Kecskeméti Napló, 1916. július (5. évfolyam, 148-167. szám)
1916-07-01 / 148. szám
• 5 . sz.; 2. oldal Kecskeméti Napló 148. szám: nagy földreform ideje alatt igyekeznek földesurak lenni. Uj parasztokat teremtenek, a bankparasztokat, akik azonban nem nadrágszijföldeken szántanak majd, hanem a tíz és húszezer holdakon. Nagy latifundiumokra gondolna, amiért a régi rendnek testi ruháját, darócát és bocskorát készek magukra ölteni. Parasztok igyekeznek lenni, de nem annyira ezeréves parasztok, mint inkább ezerholdasok a legmagasabb hatványon. Micsoda porhintés tehát papíron földet követelni a népnek, a valóságban pedig elvenni tőle. Hogyan jusson földhöz a nép, ha a nagy bankok már jó előre ráteszik a kezüket ? Ha Prohászka püspök ideája győz, akkor lesz földje a magyar parasztnak, a Hegedűs bankosok boldogítása mellett azonban csak annyi marad neki, amelyben csendesen pihenhet a hősi halál után. Beszámolóm és búcsúm. (46 esztendő a kecskeméti népoktatás történetéből.) Írta: PÁTHY KÁROLY. Most, midőn a tanári pályán való 46 évi munkálkodás után nyugalomba vonulok, engedtessék meg nekem, hogy munkámról és az igazgatásom alatt volt intézetekről néhány szót szólhassak. Legyen ez elszámolás, vagy ha úgy tetszik, búcsúzás. Tehát 46 évet töltöttem a tanári pályán. Ezen időből 45 éven át Kecskemét város közoktatásügyét szolgáltam: előbb négy éven át mint főgimnáziumi tanár (ezután egy évig a nagyváradi polgári fiúiskolában tanítottam), majd 1875-től kezdve egész máig, tehát 41 évig, mint a polgári leányiskola igazgatója, mely iskola t. i. 1875 október elején nyílt meg. Közben, 1877-ben a város közgyűlése felkért a város népiskoláinak igazgatására is. Ezen fölkérés és megbízás folytán Kecskemét város összes közs. népiskoláinak felügyelő-igazgatója is voltam 1877 től 1904-ig, tehát 27 éven át. Jkképe 27 év alatt a polgári leányiskola, tehát az elemi iskolán felüli nőnevelés vezetésén és fejlesztésén kívül a város egész népoktatásügyének szálai az én kezembe futottak össze, az irányítás és a külső-belső fejlesztésre vonatkozó javaslatok tőlem indultak ki. Népiskolai igazgató minőségben (mellesleg megjegyzem, hogy az összes közs. népiskolák igazgatásáért adott a város előbb évi 600, később 800 korona tiszteletdíjat), az előzőleg ötféle felekezeti iskolából megszerveztem a községi népiskolát és benne a tanítás egyöntetűségét. Szerveztem az ismétlő iskolai oktatást a városban úgy, mint a pusztákon. Megjavítottam azt a régi slendrián tanítási eljárást, melynek eredménye volt, hogy az elemi iskola első osztályát egy-egy tanév alatt a beírt tanulóknak legfeljebb csak 42 százaléka végezte el s igy a népiskola felsőbb osztályaiba bizony igen kevés tanuló jutott fel. Tőlem telhetőleg üldöztem az akkor még uralkodó magolást s igyekeztem a tanításban az értelemfejlesztést meghonosítani. Azt az időt, amely alatt az elemi iskolai tanulók tényleg iskolásba járnak, fokozatosan kiterjesztettem a városban 10, a pusztai iskolásban 7 és fél hónapra (ez utóbbiakban előzőleg alig 4 hónap volt). Folyton küzdöttem, agitáltam a régi célszerűtlen, szűk és egészségtelen iskolaépületek helyett újak építéséért, az * Megjelent a polgári leányiskola ezévi értesítőjében. eredmény lett — persze a közs. iskolaszék lelkes támogatása mellett — 3 kerületi iskola a városban és 25 új iskolaépület a pusztákon. Iskolaépületekre a város 27 évi népisk. i igazgatóságom alatt 921.000 koronát költött. Az iskolák és tanítói állások szaporításáért is állandó harcot folytattam, hogy így ez a nagy magyar város a törvényben megszabott általános tankötelezettség megvalósításához legalább közeledjék. Sikerült is annyit elérni, hogy az iskolába járók száma a tankötelesekével szemben a 40 százalékról 69,4 százalékra emelkedett (a városban 86 százalék, a pusztákon 56 4 százalék). Azt pedig ne gondolja senki, hogy a népoktatás fejlesztésére fordított ezen munkám tulajdonképeni főmunkaköröm, t. i., a polgári leányiskola rovására történt. Nem az olyan 42 ezer lakosú városban, melyben a lakosság közel háromnegyed része róm. kath. vallásu és mégis csak 8 róm. kath. leányka akad, aki az elemi iskola 4-ik osztályát elvégzi, amint ez 1877—1878-ban történt, lehetetlen a polgári leányiskolát benépesíteni úgy, hogy a nőnevelés terén számottevő, szélesebb körben észrevehető hatást tudjon kifejteni és hozzá a kulturális tényezővé váljék, aminek a törvényhozás és a fentartó város szánta. Az elemi oktatás erőteljes fejlődése egyik feltétele és záloga a polgári leányiskola fejlődésének is. E meggyőződés eredménye a polgári leányiskolá val kapcsolatos négy osztályú elemi leány- i iskola („kis polgári“) szervezése is 1882-ben. Ebbéli felfogásom helyességét a következmények beigazolták, az 1875-ben két osztállyal és 48 tanulóval megnyílt polgári leányiskola már évek óta 8 osztályú, tehát két polgári leányiskolának felel meg, a tanulók száma pedig 402, s újabb párhuzamos osztály is elkelne. Mikor igazgatói állomásomat a polgári leányiskolánál elfoglaltam, már meggyőződésem volt, hogy az iskola munkájának két főiránya, ti. a nevelés és tanítás az egyénre, családra, társdalomra és a hazára való kihatásában, egyenlően fontos. Azon voltam tehát mindig, hogy magam és munkatársaim minden lehető alkalmat megragadjunk és felhasználjunk a leánykák szívbén nemességének és lelki derékségének ápolására és fejlesztésére. Minden erőmből törekedtem a leánykákat kötelességtudásra szoktatni, azt remélve, hogy aki kicsinyben hit, hű lesz az az élet nagy kötelességeiben is. És ebben nem ismertem alkudozást, avagy engedékenységet. Ezért lettem azután egyes szülők előtt rideg, sőt „goromba“ ember. Csakhogy az iskola nevelő munkája elé gyakran leküzdhetetlen akadályok gördülnek Mert nemcsak az iskola nevel, hanem tér- rmészetszerűleg nevel a család is, aztán soka szól észrevétlenül, de majd mindig ellenőrzhetetlenül nevel (!) a cselédség, a társaság, az utca, a színház stb. is. Ennyi mindenfajta nevelés mellett az iskola nevelő munkája legtöbbször csak az erkölcsi foltozás szerepét töltheti be s ezt sem képes teljesen elvégezni. Máskép áll a dolog az iskola másik munkakörével, a tanítással. Itt is sok a nehézség és az akadály. De azért itt az eredményes munka feltételei, eszközei, módjai , mégis csak jórészt az iskola és tanítószemélyzet kezében vannak. Ezeknek a tényeknek és megfontolásoknak — úgy éreztem — egy fontos következményét le kell vonni: az iskolának, a tanári karnak az erkölcsi nevelés sziszifusi munkájában sem szabad ugyan soha egy pillanatra sem elfáradnia és meghátrálnia, a tanítás munkáját azonban, mivel itt a teljes felelőség öreá nehezedik, a lehető leghatékonyabban és legtökéletesebben kell elvégeznie. (Folyt. köv.) * * Herceg Ferenc felolvasása és a kerti ünnepély Amint értesültünk Herczeg Ferenc háborús felolvasását július hó 16-án fogja megtartani a Városi Színházban délelőtt 11 órakor, délután pedig kerti ünnepélyt rendez a Hadsegélyző Bizottság a Katona József sétatéren. Magyar aratómunkások érkeznek. Gróf Ráday főispán gyors intézkedése, a keddi th. bizottsági közgyűlésen több felszólalás történt gróf Ráday Gedeon főispánhoz, akit arra kértek a kecskeméti gazdák képviselői, hogy az ő ismert jóindulatával hasson oda, hogy gazdáink magyar, tehát szakértő, aratási munkásosztagokat kapjanak a katonaság részéről. Gróf Ráday Gedeon főispán már akkor megnyugtatóig válaszolt s kijelentette, hogy bár a katonai munkások kiosztása már befelyezést nyert, mégis azonnal minden erővel megkísérli, hogy a bajon segítsen. Hogy mennyire szívén viseli kiváló főispánunk Kecskemét sorsát, azt mutatja az a bámulatos és gyors intézkedés, amely nem várt sikerrel járt. a főispán kedden d. u. 5 órakor indult el Kecskemétről s már éjjel 11 órakor feladtak a földmivelésügyi minisztériumból egy táviratot, melyben 50 hadifoglyok utalnak Kecskemétre. Szerdán reggel pedig megérkezett a honvédelmi miniszter sürgönye a polgármesterhez, melyben közli,, hogy 160 magyar aratómunkást küld azonnal Kecskemétre s még újabb 50 hadifoglyot. Főispánunknak ez a nagy fáradsággal s utánjárással keresztülvitt gyors intézkedése a legnagyobb elismerést és hálát váltja ki személye iránt Kecskemét lakosságából s őszinte köszönetet mondunk városunk iránt tanúsított szeretetéért. Az aratómunkások valószínűleg holnap meg is érkeznek s azokat lehetőleg olyan kisgazda hozzátartozóinak fogják kiadni, akik hadban vannak. Figyelmeztetjük egyben a gazdákat, hogy a katonai arató munkásokat kizárólag kaszálásra használják, ne pedig marokverésre, mert ez esetben azonnal elvonják őket tőlük s olyan helyekre adják át, ahol kaszás szükséges. Ugyanakkor kérjük őket, hogy a katonamunkásokkal szemben legyenek elnézők, ha nem is bírnak teljesen annyit végezni, mint a mieink, de mégis sokkal jobb, ha — bár buzgón — de kevesebbet végeznek is, mintsem ha semmi sem lenne. NAPI HÍREK. Június 30-án * Jézus Szent Szive ünnepe. Az egyház elsőrendű ünneppé tette a mai napot, június 30 át Jézus Szent Szive ünnepét. Ha valamikor érezzük, hogy szükségünk van a Szent Szív könyörületére, úgy ezeknek a nagy megpróbáltatások napjaiban érezzük, hogy egyetlen reményünk, vigaszunk a Szent Szív, akinek végtelen irgalma békét teremthet a vergődő emberiségnek. Járuljunk tehát bizalommal, előhitte hozzá s könyörögjünk irgalmáért, vigasztalásáért. A mai napon ünnepélyes szentmisék voltak a Szent Szív tiszteletére, délután pedig befejező Szent Szív ájtatosság volt. * Új tanár a k. r. főgimnázimban. Napokban folyt le a magyar kegyestanítórendnek a mutációt végző gyűlése Budapesten. Kecskemétről senkit sem helyeztek el, ellenben a tanárok helyi létszámát szaporította a rendkormány, amennyiben idehelyezte az eddigi létszámon felül Baratska Gyula k, r. tanárt * A jászkarajenői vásár julius 2-án lesz, melyre vészmentes helyről mindenféle állat felhajtható. * Ragadós száj- és körömfájás Nagykőrösön járványszerüen fellépett s ezért a hasított körmü állatok felhajtása a heti és országos vásárra tilos.