Kecskeméti Napló, 1914. szeptember (3. évfolyam, 204-228. szám)

1914-09-01 / 204. szám

2- d­aai­ajfámal Spie 204. szám S mégis furcsa tünetek jelentkez­nek az itthon maradottak között. Gyáva természetesen senki sem akar lenni. S mégis itt is, ott is a gyávaság üti fel a fejét. Miben nyilatkozik meg a gyá­vaság ? A kételkedő kishitűségben, mely a megfontoltság s nagyképűsködés kö­penyébe burkolózik. Sok, és hatalmas az ellenségünk, a belga, a francia, az angol, a szerb, az orosz, a japán — mind nekünk támad. Ki tudja, hogyan fog még végződni a dolog ? ! Ennek a gondolatnak nem szabad beférkőzni a szivekbe. Aki győzni akar, annak lelke talpra­­ áll s azt mondja, ha törik, ha szakad, ha még több is volna az ellenségem, mint amennyi van, ha a pokollal is kellene szembeszálla­­nom, győzni fogok, mert győzni akarok. Milliónyi ilyen akarat legyőzhetet­len tényező főleg akkor, mikor a min­denható Isten is a pártján van. Ámde a régiek mondása való igaz, audaces fortuna iuvat. Magyarul ezt így mondhatjuk : „Segíts magadon, az Isten is megsegít.“ Amit az Úr a lelki csatákról mond: „A mennyek országa erőszakot szenved s csakis az erősza­kosok ragadják magukhoz“ — az a háborúra is áll. Aki győzni akar, annak talpra kell állnia, lelkét a lelkesedés tüzéve­ kell befütenie, annak meg kell feszítenie minden erejét s ha ezt teszi, az Isten is megsegíti. Nekünk meg nagy vigasztalásunkra szolgál, hogy a páratlanul hatalmas Vilmos a szövetsé­gesünk. Azért tapasszuk be a lelki si­várságot, a gyávaság száját mindenütt s mindenkor, ahol s amikor csak jelent­kezni merészel. Ez a lelki betegség fer­tőző baj, mint a sarlach, tífusz, vagy kolera. Ahogy a testi fertőzésnek útját álljuk, úgy kell vigyáznunk, hogy a gyáva Remegő Jánosok hitvány kishi­tűsége a levélbeli vagy szóbeli érint­kezés útján át ne ragadjon a had­seregre. A magyar katonának ma szentül meg kell győződve lennie: én győzni fogok, mert győzni akarok s mert az Isten is pártomat fogja! ... A lelki hitványság másik szomorú tünete a rémhirek koholása. „Kétezren repültek a levegőbe a szávai hídon,“ „18 ezren estek már el Szerbiában a mieink közül“ stb., stb. Oly biztosan beszélnek e pletykakovácsok, mintha egyenes telefon összeköttetésük volna a harctérrel s a hadvezetőségnek nem volna egyéb dolga, mint e gyáva vén asszonyoknak megtelefonálni a veszte­ségeket. Hát hiszen való tény, hogy nincs háború sebesültek s holtak nélkül. Két milliónyi harcosunk közül 10 százalék eleshetik, más 10—20 százalék meg­sebesülhet. Ámde az alkohol és tüdő­vész, a közönséges tüdőgyulladás jóval többet öl meg egy év alatt, mint a háború. A betegségek áldozataiból semmi sem fakad, a háború áldozatából pedig szabadság, béké s haladás születik. A hitvesek, az apák, az anyák aggodalma kedveseik életéért természetes érzés. — Ezt nem lehet erőszakkal kitépni a tel­kekből. De nem is szükséges. Csupán egy szükséges, hogy a szeretet aggo­dalma a keresztény hősiesség glóriás fénykörébe emelkedjék. Mikor Jóbnak azt jelentették, hogy összes fiai és leányai is egy órában meghaltak, akkor is azt mondta az Is­tent szerető lelke : „Isten adta, Isten el­vette. Legyen áldott az ő akarata.“ Hol fakad ez a hősies lelkűlét? A Kálvárián, a kereszt tövében. Ott függ a gyalázat fáján a legjobb Fiú, ki va­laha csak élt a világon. Ott áll a ke­reszt tövében a legjobb anya, kinél jobban senki sem szeretett. Ez a szerető anya a leggyalázatosabb halál útján veszti el Fiát. De nem remeg gyáván, nem zúgolódik. Érzi a fájdalmat, de felmagasztosítja anyai fájdalmát. Szive oltár, melyen áldozatot mutat be a Felségesnek. „Te adtad fiamat, Neked adom vissza. Egy világ üdvösségéért hal meg, legyen hát meg szent aka­ratod ! “ Ha egy apa, egy anya, egy sze­rető hitves hírül veszi, hogy az, kit szeretett, odaveszett a csatában, ne zú­golódjék, ne essék kétségbe. Menjen lélekben a Kálváriára, álljon a fájdalmas Anya mellé s vele együtt mondja : „Is­tenem! Te adtad. Te vetted el. Legyen meg a Te akaratod. Fiam, férjem egy ország életéért és szabadságáért halt meg. Amint az isteni Megváltó halála szükséges volt, hogy belőle üdvösség, örök élet fakadjon, úgy az én kedves fiam, férjem halála szükséges volt a haza életéért és szabadságáért.