Kecskeméti Napló, 1914. július (3. évfolyam, 147-177. szám)
1914-07-01 / 147. szám
2. oldal 147. szám Politikai összeesküvésről van tehát szó. Tragikus véget ért trónörökösünknek és hitvesének legyilkolása nem a világfelforgató anarchizmus gonosztette volt. A legtöbb királygyilkosságot őrült társadalmi reformok hatása alatt hajtják végre megtébolyodott emberek. Itt nem az az eset áll fönn. Itt már az eddigi nyomozások kiderítették, hogy tervszerű izgatással, összeesküvéssel készültek a trón várományosának elpusztítására a Nagy Szerbia mániákusai. Hiszen Szerajevó, mely az annektált Bosznia fővárosa, már hónapok, sőt évek óta hemzsegett a sok lázitó röpirattól. A radikális és irredentista szerb sajtó álandóan bosszúról, rettenetes vérbosszúról cikkezett a svábok ellen mely név alatt magyarok és osztrákok értendők. Sőt legújabban maguk a szerajevói középiskolai tanárok jelentették a hatóságok előtt, hogy gyanús mozgalmak észlelhetők a szerb diákság körében és kérték a legszigorúbb rendőri felügyelet elrendelését — különösen a hadgyakorlatok idejére, amenynyiben a fenséges trónörökös, már előzőleg bejelentette a gyakorlatokon való részvételét. Hanem az ellenőrzés a lesújtó tények tanúsága szerint hiábavalónak bizonyult. Királyi vér festette Szerajevó utcáit és két királyi lélekkel lett kevesebb a világ. Ez a borzalmas végű gaz merénylet, ez rettenetes, megdöbbentő világszenzáció tehát az a szörnyű megtorlás, melyet őrült, fanatikus vérbeborult agyú szerbek végrehajtottak, véres kegyetlenséggel téve emlékezetessé 1914. évi június 28.-át. Legújabb! A trónörökös-pár temetése. A Magyar Kurír jelentése szerint a tragikus véget ért trónörökös-pár temetése szombaton, július 4-én lesz. A holttesteket is reggel szállították Triesztbe, honnan külön udvari vonat fogja Bécsbe szállítani. Montenuovo főudvarmesternek a király által jóváhagyott rendelkezései szerint az elhunyt trónörököst hitvesével együtt az udvari kápolnában ravatalozzák föl, hol a közönség pénteken délelőtt 8 órától 12-ig megtekintheti. Innen este 10 órakor viszik Artstettenbe, hol még ugyanazon éjjel, éjfélkor lesz a temetés a templom kriptájában, melyet a boldogult trónörökös maga jelölt ki családi sírboltnak. A temetésen a külföldi uralkodók közül egyedül Vilmos német császár fog megjelenni. A jelentkező többi uralkodókat értesítették, hogy nem fogadhat a király, annyira megrendült lelke a borzalmas hit hatása alatt. Ami azt jelenti, hogy sem ők, sem képviselőik nem jelenhetnek meg a temetésen. Szombaton reggel az udvari kápolnában gyászisteni tisztelet lesz az elhunyt trónörököspár lelki üdvéért, mely után a király visszautazik Ischlbe. Az ország gyásza. A képiselőház ma délelőtt tartott ülést, amelyen az összes pártok vezérszónokokat jelöltek ki a nagy nemzetgyász megemlékezésére, illetve tolmácsolására. Ugyanezen nap, vagyis június 30 délutánján gyászülést tart a főrendiház is. Statárium Szerajevóban és Boszniában!!! Potiarek táborszernagy, a boszniai kormány főnöke a borzalmas merénylettel kapcsolatban ostromállapotot hirdetett ki Szerajevóban és az egész tartományban. E szerint háromnál többen az utcán nem csoportosulhatnak. Fiatalkorúaknak esti 7 órától az utcán megjelenni tilos ! A kávéházak és más nyilvános helyiségek este 8 órakor bezárandók. Aki e rendelet ellen vét, két hónapi fogházzal és 1000 koronáig terjedhető bírsággal büntettetik. Aki pedig a következő büntettek bármelyikét elköveti, halállal büntettetik : felségsértés, hadsereg elleni bűntény, a közrend megzavarása, lázadás, emberölés, súlyos testi sértés, hatóság elleni erőszak, gyújtogatás. ******************************** Változások a piarista rendházban. Dr. Tóth György házfőnök és igazgatónak a közelmúltban történt nyugalomba lépésével kapcsolatban szükségessé vált dispositiot a Rend kormánya úgy oldotta meg, hogy házfőnökké Hannig István, igazgatóvá pedig Brach József tanárokat nevezte ki. Örömmel hozzuk e kinevezéseket olvasóközönségünk tudomására, hiszen mindkét férfiút ismerjük sok évi működésükből és az a lelkiismeretes, példaszerű hivatásteljesítés, melynek mindenkor tanújelét adták úgy a rendi életben, mint az iskolában és városunk társadalmában a legszebb garancia arra nézve, hogy a kecskeméti Rendház és főgymnasium marad a régi, mintaszerűen vezetett, előkelő nívójú intézet. Ebben a biztos tudatban üdvözöljük az új házfőnököt és az új igazgatót, eredményben dús működést kívánva és az Isten bő áldását kérve díszes állásukra. Sajnos, hogy emez örvendetes eseménnyel kapcsolatban veszteségekről is számot kell adnunk. A Rend kormánya ugyanis egyéb változásokat is eszközölt a tanári karban, mert Szalay Istvánt Szegedre, Niklas Jánost Veszprémbe, Vékony Istvánt pedig Temesvárra helyezte át. A búcsúzás mindig szomorú érzéseket vált ki a lelkekből. Hanem mikor olyanoktól