Kecskeméti Napló, 1917. augusztus (6. évfolyam, 91-104. szám)

1917-08-01 / 91. szám

2. p­nai Kecskeméti Napló 91. szám. kükről magukhoz vonzzák s egyszersmind minden irányba visszasugározzák, hogy ez­által a magyar nemzeti fejlődésnek nem zászlóvivőivé, hanem alapot rakó, legelői és legjobban verejtékező úttörő munkásaivá vál­tak: a városokat, a városok népét, annak saját területére határolt munkásságát és al­kotásait nem tekinthetjük többé kicsinyes és partikuláris jelentőségűnek, hanem a magyar nemzeti fejlődés olyan kitermelt értékének és olyan hatóerejének, amely a magyarság jelenlegi fejlettségének egyik legjelentősebb tényezője, ez ország magyar nemzeti jelle­gének, jövő fejlődésének és erősödésének legnagyobb, mert legbiztosabb reménysége. E helyzet átérzésének vélem tulajdonít­hatni, hogy egymást követő kiváló főispán­jaink annak dacára, hogy erejüket mindig nagy mértékben lekötötte az ország büszke­ségének, a vezérvármegyének gondja, —bár az országos politika porondjáról, vagy a vármegyei élet teréről jöttek közénk és igy a városi élet és törekvések előttünk kevésbé voltak ismertek, a városoknak nem kedvező országos irányzat dacára a mi törekvésein­ket, a mi vágyainkat, a mi alkotásainkat nem találták kicsinyeknek, szívvel-lélekkel mellénk állottak, támogatták munkásságun­kat, mert megérezték a városi fejlődés nagy országos, nagy nemzeti jelentőségét s a nem­zet fejlődésére való nagy hatásukat. Ma ez ország száz és ezer sebéből vérzik. Jövőnk bizonytalan, csak hitünk erős az ezeréves Magyarország jövőjében és el­határozásunk törhetetlen, hogy ezeket a se­beket szeretettel és odaadással gyógyítani, e város és a haza újabb megerősödése, felvi­rágoztatása érdekében anyagi áldozattal és céltudatos, fáradhatatlan munkával dolgozni fogunk. A kormány, melynek Méltóságod képviselője, minden életviszonylatban, a szellemi és anyagi élet és jogok terén de­mokratikus reformok megalkotását tette pro­­grammjává. Felismerte a munkájában a vá­rosok és népük jelentőségét, mert a belügy­miniszter úr programm­beszédében már sok a városok erőkifejtését akadályozó tényező elhárítását tűzte ki elérendő feladatul. Erős hittel nem a magyar nemzet érdekeinek megvédésével, hanem a magyar nemzet élet­érdekeiért megalkotandó demokratikus refor­mokban, talán helyesebben a magyar nép testi, szellemi, gazdasági és politikai erejét növelő intézmények és intézkedések létreho­zásában , bizalommal fogadjuk közöttünk Méltóságodat, mint ez iránynak nálunk köz­vetlen képviselőjét. Kérjük Méltóságodat, fogadja szívesen és viszonozza a mi bizo­­dalmunkat. Legyen az ország törvényeinek igazságos végrehajtója, legyen az állami ér­dekeknek közöttünk hit őre, ami nem lesz nehéz feladat, de legyen egyúttal a mi tö­rekvéseink megértője, ha kell, azoknak a kormánynál meleg szívük képviselője; — bi­zonyára a kormány törvényes akaratának tiszta érvényesülését, de vigye el egyben a kormányhoz a mi magyar szívünk, a mi munkába edzett, tapasztalásokban kiforrott törekvésünk igazságát is változatlan, meg­győző erővel, hogy Méltóságod ne csak e kormány képviselője városkormány hatósági el­lenőre de soha nem gyengülő, az érzelmek és törekvések egybehangzását biztosító élő kapocs legyen a kormány és e város között a haza javára Ismerje meg Méltóságod e város egyszerű, de sem becsületességében és magyarságában sem magyar demokratikus irányában, sem polgári öntudatában meg nem rendülő lakosságnak tiszta törekvéseit, századok súlyos szenvedéseivel megedzett, óva­tos de komoly és egyenes természetét. Nyissa meg szivét számunkra, mint ahogy mi megnyitjuk a mi sziveinket Méltóságod előtt, mert csak az erők egyesítése, a mun­ka és a szeretet az, mely e várost, de ez országot is, e nagy vérvesztés, fejlődésének eme megszakadása, népének és erő­inek annyi pusztulása után új vérrel, új erővel tölthetik meg, elvesztett erejét és javait visszaszerez­heti, jövőjének megrongált alapjait újra meg­erősítheti, nemcsak megmaradását, de későbbi felvirágzását is biztosítja. Amidőn e törvényhatóság nevében tisz­telettel üdvözlöm Méltóságodat, bizalommal kérem, hogy főispáni székének elfoglalhatása végett alkotmányunk értelmében az esküt letenni méltóztassék. A polgármester beszédét lelkes tapssal üdvözölte az egybegyűlt törvényhatóság. Az eskü után dr. Patay Tibor mondotta el gyö­nyörű, egy boldogabb Magyarország szent reményétől átitatott mély gondolatokban gaz­dag remek székfoglaló beszédét, mely így hangzott : Mélyen Tisztelt Közgyűlési Felséges Uram IV. Károly magyar ki­rály legfelsőbb kinevezése és kormányom kitüntető bizalma folytán esküm letételével Kecskemét törvényhatósági joggal felruházott város főispáni elnöki székét ezennel hivata­losan elfogadom. Fogadják mindenekelőtt meleg köszö­­netemet azért, hogy tőlem az