Kecskeméti Napló, 1915. július (4. évfolyam, 147-173. szám)
1915-07-01 / 147. szám
2. oldal. amelépió 147. I. Ferenc József haldoklik, hogy Vilmos császárt már-már Szent Ilona szigetére deportálják, hogy egy Zrínyi nevű dreadnoughtunk két francia ágyulövésre elsülyedt, hogy Prágában zendülés tört ki, a csehek lemészárolják az összes németeket, az utcákon térdig kellett vérben és emberi hullák közt gázolni, az ismert Massarik tanárt szintén megölték (ami nem akadályozta a haditudósítót abban, hogy két nappal utóbb Massarikot mint a zendüles értelmi szerzőjét hadbíróság elé ne állíttassa és statarice agyon ne lövesse) stb. Csak amikor elhagytam az ellenséges területet és Hollandiába érkeztem, győződtem meg a hírek teljes alaptalanságáról s a londoni lapok rémhíreire visszagondolva, meg kellene újra győződnöm róla, hogy az új kornak az a „rotációsan hazudók gépezete, melyet sajtónak neveznek, csakugyan féktelen lehet az önbizalmában, ha művelt emberekkel és egész nemzetekkel szemben is ily szemérmetlen hazudozásra képes. Erről a féktelen önbizalomról különben már béke idején is meggyőződhetett mindenki. Micsoda meggyőződésektől duzzadó közgazdasági cikkeket olvastunk pl. világhírű lapokban amelyekről pedig nagyon jól tudja minden némileg beavatott, hogy megrendelésre íródnak és esetleg ugyanazok a tollak és ugyanazok a tőkék alkalomszerűen két teljesen ellenkező gazdasági rendszert vagy eljárást is, mint egyedül üdvözítőt védelmeznek. Eszébe jut itt az embernek Lord Nothcliff, a londoni újságkirály, a Times és Daily Mail és még vagy 70 újságnak a tulajdonosa, aki, hogy különböző osztályokból zsebelhessen, ad ki egyszerre demokratikus és konzervatív, liberális és progresszív, intelligenciális és munkás újdonságokat. A műveit közönség a Times hasábjain cseveg, a kisdiákoknak, szakácsnéknak frakkerosolnak és kocsitosóknak hátborzongató regény folytatások közé ékelve adja elő politikai véleményét s az ellenmondás irányok és legkülönbözőbb eszközök igénybevételével biztosan eljut a mindig azonos célhoz, saját hatalma és anyagi érdekeinek gyarapításához. Vagy eszébe jut az embernek a Petit Parisien és az Echo de Paris, amelyek évi fél millió frankért bocsátják áruba közgazdasági rovataikat, vagy a Matin, mely hirdetési rovatát évi potom öt millió frankért vesztegeti. Micsoda hasznok, micsoda érdekek dolgozhatnak itt a háttérben, ahol ily összeget is lehet követelni, melyek természetesen az újságolvasó közönség zsebéből térülnek meg. De van példa egyenesen a jelenháborúban is arra, mire taksálja a sajtó saját hatalmát önmaga is. Dr. Funder, a bécsi Reichspost zseniális szerkesztője, nyilvános sajtóbeszédben mondott el egy esetet, hogy t. i. egy semleges államnak egyik újságírója csekély 10.000.000 koronáért volt hajlandó tollát a német—osztrák-magyar ügy javára értékesíteni Ahol egyetlen újságíró ennyire taksálja a saját tollahegyét a nemzetnek nagy versenyében, ott elképzelhetjük mennyire arrogálhat magának az a 10 és 100.000 toll, amely Európaszerte ott serceg éjjel nappal a szerkesztőségek dolgozószobáiban s amelynek uszító, vadító, fanatizáló és engros félrevezető munkája nyomában száz és száz kibméternyi hosszúságú rajvonalakban ott hömpölyög az embervér és száz- és százezer tűzhely körül nem apad ki a könnyek áradata Nekünk, akik katholikus sajtó nagy eszméjét írtuk zászlónkra, ezek a megállapítások kétszeresen fontosak, mert más oldalról is megvilágítva látjuk bennük azt a tételt, amelyet mindig vallottunk, hogy a sajtó, amely csak az érdekeket nézi, nem annyira kultúrtényező, mint kultúrveszély , bár szépen lehetne az igazság terjesztésének eszköze igen sok esetben és szédületes arányokban szegődik a hazugság bérszolgálatába. Ha a sárkánynak mind a hát fejét nem tudjuk is levágni, nagy előny az is, ha fárasztó, munkával legalább egy-két méregfogát kihúzzuk s legalább valamiben meggátoljuk gyilkoló romboló, erkölcsöket ölő és hitet fogyasztó hatásait. Nem kell-e a háborúban ismét titánnak bizonyult lelkiismeretlen sajtóval szemben éppen most vennünk fel kettőzött erővel a küzdelmet, hogy ha meg nem törhetjük, legalább gyengítsük romboló hatását. Dolgozzunk tovább a katholikus sajtó kiépítésén, támogatásán, terjesztésén, szóval, tettel és példával való pártosán s ha az ellenséges sajtó pusztításait borzadozva látjuk is, ez nemcsak ne csüggesszen, hanem