Kecskeméti Napló, 1914. július (3. évfolyam, 147-177. szám)

1914-07-01 / 147. szám

147. szám, 3. oldal. ******************************************»»« w«»»»»»«»************************************** tartó elveknek és műveltségnek volt hirde­tője, ébresztője, hatalmas szavú vezére. Mi­nek támasztanék én nagy igényeket ilyen történelmi visszaemlékezésekkel a „ma“ irányában? Én csak Kecskeméten maradok. De ha Kecskeméten maradva mégis a múltba tekintek vissza, legalább a színház­építési mozgalmakig, tessék elhinni, hogy nincs más szándékom, mint megindokolni a kér­dést, megadni annak a súlyt. Tehát 1894-ben színház épült Kecs­keméten. Virágos nyelven szólva templom emeltetett Thália istennőnek, hogy papjai és papnői áldozzanak benne a művészet oltárán és áldozataikon jelen legyen, szó­rakozzék, tanuljon, művelődjön az a közön­ség, melynek fillérein épült és fillérei tart­ják fönn az ékes, monummentális hajlékot. Ezért épült a mi színházunk igazgató úr. Ön bizonyosan tudja, hogy azok a százez­rek, amelyekbe került és azok az ezrek, amelyekbe évenként kerül, máshol is talál­hattak volna és találhatnának elhelyezést. Hiszen sok nyomorúság, sok szegény van a „hírös város“-ban és sok hiányzik még nálunk a modern és humánus intézmények­ből !... De megengedem : haladnunk is kell. És a modern ember szeret szórakozva ta­nulni, sőt liberális vagyok.... tanulás nélkül szórakozni.... Ezért volt szükség a színházra. Hanem a „Böském“ irányú operet­tekre még ilyen és százszor ilyen liberális gondolkozás mellett sincs szükség. Ha bár­minő fülbemászó dallamok hangzanak el a portássá degradált szent Péter és a kacér zárdalakók ajkairól, még akkor sincs szük­ség. Ha nagyon-nagyon sokféle meggyőző­désű, felfogású, ízlésű publikum tölti meg a páholyokat, a kör- és zártszékeket, a kar­zatot, még akkor sincs szükség. Mert a művészet igazgató úr kérem — nem sért. A művészet nem kerget szégyen és harag­­okrt a tisztességes meggyőződésű emberek arcába. Az nem művészet, amelynek láttára az egyik rész diadalmasan tapsol és haho­­táz, míg a másik — anélkül, hogy meggyő­ződött volna tévedéséről — konstatálni kénytelen, hogy itt olyan eszmények, olyan intézmények vannak pellengérre állítva, amelyeket én tiszteletben tartottam, nagy­­rabecsültem és sem a jelenben, sem a jö­vőben nincs okom legyalázni! A színmű­vészet kigúnyolhat ferdeségeket, nyeglesé­geket, gyöngeségeket, bűnt, hirdethet új eszméket, szokásokat, társadalmi rendet az erkölcs, a törvény határain belül, de ma is érvényben lévő és sokaknak, millióknak lelke mélyén féltékenyen őrzött szellemi és érzésbeli kincseket lealacsonyítania, be­szennyezni sohasem szabad. Legalább ad­dig nem szabad, míg a köz szolgálatában áll és számot tart általános támogatásra. A „Böském“­­ igazgató úr ezekben a szempontokban kifogás alá esik. A „Bös­kém“ művészi értéke és ízlése nem is két­séges. Hiszen emlékezhetik rá, hogy minden kétséget eloszlatott az a fütyülésben-dobo­­lásban megnyilatkozó tüntetés, mellyel még nincs is két hónapja, hogy a buda­pesti Népoperában megakadályozták a „Bös­kém“-előadások folytatását. Önnek tudnia kell, hogy nem csőcselék és nem kibérelt inasok voltak a tüntetők, hanem intelligens, képzett, állásokkal bíró férfiak, akik ilyen­formában jelentették el a hiába való hírlapi polémia után, hogy nekik valamivel több szent Péter és tiszteletre méltóbb, becsüle­tesebb, romlatlanabb a zárdaintézmény, mint a „Böském“ gyanús szerzője előtt. Mi célja volt mégis a színrehozatalá­­val igazgató úrnak ? Kulturmissziót akart vele teljesíteni? Szórakoztatni akart? Vagy ütni ? Az utóbbit elérte, mert föltételezve, hogy nem csupán