Kecskeméti Napló, 1915. december (4. évfolyam, 275-299. szám)

1915-12-01 / 275. szám

2. oldal a kecskeméti trnapló 275. szám. angoloknak. Miután a nagy garral kür­­tölt blokád sem hozta meg a várt eredményt, sőt a Kostantinápolyba vivő út megnyitásával e blokád összes ve­szedelmei elmúltak, egy új jelszót dob­tak ki a világba: várni kell, míg Né­metország kimerül. Húzni kell a há­borút, amig a középponti hatalmak mégis csak elvéreznek. Hadd folyjon a pénz, ömöljék a vér a végtelensé­gig, a fődolog, hogy Németország tel­jesen kimerüljön és megadja magát kegyelemre. Ezt a maszlagot adja be most az entente sajtója a maga közönségének s ezzel torkolják le a csekélyszámú józanokat és emberséges lelkűeket, a­kik az egész európai emberiség nevé­ben elérkezettnek látják az időt, hogy vége szakadjon a háborúnak. Legyő­­zöttnek lenni minden időben rossz volt, de talán sohasem olyan rossz, mint manapság, amikor néhány poli­tikus felelőtlenül felidézi a háborút és egy nemzet életével, vérével, vagyoná­val fizet a felelőtlen vezetők könnyel­műségéért. Churchillnek, ha őszinte és becsületes akart volna lenni, azt kellett volna mondania, hogy hiba és vétek volt felidézni ezt a háborút, de nem lévén sem őszinte, sem becsüle­tes, azt mondotta, hogy folytatni kell a háborút, amíg a győzelem Anglia felé fog hajolni, tehát Németország végkimerüléséig. Az entente vezetői nem akarják belátni, hogy az a német végkimerülés, amelyre ők annyira számítanak, éppen­séggel nem kézzelfogható, sőt nagyon is rejtélyes dolog s meglehet, hogy Németország végkimerülése négy hét­tel később fog bekövetkezni, mint az ententeé s akkor azután a helyzet még sokkal rosszabb lesz, mint mostan. Győzelmi reményei az ententenak már csak azért sem lehetnek, mert minden harctéren elkésett, amit ma elérhet, csak diplomáciai uton érheti el, tehát a béketárgyalások révén. A harctéren már al­g­­oldozhatják ki nagy tévedéseiket, de a zöld asztal mellett még sokat kijavíthatnak. Dip­lomatáik eddig is jobbak voltak, mint a hadvezéreik s valószínűleg ezután is jobbak lesznek. Napok kérdése csak s a balkáni expedíció is befejeződik, amely újabb százezreket szabadit fel a mi hadseregeink számára s még re­ménytelenebbé teszi az entente hely­zetét. Ha Szent karácsony ténye egy kissé behatolna az entente politikusai­nak fejébe is, úgy nemsokára átadnák a szót a diplomatáknak, m­i Svájci erkölcsök. Semmiesetre sem véletlen vagy jelen­tőségnélküli dolog, hogy évtizedes Európa­­csavargók, megrögzött világutazók, mint amilyen például Vay Sándor gróf is, meleg szeretettel és a lehető legkellemesebb érzé­sekkel gondolnak vissza Tell Vilmos és Zwingli országára, a csodaszép helvét köz­társaságra, amelyre körülbelül olyan érzés­sel gondolnak, mint a szomjas ember a kris­tálypatak hús vizére és a sivatagi vándor az oázis sötét pálmáinak hüs kellemességeire. De van is abban a nagy szeretetben igazság és őszinteség, amellyel Svájcról, az ő állapotairól és értékes népéről nyilatkoz­nak. Európának nemcsak anyagi, politikai és társadalmi tekintetben a legrendezettebb viszonyok között élő országa ez a kis köz­társaság, de egyben a legtisztábbja is amely­ben ennek a fogalomnak olyan szélességé­vel találkozhatni, amely a patyolatfehér ágynemű és az utcák tisztasága között ta­lálható. Az általános tisztaság szinte törvé­nyes erőre emelkedett Svájcban és ez a tisztaság nem csupán a külsőségekre, a szemmel látható tárgyakra illik, hanem min­denre, a