Kecskeméti Ujság, 1909. szeptember (2. évfolyam, 88-112. szám)

1909-09-01 / 88. szám

88. sz. — Pihenő akták. Az ügyes bajos kö­zönség még mindig nem szokta meg, hogy a nyári hónapokban, a nagy vakáció ideje alatt az összes hivatalokban pihen­nek az akták. Ebbe pedig bele kell tö­rődni, mert a hivatalnokoknak is kell a vakáció, kell a pihenés. Minduntalan ér­keznek panaszok, hogy májusban beadott darabok máig sem nyertek elintézést. Tudomásunk szerint a sürgős természetű ügyeket a nagy vakációban is elintézik, a kevésbé sürgős ügyek pihenhetnek. Tagadhatatlan dolog, hogy az volna az ideális állapot, ha a sürgős ügyeket 48 óra alatt s a többi beadványt 8 napon belül elintéznék. Ez azonban teljes lehe­tetlenség. A hivatalnoknak 40 évet kell közszolgálatban eltöltenie, hogy teljes nyugdíjjal mehessen pihenni; a lakbérét akkor is elveszti, mintha a nyugdíjas embernek lakásra nem volna szüksége s amilyen a jelenkor ügyforgalma s a hiva­talnokokkal szemben támasztott követel­mény : 25—30 évi szolgálat után a leg­több tisztviselő kifak­art citrom, teljesen kihasznált emberi roncs. Föltétlenül szük­sége van a nyári hónapokban minden tisztviselőnek 4—6 heti szabadságidőre, hogy pihenhessen, üdülhessen. El­égre a hivatalnok is ember. Egyébként most már a nagy vakáció vége felé jár, lassanként előkerülnek a pihenő akták s elintézést nyernek. — Szegény falusi leányok. A régi jó időkben az elszegényedett falusi leányok egyedüli megélhetés módja az volt, hogy szolgálatba állottak, bementek a városba cselédnek; még a szegényebb iparosok is szives örömmel adták leányaikat az uri­­házakhoz, mert ott minden esetre különb háztartási ismereteket sajátítottak el, mint otthon a szegénységben s ez ismeretek­nek az életben több hasznát is látták, mint a maiak a szegény kisasszonyosko­­dásban. Ma is a cselédek jelentékeny része faluról kerül be, de leginkább az okos németség köréből; a magyar paraszt, amióta „t. c. polgár“ lett, nem adja a lányát cselédnek. Ma már nincs a falvak­ban szegény magyar leány. Amint egyik baranyai körjegyző igen érdekesen írja nekünk: a falusi leányoknak jól megy a sora, nagy a napszám, pompás a kereset. A 26—28 koronás búza sokat megbir. Sok községben a falusi leányok kalapot, keztyűt, napernyőt hordanak s a nyaku­kon valódi aranyláncot viselnek. Hála a magyarok Istenének, hogy ilyen jó mód­ban él fajmagyar népünk, csak a nagy fényűzés tönkre ne tegye az országot, ha majd megint 10 koronára száll le a búza ára s hosszú időn át annyi is marad. No mert nem tőlünk, magyaroktól függ ám, hogy mennyi legyen a búza ára. S ne gondolja senki, hogy örökkön örökké bő termésünk lesz ! — A tejhamisítás büntetése. Fölmerült esetből kifolyólag elvi jelentőségű határo­zatban mondotta ki a földmivelésügyi mi­niszter, hogy tejhamisítási kihágás elbí­rálásánál az egyes személyek felelőssége nem általános jogelvek szerint, hanem minden egyes esetben külön-külön álla­pítandó meg. — Nyomdászok az ipartörvényről. A magyarországi könyvnyomdászok és betű­öntők III. szakegyesületi kongresszusa az ipartörvény módosításáról a következő határozatot hozta: Tekintve, hogy az új ipartörvénytervezet nem arra szolgál, hogy az „ipari békét“ állandósítsa, hanem el­avult rendelkezéseivel a munkásság rab­szolgaságát és függőségét, illetőleg gaz­dasági helyzetének rosszabbodását akarja elérni; tekintve, hogy az új ipartörvény­tervezet­ a sztrájk szabadságát korlátozza, ami pedig az ipari béke legfőbb biztosí­téka; mindezeket megállapítva, az 1909. évben megtartott III. nyomdász szakegye­sületi kongresszus kimondja, hogy az egész törvénytervezetet alapjában véve elhibázottnak tartja és tiltakozik ezen javaslatnak törvénybeiktatása ellen. — Tűzveszélyes anyagok felhalmozása. A nagyközönség természetében rejlő szo­kás, hogy csak akkor ügyel a házában levő rendre, ha a hatóság időnként erre szorítja. így vagyunk a házakban fölhal­mozott gyúlékony anyagokkal. Egyes pad­lások tele vannak üres ládákkal, csoma­goló forgácscsal, szénával, szalmával, pa­pírral s mindenféle könnyen gyuló lim­lommal. Sőt sok helyen a kapuk alját, a kamarákat is csaknem a hozzáférhetetlen­ségig eltorlaszolják tűzveszélyes anyagok­kal. Ha ilyen helyen vigyázatlanság foly­tán tűz támad, nincs a világnak az a tűz­oltósága, amely a házat a leégéstől meg­mentse, sőt mi több, a szomszédok épü­letei is könnyen a tűz martalékává válhat­nak. Tagadhatatlan, hogy a ládákat, fa­forgácsot, papirost is kell valahol tartani, de ebből még nem következik, hogy a padlásokban megtűrhető a gyúlékony anyagok föl­halmozása. A város tűzrendé­­szeti szabályrendelete elég világosan intéz­kedik erre vonatkozólag, csak ezt kell végrehajtani. Időnként igen helyes lenne sorra látogatni a padlásokat, legkivált azokban a házakban, ahol üzletszerűleg sok gyúlékony anyag halmozódhatik föl. S ahol rendellenes állapotot találnak a hatóság emberei, ott jóakaratulag kellene eljárni s a rendellenes állapotot meg kel­lene szüntetni. Az a közönbösségre, negli­­genciára nem ok, hogy hála Istennek, nem igen fordulnak elő nálunk tüzesetek; minden nap kitörhet a veszedelem s és ez oknál fogva idejekorán meg kell tenni az óvóintézkedéseket. KECSKEMÉTI ÚJSÁG Hölgyek figyelmébe! Az őszi különleges finom angol­ nőidivat­belmnek m­ár megérkeztek a legnagyobb választékban .......— és azokból a legelső angol nőiszabász által egész Kosztüm-ruhák a legdíszesebb kiállításban —megrendelhetők­­. Vitéz Gusztáv nőidivat, posztóáruk és divatáru nagykereskedésében. Két templom­ köz. — Vidéki sertéshús behozatala. A fővá­ros közgyűlése a sertésvágóhidi szabály­rendeletet úgy módosította, hogy a hely­ben lakó hentesek a saját címükre vidék­ről vagy külföldről friss sertéshúst kap­hassanak. A közgyűlés utasította a taná­csot, hogy a szabályrendeletet azonnal léptesse életbe. A tanács, miután a közö­­gyűlés határozata ellen nem adtak be felebbezést, a határozatot életbe léptette. Belépő állomásul a tanács a sertésközvágó­­hidat jelölte ki, hol a beérkezett húst a forgalombahozatal előtt az állatorvosok 1 jism&riÁcU' ggm p^rrt.c££áyrt Mám fuxjxi&rt/ /Lcm&tiöJtuiA'. Jlx eredeti dobos tetején. A Vocskft. ill. a 8. oldal. meg fogják vizsgálni. A tanács megengedte, hogy a husszállítmányokat a sertésközvá­­góhíd hűtőhelyiségeiben is el lehessen he­lyezni. — A „fekete lista“. A múlt heti or­szágos szabó-kongresszuson — amint la­punk más helyén olvasható — fölmerült egyebek közt a fekete lista gondolata is s a kongresszus nagyhirtelen el is fogadta azt az indítványt, hogy a rossz fizetők listáját országosan meghonosítsák. A kon­gresszusnak ez a határozata, amely hason­lóan még egy két határozatához, elégtelen meggondolás szüleménye, ugyancsak erős visszatetszést támasztott a napisajtóban. Egész sor cikk foglalkozik vele, amelyek­ben azok jellemző szemelvényeket közöl­nek. (írja a Magyar Ipar mai száma.) Szenzáció nevek nélkül Szuronyos katonaság egy betörő ellen* Nevek és hely említése nélkül Írjuk le az alábbi tragikomikus esetet: Este 10 óra körül jár az idő. Egy magányos fiatalember siet hazafelé. Út­közben keserves jajveszékelés, sikoltozás üti meg a füleit. Követi a rémes hangok­­ irányát s egy magasrangú katonatiszt háza előtt találja magát. Az ablakok tárva s nyitva s előttük a szobában egy halálra­­ijedt nő sikoltoz serdülő szép leánykájával együtt. A jószívű fiatalember közelebb lép a sikoltozókhoz és részvéttel kérdezősködik a nagy ijedtség oka után. Kérdésére azt a választ nyeri, hogy a szomszéd szobá­ban betörők járnak és hogy folytonos dörömböléseikkel halálra ijesztik őket. A fiatalember rögtön rendőrök után kiált, de az egész környéken egyetlen rendőr sem akadt. Ekkor a szomszédságot veri fel, kik hasonlóképpen hiába keresik a rendőrt. Végül a közeli katonai laktanyát keresik fel s a katonaságot alarmirozzák. Itt az­után rögtön intézkednek és vagy 25 fegy­veres katona azonnal a helyszínére megy. A legbátrabbak behatoltak a házba s a dörömbölő betörőt keresik fel. Mikor azonban a kérdéses szobába lépnek, szokatlan látvány tárul szemeik elé. A szobában nagy a felfordulás. Törött üvegek és edények hevernek szerteszét, a betörőnek azonban­­ nyoma sincs. Átku­tatnak minden zeget zugot s az egyik sa­rokban egy — négylábú betörőt fülelnek le. Az egerek réme: egy jól megtermett kandúr volt az, kinek egyik lába véletle­nül a nagy patkányfogóba akadt bele, mellyel a megrémült állat kínjában ide­­oda szaladgált s az útjába eső törékeny dolgokat leverdesve s összetörve, folyto­nos dörömbölést vitt véghez. Ekkor a vezénylő tiszt nevetve ta­karódót vezényelt s a házbeliek megzavart békéje újból visszatért.

Next