Kecskeméti Napló, 1915. február (4. évfolyam, 26-48. szám)

1915-02-02 / 26. szám

26. szám, S. oldal tájában tűnt ki. Azért az egyház az előző napon megszentelt gyertyákkal sz. Balázs ne­vében áldást oszt, hogy az ő közbenjárása távoztasson el tőlünk minden ragályos be­tegséget. Ezt a szertartást nevezik balázso­lásnak, melyben a felnőtt híveken kívül az iskolák növendékei is részesülnek. * Gróf Ráday Gedeon főispán ado­mánya. Gróf Ráday Gedeon főispántól is érkezett természetbeni adomány a 38. gy. e. katonáinak részére. Ugyanis arról értesült a nemes lelkű főispán, hogy a kecskemétiek háziezredünknek meleg ruhát akarnak kül­deni, tehát irt egy igen szívélyes és meleg­hangú levelet a polgármesternek, melyben a fent említett adományt volt szíves városunk­nak elküldeni. * Sebesültek érkezése. Tegnap, jan. 31-én 550 sebesült érkezett Debrecenből Kecskemétre. Ezek nem annyira sebesültek, mint inkább kimerültek a harctér sok fára­dalmaitól. * Adományok a 38. gyalogezred részére. A kunszentmiklósiak a 38. gy. e. részére 50 kor., Kecskeméti Ipartestület 150 kor., Kecskeméti Ipart. Temetkezési Társulata 100 kor., Kecskeméti Ipari Hitelszövetkezet 50 kor., Csősz József 20 kor., Kerekegyháza község 50 kor., Cs. l.-né 3 kor., Kozma Ju­liánná 50 koronát voltak szívesek adakozni. Bordeaux Géza január havi nyugdijának egy részét a sebesültek részére adományozta.— Fehér István a Vöröskereszt részére 20 ko­ronát adott. * Dunavecse nem gyűjt. Dunavecse a 38. gy. e. részére pénzbeli kimerülése miatt nem gyűjthet. * Miniszteri leirat. A m. kir. honvé­delmi miniszter ma érkezett rendeletében ér­tesítette a várost, hogy a legközelebb foga­natosítandó lóosztályozásnál szabványos árak­nak a következők tekintendők: hátaslovakért 825 korona, könnyű hámos lovakért 850 ko­rona, nehéz hámos lovakért 1000 korona és málhás állatokért 400 korona. * Adomány. Szegedy Sándorné szer­kesztőségünk útján prémet és leánya Tériké 7 darab igen ügyesen összeállított dohány­zacskót adott a háziezredbeli katonáink ré­szére, mit köszönettel nyugtázunk. * Háborús előadás a 48-as körben. Tegnap délután a Felsőkerületi 48-as Nép­kör háborús felolvasásainak sorozatában dr. Váry István ügyvéd tartott nagy figyelemmel hallgatott előadást Törökországról. A legkö­zelebbi előadást vasárnap, f. hó 7-én h.­­ 4 órakor dr. Markó Imre ügyvéd tartja meg Németországról. * Feltaláló plébános. Szabó Ferenc pilisszántói plébánosról az utóbbi időben szomorú híreket hallottunk; súlyos betegség­­ségről szólottak ezek a riasztó hírek, míg most újabban örömmel arról értesülünk, hogy a nagyon beteg plébános állapota sokkal jobbra fordult. Legújabban pedig a követ­kező érdekes hírt olvassuk róla a lapokban. Szabó Ferenc pilisszántói plébános a reumás bántalmak ellen egy kitűnő szert létesített, amely rheomaticnak nevezett­­el. A gyógyszert e néven már szabadalmaztatta és forgalomba is hozta. A legelső orvosi tekintélyek kitű­nőnek ismerték el a szert, eddig 115 eset­ben kipróbálták és 11 esetben rövidesen bevált. A gyógyszer — mint nekünk írják — három növény extract vegyüléke, mely az izzó parázson gázfejlesztésnek indítva, az izületkötő helyeken lerakodott izzadmá­­nyokat (savakat) feloldja s a szervezetből kivezeti. A feltaláló e szerrel a rheuma gyó­gyításának uj hatásos módját vezette be. Azok, akik eddig e szert rendelték, vagy használták, a legnagyobb elismeréssel nyi­latkoztak róla. * Szives adomány. Végh Sándor Vá­rosföld 26. sz. alatti lakos 10 koronát a 38. gyalogezred sebesültjei részére, 10 koronát pedig a „Kada Gyermekotthonnak“ adomá­nyozott. Köszönet érte a szives adakozónak. * Kimutatás. Kecskemét­ th. város adópénztárába 1915. év január hóban befolyt összegekről, mely szerint begyütt összesen: 187712 kor. 08 fill. * Raggambi