Kecskeméti Napló, 1918. december (7. évfolyam, 141-152. szám)
1918-12-01 / 141. szám
or 14L windi • if •§ Kecskeméti Napló 141 szám is. Meggyőződésünk az, hogy igazi szocializmus, igazi demokrácia csak a keresztény kulfúrközösség, keresztény emberszeretet melegágyából táplálkozhatik. És a dolgok természetes rendjébe következik, hogy a hatalomra jutott szociáldemokrácia természetes ellenzéke, természetes mérséklője csak a keresztény szocializmus lehet. Mindazoknak, akik bizalmatlanok a szociáldemokráciával szemben, akik nem tudják teljes megnyugvással követni őket, a keresztény szocialista pártban és a keresztény szocialista szakszervezetben van a helyük. Nincs helye az ingadozásnak. A tisztán polgári szervezkedésnek ezután már nincs jövője. Mindnyájan egyaránt munkások és egyaránt polgárok vagyunk. A radikális alakulás különben is idegen a keresztény világnézettől és a függetlenségi eszme a teljesen független Magyarországban csakis egy értékes történelmi emlék lesz. — Férfiak, nők, alakítsátok meg az erős, hatalmas keresztény szocialista pártot! Különösen ti nők, ne feledjétek el, hogy igazi szocialisták és igazi demokraták csak úgy leszünk, ha keresztények is maradunk. Prohászka püspök a földosztásról Csak az beszéljen a zsidről, aki már élt rajta. Prohászka Ottokár székesfehérvári me-gyéspüspök ezeket mondta egyik esti lap munkatársának, aki megkérdezte tőle, hogy ■ váljon hogyan képzeli el a földbirtokreform megvalósítását ? A mi országunk, a mi társadalmunk nagy könyvében — mondotta a püspök — egy lap van tele írva: az adóssága lapja Ezen is a legfeketébb tintával az a mulasztás van felírva, amelynek a népnek földre való jogát elmellőztük, elhalogattuk. Ezt a nagy tartozást most már az idők szelleme, ez a kérlelhetetlen végrehajtó követeli tőlünk. Fizessünk hát, de úgy, hogy mindenkinek, az egész országnak haszna legyen belőle. A népet fojtotta a túltengő nagybirtok, nem engedte terjeszkedni, nem engedte szaporodni, a faluban nyomorba döntötte és Amerikába kergette ki. Csak egy példát mondok. Szárszentágotán hétszáz lakosa van a községnek. Ennek a kétszáz embernek összesen 700 holdja van. Mellette a tanulmányalap birtoka sok ezer hold és ezek a parasztok soha kétszáz holdat bérbe nem tudnak kapni belőle. Hát ez nem lehet így tovább! Én nemrég egy nyolcszáz holdas birtokomat adtam át egy községnek parcellázásra, a falu kiosztotta, de úgy, hogy az Amerikában levő rokonok 1R-. nak is jutott belőle, akikről tudják, hogy haza akarnak jönni és itthon földet akarnak szerezni. Mert nem szabad róluk sem elfeledkezni, akik ott kinn Amerikában évek óta a megszakadásig dolgoznak és kuporgatják az élükre herezelt dollárokat, élnek szegényen, a falatot megvonva maguktól, hogy itthon földet tudjanak venni belőle, ezeknek is kell, hogy jusson, nehogy elveszítsük őket örökre s a magyar róna helyett amerikai földön telepedjenek le. — Én magam úgy, mint a többi egyházfő, fentartás nélkül elfogadtuk a kormány demokratikus birtokpolitikáját, felajánlottuk a birtokainkat, földjeinket és csak azt akarjuk, hogy a föld észszerűen, helyesen, az egész köz érdekének megfelelően kerüljön szétosztásra. Mert nem az a fő, elvenni, hanem az: adni, még pedig jól adni. A földet oly gazdasági körülmények között kell átadni és olyanoknak hogy az tökéleteset is tegyn megművelve. Ezért a szétosztásnál az egyéni elbírálást tartom legfontosabbnak A különböző terveknek, javaslatoknak az a bajuk, hogy túl sok bennük az elméleti fogalom és kevés a gyakorlati intézkedés. A földet nem fogalmak, nem elméletek, hanem dűlők szerint kell felosztani! Most sokat beszélnek a földbirtokreformról. Én tisztelem a jószándékot és még jobban a tudományos készültséget, de mégis azt mondom, hogy egy ilyen konkrét gyakorlati kérdés megoldásában az ideológusoktól, a tapasztalatlan intellektuellektől ments meg Uram minket! Aki csak Pestről ismeri ezt a kérdést, aki csak könyvekből tanulta ezt a kérdést, az most hallgasson. Csak az beszéljen földről aki már élt rajta ! Csak az beszéljen róla, aki érzi és érti a barna rög misztériumát. Kérve könyörgök a pesti urakhoz, akik az egész országot tízholdas parcellára akarják osztani, de még sohasem láttak legelőt és gulyát, a ménest csak képeskönyvekből ismerik, most egy kis ideig türtőztessék maguket, most ne nyissák ki a szájukat. Nem elméletek, nem városi korommal poros röpiratok ismereteket! a földbirtokreformhoz az ekét kell ismerni, a magyar paraszt szívét kell ismerni annak, aki e kérdéshez nyúl. Csak az szóljon hozzá, csak az akarjon intézkedni benne, aki már látta szántani a csendesen ballagó parasztot és hallotta énekelni a pacsirtát a szántóföld felett. — Ezek megint csak szavak, de hamar erről beszélünk, az én véleményem az hogy a magyar nép igenis magántulajdonba akarja a földet, de viszont az állam érdeke, hogy a termelés az egész közösséget szolgálja és a földjáradékból az államnak megfelelő rész jusson. Ezért azt hiszem, hogy a földet magántulajdonba kell adni és gondoskodni kell róla, hogy a termelés belterjes legyen, hogy a többtermelés irányzata állandósulon, hogy a földértéket megfelelő adóval terheljük az állam javára. A legfőbb azonban, ismétlem, ennek a dolognak egyéni kezelése: az eke szarvára kell támaszkodni és nem az elvont fogalmakra. Persze fogalommal dolgozni könynyebb. A fogalom világos, átlátszó, olyan világos — mondotta mosolyogva, — mint künn ez a borongós téli reggel. A fogalmak úgy felhőznek e nagy kérdés felett, mint itt most felettünk ez a sárga szomorú köd. Az első forradalmi közgyűlés. Talán utolsó ülése volt ebben az öszszetételében a kecskeméti t. bizottsági közgyűlésnek, mely legutóbbi ülése óta egy egész új világba került. A mi közgyűlésünk, ha hiányos is volt összetételében, mégis megértő volt a közjó s rendíthetetlen a hazugságában. A közgyűlést — régi kormánybiztos betegsége folytán — Sándor István polgármester nyitotta meg s lelkes beszédben méltatta a forradalmi átalakulást. A polgármesteri jelentés kapcsán megemlékezett a polgármester a forradalmi nap áldozatairak Révész prelátus bejelentette, hogy a város védelmében hősi halált halt Aczél hadnagy özvegyéről a Katti Nővédelmi Misszió teljesen gondoskodott. A kormány bemutatkozó leirata kapcsán Eötvös Nagy Imre lelkes beszédben méltatta az uj Magyarország feltámadását s lelkes üdvözlést indítványoz. Révész prelátus midőn hazafias érzéssel örül a magyar szabadság megszületésén, aggódva szemléli hazánk testére özönlött népek hódítását. Ezért azt is kivárja a kormánytól, hogy több nemzeti érzést s több szabadságot adjon, mint a régiek. Ne legyen terror többé és erőszak, hanem mindenki becsületesen nyilváníthassa elveit a közéletben és a választásokban. A közgyűlés lelkesen teszi magáévá a két felszólalást. Györffy Pál főjegyző számos gyorsan megvalósítandó intézmény megkezdését referálja A Rudolf laktanya rövidesen új kórház lesz, sürgősen megkezdődik a műutaki kisvasutak, vízvezeték építése, a keramitgyár felállítása, a villanygyár újjászervezése, a városi és tanyai munkáslakások felépítésének gyors, illetve már a tavasszal való megkezdése, a tanyai telefonhálózat sürgős kiépítése. A pusztai iskoláknak nagyobb földdel való ellátása s a községi takarék és tűzbiztosító intézet azonnali felállítása, ezeket a nagy javaslatokat egyhangúlag elfogadták. Dékány László terjesztette elő a Nem-zeti Tanácsnak rendkívüli pótadó kivetésére vonatkozó javaslatát, mely a nagy vagyont s a hadinyereséget fogja terhelni. Barzó Béla lelkes, nemes beszéde után egyhangúlag megszavazta a közgyűlés a pótadót. A közgyűlés megszavazta a tisztviselők külön munkadiját s azt, hogy az összes városi alkalmazottak havi 150 kor. drágasági segélyt kapjanak s minden család, pótlék után évi 400 kor. drágasági pótlékot. A közgyűlés szankcionálta a forradalmi kiadások szükségességét. Elfogadta a közgyűlés a rendőrlegénység létszámának s fizetés javításának kérdését s a kötelező polgárőrséget és az összes többi nagyjelentőségű javaslatokat minden hozzászólás nélkül. * * Elmarad a munkásgyűlés. A vasárnap délelőttre az Otthonba hirdetett gyűlés elmarad, amely fojtogat. De ott künn szabadon lélegzik a fekete magyar föld, a televény, az őserő. Annak a sóhajtását hallgassuk mi, annak a beszédjét értsük meg és a rajta élő földmíves emberét. Ez a mi feladatunk..