Kecskeméti Napló, 1914. december (3. évfolyam, 281-304. szám)

1914-12-01 / 281. szám

2. oldal 281. szám öldöklő fegyverek roppant fejlődése mellett rendkívül rövid lesz és óriási tömegeket mészárol le rövid idő alatt. Kitűnt azonban, hogy a modern há­ború elsősorban türelmét veszi igénybe, mert a mai háború szenzációja a 42-esek mellett, a művészileg megkonstruált lövészárkok, melyeknek biztos fedezete alatt már több mint két hónapja álla­nak szemben döntés nélkül. A most legutóbb bevonultak egy újabb hadsereget fognak képezni, amely csak hónapok múlva indul a harctérre s igy csak majd a tavasszal fog dön­­tőleg beleszólni abba a vitába, mely akörül forog, hogy mi történjék az ezer­éves magyar hazával. Azért újra és újra kell kezdeni a türelmes várakozást, mely meg fogja hozni a végső győzelmet, s újra nagg­­gyá teszi a magyart. f**W*W************************** ADAKOZZUNK A VÖRÖS­KERESZTNEK A Katholikus Egylet első adventi estélye. Szépszámú és előkelő közönség gyűlt össze vasárnap este a Kath. egyháztanács dísztermében, hogy élvezője legyen annak a művészi érzékkel összeállított műsornak, mely a Kath. Egylet vezetőségének ambi­­ciózus tevékenysége révén első és bevezető volt a többi adventi előadások között. A fényesen kivilágított díszterem és a megje­lent publikum méltó miliője volt mindannak amit a szereplők előadtak úgy, hogy az egész est szinte ideálisan magas színvona­lon állott és nem csalódunk, ha mindjárt legelőször is azt a megállapítást tesszük a tapasztaltak nyomán, hogy a Kath. Egylet igen tekintélyes tényező Kecskemét város társadalmi és kulturális életében. Az első szereplő dr. Borovkcény Nán­dor ceglédberceli plébános volt. Egy kelle­mes megjelenésű, határozottan tudományos készültségű pap, kinek már ismerős vidék az előadói asztal. Mély tudásának tárházá­ból értékes gondolatokat hozott felszínre és talán senki sem vette észre, hogy a míg lekötött figyelemmel kisérte a magas röptű fejtegetést, magával az előadóval önkényte­lenül is arra az útra tért, amelye nem igen szokott járni a ma embere: filozofált, böl­­cselkedett minden hallgató. Az igazság osz­lopáról beszélt és tulajdonképpen a jelen­kori tudományos világnak két legfőbb irányát állította szembe egymással. Egyik­nek neve: szabadgondolkozás, mely nem egyébb, mint logikátlanság, a másik a ke­resztény filozófia, mely akkor, midőn a logika törvénye szerint nem érzékelhető igazságokat is elfogad, nem dobja el egy­szerűen, hanem működési körébe vonja a metafizikát, az érzék fölöttit, hová tartozik az Isten a lélek, az örök élet fogalma. Ez a két irány már a háború kitörése előtt rég­óta harcban állt egy­mással sőt a világhá­borúban is döntő szerepük van, mert Európa békéjét nem a szabad gondolat fordította-e fel, mellyel telítve voltak tragikus véget ért trónörökösünk gyilkosai? És akik száz ha­lállal szembenézve vérüket ontják a hazáért nem valami magasabb szempontok lebeg­nek-e szemeik előtt? A harcot a béke fogja követni. Hisszük, hogy a győzelem koszo­rúja azok homlokát fogja övezni, kik lélek­kel indultak a dúló csatákba, de igazi béke csak akkor lesz a világon, ha az a lélek, amely most keresztény világnézetéről tesz tanúságot, megmarad azután is. A tudományos fejtegetés, mely mind­végig lekötötte a hallgatóság figyelmét, na­gyon szép lendülettel ért véget, mert mikor az előadó tiszta, csengő hangjával „Boldog­­asszony Anyánk“ néhány strófáját saját harmónium kísérete mellett elénekelte mind­nyájan éreztük, hogy ott vagyunk, azon a magaslaton, ahol az áldozat tőszomszédsá­gában tanyáz a remény a szenvedés mellett a megnyugvás, a halál mellett az örök élet... Utánna Baktay Matild művészi zongo­rajátékában gyönyörködhetett a fellelkesített közönség. Mendelssohn 23. operáját adta elő olyan rutinnal, akkora életrevalósággal, mely díszére vált volna hivatásos művészi hangversenynek is. Nem is elégedett meg a publikum, mikor vége lett az élvezetes perceknek, mert addig tapsolta, addig ün­nepelte a bájos művésznőt, míg bámulatos készültségéből egy másik darabot is át nem adott a zongora húrjain. Majd Nagy Szidónia szavalta el In­­czédy László remek költeményét: „A nő­vér“-t. Előadása sok érzéstől hullámzott, gyönyörűen színezett. Valóságos alakítás, a személyek megelevenítése volt az a sza­valat. A gazdasági iskola tehetséges hall­gatónője megérdemelte a meleg ovációt, melyben őszinte érzéssel részesítték. Végül még egyszer dr. Boroviczény hangja csendült föl a harmonium mellett egy magyar, vonatkozású Mária énekben, mely után bizonyára azzal a lelki hangu­lattal távozott mindenki az élvezetes estéről, hogy bár mihamarabb következnék az első után a második. K. J. Hogy él a német császár a főhadiszálláson ? A Giornale D’Italia haditudósítója igen érdekes képet rajzol le, hogyan él a német császár és kísérete a nagy főhadiszálláson. A tudósítás szerint a császár mindig jelen van a tanácskozásokon, hacsak után nincs, de sohasem akarja a maga vélemé­nyét elfogadtatni. Teljesen úgy beszélget, vitatkozik, rajzol és kombinál, mint a tá­bornok. Amikor legutóbb a nagy vezérkar egy tisztára taktikai kérdést tárgyalt és a császár véleménye döntötte el, Vilmos csá­szár egyszerűen azt modozta: — Nekem más a véleményem, a tak­tika azonban vélemény dolga. A császár sokszor bejárja a lövész­árkokat, amikor épp úgy él, mint bármely más tiszt. Amikor ilyen körútjáról vissza­jön, mindig tíz évvel fiatalabbnak látszik. A háború kitörése óta — írja a hadi­tudósító — háromszor láttam a császárt. Első ízben augusztus 1-én, amikor Pots­­damból Berlinbe tért vissza, másodszor egy pár órával később, amikor beszédet mon­dott a néphez, legutóbb pedig augusztus 16-án, amikor a harcmezőre utazott. Min­den egyes alkalommal felöltött arcának ke­mény, acélos, szinte tragikus kifejezése. Az a császár, aki a főhadiszálláson sürög-forog, egy egész más ember. A régi császár, az ifjú császár, a jobb idők csá­szára. Eszünkbe jut az a férfiú, aki Olasz­országot annyiszor látogatta meg, aki az aduai katasztrófa után, amikor a franciák és az angolok szidalmazták országunkat, fejedelmi pompával vonult be Rómába, hogy Olaszország és az olasz hadsereg számára üdvözletet, bizalmat és tiszteletet hozzon. A császár, akiről az ellenséges lapok azt írják, hogy beteg és levert, alig látszik negyven évesnek. Egyszerű patrícius ház­ban lakik, kísérete is csekély. Egy csomó ló, autó és kocsi áll rendelkezésére. A csá­szárra természetesen nagyon vigyáznak, de maga Vlmos ismételten tiltakozott az ellen, hogy őrzzék. Gyakran megáll az utcán és beszélget gyerekekkel, akiknek cukrot és más kisebb ajándékot ad. A főhadiszállás hangulata komoly és méltóságos: minden­kinek éreznie kell, hogy világraszóló ese­mények gócpontjában van. A Kada Gyermekotthon kérelme. A Kada Gyermekotthon és Au­guszta Bölcsőde állandó felügyelő bi­zottsága ezennel felkéri Nagyságuokat, hogy az özv. Kada Elekné Őméltósága védnöksége alatt álló „Napközi Otthon“ december havi felügyeletét elvállalni szíveskedjenek. Sándor István, dr. Fodor Jenőné, Sándor­ Istvánná, özv. Pataky Imréné, özv. Zombory Lászlóné, Révész István, dr. Egressi Lajos, dr. Kiss János, Vas-Eisen Rezső, Pócsy Blanka, 1- én özv. Sárkány Andorné, Sárkány Béláné, Dr. Réthey Ferencné. 2- án. Pásthy Károlyné, Kremán Sámu­­­elné, özv. Szalontay Sándorné. 3- án. Pintér Bernátné, Fekete Adolfné Stein Lajosné, Feldmeyer Lipótné. 4- én Marton Sándorné, Mintsek Gé­­záné, Pacsu Mihályné, Faragó Béláné. 5- én. Kovács Sándorné, özv. Muraközy Jenőné, Gyalokay Sándorné. 6- án. Lőwy Sománé, Dr. Réti Gyuláné, Vitéz Gusztávné. 7- én. Ifj. Szappanos Elekné, Szappa­nos Istvánná, Szél Jánosné. M WT 8- án. Dékány Lászlóné, Füvessy Im­­­­­réné, dr. Kiss Györgyné. 9- én. Özv. Szabó Gyuláné, Farkas Egy­ele Kálmánné, Héj­­­as Mihályné. szoba ke 10- én. Ifj. Mészáros Józsefné, Dr. Ma- vagy két gyár Józsefné, Sztankay Lajosné. Bánk-bár 11- én Mohácsy Lajosné, dr. Vragassy­tz Lipótné, özv. Mizsey Jánosné. 12- én. Rothbaum Ignácné, Virányi ——,­TM Gyuláné, Wachberg Miksáné. 13- án. Schönfeld századosné, Bien őr­­nagyné, dr. Kiss Zoltánná, dr. Feszler Györgyné. 14- én. Nagy Lajosné, özv. Tóth Ist­vánná, Tóth Lajosné. 15- én. Papp Györgyné, Dömötör La­josné, Muraközy Istvánná. 16- án Dr. Horváth Mihályné, dr. Pa­taky Zoltánná, Geréby Gyuláné. 17- én. Dr. Hegedűs Ferencné, Szap­panos Sándorné, Németh Lászlóné. 18- án. Györffy Balázsné Györffy Pálné, Gál Józsefné. 19- én. Horváth Ernőné, dr. Popper Aladárné, dr. Holczer Zsigmondné, Littauer Mórné. 20- án. Joó Gyuláné, dr. Szabó Kál­mánná, Hajnóczi Ivánná. 21- én. Dömötör Pálné, Laczi Sán­dorné, Csabay Jánosné. 22- én. Dr. Kiss Jánosné, Bánó Antalné (Csongrádi­ u.), Farkas Ignácné, özv. Farkas Zoltánná. 23- án. Özv. dr. Kecskeméti Sándorné, Varga Adolfné, Nagy Juliska. 24- én. Garzó Rezsőné, Beretvás Pálné, Muraközy Gyuláné. 25- én. Csabay Gyuláné, Kiss Antalné, özv. Sághy Mihályné, Trümmer Antalné. 26- án. Szokolay Mihályné, Papp Sán­dorné, dr. Tassy Józsefné. 27- én. Dr. Damó Zoltánná, Dömötör Sándorné, Szabóné Halmos Erzsi. 28- án. Fuchsz Samuné, Kecskeméti Adolfné, Spieler Adolfné. 29- én. Dr. Kecskeméti Lajosné, dr. Szabó Ivánná, Baktay Albertné. 30 án. Fenyő Sándorné, Stern mér­­nökné, Székely Ignácné. 31-én. Dr. Kováts Andorné, dr. Mé­záros Ferencné, dr. Kovács Pálné. Nyújtsunk a „KA­DA-OTTHON“-ban lévő árváknak is! Köszönőlevél a harctérről. A ma reggeli postával kaptuk a kö­vetkező sorokat: Tekintetes Szerkesztőség! Súlyos has­­tiphus betegségem kórházba kényszerített, így innen irom kérő soraimat. Tisztársaim tudatták velem, hogy Hajdú György kir. törvényszéki bíró úr és neje a századom részére egy nagy postacsomagot küldött. Kérem ezért a következő sorokat b. lapjá­ban közzétenni.

Next