Kecskeméti Napló, 1916. április (5. évfolyam, 75-99. szám)
1916-04-01 / 75. szám
2. ozdai Jiecskemén Rapló 75. szám. élelmicikkel, fűszerárítva ús foglalkozókat. Ha a banknak, a részvénytársaságnak, sőt újabban egyes szövetkezeteknek is oly sok a nyeresége, hogy csak úgy hajigál osztalékot, futófijakat, tiszteletdíjakat, meg mi másféle pénzeket keveseknek, miért kell a sokaknak, a tömegnek oly drágán fizetni meg a zsírt, lencsét, kávét, babot, kolbászt, hurkát, kenyeret stb jókat, nélkülözhetetleneket? Miért oly magasak az árak, hogy nem tudok oly mélyen a zsebembe nyúlni, amennyi pénz ez árukért kell, ha oly sok a nyereség? Legyen inkább kevesebb a haszon,de olcsóbb a tömegfogyasztási cikkek ára. Ugyanígy: legyen inkább kisebb az üzleti nyereség, de legyen kisebb a szegény adós által fizetendő kamat s nagyobb az összekuporgatott kis tőke kamatozása. Sokat írhatnánk még, hogy lenne jó, hogy lenne szociális, a társadalomra jótékony, a nyilvános számadásra kötelezettek nyereségének elosztása. De kijelentjük újból, hogy az ideális állam fogalma lebegett lelki szemeink előtt. A mi világunkban, reális országunkban tudjuk jól, hogy ez csak ábránd és a jó jövedelmű vezérdirektorok, ügyvezetők és részvénytulajdonosok fütyülnek a szociális elvekre, ellenben fütyörészve gyömöszölik szépen zsebre paprikáik 100 percentes hozadékát, már részletesen foglalkozott. Ezután Korizsánszky János a sertéshúsok maximális árának megállapításával kapcsolatban meginterpellálja 21 polgármestert, hogy mi vezette őt arra, hogy a lefelé menni, kívánt árakat még magasabbra maximálta. Mire Sándor István kijelenti, hogy az áraknak kg.-onkint 1 K- val való felémtelésére az indította őt, hogy mivel a sértés országos ára: 5.60 6 kor, és kiviteli tilalmunk nincs, igy senki senz lenne aki csupa önzetlenségből idehaza jóval olcsóbban adná el disznaját. És amit a város hizlalni kezdett, azok még csak május júniusban lesznek kész. Így tehát a hangoztatott városi érdekeltség sem jöttet szóba. Mészáros József referál ezután a város határában levő vadvizek levezetésére vonatkozó tanácsi javaslatról, melyre vonatkozólag a tanács az erre a célra szolgáló húszezer korona kölcsönfelvételt tartja szükgesnek, melyet a város mintegy kölcsönképpen adna a vadvizek levezetésére vállalkozó társulatnak. Ezt a helybeli 4 pénzintézet folyósítaná, s ennek név szerint való megszavazását kéri a közgyűléstől. Majd Füvessy Imre dr. főkapitány az eddigi kéményseprő kerületnek ifj. Kálmán Sándor ajánlata által 4 kerületre való felosztását referálta, mit a közgyűlés a tanács javaslatára elutasított. Több apró ügy tárgyalása után a közgyűlés 12 órakor véget ért. A város közgyűlése. A város th. bizottsága pénteken d. e. fél 11 órai kezdettel tartotta rendes évi közgyűlését gr. Ráday Gedeon főispán elnöklete alatt. A polgármesteri jelentés felolvasása után Györffy Pál főjegyző árdrágító visszaélések megszüntetésére a ministériumtól a polgármester által kért felhatalmazásra vonatkozó rendeletet olvassa föl, mivel lapunk TÁRCAHáború és béke. írta és a Katona József Kör utolsó szabadliceális előadásán felolvasta : FEKETE JÓZSEFiró IV. Ez a világháború mutatja be Magyarországot és nemzetünk történeti hivatását legjobban. „Futó bolond az — mondta Tisza — ki ma centralista politikát akar csinálni a Monarchiában“. Egy valóságos újjászületés korszakát éljük ma, mely óriási perspektívákat nyit meg előttünk. Egy hosszú tartós béke után jött ránk ez a háború, mint valami ébresztő vihar, mely felfrissíti a levegőt, bár néha gyerekeink hősi mártíriuma és a temérdek emberáldozat keserves könnyeket sajtol ki szívünkből. Nagy nemzeti eredményeket azonban csak nagy emberi szenvedések szülnek, nagy szenvedések tengermélyéből vetődik fel az igazi gyöngy. Sokan azt hiszik, a háború csak véletlen szerencsétlenség, egy véletlenül lángba csapott szikra, mely magától elaludnék, ha nem élesztenék. De ez nem így van. A háború olyan természeti tünemény, mint a békés fejlődés, a mozgás és maga az élet. A haladás ösztöne, mely nagyra nő, ha eljön a kikelet. Az idő érleli, így hajt ki lelkünkből, mint tavasszal a mag, mely téli álmát kialudta. A Föld termő ereje is nyugszik minden évben, míg kipiheni magát. Azután mozogni kezd. A rög megrázkódik, nyújtózkodni kezd és felébred, mintha lelke volna. A durva rög is él. Hát még az Eszme, a nemzeti ideálok, nemzeti törekvések, vágyak, a cél, a munka, a haladás. Az emberi ösztökök láthatatlan titkos erők, mellyek gyülekeznek, melegednek, felforrnak bennünk, mint katlanban a víz, hegyi erekben a párázat, mely leszikereg a hegy gyomrába és sziklát hasít, ha kitör. Ha eljön az alkalom, kicsattan erükből a vér, vérünkből a tűz, tűzből a harc és harcból a jövő. A történelem mutatja, hogy sohse tartott még tovább a béke ötven esztendőnél, ha csak nem haldokló, vagy tespedő népek életében. De volt már százéves háború, mint a francia és angol nemzet között. Sőt évszázadokra szóló harc, mint a római birodalomé volt a kereszténység ellen. A reformáció háborúja is harminc évig tartott, a Napóleoni hadjárat pedig szakadatlanul húsz évig. Voltak olyan véres ütközetek, melyek egész népek életét pár nap alatt vagy pár óra alatt eldöntötték. Minden háborúnak a világtörténelemben volt valami ideális célja, akármilyen kegyetlenül támadtak is a népek egymásra. A marathoni győzelemnél nyerték meg a görögök kulturtörténelmi hivatásukat. A katalamnásikon veszítették el a hunok szittya civilizációjukat, a nyugatrómai kultúrával szemben. A keresztény kultúráért harcolt Hunyady János a törökök ellen. És az angolok is négyszáz év óta hirdetik, hogy ők vad vidékeken az európai civilizáció terjesztéséért küzdenek. Tenger vér folyt el. Isten az igazság, a műveltség, a nemzet, a szabadság eszméjéért. Azelőtt tíz, húsz, harminc ezer ember harcolt egymással. Kálmán királynak csak tizenötezer katonája volt, Nagy Frigyesnek harmincezer, Napóleonnak ötvenezer. Ma húszmillió ember áll fegyverben egymás ellen. De azelőtt szebb, nemesebb, hősiesebb volt a harc Hogy ne mondjam, a régi háborúknak több esztétikájuk volt, mint ennek a világháborúnak, melynek csak óriási mechanikája, új technikája, fegyverkészlete és anyaga volt. Minden háborúnak külön típusa, célja és jelentősége volt. Jellemre, taktikára, kiterjedésre ez a háború egészen új, céljaiban és jelentőségében azonban nem kiváló. Semmi olyan eszme, semmi olyan történelmi motívum, mely új korszakalkotó volna, ebben a háborúban fel nem fedezhető. Csaknem azt lehet mondani, hogy az egész egy nagy óriási vegyes kereskedés, nagyon is vegyes társasággal. A német nem is csinál belőle titkot, hogy ez a háború üzleti teherpróbája a birodalomnak. Neki el kell látni kereskedelmét, üzletét, iparát, hogy a birodalom megalapítása óta 45 év alatt 45 millióról 70 millióra szaporodott népessége existenciáját biztosítsa. A népesség természetes gyarapodása, mindig elkerülhetetlen oka egy háborúnak, mert területi hódítást követel. Vagy amire jelenleg a német nemzetnek elsősorban szüksége van, ipari forgalmának minél nagyobb területen való kiterjesztése. A Bébé vasútvonal kiépítése Berlintől Bagdadig, melybe Bécs, Budapest, Bukarest, Belgrád, Bulgária, az egész Balkán beleesik. (csupa B-vel kezdődő nevek.) (Folyt, köv.) ahol nincs artkálitja az előfizetőnek minduntalan verklizni, csöngetni ha kell, fia nem Réil. Tagadhatatlan, hogy a kecskeméti telefonközpont nagyon régi rendszerű, de ha ehhez tudnának alkalmazkodni az előfizetők, akkor ép oly jó lenne, mint a budapesti vagy szegedi sőt, sokkal előbb érnék céljukat is vele és nem lenne panasz a központra, sem annak az előfizetőkre. A postafőnök és mindnyájunk legnagyobb örömére. Megvallva őszintén, eddigelé én is azok sokak közé tartoztam, aki minden csekélységeit, vagy a fölhívott nem jelentkezéséért mindjárt a központot okoltam s minden ebbéli haragomat a gyakori összevissza való csengetés által töltöttem ki mindaddig, míg a postafőnök a napokban egy kis privát beszélgetésből kifolyólag a telefonmizsákra áttérve arra kért, hogy nézném meg a központot, hol megmagyarázta, hogyan történik a kapcsolás. Mikor ezt megértettem, mondhatom csaknem pirulva álltam a főnök és a sok kapcsolókisasszony előtt és szerettem volna hangos fogadást tenni a többé — harminc-negyven épen össze-vissza csengető — előfizetők nevében is, hogy ezentúl mindig szabály szerint fogok telefonálni és a csengőt épen csak a felhíváshoz és a lecsengetéshez használom ezentúl. Nagyon szeretném tehát, ha az előfizetők azon része, akik eddigelé nem a szabály szerint használták a telefont, ezentúl csak a saját érdekükben a következő eljárást követelnék: A felhívó egy rövid csengetéssel adja tudtára a központnak, hogy beszélni óhajt, mely csengés által a felhívó előfizető száma látható lesz azáltal, hogy róla a fedőtáblácska leesik. Erre a központ kapcsolja magát a felhívóval és megkérdezi melyik számmal óhajtja magát kapcsoltatni, mire a központ kapcsol és a felhívó csengetést is nyomban elvégzi. Tehát a felhívónak tovább nincs semmi csengetni valója, csak a kagylót tartja a fülénél és várja a felhívottat, ki ha a központ egyszeri felhívására nem jelentkezik újból felhivatik a központ által mire azután vagy található az illető és jelentkezik vagy nem. Ha jelen van a felhívott, akkor vegye a kagylót és minden fölösleges és a központban félreértésre vezető csengetés mellőzésével szóljon az őt váró felhivónak és elvégezve beszélgetésüket úgy a felhívó, mintha felhívott egy-egy rövid csengetése jelzi egy másik kinyitó táblácskán, hogy a beszélgetés véget ért. Az az u. n. lecsen-s hogyan telefonáljunk . Kecskemét városának 350 telefon előfizetője közül egy-kettőnek a panasza csaknem napirenden van amiatt, hogy a központ nem kapcsol, nem jó kapcsol, vagy épen beszélgetés közben szétkapcsol stb. stb. Ez csak hagyján volna, de ép itt a bibi, hogy a központ panaszkodik az előfizetők bizonyos részére, kik úgy mondják: nem értenek a telefonkezeléshez. Más tehát az igazság? Mint tényt, mindenekelőtt leszögezem azt, hogy minden postafőnökség egyik legháládatlanabb, legtöbb kellemetlenséget okozó hivatala a telefonközpont. Nem hiába a drótok révén egész várossal, sőt országgal van összeköttetésben, de ugyan ki is van téve minden központi telefonkezelő az emberek ezer szeszélyének, idegességének, vagy kényelemszeretetének stb. Az előfizetőknek mind e sokféle tulajdonságán azonban nagyon szépen kifog az olyan praktikus telefonrendszer, mint a budapesti vagy szegedi.