Kecskeméti Napló, 1915. április (4. évfolyam, 74-98. szám)
1915-04-01 / 74. szám
2, aid31 10.Mpig 74. szám Amint ezeken végig gondolok, eltűnik szemem elől a holló s ahogy egy korhadt fa mellett visz el utam, amely valamikor óriás lehetett, ma pedig az emberi múlandóságot példázó roncs, eszembe jut egy paraszt-filozófus nagyszerű mondása, amelyet még kedden délben a vár kapitulációjának közhírül jutása után lestem el egyik utcán. Mondta pedig ez az egészséges eszű, falusi bölcs az ő nyulszivü társának a következőket: — Hát te azt hiszed, mindig lehet „nyerni" ? Hol láttál már olyan sereget ? Keverten megy ám az, akár a kártya... ő is ez a helyes beszéd. Lépjünk be azért a nagyhét kapuján meg nem fogyatkozott hittel s bizakodó lélekkel e világháborús időben. S mi, akik itthon maradtunk, Krisztust, az ő jeruzsálemi bevonulása utján szivünk pálmalombjaival is üdvözöljük. S kergessük ki országunkból és mint a bélpoklost vessük ki közülünk, aki ezekben a szerfelett komoly időkben csak azt forgatja a fejében, hogy „mit akartok nekem adni" és aki csak a harminc ezüst pénzen töri a fejét és a háromszáz tízesen, mert tolvaj és panamista és hadseregcsaló és hazaáruló az ilyen mind „és az erszény nála lévén, azt, mi abba adatott, ő hordozza." Dicséretet énekelünk Neked, mi Urunk Jézus, virágvasárnap pálmalombos Krisztusa és hozsannával imádunk, mert áldott vagy és áldott légy, ki az Urnák nevében jössz és felcsókoljuk forró könnyeidet, amiket diadalutadon elsírtál és szivünkbe véssük, amit nekünk mondasz az evangéliumban: — Rád jönnek a napok és körülvesznek ellenségeid árokkal és körülfognak és megszorongatnak téged mindenfelől... Mi halljuk a Te intő szavadat Uram, mint harangot lelkünk elefántcsont-tornyából és nem ijedünk meg tőle, hanem okulunk belőle. Mi hozsannázó alakkal is tudjuk, hogy a fájdalmak városában lakunk ma és , elleneink töviskoszorút fonnak homislokunkra. Hiszen éppen a Te példád tanít meg mindezekre, mert hogy virágvasárnapod glóriájára, feszítsd meg következik. S a templom kárpitja ketté hasad fölétől az aljáig ; a nap első tétedik és a föld megindul s a kősziklák megrepednek. És te mégis győzni fogsz siron, poklokon és halálon. Győzni és élni mindörökkön... — Testvérek! Törjük össze lelkünk drága alabástrom-edényét s az önfeláldozás és áldozatkészség egy font tiszta nárciuszkenetét öntsük el a hazaszeretet oltárán. Sokat adtunk eddig, ezentúl még többet adtunk, hogy megteljék e hon hősi lelkek áldozatának illatával, mint Lázár háza Betániában. Áldozzunk, szenvedjünk, virraszszunk és várjunk, milynem az Úr meg adja nekünk a győzeem s békesség pálmaágát és letiporja ellenségeinké ábainak zsámolyává ... Városi közgyűlés. A város th. bizottsága ma délelőtt tartotta rendes havi közgyűlését gróf Ráday Gedeon főispán elnöklete alatt. Elnök üdvözli a jelenlévőket s a közgyűlést fél 11 órakor megnyitja. Sándor István polgármester sajnos nem jelenhetett meg, mivel a sérülést szenvedett lábának állapota nem javult. Stringovits Gyula aljegyző felolvasta a polgármester jelentését a febr. havi állapotokról melynek főbb pontja a rendelkezésünkre bocsátott lisztkészletnek szétosztásáról szól. T. i. összeírják a lakosság tényleges lisztszükségletét és ennek megfelelően ki-ki kapni fog hatósági szelvényt, amely ellenében beszerezheti a kijelölt helyeken a lisztet. Igen fontos kérdést illetőleg indítványt tett Faragó Béla th. bizottsági tag ki a közélelmezést vette föl s a helyi viszonyoknak tűrhetetlen állapotát, óhajtja orvosolni. Rámutat a rendkívüli időkre, melynek megfelelően, rendkívüli intézkedések kellenek. Ha nincs, alkotni kell és a város hivatalnokainak meg kell találni a módját, hogy e végtelen szomorú piaci állapotokon segítsenek minél sürgősebben. Kérdést intéz e végből a főkapitányhoz és a tanácshoz, hogy milyen intézkedés történt? A főkapitány válaszol s kijelenti, hogy egyáltalán semmi törvényes eszköz nem áll a rendelkezésére, hogy a jelen állapotokat megváltoztathatná, hanem kéri a közgyűlést, hogy hatalmazza fel és adjon utasítást arra nézve, hogy mit tehet a jelen viszonyok között és mit nem tehet. Igaz, hogy van egy miniszteri rendelet, hogy sem búzát, sem lisztet, sem burgonyát s effélét a városból kivinni nem szabad, de a rendelet azt is kimondja, hogy mindezek kiadása indokolt esetben nem tagadható meg. E tárgyhoz igen sokan szóltak hozzá . Fuchs t. b. tag indítványozza, hogy egy rövid határidőn belül készítsen a főkapitány úr egy javaslatot, melyben az élelmiszerek kivitelére vonatkozó tilalom, de különösen a kofák túlkapásai, zsarolásai foglaltatnának. Ehhez járul dr. Kováts Pál th. biz. tag is és e kidolgozandó javaslatnak keresztülvitelét egy deputáció által véli elérni. Majd gr. Ráday főispán felszólítja Füvessy Imre h. főkapitányt ez állapotok ismertetésére, ki bejelenti a tejdrágaságnak abbeli okát, hogy a helybeli tart. kórházaknak naponkint 3—4 hl tej kell, ami jelentékeny elvonás a fogyasztó közönségtől. Rámutat egy személyesen tapasztalt eseményre, Fekete Zsigmondi lisztkereskedő- nek embertelen eljárására, ki a vásárló közönséget, mert lisztet mernek tőle kéri összeszidja és kiküldi boltjából, mindenféle illetlen megjegyzések kiséretében s ez alkalommal is — mint mondja — egész tumultus volt ajtaja előtt és mivel másként nem tudott vevőitől szabadulni, hát bezárta az üzletét. Főispán bosszankodással hallgatta e szomorú eseményeket s kijelentette, hogy e túlkapásoknak és zsarolásoknak legalkalmasabb módszere az, hogy a közgyűlés hatalmazza fel a város közegeit arra, hogy minden hasonló esetben teljes szigorral járhasson el s mivel ebben az időben nem lehet folyton a paragrafusokat és szabályokat alkalmazni, felhatalmazza ő is a város tisztviselőit minden szabálytalanság megtorlására, kiknek tetteiért a felelősséget minden felsőbb fórum előtt személyesen vállalja. E bölcs megoldást, zajos éljenzéssel és tapssal fogadta a közgyűlés. Ezután Györffy Pál főjegyző a közgyűlés legfontosab tárgyára a tisztújításra tért rá. Kifejti, hogy az 1909 évben választott tisztviselők mandátuma május hóban lejár. A polgármester a rendkívüli viszonyokra való tekintettel ki akarta eszközölni a belügyminisztériumban e tisztujitás elhalasztását, de mivel ez külön törvényhozást igényelne, nem volt figyelembe vehető. Dr. Joó Gyula t. b. tag egy igen tartalmas beszéddel és propozitióval járult e fontos kérdéshez s beszédjében kifejti a tisztujítás elhalasztásának föltétlen szükségességét olyan indokok föltárásával, mely előtt meghajolt az egész közgyűlés. Rámutat, hogy a háborúban 35 tisztviselő és 22 th. b. tag van oda. Nem lenne-e lovagiatlan dolog a távol, értünk harcolókkal szemben, hogy az itthon lévők vennék föl a versenyt. A tisztújítás elhalasztását és erre vonatkozó törvényjavaslatnak, mint országos törvénynek elfogadását és ennek a küldöttségnek vezetésével gr. Ráday Gedeont javasolja fölkérni, ki készséggel elvállalja abban az esetben, ha már az előző személyes értekezletek alapján meggyőződik az ügy keresztülviteléről. Hogy pedig a város tisztviselői mandátum nélkül ne maradjanak semedig sem, gondoskodott a közgyűlés a pályázatok idejekoránti meghirdetéséről is. Ezután Szegedy György nyugdíjaztatási kérvénye került sorra, mit sajnálattal tudomásul vett a közgyűlés és Györffy Balázs indítványára sok köszönettel szavazva buzgó működéséért, nyugdijazták évi 7120 kor. illetményei. Több apró ügy elintézése után a közgyűlés d. u. fél 2 órakor véget ért. Ifj. Tisza István gróf kassai kalandja. Ifj. Tisza István gróf, huszárhadnagy, a miniszterelnök fia, a napokban Kassán járt. A duklai szoros környékéről jött, ahol ezidejűleg muszkaveréssel foglalkozik. Nem állandóan, hanem rövidebb szünetekkel: két nap rajvonal, lövészárok, két nap tartalék, valami födél alatt. A környezet és a mesterség nagyon átalakítja az embert, még az olyan snájdig huszárhadnagyot is, mint Tisza gróf. A duklai halálgyártelepen például a szép aranypaszomántos csákót felváltotta az észszerű legénységi sapka, az aranyzsinóros mentét a báránybőrbekecs és vidám legénykék, vagy mondjuk fiatalemberek, akkora szakáll növesztenek, mintha nyugdíjazott pátriákáknak készülnének. A lövészárkokban általában sokkal kevesebb gondot fordítanak a nyugateurópai divatra, mint Budapesten a déli korzón. Tisza gróf ilyenféle toalettben sietett végig a kassai Főutcán, azután egy sereg mellékutcán, egyik katonai parancsnokság ajtaján be, a másikon ki. Fontos megbízatásai voltak, vásárolni is akart egyet-mást és édesapja, Tisza István gróf miniszterelnök is aznap volt Kassára érkezendő. Mikor jó néhány helyen megfordult, észrevette, hogy valaki nyomon követi, aki azután csakhamar hozzá is csatlakozott, kalauznak ajánlkozva. Beszédbe elegyedtek s ennek során Tisza gróf egymást érő olyan kérdéseket kapott, a melyek rejtélyes színben tüntették fel a kiváncsi kalauzt. Nos, a feleletek nem késtek, szép, kerek, hadiregénybe illő feleletek voltak. A gróf majd elnevette magát, mikor látta, hogy a körmönfont érdeklődésre adott válaszai mily komoly hatást keltenek, de vigyázott, hogy a tréfa sikerüljön. Egyszer csak eléje fordult a nyájas idegen, bemutatkozott és igazolta, hogy ő detektív s felszólította a hadnagy urat, mondja meg a nevét és igazolja magát, mivelhogy nagyon gyanúsan viselkedik. — Ifjabb Tisza István gróf, tartalékos huszárhadnagy vagyok, — Nekem mondja, — kérdezte gúnyos hahotával a detektív — letartóztatom, mert kémkedik és az uniformist jogtalanul használja. Tisza írást akart előszedni, de a titkosrendőr már nem törekedett ismereteinek bővítésére, indultak a városháza felé. Útközben egyik tiszttársa szólította meg Tiszát, hova megy, mit csinál. A detektív újból érdeklődni kezdett a „fogás“ iránt, az írások átolvasására is szakított időt s azokat nagy bocsánatkérés közepette adta vissza Tisza gróf hadnagy úrnak. — Aztán mondja meg, kérem, miért nem akarta elhinni, hogy én vagyok Tisza István gróf tartalékos huszárhadnagy. — Kérem a lássan, mikor a hadnagy úr édesapja a képviselőház elnöke volt, akkor