Kecskeméti Napló, 1917. augusztus (6. évfolyam, 91-104. szám)

1917-08-01 / 91. szám

Installáltunk. Vérzivataros idők negyedik esz­tendejében ünnepet ült Kecskemét tör­vényhatósága. A mai életünk súlyos, szomorú, vértől festett kerete letörölte róla az ünneplések zajos, szinpompás külsőségeit, de annál nagyobb inten­zitással éreztette át a megyar szivek­kel, a magyar lelkekkel az igazi ün­nep magasztos, örömteljes eleven erejét. Egy megujhodott, erős, demokra­tikus, uj Magyarország nekiindulásá- nak örömnapja volt. A : égi korszak, pogány bálvány leomlásával újjáéledő szebb, boldogabb, magyarabb korszak megszületésének jelző határköve. Egyhangú örömérzettel, lelkese­déssel iktatta be tegnap Kecskemét törvényhatósága dr. Patay Tibort, az uj főispánt, A lelkesedés az uj kor­szaknak szólt, az uj érának, melynek tüzes magyar honszerelméről, modern nemzeti demokratikus érzéséről, nagy céljairól nyiit hitvallást tett az ország színe előtt. De mindjárt hozzátehetjük szóllott városunk ifjú, tetterős főispánjá­nak is, aki programbeszédében azt a gyönyörű hitvallást tette le, tárta elénk amely a jelen szomorú korszakában a jövőre ideáljává kell hogy váljék minden igaz magyarnak. A lángoló, sovén hazaszeretet s az emberi méltóság elismerése, ez az a két tétel, amelyet programjának mag- vává tett s aamelyben benfoglalíatik minden, amit a vértengerből való meg­újhodás kér, követel a nemzeti, szo­ciális s közéleti téren. Adja Isten, hogyez a minden fény, külsőség nélküli, de a lelkekben örök, mély nyomokat hagyó őszinte ünnep valóban uj, boldogabb korszak eljöve­telét hozza magával s az a program, melyet uj főispánunk elibünk adott, meg is valósulhasson. Hogy annyi szenvedés és oly sok viszály után végre nagy, szabad és boldog lehessen a magyar. Isten adjon ehhez erőt, kitartást neki, hogy nemes ambícióját, kiváló tudását s tüzes magyarságát édes ha­zánk s városunk boldogulására hosszú időkön át érvényesíthesse. Az installáció. Hétfő reggelre lobogódiszt öltött a vá­rosháza s a törvényhatóság tagja s a városi társadalom előkelősége ünnepi ruhában nagy számban sereglettek az installációra. A közgyűlési terem s a karzat zsúfo­lásig megtelt, amikor háromnegyed 10 óra­kor Sándor István polgármester megnyitotta a rendkívüli közgyűlést, hogy mint mondá, ősi szokásaink és törvényeink szerint az uj főispántól az esküt kivegyük. Györffy Pál főjegyző olvasta fel ezután a főispánváltozásról szóló belügyminiszteri leiratot Erre a polgármester felkérte dr. Horváth Mihály orsz. képviselő, th. biz. ta­got, hogy küldöttséggel hívja meg a terembe dr. Patay Tibort. A küldöttség tagjai Szap­panos István, Gömöri Sándor, Kovács Sán­dor Pacsu Mihály és Szappanos Elek voltak. Rövid néhány perc eltelte után hatal­mas éljenzéstől kisérve belépett fekete ma­gyar ruhában a terembe az uj főispán. Fia­tal, de méltóságteljes arcán a megilletődés látszott, amikor elfoglalta helyét. Erre a pol­gármester felkérte az eskületétre. Dr. Patay Tibor átadta a kinevezésről szoló okmányt melyet a főjegyő olvasott fel az eskümintá­val együtt. Ez után Sándor István emelkedett szór iásra s a következő beszédet intéztea fő­ispánhoz : Méltóságos Főispán Ur\ Tekintetes közgyűlés! A város főispánjának beiktatását min­dig nagy jelentőségű közjogi aktusnak te­kintettük s tekintünk ma is. Múltak hagyo­mányai, emlékei élednek fel, városunk ön­állósága domborodik ki s uj reményeink sarjadzanak ilyenkor. Es ha az ünnepélyes­ség külső megnyilvánulásai e nehéz idők