Kecskeméti Napló, 1917. február (6. évfolyam, 14-25. szám)

1917-02-02 / 14. szám

JÍJmunka Szerepe és fontossága Munkabíró férfiaink majdnem mind a harctéren teljesitik életüket kockáz­tató, nehéz föladatukat. Csak a nők, a férfiak közül pedig többnyire az öregek és gyermekek maradtak itthon. Kapnak ugyan a gazdák kisegí­tésére, rövidebb időre, nagyobb mun­kaidőben pedig mintegy 50000 kato­nát és körülbelül 300000 foglyot, de | ezek a hiányzó négy millió erőteljes 1 magyar férfi munkáját nem képesek pótolni. Kölönben a kisegítők nagyrésze a gabonatermelő nagyobb birtokosok­hoz kerül, hogy a mindennapi kenyér legyen biztosítva, mert táplálkozásunk­ban a mindennapi kenyér biztosítása az első. Ezért imádkozunk a Miatvánk- i ban is. Magunknak, akik itthon marad- tudk, kell tehát a munkához fogni. Ebből az igazán háborús munkából nem szabad magát kihúznia senkinek, aki még mozogni tud. Legyen öreg, vagy gyermek, urinép vagy földműves vállalkoznia kell, mindenkinek a mind­nyájunkat föntartó és az éhenhalástól megmentő termelési munkára. Épen a főzelék növények tenyésztésénél és az apró marha gondozásánál igen sok olyan munka van, melyet a gyerme­kek és az öregek egészen jól elvé­gezhetnek. De különösen a sok javakoru nő­nek van fontos és döntő szerepe a háborús munkák elvégzésében. E te­kintetben — hála Istennek — vannak vidékek, vidékünk is hol az itthon maradt hitvesek és a felnőtt leányok a gazdaságban majdnem minden fér­fimunkát elvégeztek eddig is a háború óta is ernyedetlen szorgalommal igye­keznek minden általuk megbirt mun kát végezni ma is. Dicséret nekik és elismerés. Van azután ebben a jó földjéről hires magyar Kánaánban sok olyan vidék is, ahoi a harcban küzdő férjek feleségei — a hadisegéllyel támogatva — eddig nem nagyon serénykedtek még az általuk jói elvégezhető gazda­sági munkákban sem, sőt a háború óta dologtalanabbak lettek, mint az­előtt. Egyáltalában a magyar alföld nagy részén körülbelül egy millióra tehető a száma azoknak a földmüvesosztály- hoz tartozó asszonyoknak, akik — régi elvük szerint — férjhezmenetelük után már megszégyenítőnek tartják a mun­kát és úgy vélekedtek, hogy őket most már kötelesek eltartani — dolog nél­kül is. Ezek az egész délutánt a ház küszöbén, tereferéléssel szokták eltöl­teni, mialatt házikertjüket a dudva veri föl. Egymillió erős, munkabíró, de henyélő nő! Még kimondani is bor­zasztó. Mily sikert tudnának ezek föl­mutatni, ha csak házikertjeiben zöld­ség és fözeléknövények termesztésével foglalkoznának. Saját szükségleteit bi­zonyára egészen előállíthatná, sőt a fölöslegből még pénzelhetnének is. Isten és önmaguk ellen való vétket követnének el, ha a régi tunya élet­móddal most — a háború keserves napjaiban — sem szakítanának és i hozzá nem látnának a táplálkozásukat biztositó munkához. Hinni és reményleni akarom azon­ban, hogy a magyar nők, kivétel nél­kül, méltóak akarnak lenni a harcban oly hősiesen küzdő férjeikhez, fivére­ikhez ; bnzgósággal, teljes erejüknél fognak tehát ahoz a fontos munkához mley valamennyiüket az éhhalál ször­nyétől lesz hivatva megmenteni. Aki ezen hazafias és családja iránti kötelesség alól kivonja magát attól a az illetékes hatóság joggal vonhatja meg a törvény által engedé­lyezett hadisegélyt, melyet nem a lus­taság előmozdítására, hanem a meg­élhetés biztosítására osztanak ki. Kétszeresen meg kell tehát most — ezen szomorú időkben — az írás szavait fontolni, hogy „aki nem dol­gozik. az ne egyék“! A magyar földet a föJdiuivelők védik, a nagybankok bérlik. Ezt nevezik nálunk demokratikus birtokpo­litikának. Vártuk a földbirtokpolitikai akció terén a demokráciát s megjelent egész ha­talmával a banktőke. A bankok tízezer hold számra veszik bérbe a nagyobb birtokteste­ket s legújabban értesülünk, hogy egyik nagybank megint növelte több ezer holddal bérleti birodalmát a szép magyar Alföldön. a nagyok példáját követik a kisebbek s a bankok versenyezve foglalják le a magyar földet a hadimilliomosokkal, akik a földbir­tok segítségével akarják pénzeszsákjaik kelle­metlen cégérét feledtetni. Ez a földcsuszamlás, ez a birtokforga­lom már kezd aggasztóvá válni. Mig a nem­zet jobbjai a nemzeti és demokratikus birtok- politika megoldásán törik a fejüket, addig a Legjobb tőkebefektetés és takarékossági kényszer a Kecskeméti Leszámítoló és Pénzváltó-Bank 1917. jan. 1-én megnyílt h etibefizetésü koronás betéti csoportja. Belépni mindennap lehet. VI. évf. 14. sz. Araefill. Péntek Kecskemét, 1917. február 2 Előfizetési érik: r- ..... Megjelenik minden héfen háromszor Vi„ékr. ,«*, Független politika!Iap% hétf6n- c8i»örtökönés szombaton délután. ; Ji. ?Z._ Ffi.1 irr. . Jt.iS.__ d Z 9 r R 6 S Z J Ö S 9 g 9 S k 13 d Ó h i V 3 f a I »4 t*n .... ff fii irr. .... S— ^ Széchenyi-tér 1 sz. — Tthfonnim: 274 Felelős szerkesztő: DlOSZEGJfjJ JQZ&EF “ c „ w ^", “ tfy uéo O y » Ji t S Ji á t JH £ T / J{ /} p C 0" Itphiidó Urem I

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék