Kecskeméti Ujság, 1909. szeptember (2. évfolyam, 88-112. szám)
1909-09-01 / 88. szám
Kecskemét, 1909. szeptember 1. Ára 2 fillér. Szerda, II. évfolyam, 88. szám. KECSKEMÉTI ÚJSÁG __________________________Kecskemét és lidérce érdekeit szolgáló független napilap 1 KJ___________________ ------ Előfizetési ár — . Szerkesztőség és kiadóhivatal: Egész évre 8 korona.Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Kecskeméten. ■ ■ Két templom-kő«. = vidékre= Dr Kftvár"! Pál Or Rpti Dvnia = Telefonszámok: = Egész évre 14 kor. Félévre 7 kor. Negyedévre 3 kor. 50 UH. 1 ' Felelős szerkesztő 151. sz. Szerkesztőség és kiadóhivatal 176.«. Vakáció végén. Kecskemét, aug. 31. (p.) Egész életünkkel rabjai vagyunk a megszokásnak. Bizonyos sablonok szerint irányul gondolkozásunk, úgyszólván határnaphoz vannak kötve gondolataink. Amint megvannak minden esztendőben a vallásos és nemzeti ünnepnapok, épúgy megérkeznek időről időre társadalmi életünk intézményeinek is az emlékező napjai. Szeptembertől júniusig szemünk előtt, életünk folyásával együtt élnek és működnek az iskolák, de a megszokás már arra nevelt, hogy iskoláinkkal, azokáltalános és magasabb nézőpontú áttekintésével a két nyári hónapban foglalkozzunk. Vakáció elején és vakáció végén iskolai ügyekkel, nevelésügyi kérdésekkel foglalkozik a kávéházi törzsasztal, a kaszinó, az újság. És ez helyes is így. Bármily kívánni valók, óhajtások, hibák és panaszok legyenek, nem szabad velük a tíz hónapos tanítási év alatt megzavarni a jövendő nemzedékek hasznos oktatásának, nevelésének nyugodt menetét, ha csak maguk az előpattanó hibák nem olyan természetűek, hogy gyors orvoslás nélkül veszélyeztetik az iskola rendeltetését. Alig egy hét választ el az új tanítási esztendő küszöbétől. Beköszöntenek már a vidékről s a nyaralóhelyekről a diákok, hazatérnek vakációs tanulmányútjaikról az oktatók. A tanügy nagy gépezetének részecskéi együtt állanak, készen vannak egy újabb esztendő munkájának megkezdésére. A vakáció végén vagyunk. Egy esztendőre az utolsó alkalom, hogy elmondjunk egyet mást iskoláinkról. A vakáció kezdetén — szintén csak a régi megszokás szerint — beszámolgatunk iskoláink, tanintézeteink értesítéseiről. Ezek az értesítők értékes és tanulságos képet nyújtanak a figyelmes olvasó számára nemcsak arról az egy tanítási esztendőről, amelyről beszámolnak, hanem egy-egy tanintézet egész szelleméről. Ott van az élén mindegyik értesítőnek az ugyancsak szokásos programm értekezés. Hol az iskola jubiláns történetéről, hol valami szaktárgy körébe vágó ismeretről szól. Az ország összes középiskoláinak értesítőjében egyetlen értekezést szerettem volna látni ebben az esztendőben Azt a kis munkát, melyet a budapesti VII. kerületi főgimnáziumnak értesítőjében írt meg az intézet tanára Héber Bernát, városunk kiváló szülötte. Tanári körökben, tanüggyel foglalkozók előtt nem ismeretlen az egyszerű, hivatásáért és tanítványaiért rajongó tanárember neve. Úgy emlegetik és úgy ismerik, mint a tanügynek modern szellemű és alapos tudású bajnokát, aki egyebek között az első volt az érettségi ellen nyilatkozó magyar tanárok között. Azokat a megfigyeléseket, melyeket ő az iskolai élet köréből följegyzett és egy külön füzetben is kiadott, szeretném most a vakáció végén figyelmébe ajánlani minden magyar tanár embernek, így kecskeméti tanárainknak is és különösen szeretném kezébe adni városunk középiskolás diákjainak. Azokból a panaszokból indul ki, amelyek külföldön is, de idehaza is fölfakadnak a magyar ifjúság ellen. Az iskolai értesítőkben egész sereg panasz nyilatkozik meg évről évre. Az ifjúság nem azért tanul, hogy tudjon, hanem azért, hogy keresztülcsússzon az osztályokon. Jórészük nem is való középiskolába, mégis oda megy vergődni. Túl is vannak terhelve magántanulmányokkal, zenével, tánccal. Sokat és nem nekik való dolgokat olvasnak össze. Figyelmüket túlságosan a különféle sportokra fordítják. Modoruk rossz, kihívó, durva. Sokan tivornyáznak, nagyoknak való szórakozásoknak élnek. És mi okozza ezt a sok panaszt, kifogásolni valót, — amelynek legtöbbjével bizony Kecskeméten is találkozunk. Úgy sejtem — mondja a megfigyelő tanár — hogy az a forró vágy, ne maradjon el egyetlen diákunk sem más országok ifjai mögött. A szláv és germán faj közé ékelt Magyarországnak ezen fajok előrehaladásával, fölényüknek malomkő morzsolásával szemben csak egy fegyvere lehet. A műveltséggel szemben műveltséget, a kultúra vívmányai mellé hasonlókat, vagy még újabbat kell állítani. Ezért szeretném elmondani és ezért szeretné, azt hiszem, vele együtt mondani minden magyar ember, hogy a magyar tanulóifjúság példás tudása, szorgalma, nincs közötte kivetni való egy sem. És ebből a premisszából elindulva végig vezetnek a megfigyelések egy tanítási év minden fázisán. Ezekből a megfigyelésekből mindenkinek meg kell szereznie az iskolai életet, tanárnak és tanulónak egyaránt meg kell ismernie azt az ideális, gyönyörű viszonyt, mely közöttük szükségképen fennáll s amelyet bizony emberi gyarlóságunk a legtöbbször nem lát meg a maga igazi, tiszta valóságában. De mintaszerűnek, kifogásolhatatlannak szeretnők tudni meglévő iskoláink belső életét, tudásban és törekvésben erősnek minden egyes diákunkat, hogy legalább ezzel pótolva legyenek azok a nagy hiányok, amelyek a kecskeméti tanügy fejlődésében vannak. Kecskeméten évtized óta nem igen haladt előre tanintézeteink fejlődése; majdnem azt lehet mondani, ott tartunk ma is, ahol húsz esztendő előtt. Még mindent a jövőtől várunk. Az állami főreáliskola ma is régi, rozoga épületben húzódik meg és ha el is értük már azt, hogy a közoktatásügyi miniszter tárcája, ha ugyan igaz, 1910. évi költségvetésébe fölvette az új kecskeméti reáliskola építési költségeit, még nem lehet tudni, hogy a pénzügyminiszter ceruzája nem húz e keresztet ezen a reménységen is. Várunk és óhajtunk állami polgári fiúiskolát is, melynek szüksége már felmerült. Népiskoláink fejlődnek és máris elviselhetetlen nagy terheket rónak a város közönségére, — éppen negyedmilliót. Az államosítás reménye már komoly formában is megjelent, de a megvalósítást azért még a jövőtől kell várnunk. A határozottan megígért fémipari szakiskola megnyitása is késik és egyéb ipari oktatásunk terén is bőven akad a kívánni való. Egyszóval óhajunk és reményünk bőségesen van a kecskeméti oktatásügy terén. Nagyjából elmondottuk őket. Esztendőre meglátjuk, mit és mennyit hozott meg belőlük a most kezdődő tanítási év. Addig is a vakáció végén köszöntjük az új munkák küzdőterére lépő tanárokat, tanulókat. A hiányok, a még nem teljesült remények ne vegyék el kedvüket, sőt annál nagyobb buzgalomra serkentsenek. Arra a buzgalomra, mely meg vágott tölgyfa 1 forint 20 kr. Porosz szén 2 forint. Koksz 2 forint 50 kr. 100 kilogrammonkint házhoz szállítva, kölcsön zsákok is olcsón kaphatók. Telefon : 23. Szigeti Mór és Társa Csongrádi-nagy utca 8. szám. Telefon : 23.