Kecskeméti Ujság, 1914. június (7. évfolyam, 124-145. szám)
1914-06-19 / 137. szám
2. oldal bizony három, sőt olykor mind a négy is. De ez nemcsak nálunk van így. Mikor a németországi falusi ember megüti a sorsjátékon a főnyereményt azt kérdezi tőle a papja : — No, Hans gazda, mit csinál most majd kend ezzel a sok pénzzel ? Mondja a Hans : — Mit csinálok? Hát elsősorban bepörölöm a sorsjáték igazgatóságát, azután pedig följelentem az egész községi elöljáróságot. Folynak is a pörök itt is, ott is, jussnem hagyási csekélységekért, majd megmutatom énekért, birópazarlással, időpazarlással, a gazdasági munka kárával. Ha ezen segítenének a fölemelt helyárak, az csakugyan nem volna baj. Ha garasos perben kevesebb igazságot kellene mérni, mert drágábban mérik, az nem ártana. Azonban alighanem ezzel úgy leszünk, mint ahogy az egykori miniszter mondta a pálinkáról: aki bele van bolondulva, annak mindegy, akármilyen drága. HÍREK. Kecskemét, június 17. Az ég. Annyit tudok róla: kék és messze van . . . Lehetne ez egy vers első sora, de a verset amely utána következik, sokkal szebb és könnyebb elgondolni és végignézni, mint megírni. Az ég. Annyit tudok róla: kék és messze van. Maradjon meg tehát ez egy magányos sornak, melyre nem csendül rm. Az ég, Mily kevesen gondolnak ezzel a városban. Négy fal közé szorul minden : menny és pokol, öröm és fájdalom, boldogság és baj. Kevesen törődnek a felhőkkel, amelyek úgy húznak át a városon, a házsorok fölött, mintha az élet folyton változó, elmúló, megújuló képét imák a változatlan, végtelen kékségbe. Pedig talán ez a legigazibb kapocs, amely összeköt bennünket a tengermeszi múlt embereivel. A lábvértes adatok ezt az eget népesítették be isteneikkel, de disznóhúson hízott cívis Romanus ugyanazokon a csillagképeken merengett el álmodozásos álmatlan estéken, amelyeken a hortobágyi juhász. S talán ez a csillagkör, mely körülveszi az ember minden gondolatát, vágyát, sóhajtását. Ez az a kékellő világ, amely csillagos estékkel, tüzes hajnalokkal, kihunyó színekben pompázó alkonyatokkal szól évezredek óta a földönjáró-égre néző emberekhez. De csakis ezekhez. Minek hát erről verset írni? Az ég maga írja verseit nekünk, amelyek bűvösek, mint a hajnal; forrószavúak, mint a nyárdéli Nap; sejtelmesek, mint a titokteli, illatos alkony, pompázóan színesek, mint a szivárvány; lágyan szökellők, mint a habfehér bárányfelhők. Az ég, melyről csak annyit tudok: kék és messze van . . . ! (sz.) — Tanácsülés. A városi tanács ma egész napon át Sándor István polgármester elnöklete mellett ülésezett, amelyen fontos városi ügyeket intéztek el. — Belügyminiszteri rendelet. A belügyminiszter a választóknak összeírása tárgyában egy újabb körrendeletet bocsájtott ki, amely főleg az egy óta helyben lakó választók választói jogosultságát fixirozza. — Hajduvármegye Kecskeméthez. A latifundiumok állami megváltása tárgyában Hajdumegye felirt a kormányhoz ezt a feliratát pártolás végett megküldötte Kecskemétnek. — A mélyfúrások sorsa. A város közönsége 1913-ban, mikor báró Eötvös Loránd Kecskeméten tudományos méreteket végzett és megállapította, hogy a város környékén az altalaj minősége különleges alakulásokat mutat, melynek pontos megállapítása részint a tudománynak, részint a város közönségének igen hasznos és tanulságos volna, felírt a miniszterelnökhöz, hogy itt mély fúrásokat végeztessen. Az egy év előtt intézett felirat a miniszterelnöktől a belügyminisztériumba, onnan a földmivelésügyi minisztériumba kerülve, utóbbi minister az egész tudományos szempontból nagyfontosságú kérdést röviden azzal intézte el, hogy az Alföldön létesítendő mélyfúrások „esetleges“ elrendelése ügyében „annak idején“ a pénzügyminiszter fog határozni. — Vendéglősök kérelme. Dunszt, Jungwirth sé Kerekes vendéglősök kérvényt adtak be a városi tanácshoz, melyben kérték, hogy a villamosáramnak használati díjat saját vendéglőjükben hektowatt-óránként 5 fillérről 2,5 fillérre szállítsák le, továbbá, hogy a korcsmai zárórát éjfél utáni 1 órában állapítsák meg. A kérelem felső részének teljesítése, mely különben veszedelmes precedensül szolgálna, elvi és gazdasági akadályokba ütközik, a másik részének teljesítését, mi is üdvösnek találnók. — Hiszen az szörnyen gazdag ember. — No meg élhet valahogyan. — Elmegyek, különösen, ha jó harapni való lesz? — Kerül az is. E szavak után Town melegen kezet kezet szorított a túl boldog művésszel és a kastélyhoz vezető egyenes után visszatért lakásába. A kastélyba vagyok hiva, ujjé! Éljen ! a trombita! Hogy fog örülni a Káty, ha ezt elbeszélem. — A naptár revíziója. Lüttichben most a naptárreform jövő évi első világkongresszusának előkészítő bizottsága ülésezik és eddig a következő javaslatokat fogadta el a kongresszus elé való terjesztés céljából. Az új világnaptárban minden év háromszázhatvannégy napból, ötvenkét hétből és tizenkét hónapból álljon. Az egyes évek közé egy számításba nem jövő napot, úgynevezett zérusnapot illesztenének, szökőévek után két zérusnap lenne. Ilyen módon minden évben az egyes dátumok mindig ugyanazokra a napokra fognak esni. A husvétot április első vasárnapjára tennék. A zérusnapokat nagyobb nehézségek elkerülése végett ünnepnapokká proklamálnák. — Kirándulás. A polgári leányiskola tegnap a gazdasági iskolához rándult ki s annak berendezését tekintette meg. — Linz Jenő rendkívüli tanár. A zeneiskolai ügyekkel kapcsolatosan több esetben m°girtuk már, hogy Linz Jenő zongoraművész megválik ez esztendő végével a városi zeneiskolától. Megválik pedig azért, mert nagyszabású hangverseny körútra indul, amely hangversenyut több hónapi időt igényel. A városi tanács hosszabb szabadságidőt biztosítani nem tudott Linz Jenőnek, a zongoraművész kénytelen volt lemondani állásáról. Állását a zeneiskola felügyelőbizottság javaslata alapján a városi tanács már be is töltötte, tizenkét szülő azonban kérelmet intézett a városi tanácshoz, hogy a szokásos 80 korona tandíj helyett hajlandók évi 240 korona tandíjat fizetni, és megelégednek öt hónapi tanítás idővel, amennyiben Linz Jenő folytatná gyermekeik kiképzését. A szülőknek ez a hálás ragaszkodása arra késztette Linz Jenőt, hogy kívánalmaikat teljesítse, amit a szülők áldozatkészsége pedig a városnak lehetővé tesz, mert az így biztosított összegből 5 hónapig Linz Jenő taníthat, a további 5 hónapon át pedig helyettes tanár fog tanítani, így a városi tanács Linz Jenőt rendkívüli tanárnak a zeneiskolánál megtartotta. — A pestvidéki kerület bajnoksága a Váci S. E. kezébe került 3:2 verte meg Szolnokot, de ugyancsak meg kellett érte érte dolgozni, mert 156 percig játszottak, így Szolnok a II. helyért a Rákoscsabai T. K.