Kecskeméti Napló, 1917. szeptember (6. évfolyam, 105-117. szám)
1917-09-02 / 105. szám
Megjelenik minden héten háromszor Független politikai lap. 7 A *»... u Széchenyi-tér 1 sz. — T+fomuám: 1/4 — le Mtm4~ Felelős szerkesztő: DIÓSZEGJf[J JÓZSEF ~ár T' VI. évf. 105 sz. Ara 6. fii. Vasárnap Kecskemét, 1917. szeptember 2 ^JUUWJUUULnAruW|jmrrtn^^ s Általános, titkos... Ez az „általános, titkos“ meg „egyenlő" a politikai világban természetesen nem lehet más, mint a választójog, melyről a sajtó nagy része évek óta mondja, hogy a magyar közállapotok megjavításának ez az egyedüli és csalhatatlan eszköze. Különösen a szabadkőműves és a szociáldemokrata sajtó türelmetlenül követeli ezt a választójogot, mint a nép legszpróbb vágyát s öklét mutogatja annak, aki azáltalános titkosának nem híve, sőt nem csekély csodálkozásunkra, ezzel a jelszóval még kormányt is buktatnak. Nem akarjuk a választójognak ezt a formáját lekicsinyelni, de azt látjuk, hogy a magyar nép zöme ezekről a forró vágyakról és erőszakos felbőszüésekről mit sem tud és van annyi józanság benne, hogy ezt a nagyon sürgetett politikai reformot csupán a maga értéke szerint bírálja el. A magyar nép zöme ugyanis nem borul le a Károly köruti s/azt/res tüntetés előtt, meg c** a év volt lehetséges és az is csak a tejesen megtévesztő izgasok erőnye. Ebben a részben a magyar nép nagyon jól tudja, hogy mihez tartsa magát. Az, hogy a széleskörű választójog mit ér, attól függ, hogy knnek a kezébe adjuk az ország ügyeinek vezetését a széleskörű választójog alapján, mert a stockholmi magyarok eéggé elárulták, hogy az nekik mire kellene. Az ő céljuk semmiesetre sem nemzeti, hanem csak a legléhább nemzetközi, mely annál inkább elítélendő, mert az ő stockholmi szereplésük a magyarság nemzeti törekvéseinek elárulása, nyilt hazaárulás, mely a román és szerb előretöréseket istápolja; keblére öleli a magyar nemzet hagyományos gyilkosait, ellenségeinket, a pánszláv pánnén tartott bérenceket. A széleskörű választójog erre aligha lesz felhasználható s kételkednünk kell abban is, hogy egyátalán azoknak, kik a választójog kiterjesztése mellett a dobot ennyire verik, valaha is az „általános és titkos" valamire jó lehetne, úgy értve ezt a tételt, hogy azzal valaha célt érhetnének oly irányba, hogy az így előállott nagy választó közönség tömegét országosan ők vezetnek. Ebben a részben egy kissé meg is tévedünk, mert arra bizony csak jó a széleskörű választójog, hogy ezen a réven az illetők, — akik különben semmik — szerepeljenek, sőt, hogy egyes szocialista kerületekben a képviselőségig is felvigyék vagy tán fölebb az uborka fán található összes lépcsők erejéig is érvényesüljenek. Ám hiszen ez nekik épen elég, ami azon túl van, ami a széleskörű választójognak épen célja lenne, az már túl van az számításaikon. Népjólét? Ugyan! Hát ki hiszi, hogy az ő alakjaiknak ez a céljuk ? Épen azoknak, akik kis játékaikkal békeidőben is még a mindennapi kenyeret is megdrágították ! Demokrácia ? Népuralom, a teljes egyenlőség elve alapján?! De hát ki van azok között, aki nem azért demokrata, mert arisztokrata nem lehet? A nyereség és veszteségszámlák rajongói talán ellenségei lennének valaha a nyereségnek vagy barátai a veszteségnek ? Pedig az mind a nép zsebét érinti. Nem lehet az és épen azért hiába zavarják a Tisza vizét, aminthogy természetes, hogy „nem folyik az többet vissza“, oly természetes, hogy a népjólét vágya az ő szívükből komolyan nem folyik, hiába zavarják annyira a választójog vizét. Avagy melyik az az intézkedés vagy intézmény, ahol ennek és általuk az ellenkezője kezdődik? Talán ruhával látják el a népet ? tán élelemmel ? vagy segéllyel ? Mindezt talán az „általános, titkos“ hozza magával? Dehogy is! A nagy folyók — főleg a nagy emporiumok körül — soha sem hordanak magukban olyan tiszta vizet, mint a hegyi források ! Arra jók ugyan, hogy rajtuk úszkáljanak, de hogy a szomjat oltsák, arra már — nem elég tiszták ! Vagy tán lehet azt állítani, hogy az „általános, titkos“ választás útján az emberek megjavulnak? Nem lesznek majd olyan léhák mint eddig, nem lesznek ostobák vagy kapzsik ? Talán azért, mert öt esztendőben egyszer szavaztak? vagy hogy most már nem adhatják úgy el a szavazatukat ? Ám e mellett a népbolondításnak az álomképül kitűzött fejetlenségnek annál inkább felülhetnek! Tisztább és szebb lesz majd így — ha az izgatók kerülnek a kormányrúd mellé — az a sokat hánytorgatott választás? Azt higyjük talán, hogy a szenvedélyek által felizgatott tömegek nem vakulnak el, hanem higgadtabbak lesznek ? Az elvakultak tisztábban látnak ? Az érdemesek jutnak majd a polcra, nem a szájasabbak ? Hol van a biztosíték, hogy az alantabb levő népréteg esze magasabban jár, nem befolyásolhatóbb és önzetlenebb? Ne is beszéljünk mindezekről, mer ha igen sokat feszegetjük, napnál világosabban áll előttünk, hogy a hatalomnak az „általános, titkos“ választás is csak grádusa ugyan, de a közállapotoknak sokszor a legrosszabb gondozója ! Avagy talán példákat idézzünk. A múlt történelméből vagy a jelen kor történelmi idejéből? Minek volna az, hiszen úgy is tudjuk, hogy a népuralom is többféle, lehet az jó, de lehet nagyon rossz is. Nem is azért vagyunk mi az „általános és egyenlő** választójog megvalósítása mellett, amért az mindenkép jó, hanem csak azért, mert ez az egyedüli természetes uralmi mód. Végtére is ami jog az jog. A választójog úgy velünk született, mint a kezünk, meg a lábunk hátalában mindaz, ami