Fluck ezredes levele Kecskemét polgármesteréhez. Raggambi Fluck ezredes egy igen szép levélben kö­szönte meg polgármesterünknek, a város lelkes közönségének újévi üdvözletét. Íme a levél tartalma: Kecskemét törvényhatósági joggal felruházott város polgármesterének Kecskemét. Kecskemét város lelkes közönségének szívből jövő megemlékezésért fogadja Nagyságod parancsnokságom alatt álló ezred nevében hálás köszönetemet. Az uralkodó iránti hűség és honsze­retet magasztos érzelmeitől teljesen áthatott tisztikar és legénység rendíthetetlen szilárd­sággal és páratlan elszántsággal küzd az ellenség ellen, melynek teljes megtörésé­ben látjuk imádott hazánk jövendő bol­dogságát. A 8-ik huszárezred Kecskemét város hazafias polgárságára benső szeretettel gondol és neki őszinte ragaszkodásával boldog újesztendőt kíván. Fluck ezredes: * Mibe kerül egy repülőgép. A mos­tani világháború alatt még nem múlt el hét, hogy ne hallottunk volna egyik-másik repü­lőgép lezuhanásáról, lelövéséről. A háború hat hónapja alatt sok tucat repülőgép pusz­tult el, nagyon sokat pedig az egymással­­ szembenálló ellenfelek fogtak el. Különösen angol és francia részről nagy a veszteség.­­ Az angolok csupán német partok ellen inté­­­­zett balsikerű támadásuk következtében 4­­ repülőgépet vesztettek és a háború kezdetén­­ a német csapatok, Reimsba való bevonulásuk alkalmával, egész repülőgép parkot zsákmá­nyoltak, amelynek értékét egy millió már­kára becsülték.­­ Bizonyára érdekes tehát az a kérdés, milyen előállítási árai vannak­­ a repülőgépeknek. A „L. Aerophile“ című­­ szakfolyóirat szerint az árak nagyság és mi­nőség szerint változnak. A legdrágább 100 lóerős biplán körülbelül 45000 koronába került, egyfedelű gép már olcsóbb, 30.000 koronából már előállítható. Természetesen ez már 60 lóerős.. Hogy a motor erőssége nem egyedül az irányadó, azt az is bizonyítja, hogy 50—80 lóerejű monoplánnak kerek 20 ezer korona az ára. A legolcsóbb biplán 12 ezer koronás, de csak 25 lóerős. A folyóirat adatai szerint egy motor nélküli repülőgép átlagos ára 10—15 ezer korona, motorral körülbelül a kétszeresse. Itt, természetesen a repülőgépekről és nem a léghajókról van szó. A léghajóknál az előállításhoz szüksé­­ges anyag és a nagyság miatt az ár is­­ aránytalanul nagyobb, így Zeppelin előállí­tása már nem nem tízezrekbe, százezrekbe de millliókba is kerül. * A „Magyar Talizmán“ a vidéken.­­ Amikor az Országos Hadsegélyző Bizottság­­ a „Magyar Talizmán“ akciót megindította,­­ működését elsősorban a fővárosra terjesztette­­ ki. Itt a művészi kivitelű, a Magyarok Nagy­­i­asszonya képével és Csernoch János bíboros­­ hercegprímás jelmondatával ékesített ezüst gyűrűk és érmek gyorsan óriási népszerű­ségre tettek szert és a közönség minden ré­tegében viselik már a háborús időknek ezt az örökbecsű szép szimbólumát. De a vi­dékről is mindig nagyobb érdeklődés mutat­kozik a „Magyar Talizmán“ iránt és bár a magyar papság több száz lelkes tagja már­­­is vállalkozott a terjesztésre és naponta újabb­­ és újabb jelentkezések érkeznek; a bizott­­s­­ághoz közvetlenül is fordul a közönség megrendelésével. Hogy ezt a nagy és szere­tetteljes érdeklődést kielégíthesse, a bizottság elhatározta, hogy minden nagyobb vidéki helyen elárusító­helyeket létesít és készség­gel küld úgy kereskedőknek, mint állami hi­vatalnokoknak és katholikus egyesüléseknek­­ utólagos elszámolásra tetszés szerinti m­eny­­­­nyiségben talizmánokat. Minthogy azonban­­ minden városban csak egy ily árusítóhelyet­­ kíván létesíteni, az esetleges szíves jelentke­zéseket legkésőbb február 5-éig kéri. Termé­szetes azonban, hogy a közönség közvetlen megrendelésére is készséggel küldi utánvét­tel 3 koronáért darabonként úgy a gyűrűket mint az érmeket. * Fehérneműt a mi szegény sebe­sült