Kecskeméti Ujság, 1911. június (4. évfolyam, 125-147. szám)
1911-06-29 / 147. szám
Kecskemét, 1911 junius 29. _________ Ára 4 fillér. Csütörtök, IV. évf., 147. sz. (638.) KECSKEMÉTI ÚJSÁG POLITIKAI NAPILAP A Kecskeméti Nemzeti Munkapárt és Munkapárt Kör hivatalos lapja. Társszerkesztő: NÉMETH ERNŐ a Kecskeméti Nemzeti Munkapárt titkára. Felelős szerkesztő: DR. RÉTI GYULA Helyettes szerkesztő : VIRÁNYI GYULA. Előfizetési ár helyben . . 8 korona Vidékre ............................ 14 korona Telefonszám ....... 176 Virágos Kecskemét virág nélkül. A Kecskeméti Városszépítő Egyesület oly hirtelen alakult meg, hogy szinte csodálkoztunk, hogyan találhat egy eszme annyi lelkes támogatóra Kecskeméten, ahol — mint tudjuk — egy kicsit nehezen mozdul meg a közönség. Az egyesület az eredményeket majd annak köszönheti, hogy magában egyesíti az összes társadalmi osztályokat s meghonosította városunkban is azt a szokást, ami másutt már évtizedek óta van gyakorlatban, hogy t. i. a házakat élővirágokkal díszítik fel. Kezdetben mintha fázott volna a kecskeméti polgárság ettől az újítástól. A lakók szinte vártak egymásra, melyik lesz az első, aki ablakát bátorkodik feldíszíteni. Mikor aztán megindult a dolog, ment az, mint a karikacsapás. Alig maradt ablak virág nélkül. Már azt hittük, hogy pár év múlva nem lesz ház, amelynek ablakában virág ne díszlenék. És most — sajnálattal kell — konstatálnunk, hogy az a buzgalom, mellyel a házak feldíszítéséhez fogtak, csökkenőben van. Ebben az évben félannyi virágot sem látunk, mint a múlt évben. Vannak utcák, amelyeknek lakói mintha csak összebeszéltek volna: az idén már egyetlenegy ablakot nem díszítettek fel virággal. Ezek közé az utcák közé tartozik a reprezentáló Kőrösi utca is. Nem tudjuk, mi lehet az oka ennek a jelenségnek, miért nem szereti közönségünk a virágokat most is úgy mint az előző években? Talán jobban tetszenek a puszta falak, mint a virágokkal szépen feldiszítettek ? Alig hisszük. Ellenben azt gondoljuk, hogy a közönség ráunt még erre is. Az új divatnak az lett a sorsa, ami a nyári zivatarnak: hamar jön, hamar megy. Épen azért a Városszépítő Egyesület vezetőségének arra kellene törekednie, hogy a közönséget valamiképen viszszatérítse arra az útra, amelyen a múlt években elindult s amelyről teljesen ismeretlen okokból most letért. Leghelyesebb volna, ha más városok példájára világversenyt rendeznének, amikor is a győzteseket nem pénzzel, hanem csinos értéktárgyakkal tüntetnék ki. (Igaz, hogy a gazdagyűlésre volt már hirdetve verseny, de erről kevesen tudtak és különbensem volt elegendő idő erre!) Ez mindenesetre hatással lenne közönségünkre s rövid időn belül nem volna ablak, vagy kirakat, melyet szebbnél-szebb virágok nem díszítenének. Mert hiába: a népnek mindig nyújtani kell valamit, különben a saját maga érdekeivel sem törődik. Il művésztelepről. A kecskeméti művésztelep még mindig csak épülőfélben van, jólehet, már régen készen kellene állania. Csigalassúsággal halad az építkezés és ez bizony jórészt a kecskeméti iparosok bűne, kik elvállalt kötelességeiknek eleget tenni nem tudnak, vagy nem akarnak és csak másodsorban hibásak a lassú építkezésben azok a felettes közegek, kik hivatva lettek volna szép szóval vagy erőszakkal a szerződések betartására inteni és presszionálni az építőket és kik erről a kötelességükről megfeledkezni látszanak. Ez bizony egy kis csendes szemrehányás akar lenni, ami azonban ha úgy tetszik, figyelmeztetésnek is vehető; mindenesetre azt akarja célozni, hogy azok, akiket illet legalább most legyenek rajta, hogy az eddigi késedelmek behozhatók legyenek és hogy a telep minél előbb átadassák hivatásának. Annyival ugyanis mindenesetre tartozunk a már több mint egy éve itt lakó művészeknek, hogy végre-valahára otthonuk legyen, mert valamennyien látjuk, hogy ők dolgoznak és mind intenzívebben akarnak dolgozni; a művészmunkához egyik legfontosabb kellék a műterem. No de hát ma már égbekiáltó panaszra nincs ok. Arról lehet legfeljebb szó, hogy sürgetett munkával néhány héttel előbb lesz készen a telep. A kecskeméti művésztelep építési munkálatai különben annyira előrehaladtak már, hogy az szeptember közepén okvetlen átadható s ünnepélyesen megnyitható lesz. Értesülésünk