Kecskeméti Napló, 1915. november (4. évfolyam, 251-274. szám)

1915-11-03 / 251. szám

— Könyveljék el a saját számláikon, amit kaptak felmentett voltukért! Ellenkezőleg. Sajnálnunk kell őket és társadalmilag oda hatnunk, hogy ilyen nyers érzelmi kitörések minél ritkábbak legyenek, mert ezek a „mihasznál“-nak nevezett egyének képezik most a nemzet gerincét, nekik köszönhető, hogy annyi és oly értékes tehetség és munkaerő elvonása dacára is tovább folyik a nemzet élete : van közbiztonság, van termelés, rendben megy az iskolázás valahogy és a kereskedelem s ami legfőbb — erős kezekben van a nép vallási és erkölcsi nevelése. Mindazok, akik siratják a harctérre ment családapákat, féltik gyermeküket, rettegnek testvérük sorsa felett, mindig csak azokra gondoljanak, kiknek foglalkozásuk tetszetős beállítása révén sikerült itthon maradniuk. Minden felmentettben csalót szimatolnak és nem hajlandók róla elhinni, hogy itthoni munkakörében csakugyan nélkülözhetetlen. Pedig hát ezren és ezren vannak olyanok, akik sohasem folyamodtak felmentésért, egyszóval sem fitogtatták és dicsérték értékességüket, hanem felebbvalóik, munkaadóik eszközölték ki, hogy a vezetett üzem, intézmény vagy hivatal vezetésében megmaradhassanak. Ezek az ezrek és ezrek nem nagyon szívesen élvezik a hivatali előnyt és gyakran hallani ilyen kifakadásokat. — Igaz, hogy veszedelembe mennek amazok, akik a harctéren vannak, de becsülik, bálványozzák őket és a halál helyett legtöbben kitüntetéseket kapnak. Mi felmentettek, végezzük a munkát helyettük. S mi a hála ? Nincsenek velünk megelégedve, mert nem bírunk annyi munkaerőt pótolni. Az utcán csúfolnak, a munkánkban kritizálnak, idegeink tönkremennek, egészségünk leromlik s végtére se vagyunk egyebek, mint gyávák. Az ilyen ambiciózus lelkeknek annál nehezebb a helyzetük, mert a törvény értelmében rá vannak szorítva, hogy a felmentvényt használják. Nem szabad nekik lelkesedniük s e lelkesedésből kifolyólag önként beállaniok katonának, mert az önkéntesektől törvényszerűleg megvonják állásuk öszszes előnyeit és fizetésüket. Nem szabad továbbá megfeledkeznünk arról sem, hogy a kevésszámú felmentettek nem bírnák egyedül elvégezni a hadbaszállt erős milliók munkáját, ha ebben a nők és kisebb mértékben a nyugdíjas férfiak nem volnának segítségükre. Mindezekben körvonalaztuk álláspontunkat azokkal szemben, akiket a nemzeti szükségesség és a hivatalos kényszer tart vissza a harcterek fényes és dicső pályájától, viszont végezzék el ügyüket lelkiismeretükkel azok, akik a közjó munkálásának idején saját hasznuk ápolására szereztek maguknak — ha ugyan szerezhettek — illetéktelen előnyöket. ...A Nyújtsunk a „Gyermek Otthoniban levő árváknak isi ” vfit. T'T11 IMMÉ 2. oldal Kecskeméti Napló 251. szám Halottak estéjén a hősök sírja fölött. Ne riadjatok föl sírotok mélyén nyugvó hősök! Nem az ellenség lépésétől dobban meg sírotok földje, hanem azt üldözött, de nem sokára győzedelmes magyar nép áll szentelt poraitok fölött. Szemeinkből nem a harag villáma cikázik felétek, hanem a testvéri fájdalom könnye hull dicsőséges sírotokra, ajkunkon nem a szitok, nem az átok hangzik fel, hanem áldás száll hantotokra és imádság érzetek az egek Urához. Kezünkben nincs öldöklő fegyver, hanem virág, koszorú, mit hervadhatatlan érdemetek jelképéül ide teszünk ezerszer áldott poraitok fölé. Sokakat hozott ide a hála szent érzete, csak tán azok nincsenek itt, akikre kiszállandó lelketek utoljára gondolt, akikért szívetek utolsót dobbant, akiknek nevét örökre bezáruló ajkatok utoljára ejtette ki: nincs itt atyátok, anyátok, nincs itt hitvesetek, nincsenek itt árva gyermekeitek, azok talán ott messze, messze a kecskeméti hősök sírja fölé gyújtanak mécset, szórnak virágot, hullatnak könnyet. Boldog még boldogtalanságában is, aki e Szent estén leborulhat szeretteinek sírjára, de kétszeresen boldogtalan, aki csak a gyászos képzelet szárnyán keresheti fel szeretteinek porait, aki ma csak cserébe kaphat sirt, az ő atyjának, az ő hitvesének vagy gyermekének sirja helyett. Adhatunk a koldus anyának királyi sírt fia sirja helyett nem fogja úgy szeretni, úgy becsülni, mint azt a behorpadtat, mint azt az elhagyottat, mely fiát takarja. De mégis vigasztalástokra akarok szólaln éh hősöket gyászoló szivek! Mikor a Golgota ormán a haldokló Istenember ajkáról felhangzott a végrendelet: „Asszony ime ar te Fiad“ a Kétfájdalmu Anya gyötrelme — bár csak egy tanítványt kapott cserébe — megenyhült mert haldokló fiának végtelen szeretete azt hagyta cserébe, akit ő legjobban szeretett. Hősért hőst adunk cserébe óh gyászos szivek s kiválasztva egyet-egyet e hősök sírjából fájdalmatok enyhítésére azt kiálltjuk vergődő szivetekhez : Apa, édes anya, ime a te fiad / Asszony, ime a te hitvesed ! Gyermek ime a te atyád! Az a két sír messze van bár egymástól, de összeköti őket a hazaszeretett aranyfonala, mert mindkettőben vértanú nyugszik, kik meghaltak a magyar haza szabadságáért. De csend! Ne zavarjuk a hősök édes álmát ! Ez a hely az örök béke, örök nyugalom és imádság helye. Imádkozzunk, hazafias szivünk egész érzésével! Mindenható, könyörülő Isten ! ki megsirattad egykor hazádnak pusztulását — adj örök hazát azoknak — kik életüket áldozták a magyar hazáért. Vedd be őket örök dicsőségedbe, hogy sok magyar hős esedezhessék szent trónod előtt a magyar haza győzelméért, szabadságáért és örök életéért. Amend » Révész István. A közgyűlés délelőtt fél 11 órakor vette kezdetét, mire a tágas nagyterem már szintükig megtelt a szervezet tagjaival és érdeklődőkkel Nagyobb részben gazdálkodók és munkások adták a hallgatók tömegét, szinte önkénytelenül demonstrálva a jelleget: föltűnően nagy volt a férfiak szám. A gyűlést Révész István praelátus-plébános, mint a népszövetség elnöke nyitotta meg. Mindvégig érdekfeszítő beszédében visszapillantott a legutóbbi gyűlésre, mely már szintén a háború idejében tartatott, de a különbség a két időpont között tagadhatatlan. Akkor a bizonytalanság, a szorongás érzete töltött el minden lelket és reményt csak az Istenv igazságában találtunk, ma már jórészben valóknak látjuk a reményt. Katonáink homlokán már fölismerhető a boldog győzelem glóriája. Ma már — ugyanabban az Istenben bízva — lehetetlen nem győznünk. Tehát a haladás megvan és boldogan várhatjuk a nehéz idők végét. Azonban addig sem szabad megfeledkezni kötelességeinkről. És itt mesteri fordulattal terelte rá a hallgatók figyelmét a III. magyar hadikölcsönre, melyben résztvenni minden magyar embernek szent, hazafias