Kecskeméti Ujság, 1909. október (2. évfolyam, 113-139. szám)

1909-10-01 / 113. szám

2. oldal. Bujdosó kuruc dala. Felleg borul a beszkédi sziklára . . . Hejh, szomorú a magyarnak világa ! Szegény kuruc, két orcáján köny­­ereg, Reáborul a lovára, kesereg. Késő éjjel­­ hullanak a csillagok, Hazájokból bujdosnak a magyarok, Elbujdosnak szabadságot keresni, A rabhazát szabadokul szeretni. Kikelet van, fecske, gólya visszatér — Minekünk meg most köszöntött be a tél, Mi most szállunk... merre? Isten tudja csak ! — Ahol nem csörögnek siró rabvasak. Kengyelben van már a lábam, indulok, Hajh, de százszor vissza vissza fordulok.. . Fáj a szivem, sir a lelkem, ha látom, Hogy ki az úr már ezután hazámon? Ködbe borul az erdő, hegy, völgy, határ, Lovam lába Lengyelország felé jár. Búsan ballag a trombita szavára: Hejh, de nem úgy, mint egykor a csatára. Régi kardom a sok harcon csorba lett, Gyöngyház rakott karabélyom elrepedt. Megérezték e hivséges fegyverek, Hogy a kuruc eztán már csak kesereg! Tarsolyomról a skófiám felledez; Rabházamtól elválásom képe ez: Szomorú lesz bujdosásom, életem — Mégis megyek : szabadságom szeretem ! Büszke vagyok, megalázzam magamat ? Lehajtsam a vasigába nyakamat? . .. Igaz, nemes, nyakas kuruc nem hajol: Inkább elteng az ég alatt valahol ! Ha Rákóczi bujdoshatik , mért ne én? . . Megverne az Isten, ha nem követném ! Nagyobb lesz ő bujdosva is, mint azok, Akik miatt számkivetve sanyarog. * — Megyek immár nagy idegen országba: Országtalan fejedelem szolgája. Inségiben hivebb hive maradok, így szokták ezt az igazi magyarok ! THALY KÁLMÁN: / valamelyik szolgád beszalad. És ilyenkor mit csinálsz? Semmit. Örülj az életednek s éltesd a hiva­tali copfot, melynek sikerült ná­lunk nagyra nőnie. A vasúti főnök úr és a Keres­kedelmi Kaszinó azonban gondol­kodhat ezeken az állapotokon. Feküdj hasra muzulmán és imádkozz! Te boldog ember vagy! ! Csajthay Ferenc — udvari tanácsos. A magyar újságírói kart nagy tisztesség érte. A király udvari tanácsossá nevezte ki Csajthay Ferencet, a Budapesti Hírlap felelős szerkesztőjét. Az újságírásnak, a magyar kultúrának, általán a magyar munkának egyik legtiszteltebb tagját érte a kitüntetés, mely mindenütt örömet és megelégedést kelt, ahol a sajtó e díszének munkásságát, hatását és kvalitását érté­kelni tudják. Pap nem tarthatja nagyobb tiszteletben a bibliáját, katona a kardját, művész az ecsetét, mint amilyen tisztelet­ben tartja Csajthay Ferenc a hirlapírói tollat, mely az ő kezében az ideálokat szolgálja, a hivalkodást kerülve, zajtalan munkásságban, de a szerkesztőségi szobá­nak emésztő, forró levegőjében. A toll munkásainak világában eddig is első volt az elsők között Csajthay Ferenc Az eb­ben a világban elfoglalt méltóságához most már valóságos méltóságos cím is járult. A magyar lelkű tollával, a szimpatikus munkásságával, fényes tehetségének ere­jével szerezte. KECSKEMÉTI ÚJSÁG 113. sz.­ ­ H­ÍREK. Moóriolr főkántor jubileuma. Egy emberöltőn át becsületes lelki­ismeretességgel és soha nem lankadó lel­kesedéssel teljesített hivatali kötelesség megünneplésére készül a kecskeméti izr. hitközség. Az ünneplés központjában nem egy, az alantasok hazug hizelkedésével körülfont hatalmasság, hanem egy egy­szerű, szegény zsidókántor áll, ki több, mint 40 évi működése alatt tanúsított ritka kötelességtudásával, egyre fokozódó am­bíciójával és mindenkor kifogástalan tár­sadalmi magatartásával az önzetlen ra­gaszkodás szálával fűzte magához a híve­ket és tette személyét népszerűvé, köz­kedveltté. M­o­ó­r Mór ezelőtt 46 évvel, mint 14 éves gyermek került Kecskemétre s a templomi énekkarban nyert alkalmazást. Ez idő óta megszakítás nélkül s 25 év óta, mint főkántor itt működik s bár nem egyszer fényes ajánlatok csábították állomásának fölcserélésére, hitközségétől és városunktól megválni nem birt soha. Ezen hosszú szolgálat alatti be­csületes és lelkes működését jutalmazza most az izr. hitközség, midőn tiszteletére folyó hó október 9 én és 10-én jubileumot rendez. Az ünnepély rendezésére kiküldött bi­zottság élén Goitein Miksa elnökkel most dolgozik a részletes programm összeállítá­sán és mindent elkövet, hogy a jubileum minél fényesebben sikerüljön. # Kecskemét, szeptember 30. — Mihály napja. Az estelt hét órai harangszó mélabúsan hirdette Szent Mihály napja eljövetelét. Ezelőtt régen e napon váltak meg a szegőd­­ményesek földes­uraiktól és mentek jobb helyre, boldogabb otthont ke­resve maguk és családjuk számára. Még nem olyan nagyon régen a vá­rosokban is e napon voltak a költöz­ködések. Ma már csak az esteli ha­rangszó hirdeti a nevezetes, Szt Mihály napjának e jövetelét, melyet a költő megénekelt és a nép szájára vett. A mai évfordulón városunk Mihályait ün­nepelték. Isten éltesse őket. — Mágneses zavarok a távíró vonalon. Szombaton délután 2—4 órakor érdekes és ritka jelenséget figyeltek meg a zág­rábi távíró központban. A budapesti és bécsi vonalon olyan mágneses zavarok állottak be ebben az időben, mint amilye­nek Északeurópában az északi fény jelen­ségét szokták kísérni. A delejtűt egész 40 fokig elhajlott és az árammérő idő­­­közönkint 5 miliampert mutatott, sőt 4 óra után néhány perccel 8 miliamper áramerősséget jelzett. Érdekes az, hogy a tű elhajlása állandóan ingadozott a pozi­tív és negatív irányok között. Az elektro­mos feszültség időközönkint oly nagy volt, hogy a munkát be kellett szüntetni. — A bíboros. A budapesti Nem­zeti Színháznak ez az állandó műsor­­darabja került színre Makón tegnap este. A nagyhatású színmű kitűnő elő­adását az elég szép számú közönség nagy élvezettel hallgatta végig. A cím­szerepben Margittay tehetségének leg­javát nyújtotta. Barabás Ella, Zikó Ilma, Gellért, Szentes és velük vala­mennyi szereplő nagy készültséggel igyekeztek játszani. — Lámpát a kerékpárokra. A kerékpárosok közül sokan nem vilá­gítják ki kerékpárjaikat s igy történik meg, hogy beleütköznek az utcákon haladókba. Ilyen esetnek volt passzív szereplője Dankó János is, akit Presztl Endre tegnap este nyolcadfél órakor fellökött. — Aki három falut végigverekedett. Egy temparamentumos vándorlegény három falut is végigverekedett. Felsődabason kezdte a sort. Itt az utcán járókat támadta meg. Aztán elment Újkécskére, ahol egy Fodor József nevű embert hátulról fojto­gatni kezdett. Félig megfulladva vették ki a kezei közül. A garázda csavargót végül az egyik községben a csendőrség lefülelte. A vallatáskor kitűnt, hogy Berente Gábor a neve. Bognár segéd. Lakat alá rakták. — Ne tessék váltani. Egy fiatal szőkehajú ifjú járja most az üzleteket. Mindenütt vásárol néhány krajcár árut s a pénztárnál bankópénzzel fizet. Ami­kor visszaadnak neki, a zsebéhez kap, s konstatálva, hogy van aprópénze, visszaveszi a bankót, de közben né­hány koronát is elcsen az asztalról. Az enyveskezű fiatalember már négy­et kereskedőt megkárosított. — Tele van a város álújságírókkal. Olyan kényelmes köpönyeg aligha van még a világon, mint amilyen ez a név: hírl­apíró. Minden ember szívesen veszi föl. Mostanában tömegesen érkeznek hoz­zánk hírek arról, hogy fővárosi hírlapírók úri­emberek nyakára járnak azzal, hogy könyveket vásároljanak tőlük részletre. A másik panasz az, aminek valóságáról mi is meggyőződtünk, hogy egy szőke meg egy barna fiatalember járják sorra az üz­leteket s mindenütt úgy mutatkoztak be, mint a lapok munkatársai, vagy szerkesztői és ebben a minőségben hirdetéseket gyűjte­nek. Az újságírói kar reputációja érdekében figyelmeztetjük a közönséget, hogy azok, akik újságíró titulus alatt hirdetéseket gyűjtenek, könyvet adnak el részletfize­tésre a szélhámosok, akik alighanem be akarják csapni, mert különben a saját nevük alatt mutatkoznának be. — Aki vékával dobolt. A kécskei rendőrség kinyomozta, hogy Kamrás Miklós ugri földmivelő tehenét csak­ugyan hatósági engedély nélkül vágta le s annak húsát árverés útján adta el. Segítőtársa Markovics János pedig kifúrt vékával dobolta ki a jó hírt. Az előbbi közegészség elleni kihágásért, az utóbbi meg hivatalos hatalommal való visszaélés címén helyeztetett vád alá. — Ahol a szép lányokat szeretik . . . Néhány héttel ezelőtt Rácz Mari 22 éves lajosi leány nyomtalanul eltűnt a szülői háztól. Hiába keresték, kutatták, nem akadtak a nyomára. A minap azonban egy cigányleány tudatta a síró szülő­ket, hogy a leány egy közeli városban van. Még­pedig olyan helyen, ahol „el­adottak“ tanyáznak, hatósági felügyelet alatt. A szülők az eltévedt báránykát nyomba hazahozatták az örömtanyáról. Ekkor derült ki, hogy a leányt özv. Ke­reszturi Gyuláné nevű, többször büntetett cigányasszony csábította el és eladta csekély hatvan koronáért. A ravasz vén asszony ugyanis azt mondta a leánynak, hogy olyan helyre ajánlotta be cselédnek ahol a szép és ügyes leányokat roppantul szeretik. A leány tehát gyanútlanul követte. Amikor már beszegődött­, akkor tudta meg, hogy csúnyán félrevezették, noha a cigány­asszony nem hazudott neki, mert ott, ahol elhelyezte, valóban nagyon szeretik a szép leányokat. Emiatt nem is lehetett panasza — szegénynek. va cip leg Tó­c szerez Cipöszi készíti nyosal Mértél és leg valam­ i 01c ti pat óla, par car Feli fes

Next