Kecskeméti Napló, 1914. december (3. évfolyam, 281-304. szám)
1914-12-01 / 281. szám
2. oldal 281. szám öldöklő fegyverek roppant fejlődése mellett rendkívül rövid lesz és óriási tömegeket mészárol le rövid idő alatt. Kitűnt azonban, hogy a modern háború elsősorban türelmét veszi igénybe, mert a mai háború szenzációja a 42-esek mellett, a művészileg megkonstruált lövészárkok, melyeknek biztos fedezete alatt már több mint két hónapja állanak szemben döntés nélkül. A most legutóbb bevonultak egy újabb hadsereget fognak képezni, amely csak hónapok múlva indul a harctérre s igy csak majd a tavasszal fog döntőleg beleszólni abba a vitába, mely akörül forog, hogy mi történjék az ezeréves magyar hazával. Azért újra és újra kell kezdeni a türelmes várakozást, mely meg fogja hozni a végső győzelmet, s újra nagggyá teszi a magyart. f**W*W************************** ADAKOZZUNK A VÖRÖSKERESZTNEK A Katholikus Egylet első adventi estélye. Szépszámú és előkelő közönség gyűlt össze vasárnap este a Kath. egyháztanács dísztermében, hogy élvezője legyen annak a művészi érzékkel összeállított műsornak, mely a Kath. Egylet vezetőségének ambiciózus tevékenysége révén első és bevezető volt a többi adventi előadások között. A fényesen kivilágított díszterem és a megjelent publikum méltó miliője volt mindannak amit a szereplők előadtak úgy, hogy az egész est szinte ideálisan magas színvonalon állott és nem csalódunk, ha mindjárt legelőször is azt a megállapítást tesszük a tapasztaltak nyomán, hogy a Kath. Egylet igen tekintélyes tényező Kecskemét város társadalmi és kulturális életében. Az első szereplő dr. Borovkcény Nándor ceglédberceli plébános volt. Egy kellemes megjelenésű, határozottan tudományos készültségű pap, kinek már ismerős vidék az előadói asztal. Mély tudásának tárházából értékes gondolatokat hozott felszínre és talán senki sem vette észre, hogy a míg lekötött figyelemmel kisérte a magas röptű fejtegetést, magával az előadóval önkénytelenül is arra az útra tért, amelye nem igen szokott járni a ma embere: filozofált, bölcselkedett minden hallgató. Az igazság oszlopáról beszélt és tulajdonképpen a jelenkori tudományos világnak két legfőbb irányát állította szembe egymással. Egyiknek neve: szabadgondolkozás, mely nem egyébb, mint logikátlanság, a másik a keresztény filozófia, mely akkor, midőn a logika törvénye szerint nem érzékelhető igazságokat is elfogad, nem dobja el egyszerűen, hanem működési körébe vonja a metafizikát, az érzék fölöttit, hová tartozik az Isten a lélek, az örök élet fogalma. Ez a két irány már a háború kitörése előtt régóta harcban állt egymással sőt a világháborúban is döntő szerepük van, mert Európa békéjét nem a szabad gondolat fordította-e fel, mellyel telítve voltak tragikus véget ért trónörökösünk gyilkosai? És akik száz halállal szembenézve vérüket ontják a hazáért nem valami magasabb szempontok lebegnek-e szemeik előtt? A harcot a béke fogja követni. Hisszük, hogy a győzelem koszorúja azok homlokát fogja övezni, kik lélekkel indultak a dúló csatákba, de igazi béke csak akkor lesz a világon, ha az a lélek, amely most keresztény világnézetéről tesz tanúságot, megmarad azután is. A tudományos fejtegetés, mely mindvégig lekötötte a hallgatóság figyelmét, nagyon szép lendülettel ért véget, mert mikor az előadó tiszta, csengő hangjával „Boldogasszony Anyánk“ néhány strófáját saját harmónium kísérete mellett elénekelte mindnyájan éreztük, hogy ott vagyunk, azon a magaslaton, ahol az áldozat tőszomszédságában tanyáz a remény a szenvedés mellett a megnyugvás, a halál mellett az örök élet... Utánna Baktay Matild művészi zongorajátékában gyönyörködhetett a fellelkesített közönség. Mendelssohn 23. operáját adta elő olyan rutinnal, akkora életrevalósággal, mely díszére vált volna hivatásos művészi hangversenynek is. Nem is elégedett meg a publikum, mikor vége lett az élvezetes perceknek, mert addig tapsolta, addig ünnepelte a bájos művésznőt, míg bámulatos készültségéből egy másik darabot is át nem adott a zongora húrjain. Majd Nagy Szidónia szavalta el Inczédy László remek költeményét: „A nővér“-t. Előadása sok érzéstől hullámzott, gyönyörűen színezett. Valóságos alakítás, a személyek megelevenítése volt az a szavalat. A gazdasági iskola tehetséges hallgatónője megérdemelte a meleg ovációt, melyben őszinte érzéssel részesítték. Végül még egyszer dr. Boroviczény hangja csendült föl a harmonium mellett egy magyar, vonatkozású Mária énekben, mely után bizonyára azzal a lelki hangulattal távozott mindenki az élvezetes estéről, hogy bár mihamarabb következnék az első után a második. K. J. Hogy él a német császár a főhadiszálláson ? A Giornale D’Italia haditudósítója igen érdekes képet rajzol le, hogyan él a német császár és kísérete a nagy főhadiszálláson. A tudósítás szerint a császár mindig jelen van a tanácskozásokon, hacsak után nincs, de sohasem akarja a maga véleményét elfogadtatni. Teljesen úgy beszélget, vitatkozik, rajzol és kombinál, mint a tábornok. Amikor legutóbb a nagy vezérkar egy tisztára taktikai kérdést tárgyalt és a császár véleménye döntötte el, Vilmos császár egyszerűen azt modozta: — Nekem más a véleményem, a taktika azonban vélemény dolga. A császár sokszor bejárja a lövészárkokat, amikor épp úgy él, mint bármely más tiszt. Amikor ilyen körútjáról visszajön, mindig tíz évvel fiatalabbnak látszik. A háború kitörése óta — írja a haditudósító — háromszor láttam a császárt. Első ízben augusztus 1-én, amikor Potsdamból Berlinbe tért vissza, másodszor egy pár órával később, amikor beszédet mondott a néphez, legutóbb pedig augusztus 16-án, amikor a harcmezőre utazott. Minden egyes alkalommal felöltött arcának kemény, acélos, szinte tragikus kifejezése. Az a császár, aki a főhadiszálláson sürög-forog, egy egész más ember. A régi császár, az ifjú császár, a jobb idők császára. Eszünkbe jut az a férfiú, aki Olaszországot annyiszor látogatta meg, aki az aduai katasztrófa után, amikor a franciák és az angolok szidalmazták országunkat, fejedelmi pompával vonult be Rómába, hogy Olaszország és az olasz hadsereg számára üdvözletet, bizalmat és tiszteletet hozzon. A császár, akiről az ellenséges lapok azt írják, hogy beteg és levert, alig látszik negyven évesnek. Egyszerű patrícius házban lakik, kísérete is csekély. Egy csomó ló, autó és kocsi áll rendelkezésére. A császárra természetesen nagyon vigyáznak, de maga Vlmos ismételten tiltakozott az ellen, hogy őrzzék. Gyakran megáll az utcán és beszélget gyerekekkel, akiknek cukrot és más kisebb ajándékot ad. A főhadiszállás hangulata komoly és méltóságos: mindenkinek éreznie kell, hogy világraszóló események gócpontjában van. A Kada Gyermekotthon kérelme. A Kada Gyermekotthon és Auguszta Bölcsőde állandó felügyelő bizottsága ezennel felkéri Nagyságuokat, hogy az özv. Kada Elekné Őméltósága védnöksége alatt álló „Napközi Otthon“ december havi felügyeletét elvállalni szíveskedjenek. Sándor István, dr. Fodor Jenőné, Sándor Istvánná, özv. Pataky Imréné, özv. Zombory Lászlóné, Révész István, dr. Egressi Lajos, dr. Kiss János, Vas-Eisen Rezső, Pócsy Blanka, 1- én özv. Sárkány Andorné, Sárkány Béláné, Dr. Réthey Ferencné. 2- án. Pásthy Károlyné, Kremán Sámuelné, özv. Szalontay Sándorné. 3- án. Pintér Bernátné, Fekete Adolfné Stein Lajosné, Feldmeyer Lipótné. 4- én Marton Sándorné, Mintsek Gézáné, Pacsu Mihályné, Faragó Béláné. 5- én. Kovács Sándorné, özv. Muraközy Jenőné, Gyalokay Sándorné. 6- án. Lőwy Sománé, Dr. Réti Gyuláné, Vitéz Gusztávné. 7- én. Ifj. Szappanos Elekné, Szappanos Istvánná, Szél Jánosné. M WT 8- án. Dékány Lászlóné, Füvessy Imréné, dr. Kiss Györgyné. 9- én. Özv. Szabó Gyuláné, Farkas Egyele Kálmánné, Héjas Mihályné. szoba ke 10- én. Ifj. Mészáros Józsefné, Dr. Ma- vagy két gyár Józsefné, Sztankay Lajosné. Bánk-bár 11- én Mohácsy Lajosné, dr. Vragassytz Lipótné, özv. Mizsey Jánosné. 12- én. Rothbaum Ignácné, Virányi ——,TM Gyuláné, Wachberg Miksáné. 13- án. Schönfeld századosné, Bien őrnagyné, dr. Kiss Zoltánná, dr. Feszler Györgyné. 14- én. Nagy Lajosné, özv. Tóth Istvánná, Tóth Lajosné. 15- én. Papp Györgyné, Dömötör Lajosné, Muraközy Istvánná. 16- án Dr. Horváth Mihályné, dr. Pataky Zoltánná, Geréby Gyuláné. 17- én. Dr. Hegedűs Ferencné, Szappanos Sándorné, Németh Lászlóné. 18- án. Györffy Balázsné Györffy Pálné, Gál Józsefné. 19- én. Horváth Ernőné, dr. Popper Aladárné, dr. Holczer Zsigmondné, Littauer Mórné. 20- án. Joó Gyuláné, dr. Szabó Kálmánná, Hajnóczi Ivánná. 21- én. Dömötör Pálné, Laczi Sándorné, Csabay Jánosné. 22- én. Dr. Kiss Jánosné, Bánó Antalné (Csongrádi u.), Farkas Ignácné, özv. Farkas Zoltánná. 23- án. Özv. dr. Kecskeméti Sándorné, Varga Adolfné, Nagy Juliska. 24- én. Garzó Rezsőné, Beretvás Pálné, Muraközy Gyuláné. 25- én. Csabay Gyuláné, Kiss Antalné, özv. Sághy Mihályné, Trümmer Antalné. 26- án. Szokolay Mihályné, Papp Sándorné, dr. Tassy Józsefné. 27- én. Dr. Damó Zoltánná, Dömötör Sándorné, Szabóné Halmos Erzsi. 28- án. Fuchsz Samuné, Kecskeméti Adolfné, Spieler Adolfné. 29- én. Dr. Kecskeméti Lajosné, dr. Szabó Ivánná, Baktay Albertné. 30 án. Fenyő Sándorné, Stern mérnökné, Székely Ignácné. 31-én. Dr. Kováts Andorné, dr. Mézáros Ferencné, dr. Kovács Pálné. Nyújtsunk a „KADA-OTTHON“-ban lévő árváknak is! Köszönőlevél a harctérről. A ma reggeli postával kaptuk a következő sorokat: Tekintetes Szerkesztőség! Súlyos hastiphus betegségem kórházba kényszerített, így innen irom kérő soraimat. Tisztársaim tudatták velem, hogy Hajdú György kir. törvényszéki bíró úr és neje a századom részére egy nagy postacsomagot küldött. Kérem ezért a következő sorokat b. lapjában közzétenni.