el sem tudlak képzelni. Hanem azért ide a kezedet. Szervusz! — Isten hozott! Mi járatban vagy ? — Veheted észre. A te udvarlásodra jöttem egyenesen. — S egyéb semmi? — Ah, látom, érdeklődik a nagysá­gos úr. No ezt szeretem. Hát igenis, ha tudni akarod, a mackót szeretném kihaj­szolni az odújából. Estére társaság lesz a vörös bikában. Nők is hivatalosak. Meg kellett ígérnem, hogy téged is elviszlek. — Hoztál istrángot? — Minek az nekem ? — Mert anélkül bajjal lesz valami abból a szállításból. Nem megyek embe­rek közé. — Ne komoly, Gyuri. Te, aki mindig olyan jókedvű voltál, egész társaságokat elmulattattál, most egyszerre folyatod az orrod vérét. Mit ettél, hogy annyira meg­fekszi valami a gyomrodat? — Igazságod van, jóllaktam az embe­rekkel. Gyújts rá! — Ha már olyan szépen kínálsz, miért ne. És Guszti agyarai közé szorított egy cigarettát. — De mégis, kedves barátom — kezdte Sohár újból — hidd el, nem értelek. A mérnöki tudományhoz sem konyitok so­kat, de téged még kevésbbé értelek. Mit lóggatod a fejedet, mint a szárnyaszegett madár nem is tudom micsodáját lóggatja ? — Valószínűleg a szárnyát — mosoly­got kesernyésen Gálos György. — No hát igenis. Tegyük, hogy a szárnyát. Mert épenséggel lógathatná más testrészét is. Hanem sebaj. Én most rólad beszélek. A te lelked, barátom, olyan, mint a szomorufűz. S ha valami szomorufűz lóggatja az ágat, az legalább lóggatja. Remé­lem, most nincs kifogásod a hasonlat ellen. — Dehogy van, Guszti, te mindig eltalálod . . . — Szarva között azt a bizonyos má­sik dolgot. No igenis. Én, barátom, ki nem állhatom a csodálatos embereket. S te, Gyuri lelkem, kezdesz már csodálatos lenni valósággal. Tehát újra fölteszem a kérdést, mondd el őszintén, mi bajod, mert néma gyereknek és az édes­anyja sem érti a szavát. — És azt hiszed te, megérted, ha én elmondom? — fakadt ki Gálos türelmetle­nül — hiszen olykor magam is úgy va­gyok, hogy magam sem érzem magamat. Sohár Guszti hatalmas füstfelhőt fújt barátja orra alá, mintha csak azt akarta volna vele mondani: — Ne bolondulj, Gyuri. — Hidd el, Guszti — folytatta ked­vetlenül a gazda — olyanformán érzem magamat, mint aki fölött beborult az ég és nem tudja, fog-e még valaha napsugár keresztültörni ezen a szürkeségen. — Akkor, lelkem, nem ismered a kalendáriumot. Az a borult napokra min­dig szép időt diktál. — De az én lelkem égboltja egé­szen más. — Akkor másképen is tör keresztül rajta a napsugár. De hogy keresztül tör, annyi bizonyos. Száz szivarba fogadok. — Nem szeretem a rossz vicceket. Hagyj békét, barátom, csak látod, hogy beteg vagyok. — Te — ugrott föl Sohár Guszti — te csalódtál valakiben. — Meglehet. — Asszonyban ? — Nem hiszem. — De lelkem, azt nem hinni, hanem tudni kell. — Legalább sohasem szerettem. — Az más. Az asszonyok csak azo­kat teszik lóvá, kik beléjük vannak bolon­dulva. Te, talán megroppantál vagyonilag? — Volt egy Gyűjteményre való Kos­­suth-bankóm, de ha jól tudom, még most is megvannak. — Hát akkor nincs szerencséd a kár­tyában, podagrás lettél, vagy neki futottál Kecskeméti Napló 49. szám. A telefon reformja. A kereskedelemügyi minisztériumban most dolgoznak a telefon reformján, mely még ez évben életbe lép. Az érdekes re­formtervből a következő fontos részleteket emeljük ki, amelynek bizonyára érdekelni fognak mindenkit. A reform szerint először is megszün­tetik a mai telefondíjazást, még­pedig az egész ország területén Budapest és Újpest kivételével