Kecskeméti Ujság, 1909. szeptember (2. évfolyam, 88-112. szám)

1909-09-01 / 88. szám

Kecskemét, 1909. szeptember 1. Ára 2 fillér. Szerda, II. évfolyam, 88. szám. KECSKEMÉTI ÚJSÁG __________________________Kecskemét és lidérce érdekeit szolgáló független napilap 1 KJ___________________ ------ Előfizetési ár —­ . Szerkesztőség és kiadóhivatal: Egész évre 8 korona.Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. f­őszerkesztő: Felelős szerkesztő: Kecskeméten. ■ ■ Két templom-kő«. = vidékre= Dr Kftvár"! Pál Or Rpti Dvnia = Telefonszámok: = Egész évre 14 kor. Félévre 7 kor. Negyedévre 3 kor. 50 UH. 1 ' Felelős szerkesztő 151. sz. Szerkesztőség és kiadóhivatal 176.«. Vakáció végén. Kecskemét, aug. 31. (p.) Egész életünkkel rabjai va­gyunk a megszokásnak. Bizonyos sab­lonok szerint irányul gondolkozásunk, úgyszólván határnaphoz vannak kötve gondolataink. Amint megvannak min­den esztendőben a vallásos és nemzeti ünnepnapok, épúgy megérkeznek idő­ről időre társadalmi életünk intézmé­nyeinek is az emlékező napjai. Szep­tembertől júniusig szemünk előtt, éle­tünk folyásával együtt élnek és mű­ködnek az iskolák, de a megszokás már arra nevelt, hogy iskoláinkkal, azok­­általános és magasabb nézőpontú áttekintésével a két nyári hónapban foglalkozzunk. Vakáció elején és vakáció végén iskolai ügyekkel, nevelésügyi kérdésekkel foglalkozik a kávéházi törzsasztal, a kaszinó, az újság. És ez helyes is így. Bármily kívánni valók, óhajtások, hibák és panaszok legyenek, nem szabad velük a tíz hónapos taní­tási év alatt megzavarni a jövendő nemzedékek hasznos oktatásának, ne­velésének nyugodt menetét, ha csak maguk az előpattanó hibák nem olyan természetűek, hogy gyors orvoslás nélkül veszélyeztetik az iskola rendel­tetését. Alig egy hét választ el az új ta­nítási esztendő küszöbétől. Beköszön­­tenek már a vidékről s a nyaralóhe­lyekről a diákok, hazatérnek vakációs tanulmányútjaikról az oktatók. A tanügy nagy gépezetének részecskéi együtt állanak, készen vannak egy újabb esz­tendő munkájának megkezdésére. A vakáció végén vagyunk. Egy eszten­dőre az utolsó alkalom, hogy elmond­junk egyet mást iskoláinkról. A vakáció kezdetén — szintén csak a régi megszokás szerint — be­számolgatunk iskoláink, tanintézeteink értesítéseiről. Ezek az értesítők értékes és tanulságos képet nyújtanak a figyel­mes olvasó számára nemcsak arról az egy tanítási esztendőről, amelyről be­számolnak, hanem egy-egy tanintézet egész szelleméről. Ott van az élén mindegyik értesítőnek az ugyancsak szokásos programm értekezés. Hol az iskola jubiláns történetéről, hol valami szaktárgy körébe vágó ismeretről szól. Az ország összes középiskoláinak ér­tesítőjében egyetlen értekezést szeret­tem volna látni ebben az esztendőben Azt a kis munkát, melyet a budapesti VII. kerületi főgimnáziumnak értesítő­jében írt meg az intézet tanára Héber Bernát, városunk kiváló szülötte. Tanári körökben, tanüggyel fog­lalkozók előtt nem ismeretlen az egy­szerű, hivatásáért és tanítványaiért rajongó tanárember neve. Úgy em­legetik és úgy ismerik, mint a tan­ügynek modern szellemű és alapos tu­dású bajnokát, aki egyebek között az első volt az érettségi ellen nyilatkozó magyar tanárok között. Azokat a megfigyelé­seket, melyeket ő az iskolai élet kö­réből följegyzett és egy külön füzetben is kiadott, szeretném most a vakáció végén figyelmébe ajánlani minden ma­gyar tanár embernek, így kecskeméti tanárainknak is és különösen szeret­ném kezébe adni városunk középisko­lás diákjainak. Azokból a panaszokból