Kecskeméti Ujság, 1915. december (8. évfolyam, 278-302. szám)

1915-12-31 / 302. szám

2. oldal. Uj év, uj reménység. Harmadik véres esztendőbe lépünk az 1915. év elmúltával. Nehéz esztendő volt az ó-esztendő, de könnyebben elviselhető a vége, mint a kezdete. És a megújhodás, győzelem s egy szebb jövendő virulásának csiráit hordozta méhében, mig nem megszületett a szent tavasz, a diadalmas május másodika, s attól kezdve a sikerek egész sorozata a harctereken katonáink páratlan fényességű haditetteiben éppen úgy, mint diplomatáinknak, politikusainknak a külső és belső dolgok rendbehozatalára szükségelt munkák, hozzáértéssel és szerencsés kézzel történt elvégzésében. Ha visszapillantunk nem tagadható, hogy kissé aggodalmas volt a helyzet, mikor az oroszok még bent voltak a Kárpátokban, hazánk földjének egy részét is megtaposták, Szerbiából pedig éppen ugyanakkor ki kellett vonulnunk, de egyre nagyobb lett bizakodásunk, mikor Tisza István gróf miniszterelnök egy, Vilmos császárhoz történt, előző útja eredményeként, hősi kitartással védekező katonáink bajtársi segítségére megjelentek határszéleinken Mackensen és Linsingen német hadai. Hosszas nehéz viadalok, véres tusakodások után elérkeztünk végre Gorlicéhez, s onnét diadalról-diadalra, megállás nélkül a győzelem szárnyain az időközben kiéheztetés árán elesett Przemys várinak falai alá s ezeket visszafoglalván a mi seregeink hozzájuk beosztott részeivel, meghódítottuk az egész Orosz-Lengyelországot. Egymásután estek el Lublin, Ivangorod, Nowogeorgievszk, Varsó, Breszt—Litovszk ... és a többi bevehetetlennek hitt erős orosz várak. Azután . . . azután volt egy elkeserítő, felháborító nagy csalódásunk. Harminc éves szövetségesünk, az olasz, álnokul megcsalt és hátbatámadott bennünket. De ez a csalárdság is dicsőségünkre változott. Magyar bakák, a horvátokkal és tiroliakkal együtt, úgy védik a monarchia déli határait, amelyhez fogható védelem nem volt a világtörténelemben. A hitszegő talán egy lépést se tudott előbbre jutni. S a hűtlen áruló, volt szövetséges helyébe kaptunk egy hivebb, megbízhatóbb, becsületesebb új szövetségest: a hős bolgár nemzetet. innéttől kezdve magyarok, osztrákok, bolgárok, németek egyesülten küzdő vitéz csapatai hat hét alatt vasseprűvel kiseperték egész Szerbiát .. . Nándorfehérvár újra a miénk . . . Petár, a gyilkos király, bolyong úttalan utakon .. . Az entente segítőcsapatai kikaptak. S most Szalonikiben várják a kegyelemdöfést. Nincs kétség benne : úgy járnak, mint jártak a Dardanelláknál, ahonnét török szövetségesünk verte ki őket. Már mi tulajdonképpen ezekkel az eddig történt győzelmekkel is megnyertük a külső háborút. Ha ellenségeink dacosságból makacsságból ezt még mindig nem látják be, az csak az ő káruk. Mentül későbben ismerik el, hogy le vannak győzve, annál keservesebben fizetik meg árát csökkönyösségüknek . .. Megnyertük a külső háborút, megnyertük a belsőt is. Ellenségeink belső területeinken ki akartak bennünket éheztetni. Nem sikerült nekik. Nem tagadható, nehezen éltünk az elmúlt esztendőben — semleges államokban is De kibírtuk. Adott az Isten eléggé kielégítő jó termést. És felszabadult a dunai út, felszabadult az addig zárt öszszeköttetés Törökországon keresztül, egész Kisázsiáig. Minket többé senki ki nem éheztet . . . Pénzünk is volt elég, ami a háború viseléséhez szükséges. Két hadikölcsönt csináltunk meg egymásután fényes eredménynyel. A magunk erejéből. Hát bízzunk ezután is a magunk erejében. Bízvást bízhatunk