egy katholikus hallgató, vagy néző volt jelen a vasárnapi előadáson, bizony nem kielégített műélvezettel és nem duzzadt önérzettel léptek ki Thália templo­mából, hanem alaposan megfordítva. Csakhogy az ilyen föltálalásokhoz azonkívül még szavunk is volna. Azon az alapon, hogy Kecskemét polgárságához szá­mítjuk magunkat. Azon az alapon, hogy a közteherviselés jogot ad elveinknek, meg­győződésünknek, világnézetünknek megbe­csüléséhez, a megbecsülés követeléséhez mindenki részéről — azokon a helyeken, a­melyeket a föntebbi cím alatt mi is a ma­gunkénak mondhatunk. De ne tessék azt gondolni, hogy a vasárnapon ránk dobott követ kővel fogjuk viszonozni. Nem tesszük. A katholikus moral mást tanít. A katholikus ízlés nem áll bosszút a művészeten, még akkor sem, ha a művészet álarca alatt, a saját pénzével kifizetett belépti­ jegy ellené­ben teszik gúnytárgyává a maga szent és tiszta meggyőződését. Szóval nem kívánunk mi az antikatholikus „Böském“ előadása után pld. antiszemita darabot — még ha lenne is ilyen — hanem követeljük, hang­súlyozva követeljük, épen a művészet érde­kében, hogy ne engedje azt igazgató úr mellékvágányokra terelődni a maga egyenes biztos útjáról. Követeljük, hogy az a szín­ház mindaddig, amíg városi tulajdon és városi támogatást élvez, ne olyan terüle­tekre vezesse publikumát, ahonnan egy jó résznek orrbefogva, szemlesütve, bukdá­csolva kelljen kievickélni, hanem tartsa meg a nívót, teljesítse nemes értelemben vett hivatását és olyan tereken mozogjon, ahol mindenki jól érzi magát, friss levegőt szív és felüdül testében lelkében egyaránt. Ugy­e­bár igazgató úr nem tetszik rossz néven venni ezt az én szerény referá­­dámat a vasárnapi előadásról. Kérdéssel kezdtem és a vége referáda lett, részletes kritika nélkül. Mert a „Böském“-ről és tár­sairól nem tudok másképpen írni. Mert arra gondolok, hogy komoly katholikus gondol­­kozású apák és anyák, romlatlan, fehérlelkű katholikus leányok és becsületes törekvésű katholikus ifjak is el-el szoktak menni a színházba. Próféta nem vagyok. Nem jóso­lok, de nem is kívánok önnek sem fütyülő, sem doboló tüntetést. Aki művész, az mást érdemel. De kérem arra, hogy vagy-vagy... Vagy a „Böském et Comp“ szám­űzessék, vagy sajátíttassék ki az a zöldelő bokrok között pompázó csarnok a közin­tézmények sorából és láttassák el fölirással. Akármilyen fölirással — hogy tudjuk kinek a korcsmája! ****************************** H I R_E K. Kecskemét, június 30. * A június 30-iki törvényható­sági közgyűlésről szóló közléseinket a rendkívüli eseményekre való tekintettel a hely­szűke miatt a következő szá­munkban fogjuk közzétenni. * Személyi dír. Dr. Tassy József ked­ves családjával tegnap délben üdülés cél­jából 4 heti tartózkodásra Cigali-Sansegóba utazott. Távollétében helyettesítését dr. Pa­­taky Zoltán orvos volt szíves elvállalni. Kellemes üdülést kívánunk! * Halálozás. Zsigmond Kálmán mint férje, ifj. Zsigmond Kálmán mint fia, özv. Zsigmond Károlyné szül. Haulich Klára mint anyósa, Keck Sándor és neje szül. Farkas Katalin, valamint gyermekeik Man­cika és Lacika, Zsigmond Ferenc, úgy a maguk, valamint az összes rokonság nevé­ben is, a szív legmélyebb fájdalmával tu­datják, hogy a forrón szeretett és felejthe­tetlen hitves, illetőleg jó anya, meny, só­gornő, nénike és rokon Zsigmond Kál­mánná szül. Éder Adél f. évi június hó 27-én, délután háromnegyed 6 órakor, rövid szenvedés és a haldoklók szentségeinek fel­vétele után, életének 43-ik és boldog há­zasságának 23-ik évében, az Urban csen­desen elhunyt. Az elköltözött kedves ha­lott földi maradványa f. évi június hó 29-én délután 5 órakor fog az I. ker. farkasréti temető­­halottaskápolnájából a róm. kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni és az ottani sirkertben örök nyugalomra he­lyeztetni. Az engesztelő szent frise-áldozat a drága halott lelki üdvéért f. évi julius hó 1-én, reggeli 10 órakor fog az országúti szt-Ferencrendieknek plébánia templomában a Mindenhatónak bemutattatni. Budapest, 1914. jan. hó 28-án. Emléke legyen áldott! Béke poraira! * Nem beteg a király! Budapestről a legilletékesebb forrásból szerzett hiva­talos értesítés szerint ő Felsége beteg­ségéről, sőt haláláról forgalomba került hírek teljesen alaptalanok. * A Kecskeméti Katholikus Egylet­ben minden vasárnap és ünnep­nap délelőtt 10 órakor frissen csapolt sör lesz kimérve. Ezúton is értesítjük az igen tisztelt tagokat, hogy a teke­pálya — mely mindenkor kellemes szó­rakozást nyújt — a tagok rendelke­zésére áll. * Footballmérkőzések: Vasárnap a III. ker. TVE csapatával mérkőzött a KAC s változatos játék után 5 : 0 arányban ve­reséget szenvedett. Hétfőn UTE komplet csapatával szemben szép eredményt értek el footbalistáink 1 : 1 arányban, eldöntetlenül végződött a meccs. A gólt Lefkovics II. rúgta. * A szombati vihar. Szombaton dél­után óriási vihar, felhőszakadás és jégeső vonult végig a város felett. A villám sok helyen lecsapott, többek közt a városi sze­gényházba is. * A nagy esőzések következménye. A Klapka­ utcában 18. sz. alatt levő Goitein Miksa tulajdonát képező házat a mostaná­ban lévő nagy esőzések annyira megrongál­ták, hogy a kilakoltatás válik szükségessé. * Orvosi dir. Vragassy Lipót dr., Operateur, kórházi sebész főorvos, or­vosi rendelését Rákóczi-út 34. sz. föld­szinti lakásán (Fodor-féle ház, a mozi­val szemben) megkezdette. Fogad hét­köznapokon d. u. 2­4-ig. ******************************* Ügyvédi iroda áthelyezés. Értesítem ügyfeleimet, hogy ügy­védi irodámat Rákóczi-út 32. sz. alá, a Fodor-féle emeletes bér­palotába, az I-ső emeletre he­lyeztem át. A mozival szemben. Telefon 129. : Tisztelettel: dr. Szigethy Zoltán köz- és váltó ügyvéd. ****************************** SZÍNHÁZ ÉS MOZI. Katonadolog. Nem volt szerencsés öt­let első előadásul a Katonadolog ressze: az e fajtájú darabok először az újság inge­rével hatnak, hatásuk azonban tünékeny, rövid élvezetet szerez, hamar lejárja magát, nincsenek is maradandó sikerre szánva. A ház üres volt s e körülménynek nem maradt el hatása a színészekre sem. Turchányit nagy örömmel volt alkalmunk a viszontlátás al­kalmából újra üdvözölni. Lukács Sári, Vigh Manci­a régi jó színésznők, Uray Blanka erősen érezteti Balázs Rózsi hiányát, Sz. Pozsonyi Lenke szépen megfelelt feladatá­nak. Szalóki Dezső, Gulyás utódja első­rangú ízlésű rendező és kitűnő színész, akit művészérzéke megóv minden túlzástól. — Matolcsi, Feleki, Bán mit sem változtak azóta. Léni néni. Nagy sikere volt tegnap ennek a szellemes, fordulatos énekes víg­játéknak. Nagyon ügyes zenéje van, a szö­veg maga csupa ötlet. A színészek Szaló­­­kival élükön frappáns együttest adtak. Katonabecsület a címe annak a kiváló filmdrámának, melyet ma este mutat be a Mozgóképház elsőrangú kisérő műsor kere­tében. A három, tartalmas és érdekfeszítő felvonásra tagozódó dráma sujetje, a mo­dern katonai életből van merítve és meg­ható jelenetekben két testi-lelki jóbarátnak küzdelmeit mutatja be. A műsoron még egy kisebb dráma is szerepel, melynek „Haran­goznak“ a címe. Nagy tetszésre tarthat szá­mot „A szerelem iskolája“ c. humoros,­­ „Két legény egy leány“ c. vígjáték, „Meg­halt az anyósom“ c. végtelenül mulatságos bohózat. A „Gazda tó“ c. poétikus tájfel­vétel egészíti ki s mindvégig nagyszerű előadás műsorát.

Next