kell búcsút venni, kik nemcsak a növendékek között, hanem társadalmunkban is szeretetet és nagyrabecsülést vívtak ki maguknak, azoktól sokkal fájdalmasabb az elválás. A körünkből távozó jó kegyesrendi tanároknak, mint ilyeneknek mondunk Isten hozzád-ot azzal az őszinte óhajtással, hogy amit városunk kultúrája érdekében annyi buzgalommal tettek, fizesse meg nekik az, akinek dicsőségét hirdetik minden cselekedetükkel. Helyökbe Nagy József, Szalay József és Rassovszky Gyula kegyesrendi tanárokat kapjuk. Farkas István első miséje. Útnak indult az Úr fiatal levitája, miután fölruházkodott a papszentelésben a szükséges isteni kegyelmekkel. Megindult a pályán. Június 29-én mutatta be első szentmiseáldozatát öreg templomunkban. Hány fiatal, tüzes lélek indult már el ebből az öreg templomból.... az első szentmise után ! Mind Kecskemét szülöttei ! És járták és járják a pályát, amely lehet sík vonalú, lehet emelkedő — de mindenkor nehéz. A papi pálya sok önmegtagadást, nagy, önzetlen, sőt önfeláldozó tevékenységet igényel. S ha arra gondolok, hogy azok a megindult pályák csak a legritkább esetben haladnak lefelé, az elsőséget természetszerűen az isteni kegyelemnek adom, de részt juttatok belőle az öreg templomnak is, midőn úgy képzelem, hogy az a kép, mely minden első szent misén kibontakozik a hatalmas boltívek alatt, rányomódik a boldogságban úszó fiatal pap lelkére. Mint zománc, mint patina .... Mondjuk aminek akarjuk. És a kép, vagy emlék védi, ambicionálja, útbaigazítja: emlékezzél rám! .... Ott az öreg templomban! .... Az első szentmisén ! .... Hát az a pap, aki ráemlékezik első szentmiséjére, küzdhet, szenvedhet, csalódhat bármennyit, nem fog lefelé haladni soha. . És a mi üdvözletünk Kecskemét legfiatalabb papjának ez. Emlékezzél rá ! .... Az öreg templomra, hol első áldozatodat bemutattad ! Majd meg fogsz győződni, hogy az emlékezet drágább, vigasztalóbb lesz mindennél .... minden körülmények között. * * * Zsúfolásig tömve volt már 9 óra előtt a nagytemplom. Sokan akartak tanúi lenni az első áldozat bemutatásának, a társadalom minden rétegéből. Pont 9 órakor indult ki az ifjú pap Révész István praelátus kalauzolása és volt növendéktársai segédkezése mellett s a Szentlélek Isten ünnepélyes segítségül hívása után megkezdődött a szentmise. Evangélium végeztével Révész István praelátus lépett a szószékre, hogy amit az évtizedek hosszú, fáradhatatlan munkásságában gyűjtött : bölcseséget, buzgóságot, isten- és emberszeretetet, azt mind jótanács, útmutatás alakjában zárja ki az élet küszöbére lépett fiatal papnak. És ő kizárta ragyogó ékesszólásával, szivet-lelket általjáró megindító gondolatok közlésével, midőn beszélt a pap és híveknek egymáshoz való viszonyáról. Hatalmas szózatában, mely épen a mi időnkben klasszikus megjelölése a papi tevékenységnek, megismerhette hivatása kötelmeit az ünnepelt, mi pedig megismerhettük, hogy tulajdonképen kicsoda Révész István. Az a prédikáció az igazi, Krisztus szive szerinti lelkipásztornak volt önkénytelen önvallomása. Mikor a szentmise véget ért — nagyon szép volt annak ének- és zeneművészeti, része is Csernák Elemér énektanár előadásában — az új misés áldást osztott. Mintegy első gyümölcseit az első áldozatnak. Megáldotta Manu doktorát, Révész praelatust, a jelen volt helybeli papságot, szüleit rokonait, végre az összes híveket. Déli egy órakor pedig a praelatus úr vendégszerető asztalánál gyűlt össze az ünneplő klérus és az újmisés legközelebbi rokonsága. És kedves köszöntőkben ünnepelték a fiatal levitát, miután előbb ő köszönte meg közvetlen szavakban a praelatus házigazda soksok jótéteményét, mellyel a tanulás nehéz évei alatt atyai szeretetével elhalmozta. A házigazda pedig válaszolt neki — buzdítva a legszebb hálára, mely a buzgó, az örök életért fáradó papi tevékenység legyen. Beszélt még Bagi László egyházi főgondnok, Huszár László káplán és Kovács Sándor növendék pap — mindegyik méltatva az ünnep jelentőségét, amely ha majd minden évben is előfordul, azért mégsem válik megszokottá, hanem mindig kedves, vonzó Isten és emberek előtt egyaránt. K. J. ******************************** Szeretném megkérdezni színházunk érdemes igazgatóját a vasárnap esti előadásra vonatkozólag. Várjon mire szánta, mi célja volt a „Böském“ színrehozatalával ? És kiknek szánta ? Vagy talán nem is így kellene kezdenem — hiszen nincs háttere a kérdésnek. Következőleg nincs súlya sem, mint ahogy sovány látvány egy fehér lapra lecsapott festmény kellő háttér nélkül. Hátkérem szépen. Nem kerítek nagy feneket. Nem akarok én színművészeti történelmi fejtegetésekbe bocsájtkozni a görög és római klasszikus színházaktól és színművektől napjainkig. Nem. Még csak a magyar színműirodalmat sem érintem, mely különösen a múlt század elejétől mondhatnám a végéig nagy, nemzeti ideáloknak, nemzetien-