Kecskeméti Napló, 1916. augusztus (5. évfolyam, 168-180. szám)

1916-08-01 / 168. szám

168. szám, 2. oldal Kecskeméti Napló De mi ezt nem tehetjük. Nekünk ma­gunknak kell véreznünk, szívünk ütőerejéből táplálkozik a háború minden napja. Nem mi kezdtük a háborút, nem mi folytattuk, és nem mi rajtunk mullott, hogy már régen nincsen vége. Tudjuk mi is, meg is értük már mindannyian, hogy mi fenyeget ben­nünket. Már­mint egész Európát, bennünket az antantot és a semlegeseket, a sárga ve­szedelem. Vérszemet kapnak. Tudják, hogy a számbeli fölény az övéké, még jóval inkább az övéké, mint, mondjuk az oroszoké velünk szemben. Ha egész Európa összes hadseregei egy táborban csoportosulnának, még mindig legalább tíz, de több sárga katona is jut­hatna egy fehérfaju harcosra. És ezeket ve­tik harcba elleneink, ezeket tanítják, oktatják a legtökéletesebb gyilkos fegyverek, tömeg­­ölő gépek használatára. Kiadják kezükből azt az egyedüli fortélyt, mely ez előnyt részünkre biztosíthatta, a szellemi fölényün­ket. Gurkhák, modernül felfegyverzett gurk­­hák, pusztítják, ölik a Kantokat, a Goethé­ket, a Kopernikusokat, és itt sajátítják el ugyanezen Gurkhák azt, hogy hogyan kell talán majd nem is sokkal később a Molic­­ereket, a Dantéket, a Shakespearekat és a Tolsztojokat elpusztítaniuk. Mossuk a kezeinket, nem a mi hibánk, nem tehetünk róla. Nem kényszerítettünk sen­kit e harcra, sőt nem is akartunk. Ha kell megküzdünk a Gurkhával is, a tatárral is, de nem mert akarunk, hanem mert kény­szerítve vagyunk rá. Feláldozzuk, bár kicsi nemzet vagyunk, Petőfieinket, pedig nekünk még sokkal jobban, óvatosabban kell bánnunk vérünkkel, mint a nagy nemzeteknek, de mi mást cselekedjünk, ha létünkben támadnak azok, kik nem gondolnak a holnapra, hanem csupán a mára. Szép szavakat mondott Brandes György szépek és meghatók. Csak sajna, nem mi szívlelhetjük meg, hanem elleneink, bár adná már a jóságos Isten, hogy megtennék, de nálunk már az összes optimisták kihaltak, senki sem meri hinni, hogy az angol, a fran­cia az orosz nem szeretné százszorta jobban a tatárt, a gurkhát, vagy az indust, mint bennünket a sajrokon magyarokat, németeket törököket és bolgárokat. Botrányos éjszakák. Azok a botrányos duhajkodások, me­lyekről lapunk legutóbbi számában panaszkodtunk a Szécsényi téren éjjelről­­éjjelre megismétlődnek a környékbeli lakók bosszúságára. Agyvelőt hasogató orditozás, szemétrevaló personák sivitása és egyéb le­nem írható aljasságok folynak le épen az öreg templom tövében. Hát mi történhetik a város külső ré­szein, ha a rendőrségi tanya közelében ilyen állapotok uralkodnak. Kevés a rendőr ? De csak akad egyetlen egy, ki a piszkos dámá­kat és részeg udvarlóikat megfékezze és a munkában elfáradt józan polgárok éjjeli nyu­godalmát megvédje ? Hát az az ostoba helypénzszedői füttyö­­gés miért harsog a kora hajnali órákban ? Ósdi, fölösleges szokás ez a füttyögés, épen úgy mint a rendőri káromkodás. Persze a legfőbb intézkedők nyaralókban alusszák éjeli álmukat, de mi közönséges halandók kény­telenek vagyunk kérni hatóságainkat egy kis éjjeli csendért. * Helyesen mondotta Szabó József bizottsági tag a szombati köz­gyűlésen, hogy nem a véletlen műve az, hogy oly nagy késedelemmel érkeznek meg­ Kecskemétre a Haditermény által kia­dandó gabonavásárlási jegyek. Mindez a késedelem amely már a leghiggadtabb kedé­lyeket is kihozza sodrából, csak azért van, hogy ez a magán részvénytársaság előbb mindent összevásárolhasson s az idén is zsebre vághassa a maga súlyos millióit. Tisza István miniszterelnök Pozsony város orsz. képviselőhöz intézett legutóbbi nyilt válaszában azzal érveit a bevásárlások korlátozása mellett, hogy csakis úgy remél­hető rend és takarékosság, ha lehetőleg mindenkit a Haditermény Részvénytársaság lát el.­­ Ennek az ideális színezetű felfogásnak, értéktelenséget ad, ha figyelembe vesszük, hogy amíg a német és osztrák Haditermény társaságok deficittel zárták le a múlt esz­tendőt, addig a „magyar“ zártkörű társaság súlyos milliókat fölözött le az elmúlt esz­tendő alatt. S ha keserűen érezzük a H. T. huzavonáját, úgy tisztán is áll előttünk az, annak az érdekcsoportnak nem annyira a „rend és takarékosság“ mint inkább a re­­baelinak felcsigázása lebeg szemei előtt. Nem volt soha Magyarországon intéz­mény, amely ellen oly sokan emeltek alapos kifogást minden pártból és osztályból s mé­gis hiábavaló minden kérés, felirat, tilta­kozás. " Szeretném, ha azok a nagy urak vé­gignéznék egyszer azt a szomorú csatát,­ amelyet a Haditermény rendszertelen, hiá­­­nyos expediálása okoz a lisztkiosztásoknál. Nem számítva a sok kellemetlenséget, éhe­zést s egyébb százféle háttérben levő káros következményt, bátran állíthatjuk, hogy az elpocsékolt időveszteség az egész országban százezrekre menő nemzetgazdasági veszte­séget jelent. A türelem húrjai végsőkig feszültek már s még­sem látunk hajlandóságot az or­vosiára, mert akik az orvosok lennének, azok nem érzik ezt a nyomorúságot, mint ahogy Grey, Pioncare sem érzi a haldokló francia katona kiszenvedését. NAPI HÍREK. A­ román titok újra izgatja a világot. Semleges ma­rad e a balkáni sphinx, vagy odaadja fegyveres erejét valamelyik hadviselő csoportnak? Egész Európa figyelme odafeszül az erdélyi határok mögé. A diplomáciai boszorkány konyhájában nagy a sürgés. Minden csoport kép­viselői megmozdulnak, a Hohenzoller­­nek véréből való román király meg­hallgatja a diplomaták ígéreteit, a ro­mán vérből való politikusok a disz­koszvető fürgeségével dobálják a tö­meg közé frázisaikat, égni látszik min­den a szomszéd királyság politikájá­ban. A külsőségek nagy részéről ér­tesülünk. Apró hírek jönnek. A cen­zúra alaposan megszitálja, a néhány szóból, ami hozzánk jut, nem tudunk bizonyosat, legfeljebb következtetünk aszerint, ahogy a hír beszél, vagy a cenzúra fehér foltját, találjuk a Balkán rovat címe alatt. A következtetés már régi idők óta nem válik be a külpolitika várható eseményeinek jóslásánál. Titkok, a nagy tömeg előtt rejtett, lázálmok ki­elégítésével kecsegtető ígéretek csatája folyik a kulisszák mögött. A titkoló­ háborúja ez és ahogy — magyaráza­tok hijján — nem értjük az érdekek elhelyezkedését és az érzelmek pálfor­­dulását, éppen úgy nem sejthetjük, hogy mit hoz a holnap jövője arról az oldalról, ahonnan tegnap még ba­rátságos biztató kilátások reménye nyugtatott meg. Nincs okunk most sem a nyug­talanságra. Az északi balsiker korri­gálása már útban van. A magyar és német harci eré­nyek és erők kellő felhasználása a kétéves háború sokféle változata kö­zött eddig mindig a legjobb diplomá­ciának bizonyult. Többször tették már kezüket semlegességgel takarózó tit­kos ellenségeink készen tartott kard­juk markolatára. És akkor a ma­gyar, meg a német katona csa­pása alatt eltorzul a sújtott ellenség és a titkon vele érző semleges ajkán a mosoly. Nincs okunk hinni, hogy most másképpen lesz... Uj küzdelmek kezdődnek északon. Higyjük, hogy uj győzelmekkel. * Felhívás a Kath. Misszió vá­lasztmányi tagjaihoz. Minthogy a kath. Nővédelmi Missió szombaton délutánra egybehívott választmányi gyűlése ha­tározatképes nem volt így a gyűlés megtartásának az idejét az elnökség aug. hó 1 -ére azaz kedd délután 5 órára halasztotta el, melyre külön meghívó nem lesz kibocsájtva. Mint­hogy a közgyűlésnek egy igen fontos tárgyát kell megbeszélni, azért is a tagok minél nagyobb számú megjele­nését kéri az Elnökség. * A pünkösdi szeretetadományokra Halas város 250 koronát gyűjtött össze, melyet ma küldtek meg a polgármesteri hi­vatalnak. Itt említjük meg, hogy a szeretet­­ajándékokat rövidesen összeállítják s a harc­térre viszik. * Megyés föpásztorunk vöröske­resztes kitüntetése. A Budapesti Köz­löny vasárnapi számában a követke­zőket olvassuk : Ferenc Salvátor fő­herceg Ő császári és királyi fensége, mint az osztrák-magyar monarchia vöröskereszt-egyleteinek védnök he­lyettese , császári és apostoli királyi Felségétől legkegyelmesebben átruhá­zott hatáskörében 1916 évi június hó 26-án kelt magas elhatározásával gróf Csáky Károly v. k. t. t., váczi me­gyés püspöknek a háború alatt a ka­tonai egészségügy körül szerzett kiváló érdemei elismeréséül a Vörös Kereszt hadiékítményes tiszti díszjelvényét adományozta. * 268 ezer korona hadisegély. Jú­lius hónapban a városi adó­pénztárból 268 ezer 204 kor. hadisegélyt fizettek ki a had­­bavonultak hozzátartozóinak.

Next