hatása alatt csökkentek ; belsőnkben még fo­kozottabb mértékben érezzük e közjogi cse­lekmény nagy jelentőségét. A törvényhatósági joggal felruházott városokban a főispán szerepét az idő ta­pasztalás szerint máasá alakította, mint a vármegyékben, dacára, hogy törvényben meg­határozott jogai és kötelességei itt is ugyan­azok. Mások ugyanis a városi törvényható­ságok, mint a vármegyeiek. A vármegyék egy nagy területen, sok községben szétszór­tan élő, különböző, közvetlen életszükségle­tekben és életcélokban egymást sokszor alig ismerő terület és lakosság összefoglaló szer­vezetei, melyeknek képviseleteit, a törvény­hatósági bizottságokat, ennélfogva a legáta- lánosabb, országos, mondhatnám politikai jellegű érdekek mozgatják és irányítják leg­főképpen. A városi törvényhatóságokban el­lenben a községi étet a törvényhatóságival egybeolvadván, a városi törvényhatósági bi­zottságok minden tagja ez érdeket és érde­keket közvetlen tapasztalásból ismervén : th. városi közgyűléseken rendszerint az általá­nos, országos érdekű kérdéseknek jelentő­ségben föléje emelkednek a városoknak és lakosságuknak közvetlen kielégítést váró kul­turális, gazdasági szociális, közegészségügvi stb. életérdekei s ezek elsősorban a városi törvényhatósági bizottságoktól várván kielé­gítésüket, sokszor úgy látszik, mintha a vá­rosi törvényhatóságok túlnyomóan szükebb körű, inkább helyi jelentőségű kérdésekkel foglalkoznának, mig a vármegyeiek maga­sabb rendű, az államérdekekkel szorosabb kapcsolatban álló, egyetemesebb jellegű kér­désekkel és igy a városi törvényhatóságok feladata és munkateljesítménye mintegy al­sóbbrendű volna, Csökkenteni látszik a vá­rosok jelentőségét az is, hogy a városi tör­vényhatóságok lakosságának száma Buda­pesttel együtt is alig tesz ki többet, mint az ország lakosságának egyheted részét. Ám ha figyelembe vesszük, hogy a vá­rosi lakosság a közgazdasági, közegészség- ügyi a szociális és a kulturális intézmények milyen nagy tömegét alkotta meg, néha a kormány támogatásával, legtöbbször azon­ban saját erejével, szerencsésebb városokban századok folyamán, nálunk nagyobbrészt rö­vid évtizedek alatt, — ha tekintetbe vesszük hogy mindezek az intézmények nemcsak a városok lakosságának, de közeli és távoli környezetének is állandóan hasznára válnak, — hogy ezek az intézmények a városok la­kosságának általános műveltségét, gazdasági helyzetét messze az országos átlag fölé emel­ték, folyton magukal emelve a környéket, együttvéve az országot is, hogy magasabb kultúrájukkal, fejlettebb gazdasági életükkel az állam és különösen a magyarság kultu­rális és gazdasági erejének nagy terheket és feladatokat elbíró és viselő megingathat- lan oszlopaivá váltak, — hogy e tulajdon­ságaik és képességfolytán nemzetiségi vidé­keken a magyarság felszívó és beolvasztó erejét a vidékhez képest sokszoros mérték­ben tanúsítják és érvényesítik, de tiszta ma­gyar vidékeken is a nemzet életerejét vidé­VI. évf. 91 sz. Ara 6.fii!. Szerda^ Kecskemét, 1917, augusztus 1 r. . ,, . Megjelenik minden héten háromszor „ , , , ,, hlinOßt ;P/7 nnllflhrtllrin kedden, csütörtökön és szombaton délután. l»i'i éto, Vldikrt pattén kttdr» i UyyOl/GII fJUi111 KO 11Q fj % • X 12E,*» . . X ie._ á zerk es ztos eg es k/a d6 h i va t a I ... S __Fii érré . : . 8__ ^ Széchenyi-tér 1 sz. — Tthfonnim-s £74 • * 4~ Feieióa szerkesztő: DlOSZEGJfU JÓZSEF ~ o *, ­, Egy •»«» 6 a x ESS X EJdETI XX PC o" ItphitcHársasa l l

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék