Kecskeméti Napló, 1916. július (5. évfolyam, 148-167. szám)

1916-07-01 / 148. szám

• 5 . sz.; 2. oldal Kecskeméti Napló 148. szám: nagy földreform ideje alatt igyekez­nek földesurak lenni. Uj parasztokat teremtenek, a bankparasztokat, akik azonban nem nadrágszijföldeken szán­tanak majd, hanem a tíz és húszezer holdakon. Nagy latifundiumokra gon­dolna, amiért a régi rendnek testi ruháját, darócát és bocskorát készek magukra ölteni. Parasztok igyekeznek lenni, de nem annyira ezeréves pa­rasztok, mint inkább ezerholdasok a legmagasabb hatványon. Micsoda porhintés tehát papíron földet követelni a népnek, a valóság­ban pedig elvenni tőle. Hogyan jus­son földhöz a nép, ha a nagy ban­kok már jó előre ráteszik a kezüket ? Ha Prohászka püspök ideája győz, akkor lesz földje a magyar paraszt­nak, a Hegedűs bankosok boldogítása mellett azonban csak annyi marad neki, amelyben csendesen pihenhet a hősi halál után. Beszámolóm és búcsúm. (46 esztendő a kecskeméti népoktatás történetéből.) Írta: PÁTHY KÁROLY. Most, midőn a tanári pályán való 46 évi munkálkodás után nyugalomba vonulok, engedtessék meg nekem, hogy munkámról és az igazgatásom alatt volt intézetekről né­hány szót szólhassak. Legyen ez elszámolás, vagy ha úgy tetszik, búcsúzás. Tehát 46 évet töltöttem a tanári pá­lyán. Ezen időből 45 éven át Kecskemét város közoktatásügyét szolgáltam: előbb négy éven át mint főgimnáziumi tanár (ez­után egy évig a nagyváradi polgári fiúisko­lában tanítottam), majd 1­875-től kezdve egész máig, tehát 41 évig, mint a polgári leányiskola igazgatója, mely iskola t. i. 1875 október elején nyílt meg. Közben, 1877-ben a város közgyűlése felkért a város népisko­láinak igazgatására is. Ezen fölkérés és megbízás folytán Kecskemét város összes közs. népiskoláinak felügyelő-igazgatója is voltam 1877 től 1904-ig, tehát 27 éven át. Jkkép­e 27 év alatt a polgári leányiskola, tehát az elemi iskolán felüli nőnevelés ve­zetésén és fejlesztésén kívül a város egész népoktatásügyének szálai az én kezembe futottak össze, az irányítás és a külső-belső fejlesztésre vonatkozó javaslatok tőlem in­dultak ki. Népiskolai igazgató minőségben (mel­lesleg megjegyzem, hogy az összes közs. népiskolák igazgatásáért adott a város előbb évi 600, később 800 korona tiszteletdíjat), az előzőleg ötféle felekezeti iskolából meg­szerveztem a községi népiskolát és benne a tanítás egyöntetűségét. Szerveztem az is­métlő iskolai oktatást a városban úgy, mint a pusztákon. Megjavítottam azt a régi slend­­rián tanítási eljárást, melynek eredménye volt, hogy az elemi iskola első osztályát egy-egy tanév alatt a beírt tanulóknak leg­feljebb csak 42 százaléka végezte el s igy a népiskola felsőbb osztályaiba bizony igen kevés tanuló jutott fel. Tőlem telhetőleg üldöztem az akkor még uralkodó magolást s igyekeztem a tanításban az értelemfejlesz­tést meghonosítani. Azt az időt, amely alatt az elemi iskolai tanulók tényleg iskolásba járnak, fokozatosan kiterjesztettem a város­ban 10, a pusztai iskolásban 7 és fél hó­napra (ez utóbbiakban előzőleg alig 4 hó­nap volt). Folyton küzdöttem, agitáltam a régi célszerűtlen, szűk és egészségtelen is­kolaépületek helyett újak építéséért, az * Megjelent a polgári leányiskola ezévi érte­sítőjében. eredmény lett — persze a közs. iskolaszék­­ lelkes támogatása mellett — 3 kerületi is­­­­kola a városban és 25 új iskolaépület a pusztákon. Iskolaépületekre a város 27 évi népisk. i igazgatóságom alatt 921.000 ko­ronát költött. Az iskolák és tanítói állások szaporításáért is állandó harcot folytattam, hogy így ez a nagy magyar város a tör­vényben megszabott általános tankötelezett­ség megvalósításához legalább közeledjék. Sikerült is annyit elérni, hogy az iskolába járók száma a tankötelesekével szemben a 40 százalékról 69,4 százalékra emelkedett (a városban 86­ százalék, a pusztákon 56 4 százalék). Azt pedig ne gondolja senki, hogy a népoktatás fejlesztésére fordított ezen mun­kám tulajdonképeni főmunkaköröm, t. i., a polgári leányiskola rovására történt. Nem­ az olyan 42 ezer lakosú városban, melyben a lakosság közel háromnegyed része róm. kath. vallásu és mégis csak 8 róm. kath. leányka akad, aki az elemi iskola 4-ik osz­tályát elvégzi, amint ez 1877—1878-ban történt, lehetetlen a polgári leányiskolát be­népesíteni úgy, hogy a nőnevelés terén számottevő, szélesebb körben észrevehető hatást tudjon kifejteni és hozzá a kulturális tényezővé váljék, aminek a törvényhozás és a fentartó város szánta. Az elemi oktatás­­ erőteljes fejlődése egyik feltétele és záloga a polgári leányiskola fejlődésének is. E meg­győződés eredménye a polgári leányiskolá­­­ val kapcsolatos négy osztályú elemi leány- i iskola („kis polgári“) szervezése is 1882-ben. Ebbéli felfogásom helyességét a követ­kezmények beigazolták, az 1875-ben két osztállyal és 48 tanulóval megnyílt polgári leányiskola már évek óta 8 osztályú, tehát két polgári leányiskolának felel meg, a ta­nulók száma pedig 402, s újabb párhuza­mos osztály is elkelne. Mikor igazgatói állomásomat a polgári leányiskolánál elfoglaltam, már meggyőző­désem volt, hogy az iskola munkájának két­­ főiránya, ti­­. a nevelés és tanítás az egyénre, családra, társdalomra és a hazára való kihatásában, egyenlően fontos. Azon voltam tehát mindig, hogy magam és mun­katársaim minden lehető alkalmat megra­gadjunk és felhasználjunk a leánykák szív­­bén­ nemességének és lelki derékségének ápolására és­ fejlesztésére. Minden erőmből törekedtem a leánykákat kötelességtudásra szoktatni, azt remélve, hogy aki kicsinyben hit, hű lesz az az élet nagy kötelességeiben is. És ebben nem ismertem alkudozást, avagy engedékenységet. Ezért lettem azután egyes szülők előtt rideg, sőt „goromba“ ember. Csakhogy az iskola nevelő munkája elé gyakran leküzdhetetlen akadályok gördülnek Mert nemcsak az iskola nevel, hanem tér- r­mészetszerűleg nevel a család is, aztán soka­­ szól észrevétlenül, de majd mindig ellen­őr­zhetetlenül nevel (!) a cselédség, a társa­ság, az utca, a színház stb. is. Ennyi min­denfajta nevelés mellett az iskola nevelő­­ munkája legtöbbször csak az erkölcsi foltozás szerepét töltheti be s ezt sem képes teljesen­­ elvégezni. Máskép áll a dolog az iskola másik munkakörével, a tanítással. Itt is sok a ne­hézség és az akadály. De azért itt az ered­­­­ményes munka feltételei, eszközei, módjai , mégis csak jórészt az iskola és tanítósze­­mélyzet kezében vannak. Ezeknek a tények­nek és megfontolásoknak — úgy éreztem — egy fontos következményét le kell vonni: az iskolának, a tanári karnak az erkölcsi nevelés sziszifusi munkájában sem szabad ugyan soha egy pillanatra sem elfáradnia és meghátrálnia, a tanítás munkáját azonban, mivel itt a teljes felelőség öreá nehezedik, a lehető leghatékonyabban és legtökéleteseb­ben kell elvégeznie. (Folyt. köv.) * * Herceg Ferenc felolvasása és a kerti­ ünnepély Amint értesültünk Herczeg­­ Ferenc háborús felolvasását július hó 16-án fogja megtartani a Városi Színházban dél­előtt 11 órakor, délután pedig kerti ünne­pélyt rendez a Hadsegélyző Bizottság a Ka­tona József sétatéren. Magyar aratómunkások érkeznek. Gróf Ráday főispán gyors intézkedése, a keddi th. bizottsági közgyűlésen több felszólalás történt gróf Ráday Gedeon főispánhoz, akit arra kértek a kecskeméti gazdák képviselői, hogy az ő ismert jóindu­latával hasson oda, hogy gazdáink magyar, tehát szakértő, aratási munkásosztagokat kapjanak a katonaság részéről. Gróf Ráday Gedeon főispán már ak­kor megnyugtatóig válaszolt s kijelentette, hogy bár a katonai munkások kiosztása már befelyezést nyert, mégis azonnal minden erővel megkísérli, hogy a bajon segítsen. Hogy mennyire szívén viseli kiváló főispá­nunk Kecskemét sorsát, azt mutatja az a bámulatos és gyors intézkedés, amely nem várt sikerrel járt. a főispán kedden d. u. 5 órakor in­dult el Kecskemétről s már éjjel 11 órakor feladtak a földmivelésü­gyi­ minisztériumból egy táviratot, melyben 50 hadifoglyok utal­nak Kecskemétre. Szerdán reggel pedig megérkezett a honvédelmi miniszter sür­gönye a polgármesterhez, melyben közli,, hogy 160 magyar aratómunkást küld azon­nal Kecskemétre s még újabb 50 hadi­foglyot. Főispánunknak ez a nagy fáradsággal s utánjárással keresztülvitt gyors intézke­dése a legnagyobb elismerést és hálát váltja ki személye iránt Kecskemét lakosságából s őszinte köszönetet mondunk városunk iránt tanúsított szeretetéért. Az aratómunkások valószínűleg holnap meg is érkeznek s azokat lehetőleg olyan kisgazda hozzátartozóinak fogják kiadni, akik hadban vannak. Figyelmeztetjük egyben a gazdákat, hogy a katonai arató munkásokat kizárólag kaszálásra használják, ne pedig marokve­résre, mert ez esetben azonnal elvonják őket tőlük s olyan helyekre adják át, ahol kaszás szükséges. Ugyanakkor kérjük őket, hogy a katona­munkásokkal szemben legyenek elnézők, ha nem is bírnak teljesen annyit végezni, mint a mieink, de mégis sokkal jobb, ha — bár buzgón — de kevesebbet végeznek is, mintsem ha semmi sem lenne. NAPI HÍREK. Június 30-án * Jézus Szent Szive ünnepe. Az egyház elsőrendű ünneppé tette a mai napot, június 30 át Jézus Szent Szive ünnepét. Ha valamikor érezzük, hogy szükségünk van a Szent Szív könyö­­rületére, úgy ezeknek a nagy megpró­báltatások napjaiban érezzük, hogy egyetlen reményünk, vigaszunk a Szent Szív, akinek végtelen irgalma békét teremthet a vergődő emberiségnek. Járuljunk tehát bizalommal, előhitte­ hozzá s könyörögjünk irgalmáért, vi­gasztalásáért. A mai napon ünnepélyes szent­misék voltak a Szent Szív tisz­teletére, délután pedig befejező Szent Szív ájtatosság volt. * Új tanár a k. r. főgimnázimban. Napokban folyt le a magyar kegyestanító­­rendnek a mutációt végző gyűlése Budapes­ten. Kecskemétről senkit sem helyeztek el, ellenben a tanárok helyi létszámát szaporí­totta a rendkormány, amennyiben idehelyezte az eddigi létszámon felül Baratska Gyula k, r. tanárt * A jászkarajenői vásár julius 2-án lesz, melyre vészmentes helyről mindenféle állat felhajtható. * Ragadós száj- és körömfájás Nagykőrösön járványszerüen fellépett s ezért a hasított körmü állatok felhajtása a heti és országos vásárra tilos.

Next