-val mérkőzik. — Eltűnt gazda. Ilyés Gábor kunszentmiklósi földesgazda a napokban alszegi otthonából nyomtalanul eltűnt. Illésnek kit az egész városban jó anyagi helyzetben levőnek ismertek, annál feltűnőbb és érthetetlenebb titkozatos és nyomtalan eltűnése. Hozzátartozói bejelentették az esetet a szolgabiróságnál és körözését elrendelték. Többek állítása szerint Tass felé vette útját Illés, hogy magát a Dunába ölje. — Én jól ismerem mesterségem fogásait. A mesterem mindenütt meg van velem elégedve. Sőt egy kundsaftom, az mindig fáblyaművész úrnak szólít, viszonozta nem minden hencegés nélkül a trombitás. — No én nem ilyen művészt értettem. Én a zenében akarom önt kiképeztetni. Önnek tehetsége van a fúvó hangszer kezelésében, mondta hévvel az enthusiasta. — Üsse a kő, ha az úr tanítani akar, sarokba dobom a mesterségemet, úgy sem hoz az sokat a konyhára. Roppant rosszul megy mostanában a mesterség. Hiába, gombamódra szaporodik a suszter! Ezért is nem tudom oltárhoz vezetni jámbor Katymet. — Hát kívánja, hogy taníttassam ? — Hogyne, ha az úr úgy erősködik. — Kezet rá! kiáltotta elragadtatva a zenebarát milliomos. — Tessék mind a kettő, viszonozta a cipészművész és mr. Town finom tenyerébe rakta durva kidolgozott tenyerét. — Örvendek, hogy sikerült önt megnyerni. Most egyre kérem. — Annak állok elébe. — Szíveskedjék holnap este 8 óra tájban nyári lakomban becses megjelenésével szerencséltetni. — S hol lakik az ur? — Ott abban a kastélyban, melynek ■erkélye ide látszik. — A Town kastélyban ? — Ott, II. Másnap fényes estélyre készültek mr. Town kastély fényes termeiben. A házigazda a környék minden számottevő személyét egy lovas futár által meghívta. Mr. Town mindenkinek sorok között megírta, hogy a mai estély fénypontját egy új szar bemutatása képezi, mely a művészet egén hirtelen megjelent. Alig esteledett, már a hintók és lovasok hosszú sora állt meg a kastély udvarán és sietett a pazar fénynyel kivilágított termekbe. A hűsítők után mindenki kérdésekkel ostromolta a házigazdát, hogy ki az a meteor, melyet ő felfedezett s hol merre van hazája. De mr. Town titokzatosan türelemre intette a tűkön álló vendégeket. Végre 8 óra előtt pár perccel megjelent a feszült figyelemmel várt művészjelölt, kezében a híres trombitával. A csillár napsugaras világa, a terem pazar díszítése, a hölgyek selymes, gyöngyös toilettje, de különösen keblük vakító hamva, az urak díszes öltözéke, teljesen kihozták sodrából a jámbor cipészt. Alig mert feltekinteni s úgy járt, mintha tojások lettek volna a lábai alatt. A háziúr nagy örömmel sietett elébe és a terem közepére hozta. — Dadys and Gentlemans ! íme van szerencsém hazánk egén feltűnt csillagot bemutatni. — Mi a becses neve ? Kérdezte a a félelme miatt erősen elhalványult susztert mr. Town. — Ma-ka-visz- ka Vazul, felelte dadogva a kérdezett. — Megangolositjuk, illetőleg megművészitjük a nevét. Ez nem elég jó hangzású név. Ezentúl Liberty Willam lesz a neve, mondta halkan a milliomos és azután vendégeihez fordulva folytatta. — Nagy művészünk neve : Liberty Willam. — Ah! Ez a felkiáltás a vendégsereg ajkáról lebbent el s miután sokféle variatiokban szokták használni, ez alkalommal a csodálkozás a meglepetés, a bámulat kifejezésének lehetett betudni. Kinek-kinek a vérmérséklete I szerint. I — És most barátom emelje szájához KECSKEMÉTI ÚJSÁG 137. (1539)