Kecskeméti Napló, 1914. december (3. évfolyam, 281-304. szám)

1914-12-01 / 281. szám

2. cldal 281. szám öldöklő fegyverek roppant fejlődése mellett rendkívül rövid lesz és óriási tömegeket mészárol le rövid idő alatt. Kitűnt azonban, hogy a modern há­ború elsősorban türelmet veszi igénybe, mert a mai háború szenzációja a 42-esek mellett, a művészileg megkonstruált lövészárkok, melyeknek biztos fedezete alatt már több mint két hónapja álla­nak szemben döntés nélkül. A most legutóbb bevonultak egy újabb hadsereget fognak képezni, amely csak hónapok múlva indul a harctérre s igy csak majd a tavasszal fog dön- főleg beleszólni abba a vitába, mely akörül forog, hogy mi történjék az ezer­éves magyar hazával. Azért újra és újra kell kezdeni a türelmes várakozást, mely megfogja hozni a végső győzelmet, s újra nagy- gyá teszi a magyart. f*¥W*W>************************* ADAKOZZUNK A VÖRÖS-KERESZTNEK A Katholikus Egylet első adventi estélye. Szépszámú és előkelő közönség gyűlt össze vasárnap este a Kath. egyháztanács dísztermében, hogy élvezője legyen annak a művészi érzékkel összeállított műsornak, mely a Kath. Egylet vezetőségének ambi- ciósus tevékenysége révén első és bevezető volt a többi adventi előadások között. A fényesen kivilágított diszterem és a megje­lent publikum méltó miliője volt mindannak amit a szereplők előadtak úgy, hogy az egész est szinte ideálisan magas színvona­lon állott és nem csalódunk, ha mindjárt legelőször is azt a megáliapitást tesszük a tapasztaltak nyomán, hogy a Kath. Egylet igen tekintélyes tényező Kecskemét város társadalmi és kulturális életében. Az első szereplő dr. Borovicény Nán­dor ceglédberceli plébános volt. Egy kelle­mes megjelenésű, határozottan tudományos készültségü pap, kinek már ismerős vidék az előadói asztal. Mély tudásának tárházá­ból értékes gondolatokat hozott felszínre és talán senki sem vette észre, hogy a mig lekötött figyelemmel kisérte a magas röptű fejtegetést, magával az előadóval önkényte­lenül is arra az útra tért, amelye nem igen szokott járni a ma embere: filozofált, böl- cselkedett minden hallgató. Az igazság osz­lopáról beszélt és tulajdonképpen a jelen­kori tudományos világnak két legfőbb irányát állította szembe egymással. Egyik­nek neve: szabadgondolkozás, mely nem egyébb, mint logikátlanság, a másik a ke­resztény filozófia, mely akkor, midőn a logika törvénye szerint nem érzékelhető igazságokat is elfogad, nem dobja el egy­szerűen, hanem működési körébe vonja a metafizikát, az érzék fölöttit, hová tartozik az Isten a lélek, az örök élet fogalma. Ez a két irány már a háború kitörése előtt rég­óta harcban állt egy mással sőt a világhá­borúban is döntő szerepük van, mert Európa békéjét nem a szabad gondolat forditotta-e fel, mellyel telítve voltak tragikus végétért trónörökösünk gyilkosai? És akik száz ha­lállal szembenézve véröket ontják a hazáért nem valami magasabb szempontok lebeg­nek-e szemeik előtt? A harcot a béke fogja követni. Hisszük, hogy a győzelem koszo­rúja azok homlokát fogla övezni, kik lélek­kel indultak a dúló csatákba, de igazi béke csak akkor lesz a világon, ha az a lélek, amely most keresztény világnézetéről tesz tanúságot, megmarad azután is. A tudományos fejtegetés, mely mind­végig lekötötte a hallgatóság figyelmét, na­gyon szép lendülettel ért véget, mert mikor az előadó tiszta, csengő hangjával „Boldog- asszony Anyánk“ néhány strófáját saját harmonium kísérete mellett elénekelte mind­nyájan éreztük, hogy ott vagyunk, azon a magaslaton, ahol az áldozat tőszomszédsá­gában tanyáz a remény a szenvedés mellett a megnyugvás, a halál mellett az örök élet... Utánna Baktay Matild művészi zongo­rajátékában gyönyörködhetett a fellelkesitett közönség. Mendelssohn 23. operáját adta elő olyan rutinnal, akkora életrevalósággal, mely díszére vált volna hivatásos művészi hangversenynek is. Nem is elégedett meg a publikum, mikor vége lett az élvezetes perceknek, mert addig tapsolta, addig ün­nepelte a bájos művésznőt, mig bámulatos készültségéből egy másik darabot is át nem adott a zongora húrjain. Majd Nagy Szidónia szavalta el In- czédy László remek költeményét: „A nő­vér“-t. Előadása sok érzéstől hullámzott, gyönyörűen színezett. Valóságos alakitás, a személyek megelevenitése volt az a sza­valat. A gazdasági iskola tehetséges hall­gatónője megérdemelte a meleg ovációt, melyben őszinte érzessél részesitték. Végül még egyszer dr. Boroviczény hangja csendült föl a harmonium mellett egy magyar, vonatkozású Mária énekben, mely után bizonyára azzal a lelki hangu­lattal távozott mindenki az élvezetes estéről, hogy bár mihamarabb következnék az első után a második. K. J. Hogy él a német császár a főhadiszálláson ? A Giornale D’Italia haditudósítója igen érdekes képet rajzol le, hogyan él a német császár és kísérete a nagy főhadiszálláson. A tudósítás szerint a császár mindig jelen van a tanácskozásokon, hacsak utón nincs, de sohasem akarja a maga vélemé­nyét elfogadtatni. Teljesen úgy beszélget, vitatkozik, rajzol és kombinál, mint a tá­bornok. Amikor legutóbb a nagy vezérkar egy tisztára taktikai kérdést tárgyalt és a császár véleménye döntötte el, Vilmos csá­szár egyszerűen azt modotta: — Nekem más a véleményem, a tak­tika azonban vélemény dolga. A császár sokszor bejárja a lövész­árkokat, amikor épp úgy él, mint bármely más tiszt. Amikor ilyen körútjáról vissza­jön, mindig tiz évvel fiatalabbnak látszik. A háború kitörése óta — Írja a hadi­tudósító — háromszor láttam a császárt. Első ízben augusztus 1-én, amikor Pots- damból Berlinbe tért vissza, másodszor egy pár órával később, amikor beszédet mon­dott a néphez, legutóbb pedig augusztus 16-án, amikor a harcmezőre utazott. Min­den egyes alkalommal felöltött arcának ke­mény, acélos, szinte tragikus kifejezése. Az a császár, aki a főhadiszálláson sürög-forog, egy egész más ember. A régi császár, az ifjú császár, a jobb idők csá­szára. Eszünkbe jut az a férfiú, aki Olasz­országot annyiszor látogatta meg, aki az aduai katasztrófa után, amikor a franciák és az angolok szidalmazták országunkat, fejedelmi pompával vonult be Rómába, hogy Olaszország és az olasz hadsereg számára üdvözletét, bizalmat és tiszteletet hozzon. A császár, akiről az ellenséges lapok azt írják, hogy beteg és levert, alig látszik negyven évesnek. Egyszerű patrícius ház­ban lakik, kísérete is csekély. Egy csomó ló, autó és kocsi áll rendelkezésére. A csá­szárra természetesen nagyon vigyáznak, de maga Vímos ismételten tiltakozott az ellen, hogy őizzék. Gyakran megáll az utcán és beszélget gyerekekkel, akiknek cukrot és más kisebb ajándékot ad. A főhadiszállás hangulata komoly és méltóságos: minden­kinek éreznie kell, hogy világraszóló ese­mények gócpontjában van. Nyújtsunk a „KA DA-OTTHON“-ban lévő árváknak is! A Kada Gyermekotthon kérelme. A Kada Gyermekotthon és Au­guszta Bölcsőde állandó felügyelő bi­zottsága ezennel felkéri Nagyságtokat, hogy az özv. Kada Elékné Öméltósága védnöksége alatt álló „Napközi Otthon“ december havi felügyeletét elvállalni szíveskedjenek. Sándor István, dt. Fodor Jenőné, Sándor‘ Istvánná, özv. Pataky Imréné, özv. Zombory Lászlóné, Révész István, dr. Egressi Lajos, dr. Kiss János, Vas-Eisen Rezső. Pócsy Blanka, 1- én özv. Sárkány Andorné, Sárkány Béláné, Dr. Réthey Ferencné. 2- án. Pásthy Károlyné, Kremán Sámii- elné, özv. Szalontay Sándorné. 3- án. Pintér Bernátné, Fekete Adolfné Stein Lajosné, Feldmeyer Lipótné. 4- én Marton Sándorné, Mintsek Gé- záné, Pacsu Mihályné, Faragó Béláné. 5- én. Kovács Sándorné, özv. Murakőzy Jenőné, Gyalokay Sándorné. 6- án. Lőwy Sománé, Dr. Réü Gyuláné, Vitéz Gusztávné. 7- én. Ifj. Szappanos Elekné, Szappa­nos Istvánná, Szél Jánosné. ~WT 8- án. Dékány Lászlóné, Füvessy lm- 1\ réné, dr. Kiss Györgyné. 9- én. Özv. Szabó Gyuláné, Farkas Egy ele Kálmánné, Héj j as Mihályné. szoba ke 10- én. Ifj. Mészáros Józsefné, Dr. Ma- vagy kél gyár Józsefné, Szíankay Lajosné. Bánk-bái 11- én Mohácsy Lajosné, dr. Vragassy az Lipótné, özv. Mrzsey Jánosné. 12- én. Rothbaum Ignácné, Virányi ——“-™ Gyuláné, Wachberg Miksáné. 13- án. Schönfeld századosné, Bien őr- nagyné, dr. Kiss Zoltánná, dr. Feszler Györgyné. 14- én. Nagy Lajosné, özv. Tóth Ist­vánná, Tóth Lajosné. 15- én. Papp Györgyné, Dömötör La­josné, Murakőzy Istvánná. 16- án Dr. Horváth Mihályné, dr. Pa­taky Zoltánná, Geréby Gyuláné. 17- én. Dr. Hegedűs Ferencné, Szap­panos Sándorné, Németh Lászlóné. 18- án. Györffy Balázsné Györffy Pálné, Gál Józsefné. 19- én. Horváth Ernőné, dr. Popper Aladárné, dr. Holczer Zsigmondné, Littauer Mórné. 20- án. Joó Gyuláné, dr. Szabó Kál­mánná, Hajnóczi Ivánná. 21- én. Dömötör Pálné, Laczi Sán­dorné, Csabay Jánosné. 22- én. Dr. Kiss Jánosné, Bánó Antalné (Csongrádi-u.), Farkas Ignácné, özv. Farkas Zoltánná. 23- án. Özv. dr. Kecskeméti Sándorné, Varga Adolfné, Nagy Juliska. 24- én. Garzó Rezsőné, Beretvás Pálné, Murakőzy Gyuláné. 25- én. Csabay Gyuláné, Kiss Antalné, özv. Sághy Mihályné, Trümmer Antalné. 26- án. Szokolay Mihályné, Papp Sán­dorné, dr. Tassy Józsefné. 27- én. Dr. Damó Zoltánná, Dömötör Sándorné, Szabóné Halmos Erzsi. 28- án. Fuchsz Samuné, Kecskeméti Adolfné, Spieler Adolfné. 29- én. Dr. Kecskeméti Lajosné. dr. Szabó Ivánná, Baktay Albertné. 30 án. Fenyő Sándorné, Stern mér- nökné, Székely Ignácné. 31-én. Dr. Kováts nndorné, dr. Mé­záros Ferencné, dr. Kovács Pálné. Köszönőlevél a harctérről. A ma reggeli postával kaptuk a kö­vetkező sorokat: Tekintetes Szerkesztőség! Súlyos has- tiphus betegségem kórházba kényszeritett, igy innen irom kérő soraimat. Tisztársaim tudatták velem, hogy Hajdú György kir. törvényszéki bíró ur és neje a századom részére egy nagy postacsomagot küldött. Kérem ezért a következő sorokat b. lapjá­ban közzétenni.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék