Kecskeméti Napló, 1916. június (5. évfolyam, 126-147. szám)

1916-06-01 / 126. szám

2. oldal « a Kecskeméti trápia 126. szám. Magyarország ezeken a gyermekeken nyugszik, akikre ma a szülői szeretet nem tud kellő gondot viselni. A Gyer­mekvédő Egyesület nemes munkássága még sohasem volt annyira értékes, mint most, amikor a jövő szempont­jából kell gondoskodnunk arról, hogy a következő generáció elég erős le­gyen lelkileg és testileg egyaránt azon a nagy feladatok megoldására, amelyek reá várni fognak a háború utáni esz­tendőkben. Mert nem gondolhatjuk azt, hogy a háború utáni években azonnal, a békekötés pillanatától kezdve teljesen helyreáll a béke, a rend, minden visszatér a régi kerékvágásba, henem ezen gondolkodni, dolgozni kell, eh­hez munkások, karrakterek fognak kelleni. De nemcsak a rend helyreállítá­sához, hanem a jövő újonnan felme­­­­rülő feladatainak megoldásához is igen sok új erőre lesz szükség. Magyaror­szág helyzete a háború után sok te­kintetben más lesz, mint azelőtt volt,­­ magasabb feladatokra lesz hivatva és e magasabb feladatok megoldásához olyan erős, olyan hatalmas nép kell, amilyen például a német. A gyermekek napján újra erre gondoljon mindenki, mikor keskeny , asszonyi kezek megcsörgetik előtte a perselyt és adakozzék mindenki tehet­ségéhez képest, mert Magyarország jövő nagy díszes épületéhez tesz min­den fillérjével egy téglát. * • * Szabolcsmegye átirata. Szabolcs­­vármegye feliratban hívja fel a kormány fi­gyelmét az anya és csecsemővédelem kor­mányhatósági védelme iránt. Ezt a feliratot hasonló szellemű határozat­hozatal céljából városunknak is megküldötték. • I­ fi tegnapi közgyűlésen olyan indítványt terjesztett elő Farkas Ignác bizottsági tag, amely széles Magyarországon a legnagyobb mértékben izgatja, érdekli most nemcsak a gazdatársadalmat, de min­denkit egyaránt, aki szívén viseli a magyar nép sorsát. A Haditermény Részvénytársaság ren­­­­geteg elkeseredést okozott már a magyar­­ gazdaközönségnek. Készséggel elismerjük, hogy nem a rosszindulat, hanem a rendszer rosszasága. Mert hiszen elég csak annyit említenünk, hogy amíg a termelő kisgazdá­nak nincs kincsért sem annyi kukoricája, hogy néhány „rozsdás“ malacot meghizlal­jon, addig a fővárosi bankok 10 ezer számra hizlalják a sertést s nehéz milliókat vágnak zsebre máról-holnapra. Azt hisszük nem is kell fejtegetni bővebben, hogy a tűr­hetetlen drágaság okait itt kell keresnünk. Aki figyelemmel kíséri a bajokat, az most gyakran olvashat olyan megrendelésre készült cikkeket, melyek annak a rendszer­nek „nagy előnyeit“ fejtegetik, amely tervbe van véve vagy legalább is a Haditermény sóvárgott óhajtása, hogy t. i. a jövő évi ter­mést már csépléskor lefoglalja s lehetetlenné tegyen minden más vásárlást, sőt a vető­magot is onnan kaphassák gazdáink. Ez ellen a terv ellen dolgozik ma az egész gazdatársadalom. Moson vármegye nagyszabású feliratban fordul ez ellen a terv ellen a kormányhoz. A felirat érdemével részletesen foglalkoztunk a minapában. Ilyen szellemben szólalt fel Farkas Ignác bizott­sági tag is, akinek részéről ez annál na­­­­gyobb súllyal bírt, hogy nem is gazdaem­ber. S mi történt? A jelen volt nagyszámú gazda közül egyetlen egy sem merte pár­tolni ezt a legaktuálisabb, legfontosabb in­dítványt s mikor feltették a kérdést a sza­­vazásra, három-négy ellentmondó hangra, miután a gazdák nem mertek szólni, egy­hangúlag elvetették az indítványt. Kecskemét zömét, fentartó elemét a gazdaközönség alkotja s annak is kell al­­­­kotni természetes tulsuja miatt. De hogy a közgyűlésen a gazdák ne merjenek szót emelni saját érdekükben, az igazán szomorú jelenség. Ha azután sikerül a Haditermény terve, melynek érdekében úgy a sajtóban mint mindenütt mindent elkövet, akkor sírni, átkozódni fognak azok, akik nem mernek kellő időben szót emelni saját ér­dekükben. Több öntudatosságot, több gerinces­séget, erélyt kérünk gazdavárosatyáinktól, mert ez nem csak helyes, de kötelességszerű is. Elvégre is ők sok kecskeméti gazda ne­vében foglalnak helyet,a tekintélyes bizottsági padokon. T Á R C A: Hazulról a lélek szárnyán Hozzád . . . Szeretett /ó Testévrem! Buzgó imánk száll drága életedért mindennap az Ég felé. Fohászunk eddig eljutott az Úr zsámolyához, az ő kegyelme megőrzött Téged a háború ezer veszélyei közepette. Tiz hónapja küzdöl, távol Sze­retteidtől, tiz hónapja érezted utoljára az áldott anyai csókot. Abban a nagy és szent pillanatban, mi­kor elindultál, emlékszel ugy­e milyen mély alázattal kértük a Mindenható kegyelmét. Szivünk akkor is lángolt a jó Istenbe ve­tett bizalomtól és látod szeretet jó Testvé­rem most tíz hónap után azt látjuk, hogy szívünk akkori vallásos érzése csak hamu volt, mely csak most kezd igazán lobogó lánggal égni. Szinte látom kezdő arcodat. Hiszen ezelőtt is láttál minket minden nap imád­kozni, ezelőtt is eljártunk a szent­misére, ezelőtt is járultunk a szent áldozáshoz. Igen! Kedves jó Bátyám ez mind igaz, de a mostani vallásos életünk és az az­előtti olyan, mint mikor a lombos fa ár­nyékába meghúzódott virágok keresztültörve a fa lombjait, ráhull az áldott esőcsepp, uj ! életre keltvén az élni, fejlődni vágyó kis­­ virágot! Eltávozásod után pár napra nem­csak érdekfeszítő, de magasztos előadásokban is volt részünk. Két szolidlelkű, alázatos nő jelent meg körünkbe. Két szeretett, kedves­­ missziós nővér. Hogy kik ezek a missziós nővérek röviden ismertetem veled. Pár évvel ezelőtt alakult Budapesten a Kath. Misszió Társulat, mely Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök és Farkas Edith alapítványi hölgy védnöksége alatt áll.­­a Kath. Misszió felkarolja a nővédelem minden ágát Lelkes harcosa, úttörője, lelke az a tizenegy missziós nővér, kik pazarul szór­ják lelki kincseik az őket megértőkre. Ha a világtól elfásult szívvel lelépsz otthonukba, mely Budán a Krisztina körúton van, akkor látod, mi az, mindent Istennel, semmit Isten nélkül, akkor látod, hogy a magasztos lelki élet mellett, hogy száll ki az élet viharába ez a tizenegy missziós nővér, erős kezekkel kormányozza, menti, buzdítja a szenvedő lelkeket. Ennek a kis csapatnak hatalmas szer­vezete van. Nővédelmi hivatala a Gizella­­téren, varrodája a Döbrentei-utcába, Betánia gyermek­otthona stb. Egyik tagjuk az államtól kinevezett gondnoka a Patronagenak, védi a fiatal­korúakat, lelkes és szeretetteljes érvei előtt a komoly bírák is meghajolnak és a buda­pesti törvényszék folyosóin számtalanszor hangzik a kérdés, hol van a kedves Bene­dikta nővér ? Mily boldog vagyok, hogy megismer­hettem őket. Hiszen a szép májusi napon, mikor először hangzottak a bűbájos szavak Petra és Paula nővér ajkairól, ezen a napon fo­gott szikrát a mi szívünk lelkünk. És ho­gyne lett volna ebből a szikrá­ból hatalmas láng, mikor ezt a szent tüzet a mi Jóságos Praelátus urunk szította. A mindig híveinek és híveiért hevülő lelke folyton azon gondolkozik, hogy az ő ke­zei alatt feltámadt vagy született hitéletet­­ erősítse. Április hóban itt volt Bangha Béla je­zsuita atya, három szent gyakorlatot tartott részünkre. Számtalan kéreggel beburkolt szív engedett szavaira, számtalan szomjú­­hozó lélek járult magasztos igéi után a szent áldozáshoz. Május hóta itt volt Prohászka Otto­kár székesfehérvári püspök, ki a színházban tartott háborús előadást. Erről csak annyit hogy a zsidók rabbijuknak, a protestánsok lelkészüknek, szóval minden érző, értő és gondolkodó ember lelki vezérének óhajtotta. Érted-e most már kedvesem, miért imádkozunk most buzgóbban ? Kié az ér­dem a lelkek nagy győzelmében? A kedves Nővéreké, Pater Bangháé, Prohászka püs­pök úré, vagy azé, kinek lánglelkében az egész megfogamzott ? Ezt most ne keressük. De ha a jó Isten hazasegít, foglald imádba neveiket, mert ők tanították meg buzgón imádkozni szeretteid, mely fohász óvjon, védjen, segít­sen Téged a harc mezején. Kecskemét, 1916. május hó. Meleg testvéri szeretettel ölele Margit. Katonadiákok. Csukaszürkék az iskolapadokban. A kecskeméti középiskolák padjai közt katonák foglalnak helyet. Ifjú diákok, akik tanulmányaik megszakításával katonáknak mentek, most újból visszakerültek az isko­lába, hogy a középiskola utolsó osztályát elvégezzék. Ezek a katonai diákok egy hó­napos iskolai kurzusát tartják most, a val­lás és közoktatásügyi miniszter bölcs rende­lete alapján. Egyik-másik diák mellét már vitézségi érem diszíti. Büszkeségtől feszül a mellük. Megjárták a harctereket, csaták tüzét áltat­ták ki, fenevadként vágták az ellent és ma újra szelídek, szerények, kedves, jó diákok. Jobbak, mint voltak. — Öröm rájuk nézni — mondotta az egyik tanár a katonadiákokról. — Megfér­­fiasodtak egy esztendő alatt, de a lelkük fi­atal maradt, a csaták tüzében sem veszett ki belőlük a gyengéd szeretet, a finomság. Az egyik fiú mellét a kis és nagy vitézségi érem diszíti, úgy beszél a harcokról a hős­tettekről, mint valami szelíd társas játékról. Mind szorgalmas, ambiciózus, tanul. Ezeket hallottuk a katona diákokról és örömmel adják tovább A csaták tüzéből az iskolafalak közé visszatért katonákról, a hős fiukról elismerés hangzik itthon is. Ez az

Next