Kecskeméti Napló, 1916. augusztus (5. évfolyam, 168-180. szám)
1916-08-01 / 168. szám
168. szám, 2. oldal Kecskeméti Napló De mi ezt nem tehetjük. Nekünk magunknak kell véreznünk, szívünk ütőerejéből táplálkozik a háború minden napja. Nem mi kezdtük a háborút, nem mi folytattuk, és nem mi rajtunk mullott, hogy már régen nincsen vége. Tudjuk mi is, meg is értük már mindannyian, hogy mi fenyeget bennünket. Mármint egész Európát, bennünket az antantot és a semlegeseket, a sárga veszedelem. Vérszemet kapnak. Tudják, hogy a számbeli fölény az övéké, még jóval inkább az övéké, mint, mondjuk az oroszoké velünk szemben. Ha egész Európa összes hadseregei egy táborban csoportosulnának, még mindig legalább tíz, de több sárga katona is juthatna egy fehérfaju harcosra. És ezeket vetik harcba elleneink, ezeket tanítják, oktatják a legtökéletesebb gyilkos fegyverek, tömegölő gépek használatára. Kiadják kezükből azt az egyedüli fortélyt, mely ez előnyt részünkre biztosíthatta, a szellemi fölényünket. Gurkhák, modernül felfegyverzett gurkhák, pusztítják, ölik a Kantokat, a Goethéket, a Kopernikusokat, és itt sajátítják el ugyanezen Gurkhák azt, hogy hogyan kell talán majd nem is sokkal később a Molicereket, a Dantéket, a Shakespearekat és a Tolsztojokat elpusztítaniuk. Mossuk a kezeinket, nem a mi hibánk, nem tehetünk róla. Nem kényszerítettünk senkit e harcra, sőt nem is akartunk. Ha kell megküzdünk a Gurkhával is, a tatárral is, de nem mert akarunk, hanem mert kényszerítve vagyunk rá. Feláldozzuk, bár kicsi nemzet vagyunk, Petőfieinket, pedig nekünk még sokkal jobban, óvatosabban kell bánnunk vérünkkel, mint a nagy nemzeteknek, de mi mást cselekedjünk, ha létünkben támadnak azok, kik nem gondolnak a holnapra, hanem csupán a mára. Szép szavakat mondott Brandes György szépek és meghatók. Csak sajna, nem mi szívlelhetjük meg, hanem elleneink, bár adná már a jóságos Isten, hogy megtennék, de nálunk már az összes optimisták kihaltak, senki sem meri hinni, hogy az angol, a francia az orosz nem szeretné százszorta jobban a tatárt, a gurkhát, vagy az indust, mint bennünket a sajrokon magyarokat, németeket törököket és bolgárokat. Botrányos éjszakák. Azok a botrányos duhajkodások, melyekről lapunk legutóbbi számában panaszkodtunk a Szécsényi téren éjjelrőléjjelre megismétlődnek a környékbeli lakók bosszúságára. Agyvelőt hasogató orditozás, szemétrevaló personák sivitása és egyéb lenem írható aljasságok folynak le épen az öreg templom tövében. Hát mi történhetik a város külső részein, ha a rendőrségi tanya közelében ilyen állapotok uralkodnak. Kevés a rendőr ? De csak akad egyetlen egy, ki a piszkos dámákat és részeg udvarlóikat megfékezze és a munkában elfáradt józan polgárok éjjeli nyugodalmát megvédje ? Hát az az ostoba helypénzszedői füttyögés miért harsog a kora hajnali órákban ? Ósdi, fölösleges szokás ez a füttyögés, épen úgy mint a rendőri káromkodás. Persze a legfőbb intézkedők nyaralókban alusszák éjeli álmukat, de mi közönséges halandók kénytelenek vagyunk kérni hatóságainkat egy kis éjjeli csendért. * Helyesen mondotta Szabó József bizottsági tag a szombati közgyűlésen, hogy nem a véletlen műve az, hogy oly nagy késedelemmel érkeznek meg Kecskemétre a Haditermény által kiadandó gabonavásárlási jegyek. Mindez a késedelem amely már a leghiggadtabb kedélyeket is kihozza sodrából, csak azért van, hogy ez a magán részvénytársaság előbb mindent összevásárolhasson s az idén is zsebre vághassa a maga súlyos millióit. Tisza István miniszterelnök Pozsony város orsz. képviselőhöz intézett legutóbbi nyilt válaszában azzal érveit a bevásárlások korlátozása mellett, hogy csakis úgy remélhető rend és takarékosság, ha lehetőleg mindenkit a Haditermény Részvénytársaság lát el. Ennek az ideális színezetű felfogásnak, értéktelenséget ad, ha figyelembe vesszük, hogy amíg a német és osztrák Haditermény társaságok deficittel zárták le a múlt esztendőt, addig a „magyar“ zártkörű társaság súlyos milliókat fölözött le az elmúlt esztendő alatt. S ha keserűen érezzük a H. T. huzavonáját, úgy tisztán is áll előttünk az, annak az érdekcsoportnak nem annyira a „rend és takarékosság“ mint inkább a rebaelinak felcsigázása lebeg szemei előtt. Nem volt soha Magyarországon intézmény, amely ellen oly sokan emeltek alapos kifogást minden pártból és osztályból s mégis hiábavaló minden kérés, felirat, tiltakozás. " Szeretném, ha azok a nagy urak végignéznék egyszer azt a szomorú csatát, amelyet a Haditermény rendszertelen, hiányos expediálása okoz a lisztkiosztásoknál. Nem számítva a sok kellemetlenséget, éhezést s egyébb százféle háttérben levő káros következményt, bátran állíthatjuk, hogy az elpocsékolt időveszteség az egész országban százezrekre menő nemzetgazdasági veszteséget jelent. A türelem húrjai végsőkig feszültek már s mégsem látunk hajlandóságot az orvosiára, mert akik az orvosok lennének, azok nem érzik ezt a nyomorúságot, mint ahogy Grey, Pioncare sem érzi a haldokló francia katona kiszenvedését. NAPI HÍREK. A román titok újra izgatja a világot. Semleges marad e a balkáni sphinx, vagy odaadja fegyveres erejét valamelyik hadviselő csoportnak? Egész Európa figyelme odafeszül az erdélyi határok mögé. A diplomáciai boszorkány konyhájában nagy a sürgés. Minden csoport képviselői megmozdulnak, a Hohenzollernek véréből való román király meghallgatja a diplomaták ígéreteit, a román vérből való politikusok a diszkoszvető fürgeségével dobálják a tömeg közé frázisaikat, égni látszik minden a szomszéd királyság politikájában. A külsőségek nagy részéről értesülünk. Apró hírek jönnek. A cenzúra alaposan megszitálja, a néhány szóból, ami hozzánk jut, nem tudunk bizonyosat, legfeljebb következtetünk aszerint, ahogy a hír beszél, vagy a cenzúra fehér foltját, találjuk a Balkán rovat címe alatt. A következtetés már régi idők óta nem válik be a külpolitika várható eseményeinek jóslásánál. Titkok, a nagy tömeg előtt rejtett, lázálmok kielégítésével kecsegtető ígéretek csatája folyik a kulisszák mögött. A titkoló háborúja ez és ahogy — magyarázatok hijján — nem értjük az érdekek elhelyezkedését és az érzelmek pálfordulását, éppen úgy nem sejthetjük, hogy mit hoz a holnap jövője arról az oldalról, ahonnan tegnap még barátságos biztató kilátások reménye nyugtatott meg. Nincs okunk most sem a nyugtalanságra. Az északi balsiker korrigálása már útban van. A magyar és német harci erények és erők kellő felhasználása a kétéves háború sokféle változata között eddig mindig a legjobb diplomáciának bizonyult. Többször tették már kezüket semlegességgel takarózó titkos ellenségeink készen tartott kardjuk markolatára. És akkor a magyar, meg a német katona csapása alatt eltorzul a sújtott ellenség és a titkon vele érző semleges ajkán a mosoly. Nincs okunk hinni, hogy most másképpen lesz... Uj küzdelmek kezdődnek északon. Higyjük, hogy uj győzelmekkel. * Felhívás a Kath. Misszió választmányi tagjaihoz. Minthogy a kath. Nővédelmi Missió szombaton délutánra egybehívott választmányi gyűlése határozatképes nem volt így a gyűlés megtartásának az idejét az elnökség aug. hó 1 -ére azaz kedd délután 5 órára halasztotta el, melyre külön meghívó nem lesz kibocsájtva. Minthogy a közgyűlésnek egy igen fontos tárgyát kell megbeszélni, azért is a tagok minél nagyobb számú megjelenését kéri az Elnökség. * A pünkösdi szeretetadományokra Halas város 250 koronát gyűjtött össze, melyet ma küldtek meg a polgármesteri hivatalnak. Itt említjük meg, hogy a szeretetajándékokat rövidesen összeállítják s a harctérre viszik. * Megyés föpásztorunk vöröskeresztes kitüntetése. A Budapesti Közlöny vasárnapi számában a következőket olvassuk : Ferenc Salvátor főherceg Ő császári és királyi fensége, mint az osztrák-magyar monarchia vöröskereszt-egyleteinek védnök helyettese , császári és apostoli királyi Felségétől legkegyelmesebben átruházott hatáskörében 1916 évi június hó 26-án kelt magas elhatározásával gróf Csáky Károly v. k. t. t., váczi megyés püspöknek a háború alatt a katonai egészségügy körül szerzett kiváló érdemei elismeréséül a Vörös Kereszt hadiékítményes tiszti díszjelvényét adományozta. * 268 ezer korona hadisegély. Július hónapban a városi adópénztárból 268 ezer 204 kor. hadisegélyt fizettek ki a hadbavonultak hozzátartozóinak.