indul ki, amelyek külföldön is, de idehaza is fölfakadnak a magyar ifjúság ellen. Az iskolai értesítőkben egész sereg panasz nyilatkozik meg évről évre. Az ifjúság nem azért tanul, hogy tudjon, hanem azért, hogy keresztülcsússzon az osztályokon. Jórészük nem is való középiskolába, mégis oda megy ver­gődni. Túl is vannak terhelve magán­tanulmányokkal, zenével, tánccal. Sokat és nem nekik való dolgokat olvasnak össze. Figyelmüket túlságosan a külön­féle sportokra fordítják. Modoruk rossz, kihívó, durva. Sokan tivornyáznak, nagyoknak való szórakozásoknak élnek. És mi okozza ezt a sok panaszt, kifo­gásolni valót, — amelynek legtöbbjével bizony Kecskeméten is találkozunk. Úgy sejtem — mondja a megfigyelő tanár — hogy az a forró vágy, ne marad­jon el egyetlen diákunk sem más orszá­gok ifjai mögött. A szláv és germán faj közé ékelt Magyarországnak ezen fajok előreha­ladásával, fölényüknek malomkő mor­­zsolásával szemben csak egy fegyvere lehet. A műveltséggel szemben mű­veltséget, a kultúra vívmányai mellé hasonlókat, vagy még újabbat kell állítani. Ezért szeretném elmondani és ezért szeretné, azt hiszem, vele együtt mondani minden magyar em­ber, hogy a magyar tanulóifjúság pél­dás tudása, szorgalma, nincs közötte kivetni való egy sem. És ebből a premisszából elindulva végig vezetnek a megfigyelések egy tanítási év min­den fázisán. Ezekből a megfigyelések­ből mindenkinek meg kell szereznie az iskolai életet, tanárnak és tanuló­nak egyaránt meg kell ismernie azt az ideális, gyönyörű viszonyt, mely közöttük szükségképen fennáll s ame­lyet bizony emberi gyarlóságunk a leg­többször nem lát meg a maga igazi, tiszta valóságában. De mintaszerűnek, kifogásolhatat­­lannak szeretnők tudni meglévő isko­láink belső életét, tudásban és törek­vésben erősnek minden egyes diákun­kat, hogy legalább ezzel pótolva le­gyenek azok a nagy hiányok, ame­lyek a kecskeméti tanügy fejlődésében vannak. Kecskeméten évtized óta nem igen haladt előre tanintézeteink fejlődése; majdnem azt lehet mondani, ott tar­tunk ma is, ahol húsz esztendő előtt. Még mindent a jövőtől várunk. Az állami főreáliskola ma is régi, rozoga épületben húzódik meg és ha el is értük már azt, hogy a közoktatásügyi miniszter tárcája, ha ugyan igaz, 1910. évi költségvetésébe fölvette az új kecs­keméti reáliskola építési költségeit, még nem lehet tudni, hogy a pénz­­ügyminiszter ceruzája nem húz e ke­resztet ezen a reménységen is. Várunk és óhajtunk állami pol­gári fiúiskolát is, melynek szüksége már felmerült. Népiskoláink fejlődnek és már­is elviselhetetlen nagy terheket ró­nak a város közönségére, — éppen negyed­milliót. Az államosítás reménye már komoly formában is megjelent, de a megvalósítást azért még a jövőtől kell várnunk. A határozottan megígért fémipari szakiskola megnyitása is ké­sik és egyéb ipari oktatásunk terén is bőven akad a kívánni való. Egyszóval óhajunk és reményünk bőségesen van a kecskeméti oktatás­ügy terén. Nagyjából elmondottuk őket. Esztendőre meglátjuk, mit és mennyit hozott meg belőlük a most kezdődő tanítási év. Addig is a vaká­ció végén köszöntjük az új munkák küzdőterére lépő tanárokat, tanulókat. A hiányok, a még nem teljesült re­mények ne vegyék el kedvüket, sőt annál nagyobb buzgalomra serkentse­nek. Arra a buzgalomra, mely meg­ vágott tölgyfa 1 forint 20 kr. Porosz szén 2 forint. Koksz 2 forint 50 kr. 100 kilogrammonkint házhoz szállítva, kölcsön zsákok is olcsón kaphatók. Telefon : 23. Szigeti Mór és Társa Csongrádi-nagy­ utca 8. szám. Telefon : 23.

Next