Kecskeméti Ujság, 1913. szeptember (6. évfolyam, 197-220. szám)

1913-09-19 / 211. szám

Kecskemét, 1913. szeptember 19. Ara 2 fillér. Péntek, VI. évi 211. (1304.) sz. KECSKEMÉTI UJSÁG Kecskemét a zenekultúráért. Bodon Pál, a városi zeneis­kola kiváló igazgatója azt a gyönyörű és megkapó szép javaslatot terjesztette tegnap a kecskeméti népiskolák intéző körei elé, hogy a népiskolai énektaní­tás az alábbi tervezet figyelembe vé­telével részlegesen vonassák ki a néptanítók munkaköréből s annak végzésével a városi zene­iskola bízassák meg. E javaslattételre impulzust adott az, hogy a népiskolai tanítók zenei képzettsége általában igen hiányos s így sem az egyesekre, sem pedig az általános zenekultúrára hasz­not hajtó módon nem képesek meg­oldani a rájuk bízott énektanítás fel­adatát. Messzemenő érvelés helyett mindössze a tanítóságnak ha nem is hivatalos intézkedés céljából, de ülé­seken többször hangoztatott ama óhaj­tására hivatkozunk, hogy maguk tar­tanák leghelyesebbnek, ha az ének­tanítás szaktanítókra bízatnék. Miután a zeneiskola elsőrangú szaktanerő felett rendel­kezik, a népiskolai énektanítás kér­dése külön tanerők alkalmazása nél­kül részlegesen megoldható volna e tárgynak a zeneiskola munkakörébe való kapcsolásával. Az idevonatkozó tervezet a kö­vetkező : Egyelőre a város belterületén levő há­rom népiskola 11-ik osztályába járó összes fiukra tétetnék kötelezővé az órák látoga­tása, kiket két egyenlő csoportba osztva, csoportonként heti 2 órában tanítanánk. A tanítás ideje mindig délután (ké­sőbbi megállapodástól függőleg kedden és­­ pénteken, vagy szerdán és szombaton) volna.­­ A délutáni tanítás mellett két ok szól: 1. mert a régi kollégium tornacsarnoka — hol a tanítás folynék — délelőttönként el van foglalva; 2. mert a különböző távol­ságra fekvő iskoláknak órarendi összeegyez­tetése körül támadó nehézségek miatt a dél­előtti tanítás amúgy sem igen volna keresz-­­­tül vihető. A jövő és a rákövetkező években az első évjáratuak fokozatosan továbbképeztet­­nének s ezek mellett mindig az újabb II. osztály gyermekanyagával bővülne a taní­tásban részesülők sora. Természetesen egy idővel a munka­­ mind nagyobb méretűvé válnék, melyet egy tanerő elvégezni nem volna képes, azért m­ár most gondoskodni kell megfelelően kikép­zett segítőkről. Erre vonatkozólag javaslatba hozzuk, hogy a néptanítók szólíttasanak fel az órák rendszeres látogatására, hol a gyakorlati énektanításban kellő jártasságot szerezhetné­nek. Hogy a kiképzés teljes legyen, magunk részéről felajánljuk, hogy az ezen tovább­képző kurzus jellegű órák látogatására önként jelentkező néptanítókat a zeneiskolában a szükséges zeneelméleti kiképzésben is részesítjük, úgy, hogy min­den eszköz birtokába jutnak, mellyel az á­l­­lami énektan­í­tói képesítést is könnyen megszerezhetik. Mivel az énektanítás ily alapokra való helyezése egészen új dolog s tájékozatlanok vagyunk az iránt, hogy mennyi az éven­ként oly módon elvégezhető anyag, mely a gyermekek értelmi fejlődés fokát meg nem haladja, azért jelenleg részletes tantervet nem adhatunk. Mindössze annyit jegyzünk meg, hogy a népiskolai „Tanterv és Utasí­tás“-ban megjelölt anyagot teljesen feldol­gozzuk. Valószínű, hogy osztályonként annál többet is, de mindamellett külön gondot for­dítunk arra, hogy olyfokú túltermelés be ne álljon, mely a gyermekek összes szellemi erőinek igénybe vételét jelentené. Végül szükségesnek véljük rámutatni arra is, hogy javaslatunk magában és a to­vábbképző kurzus révén nemcsak a népis­kolai énektanítás függő problémáját oldaná meg, hanem városunk zenei életében is üd­vös átalakulásokat vonna maga után. Elsősorban 2-3 év múlva sok főből álló kiképzett énekkar állana rendelkezésre, mellyel a hangversenyek rendezése körül (a helyi férfikarokkal alkalomadtán egyesülve) újabb, hatásában felülmúlhatatlan eszközök­höz jutnánk. A különböző egyházak és tem­plomok saját céljaikra is felhasználhatnák a gyermekkart, ami nagyot lendítene az egy­házi zene elhagyatott ügyén is. A hangversenytermekben, templomok­ban előadott művek a közízlés nemesítését vonnák maguk után, ami a manapság — sajnos — igen