Kecskeméti Színház és Mozi, 1925. október-december (2. évfolyam, 1-8. szám)
1925-10-31 / 1. szám
Kecskemét, 1925. október 31. II. évfolyam, 1. szám. KECSKEMÉTI SZÍNHÁZ és MOZI Színház, Mozi,Társaság és Sport aktualitásokkal foglalkozó hetilap Felelős szerkesztő és kiadó : Főszerkesztő : Előfizetési ára egész szezonra 100.000 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kéttemplom-köz. Tel. 141. Megjelenik minden szombaton. Egyes szám ára 5000 K. POLÓNYI BÉLA BENDE LÁSZLÓ SZÁNTHÓ GYÖRGY Társszerkesztő : REMINISCENCIÁK Irta: NYÚL TÓTH PÁL dr. Egyik különös, de mindenesetre érdekes emberi tulajdonság, hogy életünk egyes eseményei és pedig akárhányszor egész jelentéktelen, közömbös, semmit mondó apróságok hihetetlen szívóssággal tapadnak hozzá az emlékezetünkhöz. És ezek az elpusztíthatatlan jelentéktelenségek hiába távolodnak tőlünk az idők, az évek tüntével — ahelyett, hogy elmosódnának, ahelyett, hogy a feledés homályába buknának — élnek, követnek bennünket, sőt idők múltával értékben akárhányszor még növekednek is. Mikor e tisztes újság élelmes szerkesztősége a mellemnek szegzi a fegyvert és azt mondja : Írjak valamit arról, hogy harminc éves színházrajongásomban milyen események ragadták meg legjobban a figyelmemet — a kecskeméti színház utolsó 30 esztendeje áll előttem. S mikor gondolatban becsületesen végigszántom ezeket a fejem felett szép egymásutánban elvonult esztendőket , csodálatos könnyedséggel elevenednek meg emlékezetemben félig feledésbe ment, vagy feledésre megérett apróságok és színesednek meg elhomályosulni készülő képek. A régi, a „kecskeméti színház“ felírással ékeskedő ócska granáriumban váltam rajongójává a magyar színművészeinek. Hogy mik voltak itt azok az élmények,melyek különösebben megragadták a szívemet — telkemet, nem tudnám megmondani. Jóformán az egészből csak annyi maradt meg az emlékezetemben, hogy a Tót leány volt a műsoron. De hogy mi történt a színpadon , arról fogalmam sincs. — Életem ezen első színházi élményéről azonban megmaradt az emlékezetemben egy kép, mely még most is élénken, szinte elmoshatatlanul áll előttem. Egy jellegzetes, félig öregedő házaspár vonta magára a figyelmemet, akik csendesen, szinte szerényen lépkednek el a földszint