esküt kivenni az állásomba beiktatni és ezzel főispáni jog­hatóságom gyakorlásának feltételeit megad­ni szívesek voltak. Tisztelt Bizottság ! a büszkeség, a megtiszteltetés, a megilletődés, a hála és a meghatottság jól eső érzései váltják fel egy­mást a lelkemben ebben a pillanatban, ami­dőn erőim és képességeim fogyatékosságá­nak tudatában ezen díszes, de felelősség­­teljes állást a mai nehéz viszonyok között elfoglalom. Teljes tudatában vagyok az állásom­mal járó felelősségemnek és magamba térve a lelkiismeretemhez fordulok azzal a kérdés­sel, eleget tudok-e majd tenni azon jogos követeléseknek, amelyek működésemhez fűz­nek. Az Önök tekintetéből is ezen kérdést olvasom le és látom, hogy Önöket is tisz­telt Uraim, az a gondolat foglalkoz­tatja, vájjon képes leszek-e nyomdokaiba lépni azon dicső elődeimnek, akik oly sok érdemet szereztek eme kiváló törvényhatóság élén. Kissé habozva állok meg ennél a kér­désnél, de nem csüggedek, mert a munkától vissza nem riadok és mivel erőt meritek az itt látottakból, erőt meritek az Önök erejéből és azon szent meggyőződésemből, hogy ha bár utaink néha el is térnek egymástól, de az a magasztos cél, amelyért itt mindig és mindnyájan küzdeni fogunk csak is egy le­het : ennek a törvényhatóságnak boldogu­lása és szeretett magyar hazánknak fejlő­dése, függetlensége. Mint ismeretlen jöttem most ide, de nem mint idegen, mert magyar magyar­nak idegen sohasem lehet. De csak én va­gyok ismeretlen Önöknek, én előttem már rég­óta ismeretes ez a híres magyar város, amelyről a költők is regélnek, amelyről a népdalok szólnak és amely mintaképe a mi nagy Alföldünk szinti­sta, igaz magyar vá­rosainak. Ismerem és csodálom azokat az erkölc­­­­si és fizikai erőket, amelyek ezen város lakosainál harmonikusan párosulva jelent­keznek. A hasznos a nemessel, a jó a szép­pel karöltve, mutatkoznak be én előttem. Itt látom a produktív foglalkozások intenzivi­­tásának és a legnemesebb kulturális fogé­konyságnak egymás mellett való haladását,­­ létesítve, mozgatva és irányítva a párját ritkító ésszerűség, fogékonyság, a fáradságot nem ismerő munkakedv és igyekezet által. Igen tisztelt Uraim! Ezeket a tulajdo­nokat bámulta az egész ország, amidőn pár évvel ezelőtt egy óriási elemi csapás után talpra állott ez a város és ugyanezen tulaj­donok előtt kell most is meghajolni, amidőn a háború negyedik esztendejének a küszö­bén ez a város megfogyva bár, de törve nem él és uralkodik itt a Duna-tisza közén. Igen tisztelt Bizottság ! Egy borzalmas világháborúnak 3 esztendejét immár lezártuk. Óriási erőkifejtésről tesz tanúbizonyságot or­szág világ előtt a magyar nemzet, amely azt a bibliai hivatást tölti be, hogy egyik kezében karddal kénytelen megvédelmezni a megtámadott földjét, míg a másik kezével a jelenért és a jövőért kell dolgoznia. De amellett, hogy a negyedik év kü­szöbén is tovább kell küzdenünk, úgy a harctereken, mint az ország belsejében, min­den rendelkezésre álló eszközzel ragadjuk meg minden alkalmat, amely lehetővé teszi, hogy egy úgy részünkről, mint elle­nségeink részéről elfogadható becsületes békét minél előbb megköthessünk. Tisztelt Bizottság ! Megmozdult a világ­rend, megváltozott a közszellem. Milliók vé­réből és szenvedéseiből világáramlatok ke­letkeztek. Milliók kiontott véréből a szen­vedők elhullott könnyeiből a munka gyön­gyöző verejtékéből fenségesen kell ki az emberi méltóság, ennek a megbecsülése és értékelése. Hogy ebben a világrendéit felfor­­gató óriási küzdelemben melyik fél marad felül, azt legfeljebb csak remélni merem, de azt az egyet biztosan tudom, hogy a győzelmes glóriája az emberi méltóság homlokán fog babérkoszorújával elhelyez­­kedni. Okulva őseink bölcsességén és előre­látásán értsük meg mi is a nagy idők kö­vetelményeit és fogadjuk be az emberi hala­dás parancsait a maguk idejében és addig, amíg ezeket a mi magyar nemzeti államunk keretébe beilleszthetjük, még­pedig úgy, hogy a reformeszmék a mi magyar hagyományos jellegünket veszélybe ne sodorják. Arra töre­kedjünk, hogy munkánk építés és ne rom­bolás legyen, hogy a meglévő értékek meg ne semm­isíttessenek, hanem inkább gyarapít­­tassanak. És tisztelt Uraim!, mint a kormány bizalmasa, a kormány politikáját vallom, amely támaszkodva az ország hangulata mellett a legfelsőbb kéziratban lefektetett alapelvekre, a népjóléti és szociális intéz­mények sürgős létesítését és a választói jog­nak oly kiterjedését célozza, amely a ma­gyar nemzeti állam létérdekeinek tekintetbe vételével a jelen nagy időknek és a nép ál­tal hozott óriási áldozatoknak megfelel. A választói jog kiterjesztését azonban csak úgy szabad megoldanunk, hogy a ma­gyarság fölénye és vezető szerepe minden körülmények között megoltalmazható legyen az egész országban. A magyar szupremáciájának biztosítása

Next