elterjedt zenei ponyvairoda­lom termékeinek mételyező hatását kellőkép ellensúlyozná s ezáltal az esztétikai műve­lődésnek hathatós támasza volna. Messzebbmenőleg a jövő generáció minden tagjára, tehát nemcsak egyes társa­dalmi rétegre kiterjedő, a legmagasabb ér­telemben vett népművelést végezne, váro­sunk közönségének éppen ez a legszámot­tevőbb hányada részesülne zenei kiképzés­ben, kik elől anyagi és egyéb okok miatt a zenei művelődéshez vezető út jelenleg el van zárva. A mai gyermekek felserdülésével a férfikar-egyesületek már kész, kiképzett anya­got kapnának, mi­által elesnék a hallás utáni tanítás fáradságos és főleg sok időt emésztő munkája, így tehát azok is többet, nagyob­bat, értékesebbet tudnának produkálni. " Ebből a rövidre fogott vázlatból is ki­világlik, mit jelentene városunk egyetemle­ges zenekultúrájára a zeneiskola munkakö­rének javaslatunk értelmében való kitágítása. Zenemű­velő, zeneszerető, ízlésében meg­finomodott, nemcsak alkalomszerű­leg, hanem állandóan érdeklődő publikumot szeretnénk városunknak nevelni s mindezért cserébe nem kérünk egyebet, mint az illetékes ható­ságok pártfogását. Kecskemét, 1913. augusztus 16-án. M. Bodon Pál, a városi zeneiskola igazgatója. * Az iskolaszék, a népiskolák fel­ügyelő bizottsága, tegnap délután ülést tartott és lelkes örömmel elvben elfogadta a fenti nagy horderejű ja­vaslatot, amelyet rövidesen,­­ annak érdeméhez képest méltatni is fogunk. POLITIKAI SZEMLE. Négy javaslat. A parlamenti munka legközelebbi anyaga lesz: a képviselőválasztások kerületi beosz­tásáról készülő javaslat, a községi és köz­jegyzők fizetésrendezéséről, a városi törvény­­hatóságokról és a közigazgatás rendezéséről készülő törvényjavaslatok tárgyalása. Az első helyen említett javaslatból Kecskemétre vonatkozólag annyit sejteni le­het, hogy itt az eddigi két választókerület helyett három választókerület lesz, mert a választók nagy száma ezt feltétlenül indo­kolttá teszi. Ezen törvényjavaslat megokolá­­sánál kétségtelenül fontos kiindulási pont az, hogy a kerületek lehetőleg a választók számarányához mérten osztassanak be. Az abszolút igazság az volna, hogy az ország összes választóinak számát elosztjuk a kerü­letek számával és ha például az eredmény az lesz, hogy minden kerületre 3000 választó esik, akkor minden olyan kerülethez, mely 3000-nél kevesebb választót számlál, a szom­szédos községekből veszünk annyit, hogy ezt a kerületet 3000 választóra kiegészítsük. Az olyan kerületekből, melyekben például 4000 szavazó van, ezer szavazót egy másik kerülethez kapcsolunk. Ez volna az abszolút igazság, de van igen sok olyan kerület, ahol ez volna az abszolút igazságtalanság, mert ugyebár azt senki sem akarja, hogy bizonyos kerülete­ket, melyek eddig a magyarságnak adtak többséget, jövőre a nemzetiségiek hatalmába juttassunk. Erdélyben pedig, ahol 150—300 szavazó már egy-egy választókerületet jelen­tett, feltétlenül kevesebb lesz a kerületek száma, mint eddig volt és ezt a megszün­tetendő kerületek lakossága nagyon igazsá­gosnak tekinteni bizonyára nem fogja. Íme, megint egy olyan törvényjavaslat kerül az országgyűlés elé, melynek vitájá­ban részt kellene venni a parlamenti ellen­zéknek, mert ha nem vesz részt, egyenesen kötelességmulasztást követ el a saját vá­lasztóközönségével szemben. Nem kevésbbé fölösleges az ellenzék aktív szereplése a községi jegyzők és köz­jegyzők fizetésrenderének vitájánál is. Ebben a kérdésben ugyanis bajos volna ellenzéki frontot állni. A községi jegyzők meglehető­sen kuruc legények, akik politikai elveiket a kormányokkal szemben is mindig függet­lenül érvényesítették. Ezek a községi tiszt­viselők akár az ellenzéken voltak, akár a kormánypárton, mindig benső meggyőződé­sük szerint foglaltak állást, hozzájuk közelí­teni politikai kérdésekben politikai ellenfe­leknek sohasem lehetett. A városi törvényhatóságokról és a közigazgatás rendezéséről szóló javaslatok tárgyalásánál azonban az ellenzéki politiku­sok már valamennyien bent lesznek a par­­ pollak Nándor míg a a talpba százalék KoM Ciporakban készlet vésett 75 enged-Nagykőrösi-u. 1z. sz. a. tart. árakból,­­­ményt ad.

Next