Kecskeméti Napló, 1914. július (3. évfolyam, 147-177. szám)

1914-07-01 / 147. szám

ill­ik évfolyam, 147. szám. SzGTCld. Kecskemét, 1914. július 1. ^QGBSlB3BSSBESEBEBQSSi^SSei£8S^^Sl^£K^3^SBEEQEDDQEEBEEBSZD •* Előfizetési árak: ^ . Megjelenik minden nap délután Helyben házhoz küldve: Vidékre postán küldve: £*LlCJCjetleTl pOlltlkQl­TlBplldp •*» vasár- és ünnepnap kivételével. Egész évre „ 6.— Egész évre K 14— Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fél évre „ 4. Fél évre „ 7.— Arany János­ utca 6. Telefonszám: 374. Negyedévre .. 2.­ Negyedévre .. 3.50 Felelős szerkesztő: GYENES SÁNDOR dr. ■*» Laptulajdonos is kiadó: Egy szám 2 fill. Vásár-és ünnepnap 4 fill. a „Kecskeméti Napló" lapkiadó-társaság. A gyilkos merénylet mely a trón várományosának és hitve­sének borzalmas haláláról értesített ben­nünket, még mindig dermesztő hatással nehezedik lelkünkre. Vájjon ki tudná még csak sejteni is a következményeket, melyeknek elő­idézője lehet ez a világtörténelmi tra­gédia ? Mert a kiszenvedett királyi holt­testek fölött nem az állami és er­kölcsi rendbontó anarchizmus ül orgiát. Itt általánosabb őrület, sötétebb tervek adtak életjelt magukról. A fékevesztett nemzetiségi fanatizmus, mely már évek óta szövődik, sistereg, bugyborékol a Balkán odúiban és hacsak erős kezek föl nem lebbentik a fátyolt teljesen és el nem oltanak minden tüzet, szunnyadó parazsat és alattomosságot még sok, megrázó tragédiát idézhetnek elő fönt és alant egyaránt. De hagyjuk most... hagyjuk árut, aljas szenvedélyek boszorkány kony­háit ! Legalább addig, amíg lelkünk fel­ocsúdik valamennyire a mindent meg­bénító fájdalomból és rémületből. Fe­­rencz Ferdinánd trónörökös, a fenséges úr és halálában is annyira bálványozott hitvese, Hohenberg Zsófia hercegnő nincs többé... Kihűlt holttestüket már azóta külön udvari vonat szállítja Bécs felé — nyugalomra.... Óh Istenem, ezt is meg kellett ér­nem! — mondotta ősz királyunk a rémes hit hallatára. Az a jóságos, öreg uralkodó, akinek angyali lelke olyan nehéz és vértől ázott kálváriát járt meg uralkodásának hosszú ideje alatt. Meg kellett érnie, hogy öreg napjait is sze­retteinek kegyetlen legyilkolása döntse ki a teljes gyászba. És mi magyarok nem-e ugyanazt mondhatjuk? Nem kell-e nekünk is oda­járulni felséges uralkodónkhoz és vele együtt zokognunk reményt vesztetten, csüggedten . Ezt is meg kellett érnünk? Hiszen annyi remény, a boldogulásnak annyi hő vágya fűződött trónörökösünk magasztos személyéhez. A nehéz kál­váriák és küzdelmek után ... Most a browning-pisztoly durranása szétrombolta aspirációinkat. Elmerülhe­tünk a mélységes fájdalomban és amig a fenséges halottat eltemetjük abba a szellemi mauzóleumba, ahol már egy másik trónörökös, Rudolf emlékei van­nak elrejtve, addig a másikat, kihez pe­dig sok Szép ábránd, sok lovagias terv fűzött bennünket egy ideális házasság­­kötés óta, hasonló véget ért nagyas­szonyunk, Erzsébet királynénk mellé helyeztük. Hátha majd égbeszállt és üdvözült lelkük onnan a magasból tekintenek reánk és amiben nem volt alkalmunk és hatalmuk részesíteni, azt imádsá­gukkal fogják kikönyörögni a minden­ható Istentől. Amilyen gyászos és erőszakos volt távozásuk, olyan boldog és nyugodal­mas legyen földöntúli életük. K. J. * A borzasztó merényletről, mely rövid idő alatt ismeretes lett az ország minden részében, alábbi értesüléseinkben számolunk be olvasóinknak: A trónörökös Boszniában. Ferenc Ferdinánd az idei nagygya­korlatok alkalmából a boszniai Ildze fürdő­helyen tartózkodott feleségével Hohenberg Zsófia hercegasszonnyal együtt. Szombaton lefúvatta a hadgyakorlatokat s vasárnap reggel ünnepélyesen bevonult Szerajevóba. Először a katonai vezérkar élén és a tar­tományfőnökség notabilitásaival egyetem­ben ünnepi isteni tiszteletben vett részt, majd autóra ült kíséretével s a városhá­zára hajtatott, hol díszes fogadtatás volt számára előkészítve. Az első