a ránk következő esztendő, ha tán ez se lesz éppen könnyű, mégis fokról fokra könnyebb lesz, mint az előző kettő volt. Mert erősek vagyunk mi, csak önmagunkat ne erőtlenítsük. Egymás között ne legyünk békétlenkedők. Eddig nem volt civakodás. Ezután se legyen. Az új esztendő méhében új reménységek fogantatásai termettek számunkra. Várjuk el tűréssel azok világrajöttét. E nagy idők mindent javunkra hoznak, ha önmagunk felső háborgással el nem rontjuk az időknek ránk nézve kedvezően mutatkozó végezéseit. Legyünk egyek, egységesek ... Így jön, csak igy jöhet ránk ebben az esztendőben is, a jövendőben is — boldog ujesztendő! 302 (3001) szám. KECSKEMÉTI ÚJSÁG A városi és tanyai asszonyok sorsa. Önkéntelenül is egy vita kezdődött e hasábokon, olyan kérdésről, melyről naponként beszélnek úgy a városban, mint a kis községekben és tanyákon. Városi asszonyok panaszát közöltük napokkal ezelőtt, akik a tanyaiakról azt írták, hogy jogtalanul magas árakat kérnek mindenért és visszaélnek sokan a városi néppel. Erre egy Simon Anna nevű leány válaszolt a tanyákról, olyan érveket hozva föl, hogy egy városi úrinő jónak látta arra válaszolni. Most pedig egy földeáki gazdálkodó felesége szól bele a vitába, akinek a városi assonyok sorsáról téves fogalmai vannak, viszont a tanyai életet elég hűen írja le. A levél így szól: Engedelmet kérek, hogy a kérdésről én is elmondok valamit, de minden gazdálkodó nevében szólok, mikor csak úgy parasztnak mondanak minket, holott jobb volna úgy írni, hogy földmíves vagy gazdálkodó. Én azt hiszem, kedves nagyság, hogy akit ön parasztnak nevez, azzal igen bajos lenne helyzetet cserélni, mivel sokkal könynyebb a szép kis lakcipőt felhúzni és bármilyen nagy tollas kalapot föltenni, mint egy parasznőnek a dolgát itt künn elvállalni. Mert míg a kalapos nagyságok, csinosan öltözködve, déli 11 órától fél egyig korzóznak, addig a parasztnak nevezett nők nagy csizmát húzva, féllábszárig járnak sárban- piszokban, kinn a mezei munkában is ott kell nekik lenni és ha 11 órakor bemegy, hogy főzzön már valamit a hajnal óta verítékező embereknek, elkezdi a tüzet gyújtani és beszalad a falka disznó, azt itatni muszáj , evvel kész nincs, gyülnek a tehenek, ezeknek is víz kell a vályúba, némelyiket fejni, mire bemegy, a tűz elaludt, újra hozzáfog megrakni és főz, de közben mégegyszer másik fajta baromfi is előjön, ezeknek is enni, inni kell adni, még az ebédet is gyorsan készíteni. Mert ha nincs kész pontos időre, akkor bizony megkapja a gazdasszony: az anyád erre-arra, ilyen-amolyan, mert nincs készen az a kis lötty ! Mert tetszik tudni, nagysád, ezek az emberek nem olyan finomak, mint a városi nagyságok igen tisztelt férjei. Mikor hazamegy a hivatalból, megcsókolja a kedves nejét és karonfogva besétálnak és ha az ebéd nincs kész, akkor egyet-kettőt a rózsák közt sétálnak és ha a kerti út szemetes, akkor a cselédnek van mit hallgatni. Hát bizony, kedves nagyság, a pisalgáshoz és egyéb városi jóhoz szokott nők itt künn a helyet nemcsak megállani, de még megfordulni sem tudnának a paraszt helyett és még a kezecskéjét is keményre kellene dolgozni, ami nem éppen kellemes. Arra pedig, hogy a termelő kiszipolyozza a vevőközönséget, könnyű a felelet. Tessék a minisztériumnak mindennek az árát a rendes régihez megszabni, de mindennek, ami csak az élethez tartozik! Nemcsak az ipari dolgokat, hanem a mezei munkának is, de most, mikor fizetni kell, 12—13 koronát is elkérnek, s így kénytelen a termelő alkalmazkodni. Elismerem