Kecskeméti Ujság, 1913. szeptember (6. évfolyam, 197-220. szám)
1913-09-19 / 211. szám
Kecskemét, 1913. szeptember 19. Ara 2 fillér. Péntek, VI. évi 211. (1304.) sz. KECSKEMÉTI UJSÁG Kecskemét a zenekultúráért. Bodon Pál, a városi zeneiskola kiváló igazgatója azt a gyönyörű és megkapó szép javaslatot terjesztette tegnap a kecskeméti népiskolák intéző körei elé, hogy a népiskolai énektanítás az alábbi tervezet figyelembe vételével részlegesen vonassák ki a néptanítók munkaköréből s annak végzésével a városi zeneiskola bízassák meg. E javaslattételre impulzust adott az, hogy a népiskolai tanítók zenei képzettsége általában igen hiányos s így sem az egyesekre, sem pedig az általános zenekultúrára hasznot hajtó módon nem képesek megoldani a rájuk bízott énektanítás feladatát. Messzemenő érvelés helyett mindössze a tanítóságnak ha nem is hivatalos intézkedés céljából, de üléseken többször hangoztatott ama óhajtására hivatkozunk, hogy maguk tartanák leghelyesebbnek, ha az énektanítás szaktanítókra bízatnék. Miután a zeneiskola elsőrangú szaktanerő felett rendelkezik, a népiskolai énektanítás kérdése külön tanerők alkalmazása nélkül részlegesen megoldható volna e tárgynak a zeneiskola munkakörébe való kapcsolásával. Az idevonatkozó tervezet a következő : Egyelőre a város belterületén levő három népiskola 11-ik osztályába járó összes fiukra tétetnék kötelezővé az órák látogatása, kiket két egyenlő csoportba osztva, csoportonként heti 2 órában tanítanánk. A tanítás ideje mindig délután (későbbi megállapodástól függőleg kedden és pénteken, vagy szerdán és szombaton) volna. A délutáni tanítás mellett két ok szól: 1. mert a régi kollégium tornacsarnoka — hol a tanítás folynék — délelőttönként el van foglalva; 2. mert a különböző távolságra fekvő iskoláknak órarendi összeegyeztetése körül támadó nehézségek miatt a délelőtti tanítás amúgy sem igen volna keresz-tül vihető. A jövő és a rákövetkező években az első évjáratuak fokozatosan továbbképeztetnének s ezek mellett mindig az újabb II. osztály gyermekanyagával bővülne a tanításban részesülők sora. Természetesen egy idővel a munka mind nagyobb méretűvé válnék, melyet egy tanerő elvégezni nem volna képes, azért már most gondoskodni kell megfelelően kiképzett segítőkről. Erre vonatkozólag javaslatba hozzuk, hogy a néptanítók szólíttasanak fel az órák rendszeres látogatására, hol a gyakorlati énektanításban kellő jártasságot szerezhetnének. Hogy a kiképzés teljes legyen, magunk részéről felajánljuk, hogy az ezen továbbképző kurzus jellegű órák látogatására önként jelentkező néptanítókat a zeneiskolában a szükséges zeneelméleti kiképzésben is részesítjük, úgy, hogy minden eszköz birtokába jutnak, mellyel az állami énektanítói képesítést is könnyen megszerezhetik. Mivel az énektanítás ily alapokra való helyezése egészen új dolog s tájékozatlanok vagyunk az iránt, hogy mennyi az évenként oly módon elvégezhető anyag, mely a gyermekek értelmi fejlődés fokát meg nem haladja, azért jelenleg részletes tantervet nem adhatunk. Mindössze annyit jegyzünk meg, hogy a népiskolai „Tanterv és Utasítás“-ban megjelölt anyagot teljesen feldolgozzuk. Valószínű, hogy osztályonként annál többet is, de mindamellett külön gondot fordítunk arra, hogy olyfokú túltermelés be ne álljon, mely a gyermekek összes szellemi erőinek igénybe vételét jelentené. Végül szükségesnek véljük rámutatni arra is, hogy javaslatunk magában és a továbbképző kurzus révén nemcsak a népiskolai énektanítás függő problémáját oldaná meg, hanem városunk zenei életében is üdvös átalakulásokat vonna maga után. Elsősorban 2-3 év múlva sok főből álló kiképzett énekkar állana rendelkezésre, mellyel a hangversenyek rendezése körül (a helyi férfikarokkal alkalomadtán egyesülve) újabb, hatásában felülmúlhatatlan eszközökhöz jutnánk. A különböző egyházak és templomok saját céljaikra is felhasználhatnák a gyermekkart, ami nagyot lendítene az egyházi zene elhagyatott ügyén is. A hangversenytermekben, templomokban előadott művek a közízlés nemesítését vonnák maguk után, ami a manapság — sajnos — igen elterjedt zenei ponyvairodalom termékeinek mételyező hatását kellőkép ellensúlyozná s ezáltal az esztétikai művelődésnek hathatós támasza volna. Messzebbmenőleg a jövő generáció minden tagjára, tehát nemcsak egyes társadalmi rétegre kiterjedő, a legmagasabb értelemben vett népművelést végezne, városunk közönségének éppen ez a legszámottevőbb hányada részesülne zenei kiképzésben, kik elől anyagi és egyéb okok miatt a zenei művelődéshez vezető út jelenleg el van zárva. A mai gyermekek felserdülésével a férfikar-egyesületek már kész, kiképzett anyagot kapnának, miáltal elesnék a hallás utáni tanítás fáradságos és főleg sok időt emésztő munkája, így tehát azok is többet, nagyobbat, értékesebbet tudnának produkálni. " Ebből a rövidre fogott vázlatból is kiviláglik, mit jelentene városunk egyetemleges zenekultúrájára a zeneiskola munkakörének javaslatunk értelmében való kitágítása. Zeneművelő, zeneszerető, ízlésében megfinomodott, nemcsak alkalomszerűleg, hanem állandóan érdeklődő publikumot szeretnénk városunknak nevelni s mindezért cserébe nem kérünk egyebet, mint az illetékes hatóságok pártfogását. Kecskemét, 1913. augusztus 16-án. M. Bodon Pál, a városi zeneiskola igazgatója. * Az iskolaszék, a népiskolák felügyelő bizottsága, tegnap délután ülést tartott és lelkes örömmel elvben elfogadta a fenti nagy horderejű javaslatot, amelyet rövidesen, annak érdeméhez képest méltatni is fogunk. POLITIKAI SZEMLE. Négy javaslat. A parlamenti munka legközelebbi anyaga lesz: a képviselőválasztások kerületi beosztásáról készülő javaslat, a községi és közjegyzők fizetésrendezéséről, a városi törvényhatóságokról és a közigazgatás rendezéséről készülő törvényjavaslatok tárgyalása. Az első helyen említett javaslatból Kecskemétre vonatkozólag annyit sejteni lehet, hogy itt az eddigi két választókerület helyett három választókerület lesz, mert a választók nagy száma ezt feltétlenül indokolttá teszi. Ezen törvényjavaslat megokolásánál kétségtelenül fontos kiindulási pont az, hogy a kerületek lehetőleg a választók számarányához mérten osztassanak be. Az abszolút igazság az volna, hogy az ország összes választóinak számát elosztjuk a kerületek számával és ha például az eredmény az lesz, hogy minden kerületre 3000 választó esik, akkor minden olyan kerülethez, mely 3000-nél kevesebb választót számlál, a szomszédos községekből veszünk annyit, hogy ezt a kerületet 3000 választóra kiegészítsük. Az olyan kerületekből, melyekben például 4000 szavazó van, ezer szavazót egy másik kerülethez kapcsolunk. Ez volna az abszolút igazság, de van igen sok olyan kerület, ahol ez volna az abszolút igazságtalanság, mert ugyebár azt senki sem akarja, hogy bizonyos kerületeket, melyek eddig a magyarságnak adtak többséget, jövőre a nemzetiségiek hatalmába juttassunk. Erdélyben pedig, ahol 150—300 szavazó már egy-egy választókerületet jelentett, feltétlenül kevesebb lesz a kerületek száma, mint eddig volt és ezt a megszüntetendő kerületek lakossága nagyon igazságosnak tekinteni bizonyára nem fogja. Íme, megint egy olyan törvényjavaslat kerül az országgyűlés elé, melynek vitájában részt kellene venni a parlamenti ellenzéknek, mert ha nem vesz részt, egyenesen kötelességmulasztást követ el a saját választóközönségével szemben. Nem kevésbbé fölösleges az ellenzék aktív szereplése a községi jegyzők és közjegyzők fizetésrenderének vitájánál is. Ebben a kérdésben ugyanis bajos volna ellenzéki frontot állni. A községi jegyzők meglehetősen kuruc legények, akik politikai elveiket a kormányokkal szemben is mindig függetlenül érvényesítették. Ezek a községi tisztviselők akár az ellenzéken voltak, akár a kormánypárton, mindig benső meggyőződésük szerint foglaltak állást, hozzájuk közelíteni politikai kérdésekben politikai ellenfeleknek sohasem lehetett. A városi törvényhatóságokról és a közigazgatás rendezéséről szóló javaslatok tárgyalásánál azonban az ellenzéki politikusok már valamennyien bent lesznek a par pollak Nándor míg a a talpba százalék KoM Ciporakban készlet vésett 75 enged-Nagykőrösi-u. 1z. sz. a. tart. árakból,ményt ad.