kötelessége, már amennyiben tehetségében áll. Félelemre nem lehet oka senkinek, húzódozni még kevésbbé, mert ma ez a legbiztosabb üzlet a rendelkezésre álló pénzzel és a mellett a legjövedelmezőbb. A szép megnyitó, mely a legsürgősebb nemzeti ügy propagálásának volt szentelve, nagy hatást tett a jelenvoltakra és bizonyosan előkelő helyet biztosít a hadikölcsön kecskeméti sikerében az elnöklő praelátusnak. Ki városunk háborús mozgalmaiból oly tevékeny munkával veszi ki részét más tekintetekben is. Utána Csősz Péter hitelszövetkezeti igazgató tartott igen sikerült népszerű ismer-tetést a hadikölcsönök természetéről, mellyel nagyban hozzájárult, hogy a nemzeti ügynek megnyert tagok ne csak akarják, hanem értsék is ennek az egészen modern pénzügyi létnek mibenlétét. Tetszéssel fogadott szavait Halász István népszövetségi csoportvezető szavalata követte. Paksy Gáspárnak a magyarok Nagyasszonyához című költeményét adta elő annyi természetes érzéssel és lelkesedéssel, mely könnyekre indította a hallgatóságot. A szépen sikerült gyűlést Kovács József káplán, helyi igazgató zárta be, megköszönve a szónokok nagyérdemű közreműködését, a csoportvezetők lelkes fáradozását és buzdítólag szólt a jelenlevőkhöz, hogy a zászlót, melyet annyi hűséggel tartottak e nehéz időkben, ne hagyják el ezentúl sem, sőt tartsa kötelességének minden tag, hogy minél több harcost gyűjtsön a táborban. A világháború igazolta a népszövetség minden törekvését, a nagy próbát kiállotta, most már annál több bizalommal csatlakozhatunk és kell csatlakoznunk hozzá, hogy azokat a törekvéseket, mint igazságokat megvalósíthassuk a háború után saját maguknak és nemzetünknek boldogulására. K. J. Népszövetségi közgyűlés. Az elmúlt vasárnapon, október 31-én tartotta évi közgyűlését az Országos Katholikus Népszövetség kecskeméti szervezete az egyházközség nagytermében. Kecskemét város egyesületei között a legnagyobb, legnépesebb, mert dacára a háború okozta nagy férfihiánynak 1066 tagot számlál. Működésében a legaktuálisabb szempontokat öleli föl. Műveli, oktatja a népet gazdasági és sociális téren — keresztény szellemben. Kitűzött iránya az egyedüli ok, hogy a világháború tengersok akadálya nemhogy gyöngítette volna erejét és népszerűségét, hanem inkább fokozta, sőt a jelekből következtetve hatványozott mértékben fogja fokozni, mert épen a háború mutatja, hogy mire van és mire lesz leginkább szüksége a nép legszélesebb rétegeinek: a keresztény erkölcsi alapokra fektetett haladásra és szervezkedésre. HIRJE K. Kecskemét, november 2 Temetőben a halott hősök sípjánál A hazáért meghalt s a kecskeméti temetőben eltemetett katonák iránti kegyeletes ünnepély tegnap délután folyt le a róm. kath. és a református temetőben. A hősök impozánsan felvirágozott és kivilágított sírjait igen nagyszámú közönség vette körül. Az ünnepélyen részt vett a városi tanács is Sándor István polgármesterrel, azonkívül a Kecskeméti Dalárda, a huszárság ez alkalomra kivonult díszszázada, a jogászifjúság stb., stb. A kivonulás három órakor történt a városházától, először a református temetőbe, ahol a Dalárda alkalmi éneket adott elő, Kremán Sámuel vezetése alatt, Burdács Rezső törvényszéki bíró pedig eszmékben gazdag tartalmú szónoklatot mondott az elhunytrak.