azt is, hogy vannak egyes termékek, amikhez nem is kellett sok munka, mégis dús termést adnak, de azért a termelő mégis túl drágán adja, ez nem eljárás, ezeket szigorúan kellene büntetni. De ha a marha és sertéshúsnak stb. ily magas kimérési ára van, ha azt megengedik, miért akarják ép a baromfi kilóját 2 koronáért? Ezzel is nagyon sok utánjárás van, ennek is jó a húsa. Míg a városi nagyságok reggel 7—8 óráig alszanak, addig a parasztasszony, aki 10—11 órakor feküdhetett le, az már rég, 2—3 órakor fölkel, mert az aprójószág bejön, enni kér, a tehenet fejni kell, úgy, hogy mire ki kell menni dolgozni,akkorra kész legyen. Hát kedves nagyság, bizonyára önöknek sokkal könnyebb dolguk van, mint bármelyik Simon Annának! hírek Kecskemét, 1915. december 30. Alföldünk. Oh te szép Alföldünk ! hazánk ékes gyöngye, A dühödt ellenség téged nem tett tönkre. Pedig éretted is folyt öldöklő csata, De védtek Kárpátok és a magyar baka. Mikor a bércek közt láng az égig csapott, Téged arany sugár s lágy szellő ringatott. Mikor más tájon aratott a halál, A te erdeidben trillázott a madár. A fergeteg szele soha ne is érjen, Legyen részed mindég áldásban és fényben. Aludjad át szépen a kegyetlen telet, S a béke angyala lengjen álmod felett. De ha jön a tavasz s az aranyló sugár, S a várt fehér galamb kéklő egünkben jár. Elég lesz akkor is álmodból ébredned, Megtudnod, hogy részből kivetted részedet Akkor ami virág a földön csak terem, Gyüjtsed össze mind az áldott tereiden ; Hogy ékét, illatát, színét a mezőknek, Hősök sírjaira hintsük szemfedőnek. Domokos László, — Személyi hir. Ráday Gedeon gróf főispán ma délelőtt 11 órakor Kecskemétre érkezett, hogy a törvényhatósági bizottság és a közigazgatási bizottság ülésein elnököljön. — Választmányi ülés. A kecskeméti Casinó választmánya, ma délután fél 7 órakor ülést tartott folyó ügyekben. — Közgyűlés. Az esztendő utolsó közgyűlését eléggé gyér érdeklődés mellett nyitotta meg Sándor István polgármester délelőtt 10 órakor. — A polgármesteri jelentés felolvasásása után — mely tudomásul szolgált — a közgyűlés elhatározta, hogy rokkant alap létesítésére gyűjtést indít. — Az 1916 évi költségvetés előreláthatólag májusig nem készülhet el, tehát a városi tanács felhatalmazást kért, hogy az 1916 év négy első hónapjára. A harctéren levő katonák karácsonyi megajándékozására a tanács 500 koronát folyósíttatott, a közgyűlés ezt jóváhagyta. A 7-ik huszárezred rokkantalapjára a közgyűlés 200 koronát szavazott meg. — A kincskereső bizottság és a városi tanács együttes javaslatát tárgyalta ezután a közgyűlés az erdő és legelő területek rendezése tárgyában. A rendezéssel a város erdőterülete több lenne 14000 katasztrális holdnál. A javaslatot egyhangúlag elfogadta a közgyűlés. Néhány apró ügyet tárgyalt még ezután a közgyűlés. — Államsegély. A kormány a városok államsegélyéből Kecskemét város részére 78.000 koronát a ma érkezett értesítés szerint a belügyminiszter kiutalta és az az adóhivatalnál felvehető. — Gyűjtsünk elhasznált bélyegeket. A honvédelmi minisztérium hadsegélyző hivatala felkéri a közönséget, hogy az elhasznált és lebélyegezett közönséges posta, hadi és árvízbélyegeket ne dobálja el, hanem gyűjtse össze azokat és akár a hatóság útján juttassa a hivatalhoz. Az elhasznált bélyegekből ugyanis falikárpitok készülnek, amelyek igen jó pénzért értékesíthetők. A bélyegeket nem szabad leáztatni a portrékról hanem levágni, úgy hogy egy kis keret maradjon körülötte. Használjunk hadisegély bélyeget.