Kecskeméti Színház és Mozi, 1926. január-december (3. évfolyam, 1-28. szám)

1926-01-01 / 1. szám

2 oldal Jávor Antalnak : Jó kedvet Uborka nélkül. Déry Bélának: Tehetség­telen kritikusokat. Kabos Lászlónak : Nagy­ságához arányosított énekes je­leneteket. Pethő Zoltánnak : Néhány szót a Il-ik felvonásban is. Burányi Albinnak : Ugyan­azt, de énekkel. Vajda karmesternek: Zon­gorát, amelyen az énekes és a zenekar közötti differenciákat le tudja játszani. Hogy az adminisztrációról is megemlékezzem : Baily Vincének : Hangulatot a jó kívánságokhoz. Szászhalmy Józsefnek : Jó lakást a szép házi­asszonynál. Magának Szerkesztő úr kí­vánom, hogy az interjú után épségben érje meg az új esz­tendőt. Vese Kázm­ér. * Ami a férfit csábítja, az a hölgy lábén az elegáns ha­risnya. — E cikkben legelőke­lőbb cég Szabó Imre „Honvéd“ áruháza, Luther-palota, Kecskeméti Színház és Mozi Polgár-pár. — Cimképünkhöz. — Polgár Gyula azok közé tar­tozik, kiknek gyermekkorában nem csupán ábránd, rózsaszínű álomvi­lág volt a festett deszkák világa, hanem aki ott született, ott élt s 14 éves korában már ott is kereste a kenyerét. Színész szülőktől szí­nésznek született s az az elismerés, az a hódolat, amely a gyermek színészt szinte észrevétlenül átrö­­pítette a férfi korba, az évek hát­rahagyásával nőttön nőtt Mert gyer­­­mekkorában a magyar falu színját­szásának rögös útjait taposta. Kecs­kemét az első jelentősebb állomása, hová 1910-ben jutott el Mariházy igazgatósága idejében. Innen útja már magas ívelésben vezetett fel­felé : Miskolc, Győr, Nagyvárad és végül Szeged — büszkén vallották magukénak Polgár Gyulát. A kecskeméti közönség első bemutatkozása alkalmával megsze­rette és feltalálta benne a nagyra becsülendő értéket, azt a komikust, aki mindenkor a természetesség határain belül mozog s a legdisz­krétebb formába öltözteti humorát. MATÓK BÉLA cipész: Kész cipőkből nagy raktár. Hajdu-utca 2- szám.

Next