merénylet. Az autók az Appel-rakparton haladtak el, honnan a Csumurja­ utcán kanyarodtak a városháza felé. A sarkon a legnagyobb ováció közepette egy fiatalember ugrott ki a tömegből s egy palack alaku tárgyat hají­tott magas ívben a trónörökösök gépkocsija felé. A bomba a trónörökös autójának há­­tulsó részét érte s onnan explozió nélkül lepattant a kövezetre. A következő pilla­natban irtózatos robbanás reszkettette meg a levegőt, a bomba felrobbant s a második autó első részét szétroncsolta, ezen Merikki alezredes és Boos-Waldeck gróf ültek, kik néhány csekélyebb sérülést szenvedtek. A trónörökös tovább ment autójával s midőn a városházára érkezett, ingerültség vett­ rajta erőt s a fogadtatás programmját rövidre szabatta. A város polgármesterének üdvözlő beszédére párszóval válaszolt s a pár percnyi ünneplés után a kórházba in­dult autóján, hogy a robbanás áldozatait feleségével együtt megtekintse, nem is gon­dolva arra, hogy még egy merénylet van ellene előkészületben. A revolvermerénylet. Gyors iramban robogott az autó a fenséges párral a kórház felé, amidőn a rakpartról a Ferenc József­ utcába fordultak, a kanyarodásnál az utcasarkon egy fiatal­­—­ HQ.Dr!?n !Tantif!Píz pelyhes álla gyerekember revolverből köz­vetlen­ közel állva kétszer az automobilon ülőkre lőtt. Mindkét lövés talált. A trón­örökös nyakerét fúrta át a golyó s ezzel halálos sebet ejtett. A hercegnő altestén se­besült meg s pár perccel a merénylet után elvesztette eszméletét. Mindketten meghaltak. Az autó rögtön megfordult, hogy a sebesülteket a konakba vigye, oda érve, a szolgák rögtön felvitték a már haldokló trónörököspárt az első emeletre, hol azon­nal ágyba fektették. Jöttek azonnal katona­orvosok, kik azonban már nem tudtak se­gíteni ! A sebek feltétlenül halálosak voltak s csak a léleknek volt szüksége már orvos­ságra ! Hivatták a halotti szentségekkel a Ferencrendiek házfőnökét, ki a felséges haldoklóknak feladta az utolsó kenet szent­ségét. A szentség felvétele után láthatóan megkönnyebbülés vett rajtuk erőt és csen­desen, kínok nélkül meghalt Ferenc Ferdi­nánd trónörökös a feleségével együtt. Tizenegy óra lehetett, amikor Magyar­­ország elvesztette leendő királyát s elvesz­tette az uralkodásához fűzött nagy remény­ségeket is és most egy sok tekintetben bi­zonytalan kétséges jövőnek nézünk eléje ! Kik a gyilkosok? A merénylőket mindjárt a tett színhe­lyén elfogta a rendőrség. Az első, ki a bom­bát dobta, név szerint Cabrinovics Nedegkó 27 éves nyomdász, betűszedő, ez hajította a bombát a trónörökös pár autója felé. Egy szerajevói vendéglős fia, dologkerülő, züllött alak, aki mindenáron mások nyakán akart megélni, édes­apjától folyton pénzt követelt s midőn már nem kapott, végig züllve az összes szerajevói kiskorcsmákat s megpumpolva ismerőseit lézengő életet élt, végre ebből is kifogyott s munkára fanya­lodott. Nyomdába állott dolgozni, társai itt sem állhatták, kötekedő természete miatt, anarchista frázisokat hangoztatott s mellét verve hirdette, hogy még valami nagy dolgot fog végrehajtani! Herostratesi dicső­ségre vágyódott tehát és gyalázatos gaztet­tével el is érte azt. A második merénylő egy vézna, ra­jongó fiatal diákgyerek: Gavro Princip 19 éves, nyolcadikos gimnazista. Hét évvel ezelőtt a szerajevói főreáliskola tanulója volt, de kiutasították, mert izgatott iskolatársai körében. Az annexió idejé­ben a nagy tüntetések rendezésében alapo­san kivette a részét, ezek következtében kiutasították Szerajevóból. Ide két héttel ezelőtt tért vissza s úgy látszik, hogy ő és társa nem mások, mint egy nagyarányú titkos szerb nemzeti összeesküvésnek a me­rénylet végrehajtására kiküldött tagjai. A merénylet nem lehet személyes bosszú műve, csakis egy szervezett és elszánt, mindenre kész anarchista szövetségnek véres bosszú­­állása azon uralkodó család tagja ellen, mely az annexiót két évvel ezelőtt teljes eréllyel keresztül vitte.

Next