Kecskeméti Napló, 1917. január (6. évfolyam, 1-13. szám)

1917-01-03 / 1. szám

2. oldal Kecskeméti Napló 1. szám. Amint ezen egyetlen példából is látjuk, az emberekben lakozó lelkekben uzsorási vá­gyat, mit a békeidőben a szövetkezetek dús készletükkel féken tudtak tartani, a háború okozta hiányok ismét felszínre vetik, és csakis egy igen erős és elterjedt szövetke­­zeti rendszer tudná a mai nehéz viszonyok­ban is teljesen fékentartani. Ma már mindenki föl tudja fogni, a szövetkezés szükségességét, különösen a há­ború okozta tapasztalatok révén. S nem csak az oly szövetkezetek iránt nőtt meg a szinpátia, amelyek a háború alatt is le­hetővé teszik a létföntartáshoz közvetlen szükséges cikkek jutányosabb beszerzést, ha­nem a szövetkezeti eszme általában megér­tésre talált. Ha egy pillantást vetünk az annyira fontos és szükséges bebiztosításokra és be­pillantott az egyes társaságok mérlegeibe látjuk, mily óriási összeg jön évente össze biztosítási díjakból és milyen nagy összeg vándorol évente a részvényesek zsebeire — sajnos leginkább külföldi részvényesek zse­beibe ; — önkénytelenül az a gondolatunk támad, hát nem lehetne-e megmenteni ezt az óriási összegű nemzeti vagyonát ? A fe­lelet az, hogy igen. Az O. K. H. és a „Hangya“ megalapítása után ezen a téren is megindult a mentő­akció. Kormány támo­gatással megalakították a Gazdák Biztosító Szövetkezetét, amely már­is alig 16 évi működése alatt elérte azt, hogy a nagy és kisemberek százezrei tömörültek és védelmet találtak az „egy mindannyiért“, „mindannyi az egyért“ jelszóval szolid alapon működő szövetkezetben. Úgy, hogy ma már ez is erős, hatalmas intézményünkké vált a ma­gyar nemzetgazdaság védelmére, s hogy kitűzött célját teljesen el fogja érni, igen nagy eredményre ad okot az egyénekben újabban megérlelődött szövetkezési vagy illetőleg a szövetkezeti eszme teljes megértése. Míg a fronton ádáz dühhel folyik az embermészárlás, a front mögött máris meg­indult a szervezkedés, sok új szövetkezet vár megalakulásra és sok elem vár a szö­vetkezethez csatlakozásra, mely egy szebb, boldogabb Magyarország jövőjét jelenti és a szövetkezetek hajnalpk­ja glóriás fényben ra­­gyogtatja ezeket a szókat: „Egy mindannyi­ért“ „Mindannyi az egyért.“ leigázott, levert népek köthetnek, hogyha már a nemzeti becsületüket meg nem ment­hetik, legalább megmentsék rongy életüket. Nekünk van erőnk és hatalmunk ahhoz, hogy a háborút a végleges győzelemig foly­tathatjuk. Ehhez szükséges az ötödik hadi­­kölcsön, melynek fényes sikere ismét egy hatalmas lépéssel visz a győzelem felé. Ezért van nagy politikai és hatalmi jelentősége az ötödik hadikölcsönnek. Legyen kötelessége minden jó hazafinak, akinek még megtaka­rított pénze van, hogy azt az ötödik hadi­­kölcsönének. Legyen kötelessége minden jó hazafinak, akinek még megtakarított pénze van, hogy azt az ötödik hadikölcsönbe fektesse. A kölcsön gazdasági haszna az eddigi hadikölcsönök tapasztalatait tudná, jóformán szembeszökő. A mostani háborús helyzetben a tőke elhelyezéseinek egyetlen módja az ötödik hadikölcsön. Ezt a pénzt nyomban folyóvá lehet tenni, mihelyt a béke után gaz­dasági és pénzügyi vállalkozások alakulnak. Ekként a legkönnyebben folyósítható és a legbiztosabb tőkeelhelyezés az ötödik ha­dikölcsön. s az ötödik hadikölcsön. A legszebb, bizakodó reménnyel kö­szönt be az új év. A harctéren újabb és döntő csatákat nyertünk. Románia egészen a kezünkben van, Moldova felső csúcsa kivé­telével. Itthon a trónváltozás a legsimábban, a rendes kerékvágásba jutott. Koronás kirá­lyunk teljhatalmával intézheti nemzetünk és országunk sorsát. Ez a tudat újabb és pedig erős lendü­letet adott az ötödik hadikölcsön jegyzésének, melyre nézve még 8 nap áll rendelkezé­sünkre, a meghosszabbított határidőben. Az ország lakossága átérzi, hogy az utolsó erő­feszítés stádiumába jutottunk. Ellenségeink békülni nem akarnak, hanem megtorlást, kártérítést és nyakunknak porig való lehaj­lását követelik. Az eddig kiontott hősi vér meggyalázása, győzelmeink sikerének köny­­nyelmű elkótyavetyélése lenne, ha az ellen­ség iealázó békeajánlatait elfogadnák. Hisz ilyen gyalázatos, megszégyenítő békét csak a NAPI HÍREK. 1917. Hozz nekünk te, új év ! Hozz hét fájdalmunkra Majd nyolc boldogságot! Búzát, bort, bőséget... S hogy áldjuk jóságod: Végy le rólunk minden But, bajt, betegséget. Árassz békésséget! Kiss József, tanító. Városatya-je­llés. A függetlenségi párt a megüresedett törvényhatósági bizottsági tagságokra az I. kerületben, dr. Wágner Béla kfr. közjegyzőt, Pásthy Károlyt s dr. Sárközy Jenő ügyvédet, az V. kerületben pedig Borbás Bélát jelölte. Így a párt békés megegyezésre lépett a munkapárttal, hogy a háborús közérzést ne zavarják választási vetélkedéssel. * Kávédélután. Újév délutánján zaj­lott le a protestáns leányok első kávédél­utánja, rendkívüli érdeklődés mellett. A he­lyiség termeit zsúfolásig megtöltötték a ven­dégek, akik a legkellemesebb hangulatban költötték el a pompás kávét és süteményeket- A szellemi részt dr. Füredy Istvánná emel­kedett lélekkel megírt felolvasása vezette be, a háborús morális kötelességeinkről Fekete Ilonka és Szalontay Ferenc kitűnő énekszámai s Pócsy Rita kedves háborús versei kísérték, melyeket hálás ünnepléssel köszönt meg a publikum. * Halálos házbeomlás. Sylveszter napján szokatlan módon hatalmas zivatar támadt városunkban, a vihar ereje Malkó 61. szám alatt levő tanyaépületbe­n rombadöntötte. A benne tartózkodó Keresztes Jánost holtan találták a romok között. * A város indemitása. Minthogy a város 1917 évi költségvetése még nem ké­szült el a város szükségszerűleg indemnitásra kért engedélyt, amit a belügyminiszter meg is adott. * Egy kecskeméti csendőr kitünte­tése. Dörnyei Ferenc kecskeméti kerületbe tartozó csendőr Szerbiában veszélyes szemé­lyes harc után Simora Velimir és Cretik Jován bujdosó komitácsi vezéreket egymaga ártalmatlanná tette s ezért az arany vitézségi éremre terjesztették fel s 800 korona juta­lomban részesült. * Kitüntetések: A hadrakelt sereg pa­rancsnoksága az 1. osztályú ezüst vitézségi éremmel tüntette ki Pap András 29. honvéd gyalogezredbeli tartalékos szakaszvezetőt , Kozma Ferenc 306. honv. gy­ezredbeli köz­vitézt, 663 szerződés. Az adótelekkönyvi hi­vatalban az elmúlt esztendőben 663 adás­vételi szerződést kötöttek. Természetesen igy csak egyik része cserélt gazdát az ingatla­noknak s tekintélyes szám jut még az örö­kösödés utjáni birtokváltozásokra. 9 i0-11-én lesz a sorozás. Az 1892-8 évi születésűek bemutató szemléje Kecskeméten 9 —10 és 11- én fog lefolyni. * Fogytak a katholikusok, az el­­­múlt esztendőben 1106 római katholikus­­ vallásu egyén született s ezzel szemben meg-­­ halt 1254. A katholikusok száma tehát 148 lélekkel fogyatkozott. A házasság­kötések száma 154 volt. * Leányok születnek. Ha szemügyre vesszük a naponta közölni szokott anya­könyvi kivonatot, arra a különös tapaszta­latra jutunk, hogy különösen a legutóbbi háborús évben az újszülöttek nagy része le­ány. Amíg békeidőben a fiuk száma mindig felülmúlta a leány újszülöttek számát, addig a múlt évben az új­szülöttek sokkal több, mint fele leány. Ennek mindenesetre sok érdekes magyarázatot adhatnak a bölcsel­­kedők. * Tavasz a télben. Újesztendő nap­ján valóságos tavaszi napfényben ragyogott minden s olyan kellemes idő volt, akárcsak­ a kora tavaszi szép napokban. Jellemző az abnormis viszonyokra, hogy Sylveszter éjje­lén óriási dörgés és villámlás volt. Minden­esetre sokkal megnyugtatóbb volna a nor­mális tél, mert ennélkül normális tavaszt sem remélhetünk, pedig már ugyancsak re­ánk férne. * Járvány statisztika, tiszti or­vosi hivatal kimutatása szerint a járványos betegségekben örvendetes csökkenés állott be. A difteritisz még mindig erősen dühöng ugyan, de már ez is kevésbé. Diftériás meg­betegedés 30, vörheny 20 s­tífusz csak 4 eset fordult elő. Egyéb ragályos betegség 3 történt. * Királyunk imája gyűrűk. Az Or­szágos Hadsegélyző Bizottság igen ízléses gyűrűket hozott forgalomba felejthetetlen emlékű jó királyunk „a király imádkozik“ cím­ű közismert képének dombornyomásával- A gyűrűk, amelyek ezüstből készülnek és 2 koronáért rendelhetők meg a fent nevezett bizottságnál (V. Képviselőház) már eddig is emes összeggel gyarapították hadban ele­sett derék katonáink özvegyeinek és árváii­­nak segélyalapját. A bizottság bizton remél,­ hogy most, amidőn nemes királyunk eltávo­zott az élők sorából nagyközönségünk még melegebben karolja fel e hazafias vállalko­zást, amit­­ nem csak a nemes célnak ál­doz, de szép emléket szerez magának a fenn költ király arcmásában is.

Next