Kecskeméti Napló, 1914. június (3. évfolyam, 125-146. szám)
1914-06-03 / 125. szám
III-ik évfolyam, 125. szám. SZ&T(Ici Kecskemét, 1914. junius 3. * Előfizetési árak: * . . Megjelenik minden nap délután Helyben házhoz küldve, vidékre postán küldve. Független politikai napilap vasár- és ünnepnap kivételével. Egész évre K 8.— Egész évre K 14.— Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fél évre „ 4.— Fél évre .. 7.— Arany János utca 6. —0. Telefonszám: 274. Negyedévre „ 2.— Negyedévre „ 3.50 Felelős szerkesztő: GYENES SÁNDOR dr. ^ Laptulajdonos és kiadó : **» Egy szám 2 fill. Vasár-és ünnepnap 4 fill. a „Kecskeméti Napló" lapkiadó-társaság. Egységes gazdaközvélemény. Egységben az erő, széthúzásban a gyengeség és pusztulás. Ezt az örök igazságot tanítja a magyar történelem minden lapja, de fájdalom, ez a nagy eseményekben annyira gazdag nemzeti történelem a nagy igazságnak csak a második felére szolgáltat dokumentumokat, mert mindig nagy volt a magyar, amikor egymást kellett pusztítani, de majdnem mindenkor kicsinek mutatkozott, mikor egymást kellett volna összetartással erősíteni. Vigasztaló a legújabb két évtizedének az a felemelő tapasztalata, hogy mióta elhangzottak a gróf Károlyi Sándornak a gönci levélben megírott igéi: „Akié a föld, azé az ország“, a magyar gazdatársadalom a magyar nemzeti társadalomnak az egyetlen tényezője, amelyben az egységre való törekvésnek, az egymást megértésnek igazán lelkesítő példái mutatkoznak. Ma már megvan a gazdák tábora. Kicsiny kezdetekből fejlődött ki ez az imponáló hadsereg. Kis gyülésezések, apró összejövetelek, sokszor több vezér, mint közkatona voltak kezdetei ennek a megerősödésnek.. Majd jöttek a nagyobb események, kongresszusok támadtak a néhány lelkes ember barátságos beszélgetéséből, megszületett a Magyar Gazdaszövetség évi nagygyűlése az ország különböző részein, mint intézménye a magyar gazdatársadalomnak és minden gyűlés előbb vitte a nemzet gerincének egybetartozását. Kecskemét, Siófok és Kassa után most Temesvár következik a derék magyar városok között, mely falai között vendégül látja a Magyar Gazdaszövetség által öntudatos, célra törekvő, gondolkodó egészbe foglalt magyar gazdatársadalmat. Ennek a már minden évben nagyobb és nagyobb arányokban megismétlődő nemzeti eseménynek van egy olyan vonása, amely megadja annak a színét is. Ebben az országban ugyanis ez az egyetlen ezereket magában foglaló tömörülése az embereknek, amelyben belső választóvonalak nincsenek. Együtt van itt ezeken a gyűléseken az ezer holdas a kisbirtokossal, a bőrkabátos a ködmönössel, az egyszerű munkás azzal, aki tudásával, a szellemi munkájával igyekszik előbbre vinni a magyar mezőgazdaságot. Ezt nem termeli sem az iparos, sem a kereskedők semmiféle gyülekezete. Mert a nemzeti kereset egyéb ágainál a tartózkodás szerint történik a szervezkedés, a kisiparos nem találja otthonát a nagyiparos szervezetében, a kis és középkereskedő mit keressen a nagy merkantelisták és a bankok gyülekezeteiben, amelyeknek összes bölcseségük rendesen abban merül ki, hogy a nagytőke igájába miként hajlíthatók be a kisebb existenciák. Egységes ipari és kereskedelmi közvélemény nem is születhetik, de az egységes gazdaközvélemény az igenis már születőben van ebben az országban, azt érlelik a gazdatársadalmi szervezetek ezek élén a Magyar Gazdaszövetség, amely szervezetében megtestesíti