Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-10 / 287. szám

4 A világmindenség titkai A csillagok világa 1. Derűlt időben esténként szám­talan csillagot fedeztünk fel az ég­bolton. A tudósok régóta foglal­koznak számuk megállapításával. Megállapították, hogy a szabad szemmel látható csillagok száma mintegy hat­zér, távcsövek segít­ségével viszont százmilliónyi csil­lagot fedezhetünk fel. Hogy el ne tévedjünk a csillagok eme sokasá­gában, csoportokra osztjuk őket. Az északi égbolton több ilyen is­mert csillagképet fedezhetünk fel, a Kis Medvét, amelynek utolsó csillaga az északi sarkcsillag, a Nagy Medvét, amelynek egy ré­­vét a nép Göncölszekérnek nevez­te el. Ha egy óra múlva ismét megnézzük ezeket a csillagokat, más helyzetben találjuk őket, csak a Sarkcsillag­ marad a helyén. Év­ezredeken át azt hitték az embe­rek, hogy az éggömb forog­ a föld körül. A valójában éggömb nincs is, a föld levegőrétege okozza azt a csalódást, mintha kék fölgömb borulna a földre. Kopernikus len­­ty­­ csillagász 400 évvel ezelőtt kimu­ta­tta, hogy a föld forog, nem pedig az „égboltozat”. A körhin­tán ülve is úgy érezzük, mintha a viág forogna körülöttünk, így van ez a föld forgásánál is, a föld viszont minden zökkenő nélkül, simán forog, így még kevésbbé ve­­hetjük észre. Sok időbe tellett, amíg az ember­k minden kétséget kizárva meggyőződtek arról, hogy A FÖLD IS ÉGITEST, a hatalmas csill­agvilágnak csak jelentéktelen, kis része. Az ókor­ban a Földet hatalmas korongnak képzeltek, de aztán rájöttek, hogy a f­öld domború, nagyjából gum­­alakú. A tengerészek megfigyelték a hatalmas óceánokon, hogy a szembejövő hajónak először ár­bocát pillantják meg. Ha viszont a Föld — és vele együtt a tenger is — sík lenne, egyszerre kellene megpillantani az egész hajót. Az időszámításunk előtti IV. század­ban mondták ki először az igaz­ságot. Arisztotelész görög tudós m­egállapítota, hogy a Föld gém­­alakú, azonban majdnem kétezer évnek kellett még eltelnie, hogy ezt az igazságot az emberiség el is fogadja. A tudomány ellenségei — elsősorban a világhatalomra tö­rekvő klérus — tűzzel-vassal irtot­ta a haladó gondolatot, eretnek­­ségneek bélyegezte a tudományos kutatást, az igazság kiderülését azonban nem tudta megakadályoz­ni. 400 évvel ezelőtt bátor hajósok indultak útnak Spanyolországból Nyugat felé, s háromévi hajózás után Keletről érkeztek vissza. Ezután tovább fejlődött a tudo­mány. Megállapították a Föld nagyságát, az egyenlítő hosszát, a Naphoz, a Holdhoz való távolsá­gát stb. Megállapították, hogy a Föld mélységében sokkal nagyobb a meleg, mint a felszínen, ami bi­zonyítja földünk kihűlésben lévő, de még teljesen ki nem hűlt boly­gó. A csillagok világában legköze­lebbi szomszédunk A HOLD. Mint ahogy erősebb távcsöven látni lehet, a Fiöld felszínét hegyek bo­rítják. Körülbelül olyan nagyok, mint a Föld hegyei, egyikük-má­­sikuk meghaladja a nyolc, kilomé­tert is. Viszont a Holdon nincse­nek óceánok, de még tavak, fo­lyók sem. Levegő nincs rajta, te­hát valószínűleg nincs is élet. A Hold a Földet állandóan kí­séri, körülötte kering, akárcsak a Föld a Nap körül. 