Kecskeméti Napló, 1915. április (4. évfolyam, 74-98. szám)

1915-04-01 / 74. szám

2, aid31 10.Mpig 74. szám Amint ezeken végig gondolok, el­tűnik szemem elől a holló s ahogy egy korhadt fa mellett visz el utam, amely valamikor óriás lehetett, ma pe­dig az emberi múlandóságot példázó roncs, eszembe jut egy paraszt-filozó­fus nagyszerű mondása, amelyet még kedden délben a vár kapitulációjának közhírül jutása után lestem el egyik utcán. Mondta pedig ez az egészséges eszű, falusi bölcs az ő nyulszivü tár­sának a következőket: — Hát te azt hiszed, mindig le­het „nyerni" ? Hol láttál már olyan sereget ? Keverten megy ám az, akár a kártya... ő is ez a helyes beszéd. Lépjünk be azért a nagyhét ka­puján meg nem fogyatkozott hittel s bizakodó lélekkel e világháborús idő­ben. S mi, akik itthon maradtunk, Krisztust, az ő jeruzsálemi bevonulása utján szivünk pálmalombjaival is üd­vözöljük. S kergessük ki országunkból és mint a bélpoklost vessük ki közülünk, aki ezekben a szerfelett komoly idők­ben csak azt forgatja a fejében, hogy „mit akartok nekem adni" és aki csak a harminc ezüst pénzen töri a fejét és a háromszáz tízesen, mert tolvaj és panamista és hadseregcsaló és ha­zaáruló az ilyen mind „és az erszény nála lévén, azt, mi abba adatott, ő hordozza." Dicséretet énekelünk Neked, mi Urunk Jézus, virágvasárnap pálmalom­bos Krisztusa és hozsannával imádunk, mert áldott vagy és áldott légy, ki az Urnák nevében jössz és felcsókoljuk forró könnyeidet, amiket diadalutadon elsírtál és szivünkbe véssük, amit ne­künk mondasz az evangéliumban: — Rád jönnek a napok és kö­rülvesznek ellenségeid árokkal és kö­rülfognak és megszorongatnak téged mindenfelől... Mi halljuk a Te intő szavadat Uram, mint harangot lelkünk elefánt­csont-tornyából és nem ijedünk meg tőle, hanem okulunk belőle. Mi ho­zsannázó alakkal is tudjuk, hogy a fájdalmak városában lakunk ma és , elleneink töviskoszorút fonnak homi­s­lokunkra. Hiszen éppen a Te példád tanít meg mindezekre, mert hogy virágva­sárnapod glóriájára, feszítsd meg kö­vetkezik. S a templom kárpitja ketté hasad fölétől az aljáig ; a nap első tétedik és a föld megindul s a kőszik­lák megrepednek. És te mégis győzni fogsz siron, poklokon és halálon. Győzni és élni mindörökkön... — Testvérek! Törjük össze lel­künk drága alabástrom-edényét s az önfeláldozás és áldozatkészség egy font tiszta nárciuszkenetét öntsük el a haza­­szeretet oltárán. Sokat adtunk eddig, ezentúl még többet adtunk, hogy megteljék e hon hősi lelkek áldozatának illatával, mint Lázár háza Betániában. Áldozzunk, szenvedjünk, virrasz­­szunk és várjunk, milynem az Úr meg adja nekünk a győzeem s békesség pálmaágát és letiporja ellenségeinké ábainak zsámolyává ... Városi közgyűlés. A város th. bizottsága ma délelőtt tar­totta rendes havi közgyűlését gróf Ráday Gedeon főispán elnöklete alatt. Elnök üdvözli a jelenlévőket s a köz­gyűlést fél 11 órakor megnyitja. Sándor Ist­ván polgármester sajnos nem jelenhetett meg, mivel a sérülést szenvedett lábának állapota nem javult. Stringovits Gyula aljegyző felolvasta a polgármester jelentését a febr. havi állapo­tokról melynek főbb pontja a rendelkezé­sünkre bocsátott lisztkészletnek szétosztásá­ról szól. T. i. összeírják a lakosság tényleges lisztszükségletét és ennek megfelelően ki-ki kapni fog hatósági szelvényt, amely ellené­ben beszerezheti a kijelölt helyeken a lisztet. Igen fontos kérdést illetőleg indítványt tett Faragó Béla th. bizottsági tag ki a közélelmezést vette föl s a helyi viszonyok­nak tűrhetetlen állapotát, óhajtja orvosolni. Rámutat a rendkívüli időkre, melynek meg­felelően, rendkívüli intézkedések kellenek. Ha nincs, alkotni kell és a város hivatalno­kainak meg kell találni a módját, hogy e végtelen szomorú piaci állapotokon segítse­nek minél sürgősebben. Kérdést intéz e vég­ből a főkapitányhoz és a tanácshoz, hogy milyen intézkedés történt? A főkapitány válaszol s kijelenti, hogy egyáltalán semmi törvényes eszköz nem áll a­­ rendelkezésére, hogy a jelen állapotokat­­ megváltoztathatná, hanem kéri a közgyűlést,­­ hogy hatalmazza fel és adjon utasítást arra nézve, hogy mit tehet a jelen viszonyok között és mit nem tehet. Igaz, hogy van egy miniszteri rendelet, hogy sem búzát, sem lisztet, sem burgonyát s effélét a város­ból kivinni nem szabad, de a rendelet azt is kimondja, hogy mindezek kiadása indo­kolt esetben nem tagadható meg. E tárgyhoz igen sokan szóltak hozzá . Fuchs t­. b. tag indítványozza, hogy egy rövid határidőn belül készítsen a főkapitány úr egy javaslatot, melyben az élelmiszerek­­ kivitelére vonatkozó tilalom, de különösen a kofák túlkapásai, zsarolásai foglaltatnának. Eh­­­­hez járul dr. Kováts Pál th. biz. tag is és e­­ kidolgozandó javaslatnak keresztülvitelét egy­­ deputáció által véli elérni. Majd gr. Ráday főispán felszólítja Füvessy Imre h. főkapitányt ez állapotok ismertetésére, ki bejelenti a tej­­drágaságnak abbeli okát, hogy a helybeli tart. kórházaknak naponkint 3—4 hl­ tej kell, ami jelentékeny elvonás a fogyasztó közön­ségtől. Rámutat egy személyesen tapasztalt eseményre, Fekete Zsigmondi lisztkereskedő-­­ nek embertelen eljárására, ki a vásárló kö­zönséget, mert lisztet mernek tőle kéri összeszidja és kiküldi boltjából, mindenféle illetlen megjegyzések kiséretében s ez alka­lommal is — mint mondja — egész tumul­tus volt ajtaja előtt és mivel másként nem tudott vevőitől szabadulni, hát bezárta az üzletét. Főispán bosszankodással hallgatta e szomorú eseményeket s kijelentette, hogy e túlkapásoknak és zsarolásoknak legalkalma­sabb módszere az, hogy a közgyűlés hatal­mazza fel a város közegeit arra, hogy min­den hasonló esetben teljes szigorral járhas­son el s mivel ebben az időben nem lehet folyton a paragrafusokat és szabályokat alkalmazni, felhatalmazza ő is a város tiszt­viselőit minden szabálytalanság megtorlására, kiknek tetteiért a felelősséget minden felsőbb fórum előtt személyesen vállalja. E bölcs megoldást, zajos éljenzéssel és tapssal fo­gadta a közgyűlés. Ezután Györffy Pál főjegyző a köz­gyűlés legfontosab tárgyára a tisztújításra­­ tért rá. Kifejti, hogy az 1909 évben válasz­tott tisztviselők mandátuma május hóban lejár. A polgármester a rendkívüli viszonyokra való tekintettel ki akarta eszközölni a bel­ügyminisztériumban e tisztujitás elhalasztá­sát, de mivel ez külön törvényhozást igé­nyelne, nem volt figyelembe vehető. Dr. Joó Gyula t­. b. tag egy igen tar­talmas beszéddel és propozitióval járult e fontos kérdéshez s beszédjében kifejti a tiszt­ujítás elhalasztásának föltétlen szükségessé­gét olyan indokok föltárásával, mely előtt meghajolt az egész közgyűlés. Rámutat, hogy a háborúban 35 tisztviselő és 22 th. b. tag van oda. Nem lenne-e lovagiatlan dolog a távol, értünk harcolókkal szemben, hogy az itthon lévők vennék föl a versenyt. A tiszt­újítás elhalasztását és erre vonatkozó tör­vényjavaslatnak, mint országos törvénynek elfogadását és ennek a küldöttségnek vezetésével gr. Ráday Gedeont javasolja föl­kérni, ki készséggel elvállalja abban az eset­ben, ha már az előző személyes értekezletek alapján meggyőződik az ügy keresztül­vitelé­ről. Hogy pedig a város tisztviselői mandá­tum nélkül ne maradjanak semedig sem, gondoskodott a közgyűlés a pályázatok ide­­jekoránti meghirdetéséről is. Ezután Szegedy György nyugdíjazta­tási kérvénye került sorra, mit sajnálattal tudomásul vett a közgyűlés és Györffy Ba­lázs indítványára sok köszönettel szavazva buzgó működéséért, nyugdijazták évi 7120 kor. illetményei. Több apró ügy elintézése után a közgyűlés d. u. fél 2 órakor véget ért. Ifj. Tisza István gróf kassai kalandja. Ifj. Tisza István gróf, huszárhadnagy, a miniszterelnök fia, a napokban­ Kassán járt. A duklai szoros környékéről jött, ahol ez­­idejűleg muszkaveréssel foglalkozik. Nem állandóan, hanem rövidebb szünetekkel: két nap rajvonal, lövészárok, két nap tartalék, valami födél alatt. A környezet és a mes­terség nagyon á­talakítja az embert, még az olyan snájdig huszárhadnagyot is, mint Tisza gróf. A duklai halál­gyártelepen pél­dául a szép aranypaszomántos csákót felvál­totta az észszerű legénységi sapka, az arany­­zsinóros mentét a báránybőrbekecs és vidám legénykék, vagy mondjuk fiatalemberek, akkora szakáll növesztenek, mintha nyugdí­jazott pátriákáknak készülnének. A lövész­árkokban általában sokkal kevesebb gondot fordítanak a nyugateurópai divatra, mint Budapesten a déli korzón. Tisza gróf ilyenféle toalettben sietett végig a kassai Főutcán, azután egy sereg mellékutcán, egyik katonai parancsnokság ajtaján be, a másikon ki. Fontos megbíza­tásai voltak, vásárolni is akart egyet-mást és édesapja, Tisza István gróf miniszterelnök is aznap volt Kassára érkezendő. Mikor jó néhány helyen megfordult, észrevette, hogy valaki nyomon követi, aki azután csakhamar hozzá is csatlakozott, kalauznak ajánlkozva. Beszédbe elegyedtek s ennek során Tisza gróf egymást érő olyan kérdéseket kapott, a melyek rej­télyes színben tüntették fel a kiváncsi kalauzt. Nos, a feleletek nem késtek, szép, kerek, hadiregénybe illő feleletek vol­tak. A gróf majd el­nevette magát, mikor látta, hogy a körmönfont érdeklődésre adott válaszai mily komoly hatást keltenek, de vigyázott, hogy a tréfa sikerüljön. Egyszer csak eléje fordult a nyájas idegen, bemutat­kozott és igazolta, hogy ő detektív s fel­szólította a hadnagy urat, mondja meg a nevét és igazolja magát, mivelhogy nagyon gyanúsan viselkedik. — Ifjabb Tisza István gróf, tartalékos huszárhadnagy vagyok, — Nekem mondja, — kérdezte gúnyos hahotával a detektív — letartóztatom, mert kémkedik és az uniformist jogtalanul hasz­nálja. Tisza írást akart előszedni, de a tit­kosrendőr már­ nem törekedett ismereteinek bővítésére, indultak a városháza felé. Útköz­ben egyik tiszttársa szólította meg Tiszát, hova megy, mit csinál. A detektív újból ér­deklődni kezdett a „fogás“ iránt, az írások átolvasására is szakított időt s azokat nagy bocsánatkérés közepette adta vissza Tisza gróf hadnagy úrnak. — Aztán mondja meg, kérem, miért nem akarta elhinni, hogy én vagyok Tisza István gróf tartalékos huszárhadnagy. — Kérem a lássan, mikor a hadnagy úr édesapja a képviselőház elnöke volt, akkor

Next