a demokrácia igazi alkotó elemét, azt, hogy nem követelőzések, hanem kölcsönös érdekek felismerése alapján emeltessenek felebb azok, akik az anyagi és erkölcsi boldogulás kevesebb feltételeivel rendelkeznek. Ennek az igazi demokráciának készül ünnepe Darányi Ignác elnöklete alatt Temesvárott. Már maga a gyűlés színhelye is érdekes. Ez vegyes nyelvű, főleg ipari és kereskedelmi jellegű régi kulturált város, központja a legnagyobb mezőgazdasági jellegű szervezetnek, virágzó vármegyei gazdasági egyesülettel. Ebben visszatükröződik az az igazság, hogy a mezőgazdaságtól nem húzódik sem az ipar, sem a kereskedelem, hanem abban létének jelentékeny feltételeit találja meg. Ez a vegyes nyelvű, iparos és kereskedő város készül igazi magyar vendégszeretettel fogadni a magyar gazdákat, akik Temesvárott bizonyára jelentékeny állomásához érnek el a szervezkedésüknek. A magyar szabadságharc nagyemlékű pontján a magyar gazda valószínűleg új felszabadítási harchoz fog fegyvert, kezébe veszi a modern, fegyvert, a szervezkedés fegyverét és éltető vért önt eddigi törekvéseibe azzal, hogy innen, ebből a gyűlésből fogja belső értékének teljes súlyával megkövetelni a törvényhozásba készülőktől, hogy ennek az országnak az egyetlen igazán virágzó nemzeti iparát a mezőgazdaságot többé ne tekintsék magára hagyható, segítség nélkül való egyszerű kereseti ágnak. A már megszületett, most pedig teljesen megszervezendő egységes magyar gazdaközvéleménynek erre meg is lesz a kellő súlya. Nagyközségekből a mezővárosok Annak dacára, hogy a községi reform megalkotását beláthatatlan időre elodázták, nagy csalódás volna azt hinni, mintha a belügyminisztériumot nem foglalkoztatnák a községek szervezetével kapcsolatos kérdések. A községi igazgatás alapos és annak minden elágazását felölelő reformjára sem a közel, sem a távolabbi jövőben ugyan semmi kilátás nincsen, mindamellett nem lehetetlen, hogy a városi törvény reformjával kapcsolatban a nagyközségeknek lehetővé fogják tenni, hogy fejlettebb és szabadabb mozgást biztosító szervezethez jussanak. Mint tudjuk, sehol oly abnormis község és városalakulási viszonyok nincsenek, mint hazánkban. Kicsiny, 1500—3000 lélekszámú helyek költséges rendezett tanácsú városi szervezettel bírnak s még azt sem lehet ezen kis lélekszámú helyek mindegyikére ráfogni, mintha a városi léthez szükséges karakterrel rendelkeznének. — Ezzel szemben nagyobb lélekszámú, haladni vágyó és haladásra képes nagyközségeink száz és százszámra találhatók, melyek a községiszervezet szűkös béklyóiba szorítva nem képesek azon kulturális, gazdasági és szociális erők kifejtésére és érvényre juttatására melyek felvirágzásukat ,és előrehaladásukat biztosíthatnák. Hogy csak többet ne említsünk, 62 tízezer lélekszámon felüli nagyközség van hazánkban s ezzel szemben van 54 olyan rendezett tanácsú város, melynek lakossága nem éri meg a 10 ezer lelket. A rendezett tanácsú városok közt van 25 olyan, melynek lakossága nem haladja meg az 5 ezer lelket s több olyan, mely 3 ezer lelket sem számlál. Bizonyos az, hogy községeinknek már régen más közigazgatási szervezetre volna szüksége. Ezt belátták az illetékes tényezők is s legutóbb a belügyi költségvetés parlamenti tárgyalása alkalmával többen hangoztatták, hogy szükség van egy harmadik községi típusnak, az úgynevezett mezővárosnak a r. t. városok és nagyközségek közé való beállítására.