Kecskeméti Ujság, 1911. június (4. évfolyam, 125-147. szám)

1911-06-29 / 147. szám

Kecskemét, 1911 junius 29. _________ Ára 4 fillér. Csü­törtök, IV. évf., 147. sz. (638.) KECSKEMÉTI ÚJSÁG POLITIKAI NAPILAP A Kecskeméti Nemzeti Munkapárt és Munkapárt­ Kör hivatalos lapja. Társszerkesztő: NÉMETH ERNŐ a Kecskeméti Nemzeti Munkapárt titkára. Felelős szerkesztő: DR. RÉTI GYULA Helyettes szerkesztő : VIRÁNYI GYULA. Előfizetési ár helyben . . 8 korona Vidékre ............................ 14 korona Telefon­szám ....... 176 Virágos Kecskemét virág nélkül. A Kecskeméti Városszépítő Egye­sület oly hirtelen alakult meg, hogy szinte csodálkoztunk, hogyan találhat egy eszme annyi lelkes támogatóra Kecskeméten, ahol — mint tudjuk — egy kicsit nehezen mozdul meg a közönség. Az egyesület az eredményeket majd annak köszönheti, hogy magában egyesíti az összes társadalmi osztályo­kat s meghonosította városunkban is azt a szokást, ami másutt már évtize­dek óta van gyakorlatban, hogy t. i. a házakat élővirágokkal díszítik fel. Kezdetben mintha fázott volna a kecskeméti polgárság ettől az újítás­tól. A lakók szinte vártak egymásra, melyik lesz az első, aki ablakát bá­torkodik feldíszíteni. Mikor aztán megindult a dolog, ment az, mint a karikacsapás. Alig maradt ablak virág nélkül. Már azt hittük, hogy pár év múlva nem lesz ház, amelynek abla­kában virág ne díszlenék. És most — sajnálattal kell — konstatálnunk, hogy az a buzgalom, mellyel a házak fel­díszítéséhez fogtak, csökkenőben van. Ebben az évben félannyi virágot sem látunk, mint a múlt évben. Vannak utcák, amelyeknek lakói mintha csak összebeszéltek volna: az idén már egyetlen­egy ablakot nem díszítettek fel virággal. Ezek közé az utcák közé tartozik a reprezentáló Kőrösi­ utca is. Nem tudjuk, mi lehet az oka en­nek a jelenségnek, miért nem szereti közönségünk a virágokat most is úgy mint az előző években? Talán job­ban tetszenek a puszta falak, mint a virágokkal szépen feldiszítettek ? Alig hisszük. Ellenben azt gondoljuk, hogy a közönség ráunt még erre is. Az új divatnak az lett a sorsa, ami a nyári zivatarnak: hamar jön, hamar megy. Épen azért a Városszépítő Egyesület vezetőségének arra kellene törekednie, hogy a közönséget valamiképen visz­­szatérítse arra az útra, amelyen a múlt években elindult s amelyről tel­jesen ismeretlen okokból most letért. Leghelyesebb volna, ha más vá­rosok példájára világversenyt rendez­nének, amikor is a győzteseket nem pénzzel, hanem csinos értéktárgyakkal tüntetnék ki. (Igaz, hogy a gazdagyű­­lésre volt már hirdetve verseny, de erről kevesen tudtak és különben­­sem volt elegendő idő erre!) Ez mindenesetre hatással lenne közönségünkre s rövid időn belül nem volna ablak, vagy kirakat, melyet szebbnél-szebb virágok nem díszíte­nének. Mert hiába: a népnek mindig nyújtani kell valamit, különben a sa­ját maga érdekeivel sem törődik. Il művésztelepről. A kecskeméti művésztelep még mindig csak épülőfélben van, jólehet, már régen készen kellene állania. Csiga­lassúsággal ha­lad az építkezés és ez bizony jórészt a kecskeméti iparosok bűne, kik elvállalt köte­lességeiknek eleget tenni nem tudnak, vagy nem akarnak és csak másodsorban hibásak a lassú építkezésben azok a felettes közegek, kik hivatva lettek volna szép szóval vagy erőszakkal a szerződések betartására inteni és presszionálni az építőket és kik erről a kötelességükről megfeledkezni látszanak. Ez bizony egy kis csendes szemre­hányás akar lenni, ami azonban ha úgy tetszik, figyelmeztetésnek is vehető; minden­esetre azt akarja célozni, hogy azok, akiket illet legalább most legyenek rajta, hogy az eddigi késedelmek behozhatók legyenek és hogy a telep minél előbb átadassák hiva­tásának. Annyival ugyanis mindenesetre tarto­zunk a már több mint egy éve itt lakó művészeknek, hogy végre-valahára otthonuk legyen, mert valamennyien látjuk, hogy ők dolgoznak és mind intenzívebben akarnak dolgozni; a művészmunkához egyik legfon­tosabb kellék a műterem. No de hát ma már égbekiáltó panaszra nincs ok. Arról lehet legfeljebb szó, hogy sürgetett munkával néhány héttel előbb lesz készen a telep. A kecskeméti művésztelep építési mun­kálatai különben annyira előrehaladtak már, hogy az szeptember közepén okvetlen átadható s ünnepélyesen megnyitható lesz. Értesülésünk szerint a megnyitásra lejön maga a kultusz­­miniszter, gróf Zichy János és képviseltetik magukat azon az összes számottevő művészi egyesületek, többek között az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat, a Képző­művészeti Egyesület, a Magyar Építőművé­szek Szövetsége stb. A telep szépségének híre már most is sok vendéget vonz Kecskemétre; a telep megtekintésére a napokban lerándulnak, dr. K. Lippich Elek és dr. Majovszky Pál mi­niszteri tanácsosok is, a minisztérium képző­művészeti osztályának vezetői. Bennünket igen közelről érdeklő szen­zációja is van a telepnek. És­pedig a mű­vésztelep legfontosabb működési köre, az iparművészeti osztály legközelebb már ki­bővül a tervezett keramikai, cserép, parcellán és zománcozó telep megalkotásával. A teleppel kapcsolatban nagyobbszabású cserép, fayence és porcellán égető s festő műhelyek létesítését tervezik, melyek hivatása lesz a legegyszerűbb használati tárgyak művészi és ízléses kivitelű elkészítésétől a legfinomabb ízlésű művészi gourmandok igényeit is kielégítő műtárgyak alkotása.. Ennek az új iparművészeti ágnak be­vezetésével, amit talán mondani is fölösle­ges, a vezetőség a már meglevő helybeli göröncsér-ipart nem elnyomni, hanem támo­gatni akarja ; emellett, ízléses és jó kelendő egyszerű de művészies modellek szolgálta­tásával bizonyos idő múltán az idők foko­zatos fejlődésével ez iparágban munkálkodók valóságos kecskeméti típusokat eredményez­hetnének. Ennek nevelő hatása igy igazán ki­számíthatatlan lenne egy valóban helyi szó s egyenesen Kecskemét város nevéhez fűződő művészeti ág fejlesztésével s a már haldokló göröncsér háziipar felélesztésével. Különös szerencsének mondhatjuk, hogy a keramikai, cserép, porce­llán és zománcozó telep technikai vezetését Janszky Béla fogja intézni. Janszky ugyanis már évek óta fog­lalkozik a kerámiával s alapvető ismereteit hosszas külföldi tanulmányútjain s Európa legnagyobb keramikusánál, a Helsingforsban élő Finsh mesternél szerezte s hogy most nemcsak­­ épitőművészi, hanem ilyen irányú tevékenysége is a művésztelep keretében talajra talált, igazán csak előnyére szolgál­hat a telep jövőjének. Janszky Béla, Grünwald Béla és Falus Elek, a telep vezetői egyetértőleg meg­hívták Gara Arnold festőművészt is a telep tagjai sorába. Gara Arnold legutóbb a tavasszal a „Kéve“ művészi egyesület kiál­lításán finom ízlésű és művészi porcellán festéseivel óriási sikert ért el; itt a kerami­kai műhelyek porcellán osztályát látná el művészi tervekkel. Igen figyelemre méltó, hogy Janszky Béla fokozatosan egészen nagy arányúra gondolja a keramikai telepet fejleszteni, hogy az az egyszerűbb, de minden modern mű­vészi igénynek megfelelő tágyak készítésétől a fayence, porcellán és zománcozó munkák minden gyártási ágára berendezkedhessék, egészen a különleges magyar stílust teremt­hető építési kerámiák gyártásáig. Míg a telepen a tervbe vett iparművé­szeti műhelyek és berendezések nem léte­sülhetnek, addig Janszky a város által adandó alkalmas helyen egyenlőre néhány korongoló pad beállításával egy csomó gyártásra és bemutatásra alkalmas mintá s eljárási módszer előállításával fog foglal­kozni, míg Gara Arnold eredeti porcellán festéseit és kísérleteit fogja folytatni. Már most megemlíthető, hogy úgy e keramikai és parcellán munkákból, mint a Falus Elek sikeres vezetése alatt álló sző­­nyegszövő-telep produktumaiból s a már letelepedett s még idetartozó festőművészek alkotásaiból is egy nagyobbszabásu kiállí­tás rendezését tervezi a megnyitással kap­csolatosan a művésztelep vezetősége. Iványi-Grünwald Béla, Perlrott-Csaba Vilmos és Bornemissza Géza, a telep festő tagjai, festőművészek mögött nagy munka van most, különböző freskóikat fejezték be e hét elején. Iványi-Grünwald Bélának, a hírneves festőművésznek Kaszinó freskói még nem készültek el egészen, ezért is nem ismertettük behatóbban művészeink legújabb alkotásait; a kecskeméti közönség azonban már gyönyörködik a kath. bérház és a művésztelep műterembérházának freskóiban. A kecskeméti művészkolóniában lel­kesen folyik a munka ; meglátszik művé­szeinken, hogy mindennél jobban szeretik művészetüket, csak a művészetnek élnek; ha nem így volna, a telepalapítással járó sok nehézség fásulttá tette volna már szívüket, lelküket! Dániel József.

Next