szerint a megnyitásra lejön maga a kultuszminiszter, gróf Zichy János és képviseltetik magukat azon az összes számottevő művészi egyesületek, többek között az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat, a Képzőművészeti Egyesület, a Magyar Építőművészek Szövetsége stb. A telep szépségének híre már most is sok vendéget vonz Kecskemétre; a telep megtekintésére a napokban lerándulnak, dr. K. Lippich Elek és dr. Majovszky Pál miniszteri tanácsosok is, a minisztérium képzőművészeti osztályának vezetői. Bennünket igen közelről érdeklő szenzációja is van a telepnek. Éspedig a művésztelep legfontosabb működési köre, az iparművészeti osztály legközelebb már kibővül a tervezett keramikai, cserép, parcellán és zománcozó telep megalkotásával. A teleppel kapcsolatban nagyobbszabású cserép, fayence és porcellán égető s festő műhelyek létesítését tervezik, melyek hivatása lesz a legegyszerűbb használati tárgyak művészi és ízléses kivitelű elkészítésétől a legfinomabb ízlésű művészi gourmandok igényeit is kielégítő műtárgyak alkotása.. Ennek az új iparművészeti ágnak bevezetésével, amit talán mondani is fölösleges, a vezetőség a már meglevő helybeli göröncsér-ipart nem elnyomni, hanem támogatni akarja ; emellett, ízléses és jó kelendő egyszerű de művészies modellek szolgáltatásával bizonyos idő múltán az idők fokozatos fejlődésével ez iparágban munkálkodók valóságos kecskeméti típusokat eredményezhetnének. Ennek nevelő hatása igy igazán kiszámíthatatlan lenne egy valóban helyi szó s egyenesen Kecskemét város nevéhez fűződő művészeti ág fejlesztésével s a már haldokló göröncsér háziipar felélesztésével. Különös szerencsének mondhatjuk, hogy a keramikai, cserép, porcellán és zománcozó telep technikai vezetését Janszky Béla fogja intézni. Janszky ugyanis már évek óta foglalkozik a kerámiával s alapvető ismereteit hosszas külföldi tanulmányútjain s Európa legnagyobb keramikusánál, a Helsingforsban élő Finsh mesternél szerezte s hogy most nemcsak épitőművészi, hanem ilyen irányú tevékenysége is a művésztelep keretében talajra talált, igazán csak előnyére szolgálhat a telep jövőjének. Janszky Béla, Grünwald Béla és Falus Elek, a telep vezetői egyetértőleg meghívták Gara Arnold festőművészt is a telep tagjai sorába. Gara Arnold legutóbb a tavasszal a „Kéve“ művészi egyesület kiállításán finom ízlésű és művészi porcellán festéseivel óriási sikert ért el; itt a keramikai műhelyek porcellán osztályát látná el művészi tervekkel. Igen figyelemre méltó, hogy Janszky Béla fokozatosan egészen nagy arányúra gondolja a keramikai telepet fejleszteni, hogy az az egyszerűbb, de minden modern művészi igénynek megfelelő tágyak készítésétől a fayence, porcellán és zománcozó munkák minden gyártási ágára berendezkedhessék, egészen a különleges magyar stílust teremthető építési kerámiák gyártásáig. Míg a telepen a tervbe vett iparművészeti műhelyek és berendezések nem létesülhetnek, addig Janszky a város által adandó alkalmas helyen egyenlőre néhány korongoló pad beállításával egy csomó gyártásra és bemutatásra alkalmas mintá s eljárási módszer előállításával fog foglalkozni, míg Gara Arnold eredeti porcellán festéseit és kísérleteit fogja folytatni. Már most megemlíthető, hogy úgy e keramikai és parcellán munkákból, mint a Falus Elek sikeres vezetése alatt álló szőnyegszövő-telep produktumaiból s a már letelepedett s még idetartozó festőművészek alkotásaiból is egy nagyobbszabásu kiállítás rendezését tervezi a megnyitással kapcsolatosan a művésztelep vezetősége. Iványi-Grünwald Béla, Perlrott-Csaba Vilmos és Bornemissza Géza, a telep festő tagjai, festőművészek mögött nagy munka van most, különböző freskóikat fejezték be e hét elején. Iványi-Grünwald Bélának, a hírneves festőművésznek Kaszinó freskói még nem készültek el egészen, ezért is nem ismertettük behatóbban művészeink legújabb alkotásait; a kecskeméti közönség azonban már gyönyörködik a kath. bérház és a művésztelep műterembérházának freskóiban. A kecskeméti művészkolóniában lelkesen folyik a munka ; meglátszik művészeinken, hogy mindennél jobban szeretik művészetüket, csak a művészetnek élnek; ha nem így volna, a telepalapítással járó sok nehézség fásulttá tette volna már szívüket, lelküket! Dániel József.