Kecskeméti Napló, 1916. június (5. évfolyam, 126-147. szám)
1916-06-01 / 126. szám
2. oldal « a Kecskeméti trápia 126. szám. Magyarország ezeken a gyermekeken nyugszik, akikre ma a szülői szeretet nem tud kellő gondot viselni. A Gyermekvédő Egyesület nemes munkássága még sohasem volt annyira értékes, mint most, amikor a jövő szempontjából kell gondoskodnunk arról, hogy a következő generáció elég erős legyen lelkileg és testileg egyaránt azon a nagy feladatok megoldására, amelyek reá várni fognak a háború utáni esztendőkben. Mert nem gondolhatjuk azt, hogy a háború utáni években azonnal, a békekötés pillanatától kezdve teljesen helyreáll a béke, a rend, minden visszatér a régi kerékvágásba, henem ezen gondolkodni, dolgozni kell, ehhez munkások, karrakterek fognak kelleni. De nemcsak a rend helyreállításához, hanem a jövő újonnan felmerülő feladatainak megoldásához is igen sok új erőre lesz szükség. Magyarország helyzete a háború után sok tekintetben más lesz, mint azelőtt volt, magasabb feladatokra lesz hivatva és e magasabb feladatok megoldásához olyan erős, olyan hatalmas nép kell, amilyen például a német. A gyermekek napján újra erre gondoljon mindenki, mikor keskeny , asszonyi kezek megcsörgetik előtte a perselyt és adakozzék mindenki tehetségéhez képest, mert Magyarország jövő nagy díszes épületéhez tesz minden fillérjével egy téglát. * • * Szabolcsmegye átirata. Szabolcsvármegye feliratban hívja fel a kormány figyelmét az anya és csecsemővédelem kormányhatósági védelme iránt. Ezt a feliratot hasonló szellemű határozathozatal céljából városunknak is megküldötték. • I fi tegnapi közgyűlésen olyan indítványt terjesztett elő Farkas Ignác bizottsági tag, amely széles Magyarországon a legnagyobb mértékben izgatja, érdekli most nemcsak a gazdatársadalmat, de mindenkit egyaránt, aki szívén viseli a magyar nép sorsát. A Haditermény Részvénytársaság rengeteg elkeseredést okozott már a magyar gazdaközönségnek. Készséggel elismerjük, hogy nem a rosszindulat, hanem a rendszer rosszasága. Mert hiszen elég csak annyit említenünk, hogy amíg a termelő kisgazdának nincs kincsért sem annyi kukoricája, hogy néhány „rozsdás“ malacot meghizlaljon, addig a fővárosi bankok 10 ezer számra hizlalják a sertést s nehéz milliókat vágnak zsebre máról-holnapra. Azt hisszük nem is kell fejtegetni bővebben, hogy a tűrhetetlen drágaság okait itt kell keresnünk. Aki figyelemmel kíséri a bajokat, az most gyakran olvashat olyan megrendelésre készült cikkeket, melyek annak a rendszernek „nagy előnyeit“ fejtegetik, amely tervbe van véve vagy legalább is a Haditermény sóvárgott óhajtása, hogy t. i. a jövő évi termést már csépléskor lefoglalja s lehetetlenné tegyen minden más vásárlást, sőt a vetőmagot is onnan kaphassák gazdáink. Ez ellen a terv ellen dolgozik ma az egész gazdatársadalom. Moson vármegye nagyszabású feliratban fordul ez ellen a terv ellen a kormányhoz. A felirat érdemével részletesen foglalkoztunk a minapában. Ilyen szellemben szólalt fel Farkas Ignác bizottsági tag is, akinek részéről ez annál nagyobb súllyal bírt, hogy nem is gazdaember. S mi történt? A jelen volt nagyszámú gazda közül egyetlen egy sem merte pártolni ezt a legaktuálisabb, legfontosabb indítványt s mikor feltették a kérdést a szavazásra, három-négy ellentmondó hangra, miután a gazdák nem mertek szólni, egyhangúlag elvetették az indítványt. Kecskemét zömét, fentartó elemét a gazdaközönség alkotja s annak is kell alkotni természetes tulsuja miatt. De hogy a közgyűlésen a gazdák ne merjenek szót emelni saját érdekükben, az igazán szomorú jelenség. Ha azután sikerül a Haditermény terve, melynek érdekében úgy a sajtóban mint mindenütt mindent elkövet, akkor sírni, átkozódni fognak azok, akik nem mernek kellő időben szót emelni saját érdekükben. Több öntudatosságot, több gerincességet, erélyt kérünk gazdavárosatyáinktól, mert ez nem csak helyes, de kötelességszerű is. Elvégre is ők sok kecskeméti gazda nevében foglalnak helyet,a tekintélyes bizottsági padokon. T Á R C A: Hazulról a lélek szárnyán Hozzád . . . Szeretett /ó Testévrem! Buzgó imánk száll drága életedért mindennap az Ég felé. Fohászunk eddig eljutott az Úr zsámolyához, az ő kegyelme megőrzött Téged a háború ezer veszélyei közepette. Tiz hónapja küzdöl, távol Szeretteidtől, tiz hónapja érezted utoljára az áldott anyai csókot. Abban a nagy és szent pillanatban, mikor elindultál, emlékszel ugye milyen mély alázattal kértük a Mindenható kegyelmét. Szivünk akkor is lángolt a jó