Kecskeméti Napló, 1917. szeptember (6. évfolyam, 105-117. szám)

1917-09-02 / 105. szám

Általános, titkos... Ez az „általános, titkos“ meg „egyenlő" a politikai világban termé­szetesen nem lehet más. mint a vá­lasztó jog, melyről a sajtó nagy része évek óta mondja, hogy a magyar köz­állapotok megjavításának ez az egye- düli és csalhatatlan eszköze. Különö­sen a szabadkőmives és a szociálde­mokrata sajtó türelmetlenül követeli ezt a választó jogot, mint a nép leg- froróbb vágyát s öklét mutogatja annak, aki az .általános titkosának nem hive, sőt nem csekély csodálkozásunkra, ezzel a jelszóval még kormányt is buktatnak. Nem akarjuk a választó jognak ezt a formáját lekicsinyelni, de azt látjuk, hogy a magyar nép zöme ezek­től a forró vágyakról és erőszakos fel- bőszü ésekröl mit sem tud és van annyi józanság benne, hogy ezt a na­gyon sürgetett politikai reformot csu­pán a maga érteke szerint bírálja el. A magyar nép zöme ugyanis nem borul le a Károly köiuu s/azt/res tün­tetés előtt, mey c** a őv volt lehetséges és az is csaK a teje­sen megtévesztő izga asok er ú d ye. Ebben a részben a magyar nép na­gyon jól tudja, hogy mihez tartsa ma gát. Az, hogy a széleskörű választó jog mit ér, attól függ. hogy ku.ek a kezébe adjuk az ország ügyeinek ve­zetését a széleskörű választójog alap ján, mert a stockholmi magyarok e éggi elárulták, hogy az nekik mire Kellene. Az ő céljuk semmiesetre sem nemzeti, hanem csak a legléhább nemzetközi, mely annál inkább elitélendő, mert az ö stockholmi szereplésük a magyarság nemzeti törekvéseinek elárulása, nyilt hazaárulás, meiy a román és szerb előretöréseket istápolja; keblére öleli a magyar nemzet hagyományos gyil­kosait, ellenségeinket, a pánszláv pán­ién tartott bérenceket. A széleskörű választó jog erre aligha lesz felhasználható s kételked I nünk kell abban is, hogy egyátalán azoknak, kik a választójog kiterjesztése mellett a dobot ennyire verik, valaha is az „általános és titkos" valamire jó lehetne, úgy értve ezt a tételt, hogy azzal valaha célt érhetnének oly irány- b n, hogy az igy előállott nagy vá­lasztó közönség tömegét országosan ők vezetnek. Ebben a részben egy kissé még is tévedünk, mert arra bizony csak jó a széleskörű választó jog, hogy ezen a réven az illetők, — akik különben semmik — szerepeljenek, sőt, hogy egyes szocialista kerületekben a kép­viselőségig is felvigyék vagy tán fölebb az uborKa fán található összes lépcsők erejéig is érvényesüljenek. Am hiszen ez nekik épen elég, ami azontúl van, ami a széleskörű vá­lasztó jognak épen célja lenne, az már tűi van az számításaikon. Népjólét? Ugyan! Hat ki hiszi, hogy az ő alak­jaiknak ez a céljuk ? Épen azoknak, akik kis játékaikkal békeidőben is még a mindennapi kenyeret is megdrági- tuttdh 1 Demokrácia ? Népuralom, a teijes egyenlőség elve alapján?! De hát ki van azok között, aki nem azért demokrata, mert arisztokrata nem lehet? A nyereség és veszteségszámlák rajongói talán ellenségei lennének va­laha a nyereségnek vagy barátai a veszteségnek ? Pedig az mind a nép zsebét érinti. Nem lehet az és épen azért hiába zavarják a Tisza vizét, aminthogy természetes, hogy „nem fo­lyik az többet vissza“, oly természetes, hogy a népjólét vágya az ő szivükből komolyan nem folyik, hiába zavarják annyira a választó jog vizét. Avagy melyik az az intézkedés vagy intézmény, ahol ennek ép általuk az ellenkezője kezdődik? Talán ruhával látják el a népet ? tán élelem­mel ? vagy segéllyel ? Mindezt talán az „általános, titkos“ hozza magával? Dehogy is! A nagy folyók — főleg a nagy emporiumok körül — soha sem hordanak magukban olyan tiszta vizet, mint a hegyi források I Arra jók ugyan, hogy rajtuk úszkáljanak, de hogy a szomjat oltsák, arra már — nem elég tiszták ! Vagy tán lehet azt állítani, hogy az „általános, titkos“ választás utján az emberek megjavulnak? Nem lesznek majd olyan léhák mint eddig, nem lesznek ostobák vagy kapzsik ? Talán azért, mert öt esztendőben egyszer szavaztak? vagy hogy most már nem adhatják úgy el a szavazatukat ? Ám e mellett a népbolonditásnak az álomképül kitűzött fejetlenségnek annál inkább felülhetnek! Tisztább és szebb lesz majd igy — ha az izgatók ke­rülnek a kormányrúd mellé — az a sokat hánytorgatott választás? Azt higyjük talán, hogy a szenve­délyek által felizgatott tömegek nem vakulnak el, hanem higgadtabbak lesz­nek ? Az elvakultak tisztábban látnak ? Az érdemesek jutnak majd a polcra, nem a szájasabbak ? Hol van a bizto­síték, hogy az alantabb levő népréteg esze magasabban jár, nem befolyásoi- hatóbb és önzetlenebb? Ne is beszéljünk mindezekről, mer ha igen sokat feszegetjük, napnál vilá­gosabban áll előttünk, hogy a hata­lomnak az „általános, titkos“ választás is csak grádusa ugyan, de a közálla­potoknak sokszor a legrosszabb gon­dozója ! Avagy talán példákat idézzünk. A műit történelméből vagy a jelen Kor történelmi idejéből? Minek volna az, hiszen úgy is tudjuk, hogy a népura­lom is többféle, lehet az jó, de lehet nagyon rossz is. N.m i& azértvagyunk mi az „ál. talários es egyenlő** választójog meg­valósítása mellett, ginért az mindenkép jó, hanem csak azért, mert ez az egyedüli természetes uralmi mód. Vég­tére is ami jog az jog. A választó jog úgy velünk született, mint a kezünk, meg a lábunk sátalában mindaz, ami s Megjelenik minden héten háromszor Független politikailap. 7 Ä *».!.. u Széchenyi-tér 1 sz. — T+fomuám: Í/4 —le M-tm4~ Felelős szerkesztő: DI0SZEGJf[J JÓZSEF ~á jr T' ^JUUWJUUULnAruW|jmrirtn^^ VI. évf. 105 sz. Ara 6. fii!. Vasárnap Kecskemét, 1917. szeptember 2

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék