Kecskeméti Napló, 1916. december (5. évfolyam, 220-233. szám)
1916-12-01 / 220. szám
2. oldal Kecskeméti Napló 220. szám. gyötrtjéből uralkodott s kinek 15 egésze életében oly hűségesen szolgált. Temetik a legvallásosabb királyt, ki sz. István koronájával örökölte sz. István vallásosságát is. Az a rózsafüzér, mely most meghidegűlt kezeinek becses ékszere — becses volt ő rá nézve a Hofburg káprázatos fénye között is. Sz. misét még sürgős uralkodói gondjai között is hallgatott. Az arnapi körmeneteken fedetlen fővel, gyalog követte a Legméltóságosabb Oltári szentségeket. Egy alkalommal beteghez siető pappal találkozót Bécs egyik legnépesebb utcáján. Kiszállott királyi fogatából, letérdepelt a porba és úgy imádta Jézust, kit beteghez vitt az Úr szolgája. Lelki erejét a szentségek kegyelméből többször növelte, halála előtt is pár nappal, teljes öntudattal vette föl a végső szentségeket. Szép is volt a halála, mert ki az Urnak híven szolgált, az nem rettegte a halált. Csak fáradt volt, de már megpihent jó öreg királyunk. Csak még néhány óra s kinyílik a királyi kripta ajtaja, hogy befogadja őseihez a halottak csendes birodalmába nemzetünk legdrágább kincsét, jóságos királyát, szerető édes atyját I. Ferenc Józsefet. Bezáródik a nehéz kripta ajtó s mi árván maradt magyarok visszafordulunk édes hazánkba, de nem azért, hogy a király halálán felindult bánatos lelkünk megnyugodjék, hanem, hogy tépelődjünk, szenvedjük tovább, hogy aggódva számláljuk egyre szaporodó árváinkat és özvegyeinket, hogy sirassuk elesett hőseinket, hogy az elesett hősök helyébe újakat küldjünk a nemzet Golgotájába. Oh ki tudná megvigasztalni ezt a királyos sirató s egy félvilággal küzdő szegény magyar nemzetet ? * Van a mi öreg templomunknak egy gyönyörűséges képe, amelybe az ihletet nagy művész belelehelte magyar nemzetünk minden vigaszát és dicsőségét. Ez a kép, mely templomunk kupolájának legszebb részét foglalja el, a magyar szenteknek hódolatát, közbenjárását ábrázolja Nagyasszonyunk, a boldogságos Szűz Mária előtt. Ha hazánkat féltő, fájó szivem vigaszt keres, én e képre nézek, mert én ezt a képet a hit szemével nézem s ahányszor nézem, eszembe jutnak, az egykori pécsi püspöknek , Kovács Józsefnek szavai, ki azt szokta volt mondani: „Amig meg nem győznek engem arról, hogy az Isten sz. Istvánt, sz. Lászlót s főleg hazánk Nagyasszonyát a menyországból száműzte — én magyar hazámat nem féltem. Ne is féltsük, mert erős a hitünk, hogy menyei pártfogónk között ott van átvert szivü Erzsébet királynénk, ott van elköltözött jóságos királyunk és erős a bizalmunk, hogy hazánk Nagyasszonya az ő szavakra áldást esd ki Istennél ami szegény, sokat szenvedő magyar hazánkra. Amen, a Prelátus gyönyörű, az ő kecskeméti határokon túl is jól ismert szónoki művészetével elmondott gyászbeszéde nagy hatással volt a jelenlevőkre. Szentbeszéd után következett a rekviem és a Libera, melyet szintén Révész István végzett nagy segédlettel. Szentmise alatt a 94 esek teljes zenekara működött közre felsőbb engedéllyel. Zenekar gyönyörűen előadói műsora a következő volt: 1. Kyrie, Wagner R.: Az aposolok kara az Apostolok vacsorája c. képből. 2 Dies irae: Beethoven Largettoja a II. szimfóniából. 3. Alkalmi gyászai Révész Istvántól énekli Csornák Elemér. 4. Sánctos: Hoffmann R. 1. Andante religioso. 5. Communio: Meyerbeer: Templomi hangok az Afrikai nőkből. 6. Libera: Ments meg Uram, az orgonán Csornák Elemér játszott az ő ismert kitűnő orgonaművészetének ezúttal is a legjavát adta. A nagytemplomon kívül a többi felekezetek templomaiban is gyászistentisztelet volt a délelőtt folyamán. Mennyit adózunk ? Hogy a különböző birtokos osztályra milyen arányban vannak adóval megterhelve élénken világítanak rá azok a számok, melyeket alant közlünk. Ezekből az adatokból láthatjuk, hogy főleg a pótadóemelés után épen azok vannak legjobban megterhelve, akiknek legkisebb a jövedelmük. Aránytalanul súlyos a háztuladonosok helyzete, a szőlősgazdáké már jobb, de legkedvezőbb kétségkívül a földbirtokosoké. Természetesen olyan években, mint az idén is volt, a szőlősgazdák helyzete a legroszszabb. A háztulajdonosok 1917. január 1-től kezdve 14 százalék házbéradót fizetnek, úgy a bérbeadott, mint saját lakásaik után. Minden 100 korona után 14 százalék lesz az állami egyenes adó. 9 kor. 10 f. az ennek 65 