legrejtelmesebb valamikre, az em­beri lelkekre is. Nem tagadhatni, hogy a svájci nép bizonyos tekintetben rendkívül naiv, gyer­mekes és egyes dolgokról egyenesen lehe­tetlen fogalmai vannak. Ennek az oka azon­ban végtelenül egyszerű. A svájci nép a drákói szigorúságú törvényei mellett is annyi szabadságot élvez, a szabadságból annyi jut neki, hogy minden más helyzetet kép­telen megérteni, mert a szabadság élvezete már valósággal átplántálódott a vérébe. Erre az állításra csak egyetlen példát kell mondanom: ha valamelyik moziban királyi, udvari ceremóniákat, egyenruha erdős­­ fölvonulásokat­­látnak, a svájciak élvezettel mosolyognak. Ezt ők nem tudják megérteni,­­ nekik az emberi ősösztön a legtermészete-­­ sebb kritikát sugallja, hogy t. i. az a pom­­patobzód­ás fölösleges, ostoba és nevetséges.­­ Becsületességük olyan szilárd és meg-­s kapó, hogy arról érdemes volna közmondást­­ faragni. Ha valakire illik az a paraszti mon­dás, hogy „olvasatlanul is rá lehet bízni a pénzt“, úgy a svájci emberre minden bi­zonnyal. Az üzletekben nem kell félni az embernek a becsapástól, vagy a visszajáró pénz kurtább voltától, mert a svájci egyet­len centime-ot sem tart meg magának jog­talanul. De nemcsak így nyíltan becsülete­sek, ők. Becsületesek akkor is, ha senki sem áll velük szemben. Svájcban még nem for­dult elő, hogy például a más levelét, újság­ját (amelyeket a folyosókon, sőt némely he­lyen az utcán lévő házi levélszekrényre, ab­lakrácsra, kapukilincsre stb. helyeznek) más ember elvitte volna. Az újság ott virít a kapu­kilincsen, de soha sem kél lába, a tulajdon tisztelete ez, az kétségtelen, semmi egyéb, de nekünk magyaroknak mégis furcsa és szokatlan, mert nálunk az ilyen példa alig-alig létezik. Talán ezzel az erős becsületességgel vehetjük egy kalap alá a svájciak jószívű­ségét, amely sok szép és némelykor meg­ható vonásban nyilvánul meg, így elsősor­ban hivatkozni kell a nagyfokú állatszere­­tetükre, amely kétségen kívül gyöngéd lé­lekre vall. Az állatokat rendkívül szeretik, dédelgetik és ha igaz Petőfinek az az örök szép mondása hogy „aki a világot szereti, rossz ember nem lehet“, h­ogy ez az álla­tokat illető változtatással talán senkire nem alkalmazható olyan jól, mint a svájciakra. Persze az ál­lat­védés nem hangzatos jelsza­vakban,­ egyletesdi játékokban és hasonló üres blüffökben nyilvánul meg, ellenben tet­tekben. Minden svájci házban ott van a macska, amelyet valósággal dédelgetnek és amelyet még a legmorózusabb férfi is ked­ves. A svájci macskán ez is meglátszik, mert a kedvessége és szelídsége páratlan, jól táplált teste pedig szépség és csinosság dolgában unikum és vetekedik az angora macskáéval. Sehol annyi macskát, kutyát nem látni, mint Svájcban, de nem mint ná­lunk : éhségtől borzasszőrű, támolygó já­rású és félig elvadult szánandó macskákat. (Folyt. köv.) Városi közgyűlés. A város th. bizottsága kedden délelőtt tartotta rendes havi közgyűlését, melyet Sán­dor István polgármester nyitott meg a vonat nagy késése miatt meg nem érkező Ráday Gedeon gróf helyett. A polgármesteri jelentést Garzó József levéltárnok olvassa fel. Ezután Győrffy Pál főjegyző referálja Faragó Béla th. biz. tag által a hadbavonul­­tak segítő alapja javára 5 százalékos pótadó kivetése iránt tett javaslatára a pénzügyi bizottság és a városi tanács azon egyértelmű határozatát, hogy ezt az indítványt a közgyű­lés egész terjedelmében fogadja el, mit a közgyűlés magáévá is tett. Grassefly Miklós