“ Ez is hősiesség, a hősiesség koronája. Meg­halni sokan tudnak, a hősiesség e magaslatára kevesen emelkednek. De ahol sok szülő, sok hitves lelkében él ez a hősiesség, ott az igazi hősiesség legyőzhetetlen szelleme lakozik. Az otthonmaradottak jól teszik, ha e nagy napokban imádságaikkal ostro­molják az eget, míg hozzátartozóik a csatatéren harcolnak. De ne csak övéik életére kérjenek oltalmat, ne csak ma­gyar fegyverek győzelméért imádkozza­nak, hanem a keresztény megadás hő­siességét is kérjék az Itsentől, amely nép­ben ez a hősiesség él, annak a népnek van ereje az életre. gyóntató, a szent kollégium titkára, hat ceremoniárius, két orvos, egy gyógyszerész borbélyok és az általános kiszolgálást végző inasok (baiuviscopatores) lépnek be a kon­­kláveba. A konklávé őrzése a major domu­­son, a jelen esetben Ranuzzi di Bianchi érseken kívül az anyaszentegyház marsall­­jára van bízva, amely a Chigi Albani her­cegek családjában örökletes. Régi szokás szerint a major donus és a marsall családi címereikkel érmeket is verethetnek a vá­lasztás emlékére. Az első nap estéjén háromszor meg­szólal a camerlenge harangja a konklávé bezárásának jeléül. A cerimoniárusok­ extra omnes kiáltással körbe mennek. Azután bezárják a konklávé egyedüli ajtaját, még­pedig négy kulccsal, amelyek közül a két külsőt a marsall, a két belsőt a camerlenge zárja el. Ezt az ajtót csak akkor nyitják ki, ha egy bíbornok három napon belül utólag érkezve be akar lépni, vagy ha va­laki betegség miatt el akarja hagyni. Volt azonban arra eset, hogy igen magas egyé­niségek előtt megnyílt a konklávé ajtaja, így II. József császár előtt, aki gróf Fal­kenstein név alatt időzött Rómában. Egyébiránt a konklávé elzárása teljes. A bíborosok leveleit a bíborosrendek fejei olvassák el és szóbelileg még szolgáikkal, akik az ételek beadásához szükséges forgó­ládáknál megjelennek, is csak oly hango­san beszélhetnek, hogy a minden nyílást őrző prelátusok, akiknek a svájci testőrök segédkeznek, minden szavukat megért­hessék. A tulajdonképpeni választási hely a Sixtina kápolna. Itt van az evangéliumi oldalon a jövő pápa trónusa. A falak mel­lett a bíborosok trónszékei állanak, zsinó­ron járó baldachinok alatt. Az elhunyt pápa által kreált bíbornokok trónszékei violaszí­­nűek, a régebbieké zöld takaróval van le­bontva. A kápolna berendezéséhez tartozik a kályha, melynek kürtője az egyik abla­kon jár ki és ennek füstjéből, a fumatából tudják meg a rómaiak, hogy eredményes volt-e a választás vagy nem. A bíbornokok életrendjét a konklávén belül szigorú szabályok határozzák meg. A konklávé­ 31-én este veszi kezdetét a pápavá­lasztó gyülekezet, a konklávé, melyet el­zártságáról neveznek így. A konklávé főbb szertartásait a következőkben ismertetjük : A megkezdés napján, tehát augusztus 31-én a bíboros dékán, vagy valamelyik idősebb bíboros Veni Sanctet mond, utána pedig egy kijelölt prelátus mond beszédet latin nyelven, de eligendo pontifice. Ez a szertartás a Vatikán Szent­ Pál-kápolnájában történik és onnan vonulnak át a Sixtinába, ahol elolvassák a választásra vonatkozó rendeleteket, melyekre esküt tesznek. A bí­borosok ekkor még visszatérhetnek ma­gánlakásaikba. Délután ismét össze­jönnek, amikor megesketik a konklávé őreit és egyébb résztvevőit. Ezek az úgynevezett konklavisták, akiknek száma a bibornokok­­kal együtt körülbelül kétszázötven. Minden bibornok, hacsak nem beteg, két konkla­­vistát vihet magával, akik laikusok is lehet­nek. Ezeken kívül egy sekrestyés, egy A MÁV intézkedései. Az áruforgalom szabályozása. A m. kir. államvasutak igazgató­sága a kereskedelemügyi miniszter en­gedélye alapján 1914 szeptember 1-től kezdődőleg visszavonásig a következő intézkedéseket léptette életbe. I. A kirakodási határidőt hat (6) nappali órában állapítja meg. A déli órák sem képeznek megszakítást. II. A teherárukra a leadásnál en­gedélyezett 4 napi fekbérmentességet 48 órára — két napra — szállítja le. III. Az átvevő által kirakandó árukra kedvezményileg engedélyezett fekbérmentességet felfüggeszti. IV. A nyitott kocsiban szállítandó áruk fekbérét 100 kilogrammonként és naponként két (2) fillérről tíz (10) fil­lérre, egyéb teheráruk fekbérét hat (6) fillérről harminc (30) fillérre emeli föl. V. A kocsiálláspénzt kocsinként és óránként 40 fillérről 80 fillére emeli föl.

Next