százalékos városi pótadója. a 30 százalékos általános jövedelmi pótadó 4 kor. 20 fill. A 10 százalék útadó 1 kor. 10 fill. Az 5 százalék betegápolási pótadó 70 fill. Összesen tehát minden 100 korházbér után 29 korona 40 fillért kell adóba fizetnie a háztulajdonosoknak azonkívül, hogy ugyanígy fizet saját lakása után is. Pl. építtettem 30000 koronáért egy házat, melyben két lakás van. Az egyiket kiadtam 800 koronáért, a másikban magam lakom. Ez a lakás 300 koronára van felbecsülve. A ház után, illetve az 1100 korona házbér után fizetek 323 korona 40 fillér adót. Épületjavítás tatarozásra leüthetek 100 koronát, összesen 423 korona 400. Ezt levonva a 800 korona házbérből, marad tisztán 37660 korona jövedelem s az én természetbeni lakásom. Ez a ház bizony 2 százalékot sem jövedelmez. Pedig ennél még igen sok a rosszabb eset. Ezzel szemben nézzük a földadót. A földek Vili osztályba vannak sorozva s eszerint változik az adókulcs. 1 hold I. oszt. szántó összes adója 9401. » VII. „ „ Tj - „ 42 „ Mivel pedig a kecskeméti földek átlaga IV—VI osztályúnak van fölvéve az adókataszterben, a legtöbb gazda 1 kor. 68 f. —4 kor. 20 fillért fizet holdanként adót pótadókkal együtt. A háború előtti évtizedben ilyen földek vételára átlag 800 korona volt. A fent említett példánál a háztulajdonos, ha a 30 ezer koronás ház helyett 55 hold földet vett volna akkor, amellett, hogy az adója a 323 K 40. fillér helyett mindössze (IV észt földnél) 417 korona lenne, a 376 K. 60 f. tiszta jövedelem helyett ha a mai konjunkturális árakat számítjuk 150 K. minimális jövedelmet 1 holdból 5250 korona tiszta hasznot kapna. Nem számítva az állat és apróságból befolyó igen tetemes összeget. Ez a pár adat világosan mutatja azt a rendkívül súlyos helyzetet, amiben a háztulajdonosok vannak, szemben a gazdálkodókkal. A háztulajdonosok bizony nemcsak megsínylik a pótadót de élni sem tudnak az igazságtalan adó miatt. Mert hiszen Kecskeméten nem milliomos háziurak bérkaszárnyái a házak, hanem sok évtizedes munka gyümölcse az a kis házacska, amelyjövedelméből öreg napjaira akart megélni az illető, de szörnyen csalódott. Így áll elő azután az a helyzet, hogy Kecskemét város és lakóinak egyenes állam adójából csak 182, 894 K. 29 esett ez évben a földadóra, 2110783 K. 09 fillér esett a háztulajdonosokra micsoda aránytalanság. Amíg tehát a földbirtokosoknak nem nagy megterheltetés a pótadóemelés, addig a háztulajdonosokra óriási csapás. Hogy ez a rövid összehasonlításunk teljes legyen, ideiktatjuk még a szőlők adóját. a szőlők VI osztályba vannak sorolva: 1 hold 1. osztályú szőlő összes adója 2016 „ k. „ „ „ 16*80 A szőlősgazdák adója több mint kétszerese a földesekénél. Jó termés esetén könnyen fizethetnék az adót, de ilyen sok év óta visszatérő rossz esztendők nemcsak jövedelmet nem adnak, de a gazda meglevő pérét is elviszi a drága munkáltatás. A jövő nagy feladatai közé tartozik — láthatjuk — az adók igazságos megosztási. » N » » n 7 „ 98 „ * Hl. „ » 6 n 30, „ IV. „ m „ ' 4 „ 20„ V 2 94n * • n yy vt ** n » n Vl. „ „ 1 „ 68„ * vil. , , „ — » 84 „ m HL n n „ 1280 „ IV. „ . „ 8-40 * V. „ „ „ 4-62 n VI. n „ „ 378 ftagy idők. Nagy időket élünk, a világtörténet lapjai szemünk láttára telnek meg nagyobbnál nagyobb eseményekkel, a közelmúlt napok legnagyobb eseménye a fejedelemváltozás. Szeretett öreg királyunk elhunyt, neve immár a történelemé. Trónra lépett az ifjú, vitéz magyar király, aki egyenesen a harctérről jött vissza, hogy átvegye az uralkodást s akit már mint trónörököst is annyira szeretett a magyar nemzet „Mindent meg akart tenni, hogy a háború borzalmai és áldozatai mielőbb elmúljanak“. Ezt mondja manifesztumában Károly király és ezek a szavak visszhangra találnak, szivünkben. Mindnyájunknak kötelessége, hogy a háború sikeres megvivhatása, befejezése érdekében mindent megtegyünk s ily módon sietessük a háború borzalmainak elmúlását, az áldást hozó béke eljövetelét. Csaknem a királyi szózattal egyidőben jelent meg a kormány felhívása az ötödik hadikölcsön tárgyában. Ezekben a történelmi órákban fokozottan kötelessége minden magyarnak, hogy a hadikölcsön sikerét előmozdítsa. A hadikölcsönnek az a hivatása, hogy mindazt megadja katonáinknak, ami a harckészséghez szükséges. Világos tehát, hogy senki sem vonhatja ki magát a hadikölcsön jegyzése alól. És ez áll az egészen