Kecskeméti Napló, 1914. augusztus (3. évfolyam, 178-203. szám)

1914-08-01 / 178. szám

Egyházi beszéd a császári és kir. 38-ik gyalogezred eskütétele és hadbaszállása előtt... Kecskeméten, 1914. évi julius hó 30-án. Tartotta: Kovács József káplán. Magyar katonák! Hazám dísze s virága ! Valamikor régen, valahányszor el­lenség támadt erre a sok vihartól tépett és sok vértől ázott hazára, a koronás király véres kardot hordoztatok körül az országban és az a kard minden ki­áltásnál hangosabban, minden parancs­nál hathatósabban hívta csatasorba a nemzet fiait. Az a véres kard a szivek legmélyéig nyilalló szózat volt, mely végigzugott a Kárpátoktól az Adriáig, behatolt a kunyhókba épugy, mint a hegyekre épitett várkastélyokba és vitte, ragadta magával az örökké dicső hő söket, hogy győzelmes csatákat vívja­nak, szörnyű halált osztogassanak s ha kellett, életűket is feláldozzák... mert veszélyben volt a haza! Testvéreim! Hát titeket nem véres kard hivott ide az ország minden ré­széből? Szólt a király, a jóságos, ősz pátriárka, a legfőbb hadúr: veszélyben a haza és már ti itt vagytok! Tényleg veszélyben a haza. Alat­tomos ellenségek törnek m^r évek óta ellenünk és a trón ellen. Meg akarnak rabolni legdrágább örökségünktől, da­rabokra akarják szaggatni ezt a hazát, melyhez ezeréves jog fűzi a magyart, melynek minden röge, minden porszeme szent és drága minekünk apáink kihulló vére által. Titokban, sötét összeesküvé­sekkel, őrült lázitásokkal gyűrűt készí­tenek körülöttünk, amely mindig ösz- szébb szoruljon, végre megfojtsa a ma­gyart, hogy földönfutó legyen a saját hazájában s mig rónáin és bércein ide­gen népek ütnek tanyát, addig neki még az se engedtessék meg, hogy haló porai összevegyülhessek az ősök hamvaival. A gyáván és orozva táma­dók keze már a trón zsámolyáig jutott. Aki reményeinknek és jövendő nagy­ságunknak felejthetetlen eszményképe volt, a birodalom legelső katonája, a trón várományosa nincs többé. Ő és angyali hitvese már áldozatul estek a sötétben dolgozó összeesküvőknek. És mi tűrnénk ezt ölhetett kezekkel? Mi, a világot megremegtető hősök ivadékai? Mi, akik úgy tanultuk meg apáinktól, a régi, győzelmes csaták tanulságát, hogy: ne bántsd a magyart! Szabad még a lehetőségét is nyugodtan tűrni, hogy az orozva támadók csak közelé­be is juthassanak a legelső magyar embernek, annak a jóságos öreg ki­rálynak, aki eddig is egy hosszú em­beréleten át békességben és bölcse- ségben kormányzott bennünket? Ő szólt: veszélyben a haza, mert nálunk még a királynak is mindenek­előtt legelső a haza. S ti már itt vagy­tok indulásra és harcra készen! Úgy vagytok itt, mint a megsértett igazság bosszuló angyalai. Úgy vagytok itt, mint a honszeretet és királyhűség lelkes katonái, mint önfeláldozó, mindenre kész hősei a hazának és trónnak, vé­delmezői a szüléiteknek, hitvesieknek, gyermekeiteknek, az itthon maradt gyöngéknek és elaggodtaknak. Test­vérek ! Tudjátok meg, hogy rajtatokon kívül sok ezer és ezer szívbe elhatott a fölkent király szava. Úgy állott talpra ez az egész magyar nemzet, mint a nyugalmából felriasztott oroszlán, hogy egyetlen csapással összetörjön minden ellenséget és egy szebb, boldogabb, békés jövőnek vesse meg alapját. — Tudjátok meg, hogy ezekben a napok­ban egy világ szeme függ rajtatok. A világ tudja, hogy mi volt régen a ma­gyar ! Meg kell mutatnotok, hogy ti a régiek ivadékai vagytok, mert ma is ezerszer jaj annak, ki bűnös kezekkel mer hozzányúlni akár a trón, akár a haza épségéhez! Lelkesítsen benneteket nagy, hősi tettekre az a gondolat, hogy a legszentebb igazságok adták a fegy­vert kezeitekbe, hogy undorító bűnöket és meglapuló gonosztevőket kell meg­büntetnetek úgy, hogy a világ bámu­lattal teljen el a magyar önérzet, a ma­gyar vitézség minden akadályt ledöntő erején. Hiszen még az Isten is veletek van ! A seregek Ura, Istene, a magya­rok Istene, aki ezer év viharai között annyi fényt és dicsőséget rakott a ma­gyar nemzetre, — mindannyiszor be­bizonyítva, hogy ezt a hazát, mély úgy áll az idegen népek áradatában, mint apró sziget a viharzó tenger kö­zepén, ezt az édes magyar hazát az Ó mindenható karja őrzi és tartja fönn. Ót hívjátok most tanúságul, hogy szent az ügy, melynek megértéséért majd ezrek és milliók fognak keserve­sen lakolni. Az Isten nevére esküsztök, hogy hívek és hősök lesztek, hogy azt a zászlót, melyet a koronás király adott kezetekbe, el nem hagyjátok, hanem a csaták tüzében, a legsúlyosabb vesze­delmek között is megtartjátok és akár éltek, akár haltok, — győzelemre vi­szitek. Magyar hadfiak! Az a zászló az ezred zászlója, ami közös anyánkat, a magyar hazát jelképezi, ahol a költő szerint élned-halnod kell. Az az eskü, mely megpecsételi a szövetséget közie­tek és a haza között, szent és sérthe­tetlen. Jaj annak ki hazug szívvel, vagy hazug ajakkal hívja bizonyságul a ret­tenetes Istent! Az Ur elveszti az Ő szent nevének megbecstelenitőjét! De hát volna olyan magyar, aki akár gyá­vaságból, akár hitvány haszonlesésből árulója lenne hazájának és megszegője annak az eskünek, melyre nemcsak a hatalmas Isten neve kötelezi, hanem a vér is, mellyel át van itatva ez a föld és a sirhalom is, hol apáink hamvai nyugosznak ? Rettenetes a szó, melyet mondani fogok, de itt az Ur minden­ható jelenlétében, földi és földöntuti felelősségem tudatában kimondom, hogy ha valaha bárki, bármi okból hűtlenné válna a zászlóhoz s vele együtt hazá­jához, átok alatt legyen. Kisérje időtlen időkig annak a nemzetnek átka és Élőfizetési árak: * # , Megjelenik minden nap délután Helyben házhoz küldve: Vidékre postán küldve: FÜCfCfGtlGTl politikai napilap vasár- és ünnepnap kivételével. *♦’ Egész évre K 8.— Egész évre K14.— Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fél évre „ 4.— Fél évre „ 7.— Arany dános-utca 6. •+. Telefonszám: 274. Negyedévre., 2.- Negyedévre 3.50 Felelős szerkesztő. QYENES SÁNDOR dr. * Laptulajdonosé, kiadó: * Egy szám 2 fill. Vasár-és ünnepnap 4 fill. a „Kecskeméti Napló“ lapkiadó-társaság. 111-ik évfolyam, 178. szám SzOTTlhstt Kecskemét, 1914. augusztus

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék