Kecskeméti Napló, 1916. február (5. évfolyam, 25-48. szám)
1916-02-01 / 25. szám
. . . 12. oldal fecskeméti Japló 25. szám. A háború kell, hogy kipusztítsa a meggyökeresedett, avult felfogásokat, amelyek a világ gazdasági és politikai életben érvényesültek. Kevesek óriási gazdagságában, szabadságában, kiváltságos állásában látták az államférfiak az országok erejét és hatalmát. A trilliók sokszor hiába követeltek jogot, a munka szabadságát, a megélhetés biztosítását, egészségük védelmét és teljes beleszólást az ország ügyeinek intézésébe. Hiába ... Most a világháborúban az államok vezetőinek nem a kevés gazdag, kiváltságos állampolgárra, hanem a milliókra, a népre, melybe beletartozik a született herceg épen úgy, mint a napszámos. Mindenkinek erejét, vérét, életét, munkásságát, vagyonát igénybe veszi, hogy a fölidézett nagy viszályt javunkra döntsék el. A csatatér az egyenlőség birodalma. A gólya nem válogat. A vér egyformán piros. Az élet mindenkinek egyformán drága. Senki sem kérdi, hogy mennyi saját vagyont, saját jogot, saját érdekeltséget véd, mikor vérét, életét áldozza a közösért, valamennyiünkért, az országért, a nemzetért, a királyért. Áldozatot hoz egyformán, tiszt és közlegény, a tanár s az iskolaszolga, a földesúr s a béres. Egyformán harcol valamennyi, ugyanabban a seregben, ugyanazzal az eszközzel, ugyanazzal az erővel és lelkesedéssel, ugyanolyan veszélyek között. Sőt a felmentések folytán az alsóbbságból kizárt néposztály több százalékkal vérzett, küzdött a többinél. A háború tehát elpusztította egyelőre legalább a harctéren, a csatában az osztály, a származásbeli különbséget. Ez a demokrácia, amelyet a kereszténység mindig hirdetett és az országok egyedüli helyes alapjának tartott. Nem szabad, hogy a háború után, mikor újból helyreáll a rendes gazdasági, társadalmi és politikai élet, más elvek legyenek az irányadók, mint aminek ma a harctéren érvényesülnek. Jogosult csak az a törekvés lesz, amelyik az egész népet akarja felkarolni és úgy részeltetni az állam jogaiban, a törvények védelmében, a kormányzat gondozásába , hogy vagyoni gyarapodása karöltve haladjon jogainak terjedésével, a boldgságra törekvők szabadságának biztosításával. A háború elpusztította a harctéren az osztálykülönbséget. Majd a békés munka idején ki kell pusztítani a társadalmi, gazdasági és politikai életből minden olyan törekvést, amely egyes osztályok, egyestársadalmi körök hatalmát szolgálja a többiek jogos igényeinek és érdekeinek sérelmére. Néppolitikát kell majd az államnak, politikai pártoknak, kormánynak folytatni, mert nem egyesek, hanem a nép küzd, harcol és áldoz, nem egyesek vagyoni erején, jogain, szabadságán épül föl az állam ereje, szabadsága és hatalma, hanem az összességnek vagyonán, egészségén, szabadságán, hazaszeretetén, áldozatkészségén alapszik az állam nagysága és a trón biztonsága. Ebben a tekintetben a háború „Háborús estély“ a moziban, a Kecskemét Városi Mozgóképházának Igazgatósága a háború alatt többször adta tanújelét a jótékonyság érdekében tett gyönyörű és igazán nemes emberbaráti szeretetének azon magas színvonalon álló estélyek rendezésével, melyek a fenti nemes célon kívül, a háború ideje alatt művészi és kulturális életünk ébrentartását is eredményezik. Az a nagyszabású és igazán művészi estély, mely szombaton folyt le a Mozgóképházban, a Hadsegélyző Bizottság alapja javára, méltóan sorakozik az előbbiekhez. A gazdag műsor maga már előre sejtette, hogy nem mindennapi esemény áll előttünk. A közreműködők neve pedig elégséges zálogát nyújtotta a bekövetkezendő nagy sikereknek. a »Háborús estély« a cs. és kir. 94. gy. e. zenekara vezette be, G. Mayerber: „Hugenották“ című opera nyitányával, melynek gyönyörű zenéje lelket fölemelő hatást gyakorolt a hallgatóra. A szombati est egyik fénypontja dr. Kiss Zoltánné úrnő fellépése volt, ki Szávay Gyulának szép prológusát mondta el költői lendülettel. A csengő hangon előadott beszédet a közönség igen élénk tetszéssel fogadta, ezen magas színvonalon álló művészi számok közé, mint egy remek kép finoman stilizált keretbe, úgy illeszkedett be dr. Pataky Zoltánné úrasszony felolvasása, ki a háborút megelőző nyári hónapok megkapó és hangulatos leírásával vezette be a tulajdonképpeni felolvasását, melynek tárgya három levél volt, ezek közül kettő a harcmezőről jött és egy pedig innen a táborba szólt. Amily nagy derűt és élénkséget keltett ez utóbbi, az itthoni állapotokról bőséges felvilágosítást nyújtó és sok kedves humorral összeállított levél bájos és nagy közvetlenséggel való közlése, és oly meghatottan hallgatta a közönség az utolsó „névtelen levél“ tartalmát, mely egy hős mellén ereklyeként őrzött fehér rózsának a történetét adja elő: miképen lett a fehérszirmu rózsából az elesett bajtárs golyó átfúrta szivének ráömlő vérétől élénk, piros rózsa, melyet a névtelen író, az elesett hős legjobb barátja haza küld annak, akinek e rózsa szivét és szerelmét képviselte annak a szivén, kinek vérétől a fehér rózsa piros lett. a közönséget könnyekig meghatotta e levél tartalma. Az egész felolvasás pedig a tárgyak aktualitása és szép gondolatmeneténél fogva maradandó hatást gyakorolt a jelenlevőkre. Fényes sikert aratott Emőd Tamásnak, „Szól a harang“ című felvonásos életképe, melyet Pénteki Péter szerepében Papp Mihály, Szombati Pál szerepében Buttinger Károly és az ágyú láthatatlan szerepében Dr. Szabó Lajos adtak elő. Egy az oroszoktól zsákmányolt öreg ágyú misztikusan és poétikusan megírt története van e kis műben: a front mögötti ágyú mellé két őr — Pénteki Péter, Szombati Pál — van kirendelve, kik éjfélen a tábortűz mellett jóizű, zamatos magyarsággal vitáznak az ágyú történetéről, majd imádkoznak, s vígan dalolnak, míg végre álomra hajtják fejüket Amint igy szenderegnek félálmukban hallják neveik szólitását csodás túlvilági hangon, majd a kedves kis falusi harang vésztjelző bim... bam... bim... bam... szomorú hangja hallatszik, miközben az „Ágyú“ elmondja megható történetét hogyan lett ő magyar harangból Bem apó idejében ágyú s hogyan került a világosi szomoru fegyverletétel után orosz kézre és végül hogyan jutott vissza az oroszverő magyar vitézek birtokába, mint zsákmány. A két katona szerepében Papp Mihály és Buttinger Károly műkedvelők nagyszerű tehetségük legkiválóbbját nyújtották. Úgy ügyes játékukkal, mint énekszámaikban kellemes hangjukkal mély hatást keltettek hallgatóikra, nem is szólva Dr. Szabó Lajos művészi tehetségéről, ki a láthatatlan, de annál jobban hallható szerepével valósággal elragadta hallgatóit. Rövid szünet után a műsor további tételeinek egyik legkiválóbb a klasszikus zeneszámát, Gounod „Faust“ operájának hegedűszólóját játszotta Ledec Egon a 94-esek zenekarának kíséretével. A mély gondolatokkal teli remekmű kitűnő interpretátorra talált Ledec Egonban, akinek sokszor méltatott tudása ma különösen pompásan érvényesült. Játékának főleg imponáló ereje és művészi technikai készültsége nagy és teljes elismerést vívott ki neki. A zenekar melyet Weisz Henrik hozzáértéssel, finom gondossággal és temperamentumosan dirigált, elsőrendű játékával fokozta a hatalmas zenemű hatásának teljességét. A Kecskeméti Dalárda újonnan alakult női énekkara ez alkalommal mutatkozott be a közönségnek. Paul Olaf által átírt „Mit suttog a szellő“ norvég népdalt és Stojanovits Jenő átírásában megjelent „Pásztor dal“-t adott elő a női énekkar Kremán Sámuel rutinírozott dirigálása mellett. A közönség elragadtatással szólott a fiatal énekkar fegyelmezettségéről és pompásan színező előadásáról. Dr. Szabó Lajos előtt nyíltak szét ezután a függöny szárnyai, ki a pompásan díszletezett és a misztikusan megvilágított színpadon Ábrányi Emil a) „A bonbonok“ és Zilahy Lajos b) „a húgom altatja kis fiát“ című aktuális tárgyú költeményeket szavalta el. E két költemény azon legnehezebbek közé tartozik, melyekben a kis fiú altatását visszatükröző lágy finom hanghordozástól a rettenetes háború véres zivatarában szörnyű víziókat látó cár idegeket tépő vad drámai kitörései váltják föl egymást. Dr. Szabó Lajos művészi tehetségéhez választott költemények nagyszerű elszavalásával szombaton ismét bizonyságot tett azokról a módfelett becses kvalitásokról, amelyek őt igazán elsőrangú szavaiévá avatják. A kellemes orgánum, a hangsúlyozás művészetig való vitele és az a határtalan körültekintő s mély átérzés, mely az előadott költemény minden részecskéjének érvényre juttatását eredményezi a legszebb dicséret, amit róla mondhatunk. Harsányi Zsolt egy felvonásos aktuális drámájya a „Vaszilyka“ került ezután bemutatásra, melyet Szabó Ambrus, Füvessy Rózsi és Forró Palika adtak elő. Szabó Ambrus, kiről tudjuk, hogy azon este Nagykőrösön is szerepelt, hanam kocsin jött haza — külön dicséret illeti ezért az egészségét is könnyen kockáztatott cselekedetéért. A kozák szerepében a tőle elvárt elsőrendűt és művészit nyújtott Füvessy Rózsikéval együtt, ki egy tanítónő drámai szerepét fényes tehetségével és rátermettségével pompásan oldotta meg. Forró Palika nagyon ügyes és kedves „kis fiú“ volt. A műsort egy zenekari szám fejezte be. J. Reicher: Magyar egyveleg je, melyet a 94-esek zenekara játszott le, s ez méltó bezárása volt a gyönyörű estnek. A nagy és díszes közönséget, amely a mozi tágas termét utolsó helyig betöltötte, kettős cél vezette a szombati estélyre: egyrészt a magasztos cél érdekében való lelkes áldozatkészség, másrészt a kínálkozó elsőrendű műélvezet. És örömmel állapíthatjuk meg, hogy mindkét cél elérése tökéletesen sikerült, az anyagi eredmény igen bőséges lett, az ezért cserébe kapott művészi s nemes élvezet páratlanul nagyszerű volt. Teljes elismeréssel adózunk Fenyő Sándor igazgatónak ki a szép terveiet sok fáradsággal meg is valósítja, nem kevésbbé Dr. Szabó Lajosnak, ki a rendezés körül fejtett ki Fenyő Sándorral fáradságot nem ismerő munkát. A szintér pompás beállításai pedig Gerőffy J. Béla m. titkár müszlését dicséri. —ver.— kell, hogy mindenkit egyformán meggyőzzön s ez lesz ennek a borzalmas időknek nagy, Istennek tetsző s magasztos szociális eredménye. * Meghívó. A Kecskeméti Községi Tanítók Segélyző Egyesülete r.évi febr. 2-án d. e. 11 órakor kellő számú tag meg nem jelenése esetén febr. 18-án — az alsó ker. 48-as kör nagytermében, mely ez idő szerint iskolahelyiség, üzletévzáró- és 2-ik üzletév alakuló közgyűlését tartja, melyre az egyesület tagjait ez után is meghívja az elnökség.