Kecskeméti Napló, 1914. október (3. évfolyam, 229-255. szám)

1914-10-01 / 229. szám

9 Előfizetési árak: * _ , Megjelenik minden nap délután Melyben báihoz küldve: Vidékre postán k&idve: r Üggetlen politikai napilap «H vasár- és ünnepnap kivételével. * pgész évre K 12.— Egész évre K16— „ Szerkesztőség és kiadóhivatal Fél évre „ 6.— Fél évre ,. S. _ Arany dános-utca 6. <+. Telefonszám: 274. Negyedévre „ 3.— Negyedévre „ 4. Felelős szerkesztő: DlÓSZEGHi JÓZSEF. * Laptulajdonos és kiadó: + Egy szám 4 fin. Egy szám 4 fill. a „Kecskeméti Napló" lapkiadó-társaság WI0ß1lß0lß0ß0l6ß0fi6ß0tMlß1lHlß6l0lfi0lß0ß6ß6ß0ß0ß6ß6fi0f6ß0ß0ß*ß6ß0ß0ß0ß0t6ß6l6ß0ßHß6l6H*6ß0NM0ßMi6Hlß0ß60$ IJI-ik évfolyam, 229. szám. Csütörtök Kecskemét, 1914. október 1. Visztula partján hátrál az orosz! Eleven lélekharangok. Szétvert orosz lovasság. (Budapest, szept. 30.) A főhadiszállásról jelentik : Szövetséges német és osztrák-magyar haderők részéről megkezdett uj hadműveletek következtében a Visztula mindkét partján az ellenségnek visszavonuló mozdulatai vannak folyamatban. Poiez mellett erős orosz lovasságot szétvertünk. A Visztulától északra a szövetséges had­seregek több ellenséges lovashadosztályt kergetnek maguk előtt. Hőfer, a vezérkar főnökének helyettese. (Miniszterelnökség sajtóosztálya.) Gróf Apponyi Albert Rooseuelthez. Kié a világháború felelőssége. (Budapest, szept. 30.) Gróf Apponyi Albert az Egyesült államok volt elnökéhez Roosewelthez memorandumot intézett, amelyben meg­győző érvek alapján bebizonyítja, hogy nem a Monarchiát vagy Németországot, hanem ellenfeleit terheli a felelősség a világháború kitöréséért. Apponyi arra hivatkozik, hogy a nemzetközi békemoz­galomban tevékeny részt vett és kijelenti, hogy ő éppen a béke eszményéhez való ragaszkodásánál fogva hajlandó kinyilatkoztatni, hogy a Monarchiát a világháborúért nem terheli semmiféle felelősség. A tiszta lelkiismeret ereje az, amely képessé teszi a lakosságot arra, hogy a háború súlyos terheit elviselhesse, egy lakosság amely a háború kitörése óta egy csapással félretett minden párt és nemzeti­ségű villongást, a Monarchia lakossága egyszersinindenkorra bizto­sítani akarja magát a pasziv támadások ellen, amelyek a legutóbbi években a politikai, összeesküvés mellett a szervezett orgyilkosságot is igénybe vették. És ha sikerül a Monarchiának a népvédelem ezen müve, akkor az emberiség állandó békének fog örvendezhetni. Ha pedig nem sikerül, akkor a világ állandó háborús veszedelmek nyomása alatt állana, ha csak önként oda nem veti magát a Moszkovita zsarnokság diktátumának. Mi a békért való harcan állunk, amelyet a mi győzelmünk a jövendő nemzedékek számára akar biztosítani. (Miniszterelnökség sajtóosztálya.) A német csataterek. {Berlin, szeptember 30,) A nagyvezérkar közli: A nagyfőhadiszállás jelenti szep­tember 29-én este: A hadsereg jobbszárnyán Franciaországban ma eddig eldönthetlen harcok voltak. Az Oise és Maas közti harcvonalban általában nyugalom volt. A Maas erődökkel szemben álló hadsereg visszautasította Verdunból és Toulból intézett újabb francia kirohanásokat. Az ostromló-tüzérség tegnap Antwerpen egyes érődéi ellen a tüzelést megkezdte. Az angol erőknek a körülzáró vonalunk ellen intézett előretörést visszavetettük. Keleten az oroszok a Njemen folyón keresztül Suvalki kormányzóság ellen intézett előretörései meghiúsultak. Az Ossewier vára ellen tegnap nehéz tüzérség lépett harcba. (Miniszterelnökség sajtóosztálya) Mig testvéreink fönt északon vérük harmatával öntözik a magyar föld ha­tárait, itthon mindenki még hibáiból is erényt csináljon, mert háború van. A lélekharangnak van kalapja, nyelve és kötele. Ha kötelét megrán­gatjuk, meglódul a nyelve s a kalap oldalát ütögetve szomorú csilingeléssel hirdeti, hogy valamelyik testvérünk utolsó perceit éri. Hangjára pillanatnyi szomorúság lepi meg az embert; a ka­cagás félbeszakad, a munka megáll, a vidám beszélgetés elnémul; a múlan­dóság árnyéka átoson könnyű léptek­kel a lelkeken, az egész falu vagy vá­roson, mert a lélekharang a keresztény szeretet hírnöke ugyan, de hangos ki­kiáltója Halál őfelségének is. Háborumentes időkben is vannak minden községben olyan egyének, akik­től ösztönszerüleg irtózik az ember, mert mindig tudnak valami szomorú, leverő, kellemetlen dolgot mondani. Nincs az a béka, amit elefánttá fel ne fújnának; nincs az a titkos családi per­patvar, amit ezer darabra tördelve szét ne hordanának, hogy mindenkinek jus­son belőle. Lucifer vándorló énekesei az ilyen emberek, a rémület telefon- kezelői, az ijesztő pletykák művészei, akik a sötétben is árnyékot vetnek s verőfényes délben sem derültek és vi­lágosak. Mióta háború van, úgy látszik, hogy számuk megtizszereződött. Akár­merre megy az ember, mindenütt belé­jük ütközik. A korcsmában titokzatos ábrázattal külön sarokba húzzák az embereket és tompa hangon, suttogva közlik, hogy baj van, mert ennyi meg ennyi, ezredünket és ezt az ezredet a szerbek felkoncolták, lelőtték, apró darabokra hasították s mindennek tete­jébe foglyul ejtették, ahol is kegyetle­nül éheztetik őket. S ha az ember köz­beveti, hogy talán még sem igy van a dolog, hisz a mi katonáinkat sem a bábos sütötte, — azt súgják, hogy igen ám, de azok az ezredek nemr- gyarok voltak, hanem magv- szerb lázadó katonák — - gint közbeszólsz és azt . a szerbek csak nem konc zadó szerb testvéreiket, —

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék