Kecskeméti Napló, 1915. március (4. évfolyam, 49-73. szám)

1915-03-02 / 49. szám

­. oldal !›Úmé!!7éi&. 49. szám Az árpa kenyér nagyon jó, csak az , árpának nagy hajtóereje van és ha az­­ ebből keverékből készült tésztát meleg­­ helyen készítik el és meleg helyen hagyják megkelni, akkor az erjedni kezd és nem lesz jóüzi. Erre tehát ügyelni és v­i­gy­á­z­ni kell és vi-­­­gyázni kell arra is, hogy a megda­gasztott tészta csak rövid ideig álljon.“ Ezzel egyidejűleg a főváros tanács gondoskodott is elegendő lisztkészlet­ről és arról értesítette a pékiparosokat hogy saját lisztkészletéből fog rendel­kezésükre bocsátani annyit, amennyi ele­gendő arra, hogy üzemeiket zavartalanul folytathassák és hogy a közönségnek igényei teljesen ki legyenek elégítve. A pékek névsorát összeállították és be­terjesztették a fővárosnak, mely utal­ványokat fog kiosztani a sütőmester­nek, melynek alapján megkapják a szükséges kevert lisztet a főváros által megjelölt malmoktól. Természetesen a maximális áron Ez igen üdvös és életrevaló intézmény volt mert igen sok ember a nagy liszt hiány miatt beszüntette üzemét. Ez most megszűnt. A buda­pesti pék ipartestület elnöksége falra­­gaszokon felhívást intézett a közön­­­­séghez, mely többek közt ezeket tar­talmazza : — Március elsején lép életbe az új rendelet. A közönséget falragaszok útján értesítette az ipartestület, mert nem akart senkit sem kitenni annak, hogy nem előírt módon elkészített­­ tésztáját visszakapja a sütőmestertől.­­ Szóval Pesten már megtörténtek a kenyérkérdés megoldására vonatko­zó intézkedések és itt az ideje, hogy a vidék is kövesse. ‘ Nyújtsunk a „Gyermek Otthoniban levő árváknak is! A mi büszkeségünk! Kettős kitüntetés érte a városunk tár­­­­sadalmában általános tiszteletnek örvendő­­ özv. dr. Falta Lászlónénak jeles katonai eré­­­­nyekkel bíró fiát, ki mint vezérkari százados, ■ már hat hónap óta küzd az északi csata-­­ mezőn. Az első kitüntetést, a hadiékitményes­­ katonai érdemkeresztet a mi koronás királyunk­­ legmagasabb kegyéből nyerte és pedig azért,­­ hogy az ivangorodó lublini harcvonalból egy­­ rendkívül fontos üzenetet vitt egy másik csa­pattesthez, az ilyen titkos üzenetet írásba nem foglalják, nehogy ellenséges kézbe kerüljön. Rendesen önkéntes vállalkozóra bízzák a ne­héz szerepet, mely nagy körültekintést, de még nagyobb bátorságot kíván. Falta László vezérkari százados szerencsésen megoldotta a nehéz feladatot, mert dacára annak, mert a sűrű golyózáporból dacára, hogy az egyik golyó sapkáját lukasztotta át, a másik lövés pedig lovát érte — épen tért vissza ez­redéhez, a másik kitüntetést, a II. osztályú vas­keresztet Vilmos német császár kezéből nyerte a mi hős vitézünk azon haditényéért, hogy bátor és okos fellépésével megvédte a mo­narchia és Németország egyesült hadseregét az oroszok áttörésétől. Szívünk örömével és büszkeségével gra­tulálunk nekicsak a kitüntetetett hősnek, ve­zérkarunk jeles tisztjének, hanem a jóságos édes anyának is, ki’ ily jeles fiút nevelt fel édes magyar hazánknak. :« Városi közgyűlés, (Folytatás.) Költségvetés. Szombaton délelőtt az idő rövidsége miatt a közgyűlésnek egy igen fontos tár­gya — a költségvetés — délutánra maradt, melynek tárgyalására a közgyűlést pontban négy órakor nyitotta meg Sándor István polgármester. Tormássy Ferenc főszámvevő fölolvasta a közel 5.000.000 koronás költségvetést, mely után ennek részletes tárgyalás követ­kezett. Első­sorban is az egész költségvetés­hez Gömöry Sándor th. bizottsági tag szólott s mintegy háromnegyed órai igen érdekes és alapos előtanulmányozásra valló beszédben reámutatott a város gazdálkodásának gyen­gébb oldalaira s ennek okaira valamint a költségvetésnek igen kisfoku érdeklődés mel­lett történő előkészületeire. Elsősorban is — mondja Gömöry — a közel öt milliós költségvetést nem igen lehet elfogadni, az előzetes részletesebb ta­nulmányozás nélkül, mert legkevesebb nyolc nap előtt kellene kézbesíteni a tanácsnak a pénzügyi bizottság költségelőirányzatát, hogy azt alaposan át­tanulmányozva hozzá is tudnának szólni. Ezután rámutatott, arra a nagy hiányra, mit a költségvetés mutat s szerinte ez a hiány, a múltban alkalmazott gazdálkodás eredménye. Ki kellene mutatni, hogy mennyi a város gazdálkodási tevé­kenységének eredménye százalékokban, vagy a város középületei a mai lakbérviszonyok mellett hány százalékot jövedelmeznek? s ugyanígy a város szöllészete is ! Majd an­nak az óhajának ad kifejezést, hogy a város szüntesse be gazdálkodási tevékenységét s csak mint haszonbérbe adott birtokok fölött gazdálkodjék. Mert így gazdálkodni nem lehet, minek az oka elsősorban is a t­. b. tagokban, magában a közgyűlésben rejlik. Rámutat arra a kisfoki­ érdeklődésre, mely a mai igen fontos költségvetést tárgyaló köz­gyűlést is kiséri s nagyon helyesen jegyzi meg, hogy a közgyűlési terem csak egy ir­­noki állás betöltésekor is zsúfolásig megtellik, de egy öt milliós költségvetésnél és a bi­zottsági üléseken is alig-alig vannak. Majd hivatkozik a nemzet gazdaságtan ama fontos tételére, amelynek szabályai szerint úgy kellene gazdálkodni, hogy I-ső sorban a legszügesebb, II-ad sorban a ké­nyelmi s III-ad sorban a fényűzési szempon­tok vezetnék a várost. Itt pedig — mint mondja — éppen megfordítva van! Hang­súlyozva, hozzá­teszi, hogy bizony ennek is maga a tb. bizottság az oka. Kecskeméten elsősorban is közkórház, nem pedig művész­telep kellett volna! Mert ott nemcsak mű­­vészlélek, de egyáltalán lélek sincs. Tehát a tanács figyelmébe ajánlja, hogy a művész­telep, mint olyan szűnjék meg és az ottani 200.000 korona beépített holttőke,­­ mely minden kamatozás nélkül áll — valami után módon kamatoztassák. Ezután áttér arra a nem kevésbé fon­tos kérdésre, hogy a város a fennforgó pénzszükségleteit pótadóval, nagy kölcsön­pénzzel fedezze-e ? Erre mindjárt meg is adja a feleletet, hogy a város hiányainak fedezésére ideiglenes kölcsönöket vegyen föl, míg a helyzet nem javul. Végezetül pedig kifejti, hogy e tökéle­tes költségvetés elkészítéséhez az eddigi két és pedig a pénzügyi és kincskereső bi­zottság, mint ilyen épen a fönt említett igen csekély érdeklődésük miatt nem elég, hanem e kettőből kellene alakítani egy revizórius pénzügyi szakbizottságot, mely hivatva lenne tisztán és kizárólag a város pénzügyi helyze­tét és költségvetéseit irányítani. Gömöry Sándor tartalmas beszédére először is Tormássy főszámvevő válaszol és kimutatja percentuálisan a gazdálkodás jö­vedelmét, mely a szerint a földek átlag 30 - 35 százalékot, erdők 20 százalékot és a szik­rai szőlő 6 százalék, rossz termés esetén 2 százalékot jövedelmeznek. Részletesebben pedig Sándor István reflektál a fenti beszédre. Szerinte is nagyon szükséges volna egy pénzügyi szakbizottság szervezése, de ennek keresztülvitele sok aka­dályba ütköznék. Ami pedig az idei költségvetésünket il­leti — úgymond— tekintetbe véve a mai rossz viszonyokat, de meg sem számítva a háború okozta nehéz viszonyokat a költség­­ségvetés előirányzatnál csak ott, ahol a be­vétel a minimumra redukálódik, mégis ez az előző évekhez képest elég reális és elfo­gadható. Ami pedig a közgazdasági szabályok szerint való eljárást illeti, rámutat, hogy ez­után is elő fog fordulni, hogy nem a leg­szükségesebb kórház, avagy vízvezeték, ha­nem bizonyára az elesett hősök emléktáblái fognak elsősorban is létesülni. ígéri ugyan, hogy az elsőrendű szükségletek kielégítését mindenkor szeme előtt fogja tartani. A mű­­vésztelepet illetőleg pedig kijelenti, hogy azt ezidőszerint semmi másra nem lehet hasz­nálni, részint messzisége, részint az épületek szétszórtsága miatt sem, megszüntetése pedig a város erkölcsének bizonyos dominációjával is járna. Ezután Gömöry Sándor úgy a költség­vetést, mint a művésztelep egyenlőre válto­zatlan meghagyását is a maga részéről el­fogadja. Majd a főszámvevő folytatja a költség­­vetés pontonkénti fölolvasását, mit egymás­után fogad el a közgyűlés, csak a bugaci ménes költségvetésénél támad még egy kis vita. T. i. Farkas József th. b. tag felszólal, hogy a bugaci kancacsikókat ne a kupe­­ceknek adják el, hanem árverezzék el. E fel­szólaló nézetében osztozik még Grassely Miklós th. b. tag is miután Kováts Sándor th. b. tag Szegedi Györgynek a bugaci ménes körül szerzett kiváló érdemeit méltatja, az elnök ebben a kérdésben úgy határoz, hogy a ménes legjobb kancacsikói megmaradnak a men számára, a többi pedig el fog árve­­reztetni s ha ez után nem kelne es csak úgy fogják azt kupeceknek adni, mely határozatot a közgyűlés örömmel vett tudomásul. Csatornázási költségelőirányzatnál még Kováts József t­. b. tag azt említi meg, hogy a Csongrádi­ utcától egész a műkertig tartó­hatlan az állapot, mire a polgármester meg­nyugtató választ adott. A közutaknál előirányzott összeget pedig Mészáros József tanácsnok kevésnek tartja s kéri az összeg 2400 - val való fölemelését, mit megadott a közgyűlés. Dékány László h. polgármester pedig kéri kimondani, hogy városi záloghitelintézet jövedelmét jótékony célra kell fordítani, mit szintén elfogadott a közgyűlés. Francsek József t­. b. tag indítványozza még, hogy a város külterületére vivő utak néhol nagyon szélesek (30—35 m­.), tehát ezt keskenyiteni kellene s az abból levágott földszalagot értékesíteni. Mészáros J. tanács­nok szerint azonban e homokos utat szűkí­teni egyáltalán nem lehet s így e szakember tanácsára Francsek is eláll indítványától. Végezetül Tormássy főszámvevő szá­nalmasan jelenti be, hogy a kórházi ápolás címén előirányzatba vett összeg, mely a múlt évi kimutatás szerint készült, most nem elég, mert az ápolási díj 35 százalékkal több, mint az előző években és erre most nincs fedezet és a polgármesterhez a minisztériumból jött rendelet szerint ezt még utólagosan kérni sem lehet. Ezután a közgyűlést Sándor István fél 7 órakor befejezettnek nyilvánította. Szántás előtt. , »V • 'i . •.,*»*. * A háborús idők ezer terhén felül külö­nösen az sulyosodik a magyar gazdára, hogy lovait a háború kitörése óta, egy-egy köz­pontból ménesszámra vitték és viszik el a hadak trénjébe. Most aztán nincs, amivel a hadbavonult gazda otthonmaradt háznépe tavaszi alá szántson és honoráljon. Sok jóakarattal hirdették és tanácsol­ták már régen, hogy a kisgazda teheneit akkor és úgy értékesítheti legjobban, ha azokat igavonó jószágul is fel­használja.­ Lám, nagy lépéssel volnánk most előbre s nem kellene sóhajtozni az igavonó erő után leg­alább nem annyira. Ezen a bajon most alig

Next