Kecskeméti Napló, 1914. augusztus (3. évfolyam, 178-203. szám)
1914-08-01 / 178. szám
2. oldal Tudmiltépió 178. szám gyalázata, melynek nem fia, hanem kígyója, utálatos fekélye volt, az Úr pedig rettenetes számadást vegyen tőle a legnagyobb gazságért, minőt magyar ember elkövethet. Testvéreim ! Ilyenformán szent, magasztos a pillanat, mely most következik! Templommá változik ez a térség, honnan ajkatokról súlyos, megrázó szavak szállnak majd az ég trónusa elé: a hűségeskü szavai. Mielőtt azonban szólásra nyitna ajkatok, állapodjunk meg egy kevéssé. Ti elhagytátok a békés, családi tűzhelyet, mely mindmegannyi fészke az édes magyar hazának. Ott hagytátok azokat, akiket szerettek — mert veszélyben a haza ! Testvéreim ! Az elhagyott fészkek lakói majd összegyűlnek naponként — itt nádfedeles kunyhóban, ott kényelmes lakásban és kezeiket összetéve imádkoznak értetek, hogy oltalmazzon és vezessen titeket győzelemre a mindenható Ur Isten. Ne felejtsétek, hogy az a sok szívből fakadó imádság nemcsak tiértetek száll az Úr elé, hanem önmagukért is. Ha ti győztök, ők élni fognak! Élni fogtok akkor is, ha hősi halállal kell megvívnotok a győzelmes csatát. Megmaradnak a fészkek, hol azontúl már telketek üdvéért hangzik a buzgó imádság s újra fel fog ragyogni legalább gyermekeitek, unokáitok boldogsága. De ha gyáván, csüggedten hanyatlanak le a fölemelt fegyverről a ti megedzett, erős kezetek, vájjon mi tartja akkor vissza a romboló, vérszomjas ellenséget? Talán édesanyátoknak, feleségteknek, vagy apró gyermekeiteknek gyönge karjai ? És hol találhat födelet, vigasztalást, békét az ellenség elől meghátráló, vagy futva menekülő magyar, ha gyáva bujdosás után az elhagyott fészkeket feldúlva, szeretteit megbecstelenítve és felkoncolva látja viszont ? Innen van az, hogy a harcba induló magyar katonának csak egy jelszava lehet: győzni, vagy halni! Győzni, hogy utánna a béke idején nyugodtan teljesíthesse további hivatását, vagy meghalni, hogy legalább övéit megmentse, mert a hős katona halála életébe kerül az ellenségnek is. Tehát 38-as katonák! Ti is , győzni vagy halni! Magyarok hatalmas Istene ! Azok szólnak hozzád, akiknek neve a te kegyelmedből a vitéz nemzetek között is legelső, akiket Te mindenkor meghallgattál ! Hallgasd meg most is ünnepi esküjüket, melyben téged hívnak bizonyságul, hogy utolsó lehelletekig hívek akarnak maradni drága magyar hazánkhoz. És áldd meg őket szent kegyelmeddel ! Áldd meg őseink lelkületével és minden ellenséget összetörő erejével! Áldd meg fegyvereiket dicsőséggel, övezd homlokukat a győzelem babérkoszorújával, hogy a bűn, melyet utálsz, elvegye rettenetes büntetését és diadalra jusson az igazság ! Atyám ! áldd meg a mi magyar hazánkat, áldd meg annak minden gyermekét, hogy amikor majd elhallgat a csatazaj és a diadalmas béke virágai fognak nyiladozni szerte a hazában, méltó hálát adhassunk isteni fölségednek, mert most sem hagytad el hű magyar népedet. Előre hát édes magyar véreim! Itt a szent pillanat! Foglaljátok eskütökbe a király fölkent szellemével együtt a hazának minden lakóját, minden göröngyét és úgy esküdjetek az igaz élő Istenre, hogy hősök, ha kell, vértanuk leszünk mindnyájan, de gyávák, vagy árulók soha! Ebben a szent fogadásban adom rátok a tiértetek imádkozó anyaszentegyház áldását! Áldjon, védjen és győzelemre vezessen benneteket a teljes Szentháromság, az Atya, Fiú és Szentlélek s maradjon veletek most és mindörökké. Amen. A huszárok búcsúztatása. Tegnap délelőtt szállt vonatra Fluck Béla huszárezredes zászlóaljával s jó időre búcsút mondott Kecskemét városának. Mielőtt azonban elindult volna a hadivonat, egy gyönyörű, festő ecsetjére való jelenet játszódott le az állomás előtti téren. Ott volt fölállva az egész zászlóalj élén Fluck ezredessel s a katonák sorfala előtt egy hintón karingben stólával, magasra tartott feszülettel beszélt egy katholikus pap , Huszár László. Néhány tüzes, lángoló szóval szinte exszisba hozta a zord katonákat s a halálba készülők szemei villámokat szórtak, fogcsikorgatva csörtették kardjukat; a jelenet óriási volt ! Huszár ezután megáldotta s szentelt vizzel behintette a katonákat, majd mindegyiknek virágot tűzött a csákójára s igy indult el Fluck ezredes huszárjaival a szerbiai útra... * Délután fél négykor megint indult szállítmány a harctéri határra. Forster százados százada vonult a vasútra, hogy felszálljon arra a szomoru vig vonatra! A halál torkába mentek, de énekelje vig danolással... A nagytemplom előtt Huszár László virágot szórt a huszárok elé... A lovaknak is mintha jó kedvük kerekedett volna, táncolva vitték a déli leventéket s lovasaikban felgyulladt a hagyományos magyar lelkesedés, szikrázott az egész század s óriási tűzben lángoltak az arcok! Az állomás előtt ismétlődött a délelőtti jelenet. Ismét áldás és beszentelés a katonákra, azután virág...! Végül pedig mindegyik huszár kapott a rajongásig megszeretett tisztelendőtől egy-egy érmecskét meg egy szentképet. A huszárok szemeiből bugyogott a paraszti könny, elérzékenyülten csókolgatták a szentképeket és Huszár tisztelendő szavaira egetverő erővel tört ki belőlük az „Éljen a haza!“ *WW>**************W************ * Híreink a mozi vásznául Értesítjük olvasóközönségünket, hogy legújabb távirataink minden este olvashatók vetítve a mozi vásznán ! A Mollináry-bakák távozása városunkból. A lelkes Kecskemét II Ma reggel 4 órakor bocsájtottuk útnak városunk kedves harcosait a Molináry 38-ik gyalogezred bakáit. Alig lehet papírra vetni a jelenetek képét melyek minden pillanatban újra és újra kimutatták a hősies magyar elszántságot, a magyar katona lelkének kifejezőjét ki királyáért, hazájáért nemzete boldogságáért utolsó csepp vérét feláldozni képes. Indulás a kaszárnyából. Körülbelül 3 órakor csapatokba sorakozva indult el a legénység trombita és dobszó mellett a városon keresztül az állomás felé. Útközben a már reá várakozó éber tömeg, harsányan éljenezte katonáinkat. A vasútnál. Impozáns egyúttal lélekemelő látványt nyújtott a szemlélőknek, midőn a körülbelül ezerötszázból álló csapat a legnagyobb rendben a perronra vonult s várva a „beszállni“ parancsszót. A „negyven embernek, vagy hat lónak“ kocsik rendezése után a legénység elfoglalta helyét s a vonat a tisztek különkocsijával együtt körülbelül hatvan kocsiból állott. A perronon lelkesen éltető közönség jelent meg. Városunk előkelőségei közül megjelentek Sándor István polgármester, Dr. Angyal Vidor főügyész, Szegedy György gazdasági tanácsnok, Dr. Iványosi Szabó László ügyvéd stb. Kijött egyházi misszióját teljesíteni, megáldani a legénységet Kovács József r. k. segédlelkész ki külön pár szóval szerencse kivonatát fejezte ki a tisztikarnak, 5 óra pár perckor indulást jeleztek a tisztek s baráti jobbot nyújtottak bajtársaiknak, a legénység kendőit lobogtatta, egy pillanat s füttyent a mozdony, szivünk összeszorul de egyúttal energiánk legyőzi gyengeségünket, éltetjük a hadsereget, reményt és buzdítást kölcsönösen hangoztatunk! A vonat távolodik már csak a dal folytonosan gyengülő ritmusát hallják füleink, véreink pedig mennek értünk küzdeni megszabadítani a hazát és nemzetet egy galádfajzat folytonos kellemetlenkedéseitől. Együtt érzünk veletek védjétek meg, ha a véretek árán is az ezeréves alkotmánynyal biró nemzet becsületét! ******************************** A katonák esketése. Felejthetetlen napokat élünk s ezen — mondhatni szent napok emlékei mélyen kitörölhetetlenül belevésődnek szivünkbe s bizonyára késő öregségünkben is szeretettel gondolunk vissza a mostani napokra. Egyik napon látunk egy lelkes tömeget, vezetőjével, egy lelkes pappal, ott látjuk a város ifjúságát, a város színe javát, ugyan ki nem lelkesedne most a háborúért. Tegnap katonáink esketésén is ott volt mindenki, aki csak tudta, hogy milyen komoly, milyen nemes dolog fog most történni. A város közönsége jóval megelőzte a katonaságot s elhelyezkedett a vásárteret körülvevő minden magasabb helyen. Aztán megérkezett a katonaság, szépen elrendezték őket, aztán következett Kovács József káplánnak beszéde. Nem akarom leírni a beszédet, nem akarom leírni a tartalmát, hiszen még csak hasonlóan tartalmát se tudnók vázolni annak a beszédnek. Aki ott volt, mindenki