és beteg katonáinknak ! A Vörös­­kereszt Egyesület felbátorítva a nagyérdemű közönségnek eddigi tapasztalt hazafias áldo­zatkészségétől, ismételten a fenti nagykére­lemmel jelenik meg nyilvánosság előtt. An­nak a temérdek adománynak, amelyeket mély hálával és köszönettel fogadunk, egy nagy részét kötelességünknek tartjuk azon vitéz harcosainknak felajánlani, akik a csa­tatérről az óriási küzdelem, nélkülözés szen­vedés és az idő viszontagságai következtében úgyszólván fehérnemű nélkül, vagy teljesen lerongyolódva jönnek hozzánk. Ennek követ­keztében pótolnunk kell már a hiányokat és igy még teljes bizalommal fordulunk a jó szívekhez eme kérő szavainkkal. „Fehér­neműt ami szegény sebesült és beteg kato­náinknak! A nemes adakozók adományaikat a „Női Ipariskola“ régi Folyóka-utcai helyi­ségében szíveskedjenek küldeni. A­kiknek pedig módjukban áll kis párnákat is adomá­nyozni az Egyesületnek, nagy jótékonyságot gyakorolnak sebesült, beteg katonáinkkal. * Vígjáték-est a moziban. A vidám tárgyú filmek barátainak ma este ismét örö­mük lesz. A mai új műsorban ugyanis domi­náló számmal szerepelnek a vígjátékok, bo­hózatok és filmhumoreszkek. Csupa elsőrangú mulatságos slágerszámok, melyek igazán élvezetet fognak nyújtani azoknak, akik ba­­rátjai a derűs tárgyú filmeknek, amik oly üdítően tudják feledtetni az életnek mosta­nában különösen súlyos gondjait. A műsor nagyst­l­ű attrakciója a „Piccoló kisasszony“ című három felvonásos vígjáték, Derrix Weixlerrel a címszerepben. A közönség bizo­nyára el lesz ragadtatva, amennyiben a frap­páns ötletektől szinte túlzsúfolt mozgófény­képek a szó szoros értelmében végigkacagja. * A petróleum folytonos áremelke­dése ellen csak úgy védekezhetünk legjob­ban, ha villannyal világítunk. Ezt legolcsób­ban eszközli: Kellermann Bernát villamsze­­relési és galvanoplasztikai vállalata. Luthe­ránus bérpalota. Telefon­szám: 67. S­ZÍNHÁZ. Cserebogár. Jól bent jártunk már a háborús időkben amikor a színiévad kezde­tét vette. Színházunk eleinte háborús aktu­alitásokkal, puskaporos levegőjű életképek előadásával illeszkedett bele a komoly han­gulatba és ez így ment addig, amíg eféle rövid életű „színre alkalmazott“ dolgokkal győzték. Azonban ez sem tarthatott soká, a háború túlélte őket és kellett valamit adni, hogy a színházi élet meg ne akadjon. Kap­tunk nagyon jó vígjátékokat, operetteket, színműveket. Közben sok férfi színészünk­­ cserélte fel a színpadot a csatatérrel és sok­­ személyváltozás történt. A kezdettől fogva jó­­ színészek közül csak Szalóky Dezső és For­­­­ray Aladár vannak meg. A többi férfi sze­replő időközben jött: Timár Béla, Lajthay I Károly, Várady Izsó, Szántó Jenő nyereségei­­ a társulatnak, férfiszemélyzet tenorista és­­ bassista híján ugyan, de végre van elég és­­ jó, hanem operettek énekes­női sajnos na­­­­gyon hiányoznak. Itt nagyon meglátszik a­­ hadiállapot. Az egy Mariházyné Turchányi­­ Olgán kívül megfelelő énekesnőnk nincs, ő­­ pedig minden énekes szerepben fellépni nem győzi, belefárad. A szombati bemutatón is , nagyon megéreztük az ő hiányát és művé­­­­szetét. Mrs. Gladys Wyne, a Cserebogár fő­­­női szerepe olyan gyenge kezekben volt,­­ hogy erről csak hallgatólag lehet megemlé­­­­keznünk. A hadiállapot még­sem lehet elég s mentség ahhoz, hogy egy jó énekes­nőt, ne­­ tudjon hozni a directió. A lábakkal és tri­­­­kókkal lehet ugyan érzéki hatást elérni, de­­ komoly művészi sikert nem. A szombaton bemutatott „Cserebogár“­­ egy vértelen operette, olyan mint az Asz­­szonyfaló és a Vándorlegény. Egy szerzője­­ van mind a háromnak. És ezért nem is lesz­­ hosszú életű. Ha Timár Béla, Forray Aladár, Szalóky Dezső, Szántó Jenő nem követtek volna el mindent, hogy elfogadhatóvá tegyék­­ a darabot, már a bemutatón elvérzett volna.

Next