ellenkezőleg serkentsen, annál szivósabb annál kitartóbb munkálkodásra. A rengeteg javafolyammal szemben mentsünk legalább annyit, amennyit lehet, itt ott egy-egy oázist, egy-egy liliommezőt. Nyújtsunk a „Gyermek Otthoniban levő árváknak is! fi mi győzelmünk titka Egy honvédszázados írja az északi harctérről : Nagy megpróbáltatásokon mentünk keresztül, de a jó Isten velünk volt mindig és ezért nem félünk semmitől és senkitől. Nem múlt el vasárnap, hogy nem tartottam volna meg az Istentiszteletet és ne erősítettem volna embereim lelkét. De nem is hagytak cserben ezek az emberek soha! A poklok tüzén keresztül gázolnak érettem. Ez a mi győzelmünk titka. Ütközetek előtt és után térdre borulva adunk hálát a jó Istennek és felcsendül a megható ének. De azt mondhatom, hogy nincs párja a honvédnek, a magyar katonának. A múlt vasárnap a római katolikusaimat mind megáldoztattam, sőt kivittem, hogy a májusi litánián is részt vehettünk, melyet magyar pap tartott. Nem maradt szem szárazon, amikor a szép kis templomban felhangzott a májusi litánia szép dallama. Az emberek lelkét tartottam kezemben és így csinálhattam embereimmel, amit akartam. Csak itt a harctéren lehet tapasztalni a mi vallásunk igazi erejét. Isteni erő lakozik ebben! A mi erőnk a vallásban van és az fog minket győzelemre vinni. Nagy hírek hatása katonáinkra. — H. B. levelei. —H. B. városi jegyző, tartalékos honvédhadnagy ezredsegédtiszt érdekes levelekben irja le saját tapasztalatai alapján azt a benyomást, melyet harctéren küzdő csapataimba a nagy hírek gyakorolnak. H. B. az egész télen a Kárpátokban küzdött és a Stanislau felé vezető úton közelebb is egy felderítő szolgálat alkalmával az oroszok majdnem elfogták, de ő hősi bátorsággal kivágta magát, s a rázúditott golyózáporban a folyón átúsztatva visszatért csapataihoz, mig társát elfogták. A nehéz szolgálat, óriási küzdelem és fáradtság azonban sem erejét, sem kedvét nem törték meg s lelkes levelei a magyar hadseregben élő rettenthetlen bátorságról és hazafiságról tesznek bizonyságot. Mikor pl. az olasz hitszegés megtörtént, H. B. levele szerint az ellenséges orosz front örömmámorban úszott, s nagy papírlapon círllbetűs felírást mutattak katonáinknak: „Olaszország hadat üzent nektek“. De a kecskeméti ember sem azért kecskeméti, hogy rögtön fel ne találja magát. H. B. azonnal megfogalmazta a választ, s volt köztük, aki oroszra lefordította és nagy betűkkel kiírta: „Szégyeljétek magatokat! Most már nyolcan osztoztok veszteségeiteken! De nekünk még mindig van elég golyónk, hogy bőrötöket kilukasszuk“. Aztán még nagyobb kedvvel lőtték az oroszt, nemhogy az olaszok miatt búsultak volna. Lemberg elfoglalását még azon a napon megtudták, s ennek hatásáról a következőket írja : „E pillanatban kaptuk a telefonértesítést, hogy a tőlünk balra küzdő bajtársak Lemberget is visszavették már. Lélekemelő pillanatokat élünk. Este háromnegyed 9-kor a sok kilométer hosszúságban az ellenség óra előtt húzódó egész rajvonalunk 5 percig torkaszakadtából éljenezi szövetséges fegyvereink dicsőségét. Közben pedig a hátunk megött felállított megszámlálhatatlan sok ágyunk — köztük a harminc és felesek is — pokoli dübörgéssel és bömböléssel ontják a a tüzet. Érezzetek velünk, kik nagyon boldogok vagyunk!“ Egy másik levelében azt írja: „Őrült lázban égünk! Nem tart már soká. Dicsőséges zászlóinkat hamarosan hazaviszik.“ Irozza az Isten hős fiainkat és a dicsőséges zászlókat, melyeket könyörgő imádsággal és hálás könnyek közt várunk, hogy azoknak a dicsőséges zászlóknak legkisebb szegélyét is csókjainkkal boríthassuk ! Kada Otthon ünnepélye Hogy mekkora érdeklés nyilvánult meg azon kis árvák szereplése iránt, kik a nem rég óta fennálló Kada Otthon védencei, mi sem mutatja jobban, mint annak az intelligens közönségnek jelenléte, mely a kedvezőtlen idő dacára is zsúfolásig megtöltötte az Otthon tágas udvarát. Középen volt egy nagy magas pódium, hová a körülülök kiváncsi tekintete irányult. Öt óra előtt pár perccel kivonult az apró nép és a bejáratnál sorfalat állottak, mely között az éppen érkező védnöknő özv. Kada Elekné sétált be Révész István pápai praelátus kíséretében, miközben az egyik sorból kiállt egy kis leány s pár kedves s.ló kíséretében egy szép rózsacsokrot nyújtott át szeretett védnöknőjüknek. Pont 5 órakor Sándor István polgármester megjelent a pódiumon és megkapó.