Kecskeméti Ujság, 1913. május (6. évfolyam, 98-121. szám)

1913-05-27 / 117. szám

2. oldal. Erélyesebb lesz-e most Kossuth s bölcsebb Justh Gyula ? Nem, de végre van valami, am­i nekik sikerül. Nem ér semmit, de — sikerül. Ez is vigasztalás. Ha sikerül. A nttlövész - laki­ösés. — Az orvosi tudomány megállapításai. —­­ Koch Róbert, az emberiségnek egyik legnagyobb jól tevője, a tudományos bakteri­ológia és a fertőző betegségek elleni racio­nális védekezés megalapítója, a tuberkuló­zis és más betegségek, mint a kolera oko­zójának felfedezője, élete utolsó napjait arra szentelte, hogy rámutasson arra, hogy a lakásviszonyok javítása nélkül a tuberkuló­zis elleni védekezés mindig tökéletlen fog maradni. Utolsó munkájában, mely csak halála után jelent meg, meggyőzően bizonyítja a rossz lakások, különösen pedig a rossz, zsúfolt hálószobák végzetes szerepét a tuber­kulózis terjesztésében, rámutatva arra, hogy nem mindig ott találhatók a legrosszabb viszonyok, ahol a nép szegény és rosszul táplálkozik, hanem jómódú, vagyonos nép­nél, ha rossz szokásból a családok éjjel egy, még­pedig rendesen a legrosszabb szobá­ban húzódnak meg, a többi rendelkezésre állókat pedig inkább dísznek tekintve, lehe­tőleg kímélik. Koch kimutatja, hogy a legnagyobb tuberkulózis halandóság Poroszországban nem a legszegényebb keleti tartományokban van, hanem az északi tengernek aránylag vagyonos, nem sűrűn beépített és lakott vidékein, ahol ősidőktől ilyen rossz szoká­sok vannak, megtetézve azzal, hogy az éj­szakát az emberek a falba eresztett szekrény­­szerű tartályokban (Butzen) töltik. Ugyanez ismétlődik Svédország északi vidékein, ahol a kitűnően egészséges klíma dacára a legnagyobb tuberkulózis halandó­ságot találjuk. Romberg és Haedicke Marburgban, Wernicke és de Greek Posenben végeztek kiterjedt vizsgálatokat, melyekből kitűnik, hogy egyenlő anyagi körülmények között élő emberek között azoknál fordul elő leg­nagyobb számban a tuberkulózis, akik a legrosszabb lakásokban laknak. A kü­lönö­­­­sen fertőzött házak Wernicke szerint meg-­­­egyeznek abban, hogy nincs friss levegőjük,­­ hogy hiányzik a napfény és hogy túl van-­­ nak zsúfolva. Biggs szerint Newyork 6-ik kerületé­ben, ahol 630 ház van 22897 lakossal, a házak 379 százalékában lakott tuberkulozi­­kus, a házaknak 7-1 százaléka pedig adta az összes tuberkulotikusnak 44­3 százalékát. Romberg és Haedicke pedig Marburg­­ban megállapították, hogy az ottani szegé­nyek által lakott házak 33­6 százaléka szol­gáltatja ugyanezen osztály tuberkulotikusai­­nak 592 százalékát. Találtak 39 olyan há­zat, amelyekben 11 és fél év alatt 632 lakó közül 155 lett tuberkulotikus. Egyes ilyen házakban 6, 7, 8 megbetegedés is előfor­dult. Az említett 39 házban egyidejűleg 68 tuberkulotikus lakott. Tekintve, hogy ugyan­akkor 197 tuberkulotikus volt Marburgban s így a 39 ház az összes házak 2­6 száza­lékát tette ki, kitűnik, hogy a házak 26 százalékában volt Marburg összes tüdő­vészeseinek 34 százaléka. Wernicke és de Greek Posenben is konstatálták, hogy a tuberkulózis bizonyos pontosan megállapított városokban és házak­ban szedi legtöbb áldozatait. Különösen érdekes dolog az, hogy még jó anyagi viszonyok között élő embereknél is, akiknek lakásviszonyai olyanok, hogy túlzsúfoltságról nem lehet szó, kimutatható, hogy minél kevesebb ember van a lakás­ban, annál jobb a helyzet a tuberkulózis szempontjából, így Brandenberg feltételei szerint 4 vagy 5 szobás lakást bérlők között 100 halottra esik 222 gümőkórös és 6 és 6-nál több szobás lakásokban csak 10*3. Neysholme-nak Nagybritanniára vonat­kozó fontos adataiból kitűnik, hogy Angliá­ban és Skóciában azért csökken a tuberku­lózis, mert a tüdővészesek elkülönítéséről, zárt intézetekben való ápolásáról gondos­kodnak. Írországban pedig azért emelkedik a tüdővészhalandóság, mert a betegek laká­saikban maradnak. A börtönökben szerzett tapasztalatokat is felhozhatjuk, amelyekben amióta a higié­nikus viszonyok javítására, tisztogatására, szellőzésére, a betegek elkülönítésére nagyobb gondot fordítanak, szintén csökken a tuber­kulózis-halandóság. Végre még a napfény befolyását véve szemügyre, megemlítendő francia szerzők, mint Paul Juillerat és Marie Davy ennek kiváló fontosságot tulajdonítanak s hogy az utóbbi vizsgálat alapján kijelenti, hogy a tuberkulózis-halandóság arányos az ablakok számával, minél több ablak, annál cseké­lyebb mortalitás! A tuberkulózis és ennek különösen az az alakja, melyet tüdővésznek nevezünk, elsősorban lakásbetegség. — Akkor tani megtehetné a fiamat személye körüli miniszternek? — Reményiem ezentúl már nagyságos asszonynak fognak minket szólítani! * A próféta fogadószobájában egymást érték a látogatók. Az első egy ateista volt. Egy ember, akiről ország-világ tudta, hogy nem törő­dik sem a menyországgal, sem a pokollal. — Szeretném tudni, hogy miféle ju­talmat várhatok Indrától ? — kérdezte az ateista. — Mivel szolgáltál rá a jutalomra? — szólt szigorúan a próféta. — Azzal, hogy Indra szent nevét soha hiába a számba nem vettem. * Egy gályarab is jelentkezett. — Unokája vagyok annak a zsivány­­nak, akit valamikor Indra oldalán végez­tek ki. — És mit kívánsz? — Tudni szeretném, hogy mikor fogják szentté avatni ősömet. — Egy előkelő asszony lépett be utána. Kis­fiát vezette a próféta elé. — Meg vagy­on írva, hogy Indra sze­reti a maga személye körül a kisdedeket. — Mondja az asszony. — Jól tudod asszonyom! — szólt mosolyogva a próféta. * Végül egy kicsi, ijedős képű emberke kullogott a szent férfi elé. Egy emberke, akin meglátszott, hogy sok pofont kapott már életében. — Valami kis hivatalt szeretnék el­nyerni az új rendszer alatt, — suttogta. — Miféle hivatalt, szólj bátran fiam. — Ha ő szent felsége talán kegyes volna rám bízni az istenvita kezelését . . . — Késő éjszaka még egy udvari tanácsos zörgetett be a próféta szállásán. — Mit kívánsz ? — szólt le az abla­kon a szent férfi. — Pardon ! — hebegte az udvari ta­nácsos. Azt szeretném tudni, hogy mi lesz a mi címünk a jövendőben. Isteni tanácsos, vagy csak egyszerűen menybéli tanácsos ? * És eljöttek a hegyek, a barlangok és pusztaságok lakói, a nagyszakállu remeték, akik száz esztendő óta gyökéren és sáskán éltek és hidrát imádták. Egyenesen a bankok palotái felé tar­tottak ők. — Mit akarnak ? — rivalt rájuk a portás. — Hát mi nem leszünk most a fel­ügyelő bizottsági tagok? — kérdezték a remeték. KECSKEMÉTI UJSAG 117. (1209.) szám. A Jánosi Zeneiskola hangversenye. A Városi Zeneiskola tegnap, vasárnap délután tartotta a N­­ők hangversenyét az Otthon dísz­termében. A közönség ezúttal is olyan meleg érdeklődést mutatott, hogy a megjelentek alig fértek el a teremben. A műsor igazán nívós volt és amit ezek a művésznövendékek produkáltak, az egysze­rűen bámulatba ejtette a lelkes hallgatósá­got, úgy, hogy általános volt az a kialakult vélemény, hogy e két hangversenyre bátran bocsá­jthatott volna ki az igazgatóság be­lépőjegyeket. A szereplők Moór Károly, Linz Jenő és Orbay Mária növendékei közül kerültek­­ ki. Salamon Rózsi, Moór Károly növendéke Beethoven As dur sonátáját adta elő. A nagytehetségű és szorgalmas leány, aki kü­lönben zenei pályára készül és most vizs­gázik a zeneakadémián, a nagy zenei intel­ligenciát, technikai készültséget kívánó szo­nátát mély értelemmel, feltűnő tudással in­terpretálta. Egy év óta tapasztalt haladását csakis kiváló tanára, Moór Károly javára írhatjuk, mert lehetetlen lett volna hasonló eredményt elérni, ha a tanár valósággal át nem plántálja a maga zenei lelkületét növen­dékébe. A congeniális felfogás, a finom ze­nei szépségek kihozása csak az óriási mun­kának eredményeként jelentkezhettek és Moór Károly­nak egy évi itt működése már sejtetni engedi, hogy Kecskemét zeneéletére ez a művésztanár minő hatással lesz. Kecs­kemét már most is büszke lehet iskolájára, mert az iskola most eredményeket produ­kál. A eredményeket pedig M. Bodon Pál, Moór Károly és Linz Jenő lelkesedéstől át­hatott munkásságának köszönhetik. A 2-ik és 4-ik számot Kerekes László és Vásárhelyi Ödön, Orbay Mária növen­dékei adták elő. Mind a két növendék iga­zán értékeset produkált és Orbay Mária elég garancia arra vonatkozólag, hogy míg sok szépet hallunk e két fiútól. Különösen nagy hatást keltett Vásárhelyi Ödön intelli­gens interpretálásával és meglepő technikai készültségével. Orbay kisasszony e két nö­vendékével élénk tanúbizonyságát adta annak, hogy nemcsak kitűnő előadóművész, hanem elsőrangú pedagógus is, aki tud maga is és nem sajnálja a nehéz munkát tőle telhető energiával és jóindulattal teljesíteni. Gratulálunk eredményéhez. A harmadik és 5-ik számot Linz tanár növendékei adták elő. Vogel Piroska és Hegedűs Jozefa két zongorán eljátszották Griegnek Románc variatiókkal című művét. Hatalmas kompozíció és érett, megfontolt, értelmes volt az előadás. Mind a két kis- s asszony nagyon talentumos növendék, de azt hisszük, a legtalentumosabb a mesterük : Linz. Mert igazán bámulatos, hogy a szin- t tén fiatal lélek mint ért a fanatizáláshoz, a muzsikára való ráneveléshez. Növendékei­­ valósággal hipnotizálva vannak, akik kivon­­­­ják magukat a társadalmi élet jogos köte­­­­lezettségeiből, mert számukra csak egy élet­cél létezik, minden szabad idejüket a mu­zsikára fordították, amely felemelőbb és job­ban kielégíti a szomjasságukat, mint egy csésze tea, friss pletykákkal és traccsokkal fűszerezve. Fanatizálni csak az tud, aki maga is fanatikus, lelkével és életével csüng a muzsikán, akinek a munka nem , teher, de lelki szükséglet. Ez Linz Jenő­­ és azt hisszük, ennél jobb névjeggyel senki sem rendelkezhetik. Másik növendéke Grassely Margit Dus­­ser Sonata-jának első tételét ,(As-dur) és Webar Perpetum mobile-t adta elő. Ez a kisasszony kész virtuóz, bámulatos a billentése és ereje, tiszta, fejlett a technikája és szép a muzsikalitása, amely azonban még sokat kell, hogy fejlődjék, hogy arányban álljon a technikájának a nagyságával. Ehhez a nö­vendékéhez is gratulálunk Linznek. A zongora kíséretet Dávid Nándorné látta el meglepő egyszerűséggel és finom­sággal. Talán sokan nem is tudják, hogy milyen nagy dolog kísérni. A jól kisérő nemcsak lejátsza az előtte levő műveket, nemcsak alkalmazkodik, de ez a fő : kidom­borítja az előadót a maga rovására. És ezt dicsérjük Dávidnéban, aki olyan intelligens asszony, hogy ezt önzetlenül meg tudja cselekedni. Igazán nem értjük, hogy ilyen értékes erő, mint Dávidné, miért jelenik meg

Next