Kecskeméti Napló, 1917. augusztus (6. évfolyam, 91-104. szám)
1917-08-01 / 91. szám
2. pnai Kecskeméti Napló 91. szám. kükről magukhoz vonzzák s egyszersmind minden irányba visszasugározzák, hogy ezáltal a magyar nemzeti fejlődésnek nem zászlóvivőivé, hanem alapot rakó, legelői és legjobban verejtékező úttörő munkásaivá váltak: a városokat, a városok népét, annak saját területére határolt munkásságát és alkotásait nem tekinthetjük többé kicsinyes és partikuláris jelentőségűnek, hanem a magyar nemzeti fejlődés olyan kitermelt értékének és olyan hatóerejének, amely a magyarság jelenlegi fejlettségének egyik legjelentősebb tényezője, ez ország magyar nemzeti jellegének, jövő fejlődésének és erősödésének legnagyobb, mert legbiztosabb reménysége. E helyzet átérzésének vélem tulajdoníthatni, hogy egymást követő kiváló főispánjaink annak dacára, hogy erejüket mindig nagy mértékben lekötötte az ország büszkeségének, a vezérvármegyének gondja, —bár az országos politika porondjáról, vagy a vármegyei élet teréről jöttek közénk és igy a városi élet és törekvések előttünk kevésbé voltak ismertek, a városoknak nem kedvező országos irányzat dacára a mi törekvéseinket, a mi vágyainkat, a mi alkotásainkat nem találták kicsinyeknek, szívvel-lélekkel mellénk állottak, támogatták munkásságunkat, mert megérezték a városi fejlődés nagy országos, nagy nemzeti jelentőségét s a nemzet fejlődésére való nagy hatásukat. Ma ez ország száz és ezer sebéből vérzik. Jövőnk bizonytalan, csak hitünk erős az ezeréves Magyarország jövőjében és elhatározásunk törhetetlen, hogy ezeket a sebeket szeretettel és odaadással gyógyítani, e város és a haza újabb megerősödése, felvirágoztatása érdekében anyagi áldozattal és céltudatos, fáradhatatlan munkával dolgozni fogunk. A kormány, melynek Méltóságod képviselője, minden életviszonylatban, a szellemi és anyagi élet és jogok terén demokratikus reformok megalkotását tette programmjává. Felismerte a munkájában a városok és népük jelentőségét, mert a belügyminiszter úr programmbeszédében már sok a városok erőkifejtését akadályozó tényező elhárítását tűzte ki elérendő feladatul. Erős hittel nem a magyar nemzet érdekeinek megvédésével, hanem a magyar nemzet életérdekeiért megalkotandó demokratikus reformokban, talán helyesebben a magyar nép testi, szellemi, gazdasági és politikai erejét növelő intézmények és intézkedések létrehozásában , bizalommal fogadjuk közöttünk Méltóságodat, mint ez iránynak nálunk közvetlen képviselőjét. Kérjük Méltóságodat, fogadja szívesen és viszonozza a mi bizodalmunkat. Legyen az ország törvényeinek igazságos végrehajtója, legyen az állami érdekeknek közöttünk hit őre, ami nem lesz nehéz feladat, de legyen egyúttal a mi törekvéseink megértője, ha kell, azoknak a kormánynál meleg szívük képviselője; — bizonyára a kormány törvényes akaratának tiszta érvényesülését, de vigye el egyben a kormányhoz a mi magyar szívünk, a mi munkába edzett, tapasztalásokban kiforrott törekvésünk igazságát is változatlan, meggyőző erővel, hogy Méltóságod ne csak e kormány képviselője városkormány hatósági ellenőre de soha nem gyengülő, az érzelmek és törekvések egybehangzását biztosító élő kapocs legyen a kormány és e város között a haza javára Ismerje meg Méltóságod e város egyszerű, de sem becsületességében és magyarságában sem magyar demokratikus irányában, sem polgári öntudatában meg nem rendülő lakosságnak tiszta törekvéseit, századok súlyos szenvedéseivel megedzett, óvatos de komoly és egyenes természetét. Nyissa meg szivét számunkra, mint ahogy mi megnyitjuk a mi sziveinket Méltóságod előtt, mert csak az erők egyesítése, a munka és a szeretet az, mely e várost, de ez országot is, e nagy vérvesztés, fejlődésének eme megszakadása, népének és erőinek annyi pusztulása után új vérrel, új erővel tölthetik meg, elvesztett erejét és javait visszaszerezheti, jövőjének megrongált alapjait újra megerősítheti, nemcsak megmaradását, de későbbi felvirágzását is biztosítja. Amidőn e törvényhatóság nevében tisztelettel üdvözlöm Méltóságodat, bizalommal kérem, hogy főispáni székének elfoglalhatása végett alkotmányunk értelmében az esküt letenni méltóztassék. A polgármester beszédét lelkes tapssal üdvözölte az egybegyűlt törvényhatóság. Az eskü után dr. Patay Tibor mondotta el gyönyörű, egy boldogabb Magyarország szent reményétől átitatott mély gondolatokban gazdag remek székfoglaló beszédét, mely így hangzott : Mélyen Tisztelt Közgyűlési Felséges Uram IV. Károly magyar király legfelsőbb kinevezése és kormányom kitüntető bizalma folytán esküm letételével Kecskemét törvényhatósági joggal felruházott város főispáni elnöki székét ezennel hivatalosan elfogadom. Fogadják mindenekelőtt meleg köszönetemet azért, hogy tőlem az esküt kivenni az állásomba beiktatni és ezzel főispáni joghatóságom gyakorlásának feltételeit megadni szívesek voltak. Tisztelt Bizottság ! a büszkeség, a megtiszteltetés, a megilletődés, a hála és a meghatottság jól eső érzései váltják fel egymást a lelkemben ebben a pillanatban, amidőn erőim és képességeim fogyatékosságának tudatában ezen díszes, de felelősségteljes állást a mai nehéz viszonyok között elfoglalom. Teljes tudatában vagyok az állásommal járó felelősségemnek és magamba térve a lelkiismeretemhez fordulok azzal a kérdéssel, eleget tudok-e majd tenni azon jogos követeléseknek, amelyek működésemhez fűznek. Az Önök tekintetéből is ezen kérdést olvasom le és látom, hogy Önöket is tisztelt Uraim, az a gondolat foglalkoztatja, vájjon képes leszek-e nyomdokaiba lépni azon dicső elődeimnek, akik oly sok érdemet szereztek eme kiváló törvényhatóság élén. Kissé habozva állok meg ennél a kérdésnél, de nem csüggedek, mert a munkától vissza nem riadok és mivel erőt meritek az itt látottakból, erőt meritek az Önök erejéből és azon szent meggyőződésemből, hogy ha bár utaink néha el is térnek egymástól, de az a magasztos cél, amelyért itt mindig és mindnyájan küzdeni fogunk csak is egy lehet : ennek a törvényhatóságnak boldogulása és szeretett magyar hazánknak fejlődése, függetlensége. Mint ismeretlen jöttem most ide, de nem mint idegen, mert magyar magyarnak idegen sohasem lehet. De csak én vagyok ismeretlen Önöknek, én előttem már régóta ismeretes ez a híres magyar város, amelyről a költők is regélnek, amelyről a népdalok szólnak és amely mintaképe a mi nagy Alföldünk szintista, igaz magyar városainak. Ismerem és csodálom azokat az erkölcsi és fizikai erőket, amelyek ezen város lakosainál harmonikusan párosulva jelentkeznek. A hasznos a nemessel, a jó a széppel karöltve, mutatkoznak be én előttem. Itt látom a produktív foglalkozások intenzivitásának és a legnemesebb kulturális fogékonyságnak egymás mellett való haladását, létesítve, mozgatva és irányítva a párját ritkító ésszerűség, fogékonyság, a fáradságot nem ismerő munkakedv és igyekezet által. Igen tisztelt Uraim! Ezeket a tulajdonokat bámulta az egész ország, amidőn pár évvel ezelőtt egy óriási elemi csapás után talpra állott ez a város és ugyanezen tulajdonok előtt kell most is meghajolni, amidőn a háború negyedik esztendejének a küszöbén ez a város megfogyva bár, de törve nem él és uralkodik itt a Duna-tisza közén. Igen tisztelt Bizottság ! Egy borzalmas világháborúnak 3 esztendejét immár lezártuk. Óriási erőkifejtésről tesz tanúbizonyságot ország világ előtt a magyar nemzet, amely azt a bibliai hivatást tölti be, hogy egyik kezében karddal kénytelen megvédelmezni a megtámadott földjét, míg a másik kezével a jelenért és a jövőért kell dolgoznia. De amellett, hogy a negyedik év küszöbén is tovább kell küzdenünk, úgy a harctereken, mint az ország belsejében, minden rendelkezésre álló eszközzel ragadjuk meg minden alkalmat, amely lehetővé teszi, hogy egy úgy részünkről, mint ellenségeink részéről elfogadható becsületes békét minél előbb megköthessünk. Tisztelt Bizottság ! Megmozdult a világrend, megváltozott a közszellem. Milliók véréből és szenvedéseiből világáramlatok keletkeztek. Milliók kiontott véréből a szenvedők elhullott könnyeiből a munka gyöngyöző verejtékéből fenségesen kell ki az emberi méltóság, ennek a megbecsülése és értékelése. Hogy ebben a világrendéit felforgató óriási küzdelemben melyik fél marad felül, azt legfeljebb csak remélni merem, de azt az egyet biztosan tudom, hogy a győzelmes glóriája az emberi méltóság homlokán fog babérkoszorújával elhelyezkedni. Okulva őseink bölcsességén és előrelátásán értsük meg mi is a nagy idők követelményeit és fogadjuk be az emberi haladás parancsait a maguk idejében és addig, amíg ezeket a mi magyar nemzeti államunk keretébe beilleszthetjük, mégpedig úgy, hogy a reformeszmék a mi magyar hagyományos jellegünket veszélybe ne sodorják. Arra törekedjünk, hogy munkánk építés és ne rombolás legyen, hogy a meglévő értékek meg ne semmisíttessenek, hanem inkább gyarapíttassanak. És tisztelt Uraim!, mint a kormány bizalmasa, a kormány politikáját vallom, amely támaszkodva az ország hangulata mellett a legfelsőbb kéziratban lefektetett alapelvekre, a népjóléti és szociális intézmények sürgős létesítését és a választói jognak oly kiterjedését célozza, amely a magyar nemzeti állam létérdekeinek tekintetbe vételével a jelen nagy időknek és a nép által hozott óriási áldozatoknak megfelel. A választói jog kiterjesztését azonban csak úgy szabad megoldanunk, hogy a magyarság fölénye és vezető szerepe minden körülmények között megoltalmazható legyen az egész országban. A magyar szupremáciájának biztosítása