Kecskeméti Napló, 1916. február (5. évfolyam, 25-48. szám)

1916-02-01 / 25. szám

. . . 1­2. oldal f­ecskeméti J­apló 25. szám. A háború kell, hogy kipusztítsa a meggyökeresedett, avult felfogásokat, amelyek a világ gazdasági és politikai életben érvényesültek. Kevesek óriási gazdagságában, szabadságában, kivált­­ságos állásában látták az államférfiak az országok erejét és hatalmát. A tril­liók sokszor hiába követeltek jogot, a munka szabadságát, a megélhetés biz­tosítását, egészségük védelmét és teljes beleszólást az ország ügyeinek intézé­sébe. Hiába ... Most a világháborúban az álla­mok vezetőinek nem a kevés gazdag, kiváltságos állampolgárra, hanem a milliókra, a népre, melybe beletartozik a született herceg épen úgy, mint a napszámos. Mindenkinek erejét, vérét, életét, munkásságát, vagyonát igénybe veszi, hogy a fölidézett nagy viszályt javunkra döntsék el. A csatatér az egyen­lőség birodalma. A gólya nem válogat. A vér egyformán piros. Az élet min­denkinek egyformán drága. Senki sem kérdi, hogy mennyi saját vagyont, sa­ját jogot, saját érdekeltséget véd, mi­kor vérét, életét áldozza a közösért, valamennyiünkért, az országért, a nem­zetért, a királyért. Áldozatot hoz egy­formán, tiszt és közlegény, a tanár s az iskolaszolga, a földesúr s a béres. Egyformán harcol valamennyi, ugyan­abban a seregben, ugyanazzal az esz­közzel, ugyanazzal az erővel és lelke­sedéssel, ugyanolyan veszélyek között. Sőt a felmentések folytán az alsóbb­­ságból kizárt néposztály több százalék­kal vérzett, küzdött a többinél. A háború tehát elpusztította egy­előre legalább a harctéren, a csatában az osztály, a származásbeli különbsé­get. Ez a demokrácia, amelyet a ke­reszténység mindig hirdetett és az or­szágok egyedüli helyes alapjának tartott. Nem szabad, hogy a háború után, mikor újból helyreáll a rendes gazdasági, társadalmi és politikai élet, más elvek legyenek az irányadók, mint aminek ma a harctéren érvénye­sülnek. Jogosult csak az a törekvés lesz, amelyik az egész népet akarja felkarolni és úgy részeltetni az állam jogaiban, a törvények védelmében, a kormányzat gondozásába , hogy va­gyoni gyarapodása karöltve haladjon jogainak terjedésével, a boldgságra törekvők szabadságának biztosításával. A háború elpusztította a harcté­ren az osztálykülönbséget. Majd a békés munka idején ki kell pusztí­tani a társadalmi, gazdasági és poli­tikai életből minden olyan törekvést, amely egyes osztályok, egyes­­társa­­dalmi körök hatalmát szolgálja a többiek jogos igényeinek és érdeke­inek sérelmére. Néppolitikát kell majd az államnak, politikai pártoknak, kor­mánynak folytatni, mert nem egyesek, hanem a nép küzd, harcol és áldoz, nem egyesek vagyoni erején, jogain, szabadságán épül föl az állam ereje, szabadsága és hatalma, hanem az összességnek vagyonán, egészségén, szabadságán, hazaszeretetén, áldozat­készségén alapszik az állam nagysága és a trón biztonsága. Ebben a tekintetben a háború „Háborús estély“ a moziban, a Kecskemét Városi Mozgóképházának­ Igazgatósága a háború alatt többször adta­ tanújelét a jótékonyság érdekében tett gyö­nyörű és igazán nemes emberbaráti szerete­­tének azon magas színvonalon álló estélyek rendezésével, melyek a fenti nemes célon kívül, a háború ideje alatt művészi és kul­turális életünk ébrentartását is eredményezik. Az a nagyszabású és igazán művészi estély, mely szombaton folyt le a Mozgóképházban, a Hadsegélyző Bizottság alapja javára, mél­tóan sorakozik az előbbiekhez. A gazdag műsor maga már előre sej­tette, hogy nem mindennapi esemény áll előttünk. A közreműködők neve pedig elég­séges zálogát nyújtotta a bekövetkezendő nagy sikereknek. a »Háborús estély« a cs. és kir. 94. gy. e. zenekara vezette be, G. Mayerber: „Hugenották“ című opera nyitányával, mely­nek gyönyörű zenéje lelket fölemelő hatást gyakorolt a hallgatóra. A szombati­ est egyik fénypontja dr. Kiss Zoltánné úrnő fellépése volt, ki Szávay Gyulának szép prológusát mondta el költői lendülettel. A csengő han­gon előadott beszédet a közönség igen élénk tetszéssel fogadta, ezen magas színvonalon álló művészi számok közé, mint egy remek kép finoman stilizált keretbe, úgy illeszkedett be dr. Pa­­taky Zoltánné úrasszony felolvasása, ki a háborút megelőző nyári hónapok megkapó és hangulatos leírásával vezette be a tu­lajdonképpeni felolvasását, melynek tárgya három levél volt, ezek közül kettő a harc­mezőről jött és egy pedig innen a táborba szólt. Amily nagy derűt és élénkséget keltett ez utóbbi, az itthoni állapotokról bőséges felvilágosítást nyújtó és sok kedves humor­ral összeállított levél bájos és nagy közvet­lenséggel való közlése, és oly meghatottan hallgatta a közönség az utolsó „névtelen levél“ tartalmát, mely egy hős mellén erek­lyeként őrzött fehér rózsának a történetét adja elő: miképen lett a fehérszirmu rózsá­ból az elesett bajtárs golyó átfúrta szivének ráömlő vérétől élénk, piros rózsa, melyet a névtelen író, az elesett hős legjobb barátja haza küld annak, akinek e rózsa szivét és szerelmét képviselte annak a szivén, kinek vérétől a fehér rózsa piros lett. a közönséget könnyekig meghatotta e levél tartalma. Az egész felolvasás pedig a tárgyak aktualitása és szép gondolatmeneténél fogva maradandó hatást gyakorolt a jelenlevőkre. Fényes sikert aratott Em­őd Tamásnak, „Szól a harang“ című­­ felvonásos életképe, melyet Pénteki Péter szerepében Papp Mi­hály, Szombati Pál szerepében Buttinger Károly és az ágyú láthatatlan szerepében Dr. Szabó Lajos adtak elő. Egy az oroszok­tól zsákmányolt öreg ágyú misztikusan és poétikusan megírt története van e kis műben: a front mögötti ágyú mellé két őr — Pén­teki Péter, Szombati Pál — van kirendelve, kik éjfélen a tábortűz mellett jóizű, zamatos magyarsággal vitáznak az ágyú történetéről, majd imádkoznak, s vígan dalolnak, míg végre álomra hajtják fejüket Amint igy szen­deregnek félálmukban hallják neveik szólitá­­sát csodás túl­világi hangon, majd a kedves kis falusi harang vésztjelző bim... bam... bim... bam... szomorú hangja hallatszik, mi­közben az „Ágyú“ elmondja megható törté­netét hogyan lett ő magyar harangból Bem apó idejében ágyú s hogyan került a vilá­gosi szomoru fegyverletétel után orosz kézre és végül hogyan jutott vissza az oroszverő magyar vitézek birtokába, mint zsákmány. A két katona szerepében Papp Mihály és But­tinger Károly műkedvelők nagyszerű tehet­ségük legkiválóbbját nyújtották. Úgy ügyes játékukkal, mint énekszámaikban kellemes hangjukkal mély hatást keltettek hallgatóikra, nem is szólva Dr. Szabó Lajos művészi te­hetségéről, ki a láthatatlan, de annál jobban hallható szerepével valósággal elragadta hallgatóit. Rövid szünet után a műsor további tételeinek egyik legkiválóbb a klasszi­kus zeneszámát, Gounod „Faust“ operá­jának hegedűszólóját játszotta Ledec Egon a 94-esek zenekarának kíséretével. A mély gon­dolatokkal teli remekmű kitűnő interpretátorra talált Ledec Egonban, akinek sokszor mélta­tott tudása ma különösen pompásan érvénye­sült. Játékának főleg imponáló ereje és­ mű­vészi technikai készültsége nagy és teljes elismerést vívott ki neki. A zenekar melyet Weisz Henrik hozzáértéssel, finom gondos­sággal és temperamentumosan dirigált, első­rendű játékával fokozta a hatalmas zenemű hatásának teljességét. A Kecskeméti Dalárda újonnan alakult női énekkara ez alkalommal mutatkozott be a közönségnek. Paul Olaf által át­írt „Mit sut­tog a szellő“ norvég népdalt és Stojanovits Jenő átírásában megjelent „Pásztor dal“-t adott elő a női énekkar Kremán Sámuel ru­­tinírozott dirigálása mellett. A közönség el­ragadtatással szólott a fiatal énekkar fegyel­mezettségéről és pompásan színező előadá­sáról. Dr. Szabó Lajos előtt nyíltak szét ez­után a függöny szárnyai, ki a pompásan díszletezett és a­ misztikusan megvilágított szín­padon Ábrányi Emil a) „A bonbonok“ és Zi­­lahy Lajos b) „a húgom altatja kis fiát“ című aktuális tárgyú költeményeket szavalta el. E két költemény azon legnehezebbek közé tartozik, melyekben a kis fiú altatását vissza­tük­röző lágy finom hanghordozástól a rettenetes háború véres zivatarában szörnyű víziókat látó cár idegeket tépő vad drámai kitörései váltják föl egymást. Dr. Szabó Lajos művészi tehetségéhez választott költemények nagy­szerű elszavalásával szombaton ismét bizony­ságot tett azokról a módfelett becses kvali­tásokról, amelyek őt igazán elsőrangú sza­vaiévá avatják. A kellemes orgánum, a hang­súlyozás művészetig való vitele és az a ha­tártalan körültekintő s mély átérzés, mely az előadott költemény minden részecskéjének érvényre juttatását eredményezi a legszebb dicséret, amit róla mondhatunk. Harsányi Zsolt egy felvonásos aktuá­lis drámájya a „Vaszilyka“ került ezután bemutatásra, melyet Szabó Ambrus, Füvessy Rózsi és Forró Palika adtak elő. Szabó Ambrus, kiről tudjuk, hogy azon este Nagy­kőrösön is szerepelt, hanam kocsin jött haza — külön dicséret illeti ezért az egész­ségét is könnyen kockáztatott cselekedetéért. A kozák szerepében a tőle elvárt elsőren­dűt és művészit nyújtott Füvessy Rózsiké­val együtt, ki egy tanítónő drámai szerepét fényes tehetségével és rátermettségével pompásan oldotta meg. Forró Palika nagyon ügyes és kedves „kis fiú“ volt. A műsort egy zenekari szám fejezte be. J. Reicher: Magyar egyveleg­ je, melyet a 94-esek zenekara játszott le, s ez méltó bezárása volt a gyönyörű estnek. A nagy és díszes közönséget, amely a mozi tágas termét utolsó helyig betöltötte, kettős cél vezette a szombati estélyre: egy­részt a magasztos cél érdekében való lelkes áldozatkészség, másrészt a kínálkozó első­rendű műélvezet. És örömmel állapíthatjuk meg, hogy mindkét cél elérése tökéletesen sikerült, az anyagi eredmény igen bőséges lett, az ezért cserébe kapott művészi s ne­mes élvezet páratlanul nagyszerű volt. Teljes elismeréssel adózunk Fenyő Sán­dor igazgatónak ki a szép terveiet sok fá­radsággal meg is valósítja, nem kevésbbé Dr. Szabó Lajosnak, ki a rendezés körül fejtett ki Fenyő Sándorral fáradságot nem is­merő munkát. A szintér pompás beállításai pedig Gerőffy J. Béla m. titkár müszlését dicséri. —ver.— kell, hogy mindenkit egyformán meg­győzzön s ez lesz ennek a borzalmas időknek nagy, Istennek tetsző s ma­gasztos szociális eredménye. * Meghívó. A Kecskeméti Községi Tanítók Segélyző Egyesülete r.­évi febr. 2-án d. e. 11 órakor kellő számú tag meg nem jelenése esetén febr. 18-án — az alsó ker. 48-as kör nagytermében, mely ez idő sze­rint iskola­helyiség,­­ üzletévzáró- és 2-ik üzletév alakuló közgyűlését tartja, melyre az egyesület tagjait ez után is meghívja az el­nökség.

Next