Kecskeméti Napló, 1917. május (6. évfolyam, 52-64. szám)

1917-05-01 / 52. szám

VI. évf. 52. sz. AraGfilL Kedd Kecskemét, 1917, május 1 Előfizatési árak: p. , »•fin Mit MUwi Vldikn sután kilóra 10QQ61Gfl pOil i I R3! l3Q, iféaa X. 1!__Efiar tara . . A. 16— 41 iara .... ff__Fii árra . , S.__ *'"** ■ ■ • *— *«•* *"* ■ ' • Felelős szerkesztő: DlOSZEGJfY JÓZSEF Egye tem Megjelenik minden héten háromszor kedden, csütörtökön és szombaton délután.Szerkesztőség és kiadóhivatal Széchenyi-tér 1 sz. — talefonszám: 17\ —— Leptuiajdbnoa éa Riadói —. „ Ji EÍX á EM E i'l X fi PL Ó'• y>r.,»9 Demokrata város. Demokrata városokat akar Vázsonyi az egész országban. A csőd körül álló főváros receptje szerint akarja látni ez az önmagát koronázatlan királynak képzelő demokrata. Hatalmi kéjelgetésben gusztusa szerint akarná átgyúrni a jó magyar városokat. Az ősi magyar Kecskeméten is tehát demokrata klikket szeretne a polgárság nyakába ültetni. Nem elégszik meg azzal, hogy a fővárosnak korlátlan ura, hanem már a többi magyar városokra is kivetette hálóját és azokat is demokratává akarja tenni Mi nem a csillogó frázisait és a szóvirágait nézzük, hanem azt, hogy mit csinált eddig Vázsonyiék demokráciája. Amit a magyar városoknak ígér, az szivárvány, amit Budapestnek adott, az már szomorú valóság. Vázsonyi húsz esztendeje a főváros koronázatlan királya. Megszervezte a kerületi klikkeket s jaj volt annak, ki térdet fejet nem hajtott előtte. Ha városi állásra pályáztál, hiába volt a legjobb előképzettséged, ha Vázsonyi nem támogatott, megbuktál a választáson. Lehetett nagyszerű tanítói okleveled és kitűnő működési bizonyítványod, ha Vázsonyi nem látta benned a jövendő demokratát, véged volt. Ki növesztette meg annyira a klikkek hatalmát, hogy városi állásokat mind a maguk embereivel töltsék meg? Nem Vázsonyi volt-e az, kinek demokrata uralkodása alatt 34 millióra emelkedett a főváros évi deficitje? ,,Demokrata uralom“ ez volt a cím de igazában milliomos virilisták kormányozták a fővárosi és Vázsonyi, a demokrata, kénytelen volt úgy táncolni, ahogy a nagykereskedők, bankárok, nagymészárosok fütyültek, ha csak nem akarta veszélyeztetni a saját uralmát. A milliomosok nem bánták, ha Vázsonyi a vezér s a demokrácia az uralkodó planéta a városházán, legalább ezek fedezték a milliomosok nem mindig kóser üzleteit. A keresztény kisembereknek, akik pedig a fővárosi lakosság nagy többségét teszik, nem volt szavuk a városházán. Annak a Vázsonyinak, aki a fővárosban ezt a klikkuralmat csinálta, nincs joga a magyar városok elé állania és azt kívánni tőlük, hogy azok, is a fővárosi demokrata mintára szervezkedjenek. Elég szerencsétlenség az Magyarországon, hogy a szíve pudvás mert megőrölte a demokrata szó. Ne akarja most Vázsonyi az életerős városokat is megmételyezni azzal, hogy a demokraták uralmát akarja mindenütt biztosítani. Mert a városok keresztény ereme sohasem fogadja be Várzsonyi vezérségét és sohasem fogja utánozni a hirhedt fővárosi, demokrata garázdálkodást. Hogy Vázsonyi felkínálta magát a magyar népnek, ez inkább szatíra, mint komolyan vehető gondolat. A magyar népnek vannak politikai vezérei és Vázsonyi az ő demokratáival olyan messze van a mi népünktől, mint Makó Jeruzsálemtől. A az igazi feminizmus. Tisztelt szerkesztő úr! Olvasván Prohászka püskök cikkét az igazi feminizmusról, hálásan köszönöm neki, hogy ilyen világos és pompásan szabatos programot írt elénk. — Nevelünk a nőből akarni tudó (nem akaratos) embert, megbízható, fegyelmezett jellemet, ez az ő első követelése. Attól félek, ezzel a felnőtt nemzedéknél már elkéstünk, mert a mai anyák a partivadászat látószögéből tekintve mindent, ebből az egy torz nézőpontból látnak és ítélnek és a szerint nevelnek lányaikból báb-ekszistenciákat. Én e nehéz időkben növekedő lánygenerációt látom amaz anyagnak, amely ha helyes iskolázást kapna, komoly munkára nevelőt, olyat, amely a morálpedagógiára fektetné a fősúlyt és a mellett újra trónjára ülteti a gazdasági és háztartási tevékenységet, akkor tán újra látni fogjuk a régi tűzről pattant magyar gazdasszonyt, akinek keze alatt égett a munka s aki nagy nehéz háztartását a tökéletes tudással vezette. Van már, van hála Istennek, pár olyan háztartási iskolánk, amelybe beterelnek minden lányt legalább egy évre tanulmányai végeztével. Kikerülve az otthon kényeztető melegéből, szigorú rendben, minden perc helyes fölhasználásával fegyelemhez szoknék és munkához. Ha otthon lehetetlen tőlük azt kívánni, hogy korán keljenek, mikor a kedves mama is az ágyban reggelizik, milyen egészségesen hat rájuk az intézeti félhatóras fölkelés. Az ilyen intézetben cseléd nincs, maguk végeznek a lányok minden munkát a tanítónők vezetésével.. Reggel 8 órára elkészül öltözködéssel, reggelivel a lánysereg, sőt rendben az egész ház is, kezdődik a tanulás. Főzéstől mosásig, szobatakarítástól tyúkketrecig és disznóhizlalásig varrástól kertészkedésig mindez házi és gazdasági munkában mint hetesek dolgoznak a 16—18 éves lányok, ségy év alatt úgy vérükbe megy a gazdasszonykodás és önfegyelmezés, hogy azután már nem féltem őket Ha ilyen úton haladva sikerült megnevelni a nőből a dolgozni tudó, megbízható és fegyelmezett embert, akkor könnyen kifejlődik belőle a „modern individuális és gazdasági problémák megoldására alkalmas munkaerő“ Individuális probléma ? Mondjuk magyarul: családalapítás. Erre törekszik és kell is törekedni minden nőnek, már csak azért is, hogy megérhesse a nő kivirágzását, az anyaságot. Nos, a családalapítás megkönnyítése elsősorban a nő kezében van. Ha a férfi segítőtársa számíthat és nem játszótársa, akkor máskép számít. Minden jóravaló komoly férfi (és csakis az ilyen házasodjék) eddig úgy gondolkozott: „Nem házasodhatom eddig, amíg három négy embert keresményemből el nem tarthatok.“ De ha a nőben segítőtársra számíthat, akkor aztán így okoskodik : „Ketten dolgozva, olcsóbban élünk, mint egyedül, sietek tehát házasodni, ezzel kímélem egészségem, megalapozom boldogságom és idején fölnevelem a gyermekeimet. Erre az új fajta számításra ama nők fogják elsősorban tanítani a férfiakat, akik nem irodákban, de a női pszichének sokka.