th. bizottsági tag indítványozza, hogy a Kecskeméten uralkodó rettenetes tejhiány megszüntetése végett állítson fel a város egy tehenészetet, mely javaslatot Dö­mötör Lajos gazda­tanácsnok módosításával el is fogadta a közgyűlés. Fontos indítványt terjesztett be a városi tanács a tojáskiviteli tilalom érvénybelépte­tésének sürgős keresztülvitele érdekében a kormányhoz terjesztendő felirat iránt, mit a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. Gróf Ráday Gedeon főispán fél 12 órakor megérkezvén, a közgyűlés további folytatása előtt tolmácsolja Őfelsége által a magyar közigazgatás minden egyes tisztvi­selőjének a háború tartama alatt tanúsított páratlan tevékenységéért kifejezett királyi el­ismerését és köszönetét. Maga a főispán is szíve egész mele­gével üdvözli Kecskemét város páratlan szorgalmú tisztviselőit. Sándor István polgármester válaszolt a meleghangú üdvözlésre az összes tisztvi­selők nevében és köszönetet mond gr. Ráday Gedeon főispánnak az elismerő nyilatkoza­tért, melyet a legfelsőbb helyről jött kitün­tetésük alkalmával kifejezett. Rektfikálás. Olyan dolgok is vannak a világon, amikre semmiféle előrelátás nem gondolhat, s a legjobb és legrészletesebb törvény sem terjeszkedhetik ki mindarra a bűnös ostoba­ságra, amit a valóság produkál. Nagyobb­részt csakugyan ostobaság az oka a legtöbb bűnös cselekménynek s ez az emberi tulaj­donság tudvalevőleg az, amely ellen az is­tenek is hiába küzdenek. A szokatlan hely­zetek kilóditják lelki egyensúlyából az em­berek nagy átlagát, s akik így kiesnek meg­szokott rendjükből, elvesztik józan ítéletü­ket és különösen a jog és a kötelesség ha­tárai mosódnak el az ilyenek tudatában. Az óvatosság páni ijedelemmé lesz a szokatlan helyzetben és éppen a legképtelenebb dol­gok találnak hitelre, épen, mert képtelenek és a szokatlan helyzethez illenek, s a bölcs takarékosságból bűnös kapzsiság lesz,, láttán a pénzszerzés új, könnyű és egészen szo­katlan lehetőségeinek. Az élelmiszer mizériák oka is jelentékeny részben az emberi osto­baság, amely a háború konfúzus viszonyla­taiban tétován és szinte akaratlanul zuhan arra felé, amerre az új szenzációk lódítják, s egészen bizonyos, hogy egy paraszttal nehéz megértetni, hogy neki a többi magya­rokkal szemben kötelességei is vannak, s a maga érdekei kielégülésének altruista szem­pontok szabnak határt, amikor azt látja, hogy terményei árát növeszti egy meglehe­tősen ellenőrzetlen és lelkiismeretlen keres­let. Miért ne adja drágán a holmiját, ha minden árat megadnak érte, így okoskodik a paraszt, s ennek hiába beszélünk az egészségtelen közvetítés és a spekuláció bűneiről, ha mindenfelől garmadával jön és kínálkozik neki a pénz. Sőt hiába maximál­juk terményeik árát, mikor látjuk, hogy a megszorult többiek, még a maximális áron túl is, még a törvény kijátszásával is túlfi­­zetik őket, hogy valamihez jussanak, s a minden mértéket elveszített kapzsiság ha azt látja, hogy minden ár folyton emelke­dik, egész természetesen rájut arra a gon­dolatra, hogy elrejti terményeit, amíg az árak még magasabbak lesznek. Hogy hol van a vége ennek a „még magasabb“-nak épen ezt nem képes megítélni az emberi Ezután a Munkásbiztosító pénztár 10,000 koronás segélykérését tárgyalta a közgyűlés, melyben úgy döntött a pénzügyi bizottság, hogy a város jelenlegi anyagi helyzete miatt csak részben teljesítheti a Munkásbiztosító pénztár kérelmét. Több apró ügy elintézése után a köz­gyűlés 12 óra után véget ért.

Next