miniszteri rendelettel, a főváros­ban pedig törvényhozásilag. Az új telefon­­tarifa szerint a csomagpostához hasonlóan az országot hat távolsági zónára osztják s e zónák szerint új telefondíj szabást léptet­nek életbe. A helyi tarifát úgy állapítják meg, hogy két kilométernyi körzeten belüli be­szélgetésekre bárki évi 60 koronáért bérel­het egy telefon állomást s az új előfizetők egy negyedévi előfizetési díjat előre tartoz­nak fizetni. A helyi beszélgetés tehát lényegeseb­ben olcsóbbá válik, de ezzel szemben meg­szüntetik a törvényhatósági bérletet s min­den távolsági beszélgetés a zónák szerint megállapított tarifa szerint díjköteles. A legalacsonyabb zónában egy 3 per­ces beszélgetés díja vidékre 20 fillér. Helyben az évi 60 koronáért bérelt állomásról két kilométer körzeten belül min­den beszélgetés díjtalan. A posta palota lesz a díjazási központ s körzete két kilo­méterre terjed ki. Az Interurban beszélgetésekért eddig követelt telefonbiztosítékot teljesen törlik s a postakincstár az interurban beszélgeté­sek diját hitelezi előfizetőinek. Ezek a dijak zónánként emelkednek, de a legnagyobb távolságban sem haladják túl három per­cenként a két koronát. A posta ezzel az újítással azt akarja elérni, hogy a vármegyei hálózatok túlter­helését megszüntesse, ami pedig a legna­­nagyobb mizériáknak az okozója. Ha minden vidéki beszélgetés díjkö­teles lesz, az ok nélküli beszélgetések el­maradnak, ettől pedig a szakemberek a vonalak tehermentesítését várják . Így job­ban kielégíthetik a közönség igényeit gyors és pontos kapcsolással. Nevezetes újítások még az éjjeli elő­fizetés életbeléptetése kedvezményes tarifá­val, mert éjjel a vonalak kevésbbé foglal­tak. Igen érdekes és praktikus a társaselő­fizetési rendszer. Például egy ház lakói együtt bérelhetnek évi 60 koronáért egy telefonszámot lakásonkint külön állomással s ezek az előfizetők egy közös vonalon, de a saját külön telefonjukról beszélhetnek. Ennek természetesen az a hátránya, hogy a közös beszélgetők egymás beszélgetéseit kihallgathatják, de különböző foglalkozási körű emberek igen olcsó telefonhoz jut­hatnak. Lesznek időszaki állomások s egy-egy telefon bizonyos hónapra is bérelhető. Lé­nyeges és nagyjelentőségű újítás az auto­mata, vagy zsebtelefon életbeléptetése. Ez az elmés új találmány egy miniatűr, zseb­ben hordható telefonkészülék, mely 400 beszélgetésre alkalmas és a posta 40 ko­ronáért árusítja. A zsebtelefonon, ha a fel­állítandó konnektorokba kapcsolják, bár­honnan bárhova lehet beszélni. Ezzel a kon­nektor rendszerrel az előfizetők lakásuk bár­mely szobájából beszélhetnek. Hat korona külön díj ellenében a te­lefon állomás éjjelre kikapcsolható a for­galomból. Egy 4 koronáért bérelhető dugasz készülék alkalmazásával vidékre a megfelelő díjtétel ellenében a posta hivatalos óráin túl is kap kapcsolást az előfizető. * * A cséplőmunkások a munkásbiz­­tosítóban. A kereskedelemügyi miniszter leírt az összes törvényhatóságokhoz a gazda­sági gépmunkások baleset ellen való biz­tosítása tárgyában. A leirat elrendeli, hogy az 1912 VIII. tc. 5 §-a értelmében a gazda­sági gépek tulajdonosai bárminő gazdasági gép mellett alkalmazott összes munkásokat a vizsgázott gépész kivételével az Országos Gazdasági Munkás és Cseléd­pénztárnál kötelesek baleset ellen biztosítani. A szóban levő egyének iparosoknak tekintendők, akik munkakörüket tehát csakis iparigazolvány váltása mellett gyakorolhatják.

Next