Istenbe vetett bizalomtól és látod szeretet jó Testvérem most tíz hónap után azt látjuk, hogy szívünk akkori vallásos érzése csak hamu volt, mely csak most kezd igazán lobogó lánggal égni. Szinte látom kezdő arcodat. Hiszen ezelőtt is láttál minket minden nap imádkozni, ezelőtt is eljártunk a szentmisére, ezelőtt is járultunk a szent áldozáshoz. Igen! Kedves jó Bátyám ez mind igaz, de a mostani vallásos életünk és az azelőtti olyan, mint mikor a lombos fa árnyékába meghúzódott virágok keresztültörve a fa lombjait, ráhull az áldott esőcsepp, uj ! életre keltvén az élni, fejlődni vágyó kis virágot! Eltávozásod után pár napra nemcsak érdekfeszítő, de magasztos előadásokban is volt részünk. Két szolidlelkű, alázatos nő jelent meg körünkbe. Két szeretett, kedves missziós nővér. Hogy kik ezek a missziós nővérek röviden ismertetem veled. Pár évvel ezelőtt alakult Budapesten a Kath. Misszió Társulat, mely Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök és Farkas Edith alapítványi hölgy védnöksége alatt áll.a Kath. Misszió felkarolja a nővédelem minden ágát Lelkes harcosa, úttörője, lelke az a tizenegy missziós nővér, kik pazarul szórják lelki kincseik az őket megértőkre. Ha a világtól elfásult szívvel lelépsz otthonukba, mely Budán a Krisztina körúton van, akkor látod, mi az, mindent Istennel, semmit Isten nélkül, akkor látod, hogy a magasztos lelki élet mellett, hogy száll ki az élet viharába ez a tizenegy missziós nővér, erős kezekkel kormányozza, menti, buzdítja a szenvedő lelkeket. Ennek a kis csapatnak hatalmas szervezete van. Nővédelmi hivatala a Gizellatéren, varrodája a Döbrentei-utcába, Betánia gyermekotthona stb. Egyik tagjuk az államtól kinevezett gondnoka a Patronagenak, védi a fiatalkorúakat, lelkes és szeretetteljes érvei előtt a komoly bírák is meghajolnak és a budapesti törvényszék folyosóin számtalanszor hangzik a kérdés, hol van a kedves Benedikta nővér ? Mily boldog vagyok, hogy megismerhettem őket. Hiszen a szép májusi napon, mikor először hangzottak a bűbájos szavak Petra és Paula nővér ajkairól, ezen a napon fogott szikrát a mi szívünk lelkünk. És hogyne lett volna ebből a szikrából hatalmas láng, mikor ezt a szent tüzet a mi Jóságos Praelátus urunk szította. A mindig híveinek és híveiért hevülő lelke folyton azon gondolkozik, hogy az ő kezei alatt feltámadt vagy született hitéletet erősítse. Április hóban itt volt Bangha Béla jezsuita atya, három szent gyakorlatot tartott részünkre. Számtalan kéreggel beburkolt szív engedett szavaira, számtalan szomjúhozó lélek járult magasztos igéi után a szent áldozáshoz. Május hóta itt volt Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök, ki a színházban tartott háborús előadást. Erről csak annyit hogy a zsidók rabbijuknak, a protestánsok lelkészüknek, szóval minden érző, értő és gondolkodó ember lelki vezérének óhajtotta. Érted-e most már kedvesem, miért imádkozunk most buzgóbban ? Kié az érdem a lelkek nagy győzelmében? A kedves Nővéreké, Pater Bangháé, Prohászka püspök úré, vagy azé, kinek lánglelkében az egész megfogamzott ? Ezt most ne keressük. De ha a jó Isten hazasegít, foglald imádba neveiket, mert ők tanították meg buzgón imádkozni szeretteid, mely fohász óvjon, védjen, segítsen Téged a harc mezején. Kecskemét, 1916. május hó. Meleg testvéri szeretettel ölele Margit. Katonadiákok. Csukaszürkék az iskolapadokban. A kecskeméti középiskolák padjai közt katonák foglalnak helyet. Ifjú diákok, akik tanulmányaik megszakításával katonáknak mentek, most újból visszakerültek az iskolába, hogy a középiskola utolsó osztályát elvégezzék. Ezek a katonai diákok egy hónapos iskolai kurzusát tartják most, a vallás és közoktatásügyi miniszter bölcs rendelete alapján. Egyik-másik diák mellét már vitézségi érem diszíti. Büszkeségtől feszül a mellük. Megjárták a harctereket, csaták tüzét áltatták ki, fenevadként vágták az ellent és ma újra szelídek, szerények, kedves, jó diákok. Jobbak, mint voltak. — Öröm rájuk nézni — mondotta az egyik tanár a katonadiákokról. — Megférfiasodtak egy esztendő alatt, de a lelkük fiatal maradt, a csaták tüzében sem veszett ki belőlük a gyengéd szeretet, a finomság. Az egyik fiú mellét a kis és nagy vitézségi érem diszíti, úgy beszél a harcokról a hőstettekről, mint valami szelíd társas játékról. Mind szorgalmas, ambiciózus, tanul. Ezeket hallottuk a katona diákokról és örömmel adják tovább A csaták tüzéből az iskolafalak közé visszatért katonákról, a hős fiukról elismerés hangzik itthon is. Ez az