27 és fél nap alatt járja körül a Földet. Régóta gondolkoztak az emberek azon is, mi kényszeríti a Holdat arra, hogy a Föld körül keringjen, miért nem hagyja el a Földet? Az ok: a Föld vonzóereje. És miért nem esik a Hold a Földre? Azért, mert kering. Ha egy súlyt spárgára kötve fo­rgatunk magunk körül, a spárga kifeszül, s a súly egyenlő távolságban maradva kering a ke­zünk körül. Nem hagyja el ezt a pályát, mert a spárga tartja (épp­úgy, mint a Holdat a Föld vonzás) és nem esik a kezünkre, mert ke­ringő mozgást végez (éppúgy, mint a Hold). A Hold mozgását semmi sem akadályozza, tehát év­ezredek telnek majd el és a Hold éppúgy fogja követni a Földet, mint eddig. Földünk a meleget, a fényt A NAPTÓL kapja. A haladó tudósok áldozatos munkája következtében már van­nak fogalmaink a Nap méreteiről. Tudjuk, hogy mintegy 150 millió kilométerre van tőlünk, Földünk egy év alatt kerüli meg. Newton­nak sikerült megmérnie a Napot. Kimutatta, hogy a Nap több, mint 330-szorosa a Földnek. Izzó égi­test, felszínének hőmérsékletét a színe után 6000 fokban határoz­ták meg. Éppúgy, mint a kovács is a vas színéről ítéli meg hőmér­sékletét. A Nap kimeríthetetlen energia­­forrás. Egyelőre­ még nem áll ott a tudomány, hogy teljes mérték­ben kihasználja és az emberiség szolgálatába állítsa ezt az ener­giát és erre a természeti viszonyok sem szorítják rá az embert, mert van elegendő szén és kőolaj. A Napon és a Holdon kívül ré­­gesrég ismernek öt BOLYGÓT. A bolygók csendesen, egyenle­tes fényei fénnyienek és ez külön­bözteti meg őket még a felületes szemlélő számára is a nagy mesz­­szeségben lévő „állócsillagoktól”. A kilenc nagy bolygó közé tarto­zik a mi Földünk is. A bolygók nem egyforma távoli­ságra vannak a Naptól, nem egy­forma tehát röppályá­juk. A hő­mérsékletük is attól függ, milyen messze állnak a Naptól.­ A legfor­róbb természetesen a legközelebb álló Merkur. Felszínén a hőmér­séklet eléri a 350 fokot. A Mar­son, a Föld után következő boly­gón már hűvösebb van, mint ná­lunk, délben sem emelkedik a hő­­mérséklet 10 fokkal fagypont fölé, éjszaka pedig az egyenlítőn is ke­mény fagyok vannak. A Plútón, a legtávolabbi bolygón az átlagos hőmérséklet mindössze mínusz 273 fok. Az ember számára és általá­ban az élet számára a legmegfe­lelőbb hőmérséklet a Földön van. Ezek voltak a Földünkhöz leg­közelebb lévő égitestek, a boly­gók. Egészen mások A CSILLAGOK. Olyan távolságra vannak tőlünk, hogy a legerősebb távcsövön néz­ve is pontnak, nem pedig korong­nak látszanak. A hozzánk legkö­­zelebb lévő csillag a Centaurus Al­fája 270 ezerszer távolabb van tő­lünk mint a Nap. Nem is lehet már kilométerekben kifejezni ezt a tá­volságot éppen ezért más mérték­kel mérik, a fényévekkel. A fényév az a távolság, amelyet a fény ter­jedelme megtesz egy esztendő alatt. Tudjuk, hogy a fény terjed a leggyorsabban, másodpercenként 300.000 kilométeres sebességgel. A fény tehát a Naptól a Földig ter­jedő utat nyolc perc alatt eszi meg. A Centaurus Alfájától a Földig viszont négy és egynegyed év alatt jut el a fény. Ezt a csillagot tehát olyannak látjuk, mint amilyen ez­előtt négy és egynegyed évvel volt. A szabad szemmel látható csil­lagok többsége 10—1000 fényévre van tőlünk, de nem ritka az 5000 fényévi távolság sem. Hogy ilyen szédítő távolságra is látjuk ezeket a csillagokat, ez azt bizonyítja, hogy nagyon fényesek, egyikük­­másikuk ezerszer fényesebb a Napnál. A CSILLAGOK ANYAGA A vegytan tudósai megállapítot­ták, hogy a természetben 92 alap­anyag van, ezek az elemek. A töb­bi anyag az elemek vegyülete. Na­gyon magas hőmérsékletnél min­den anyag elemeire bomlik, ebből az következik, hogy a csillagokon nem lehet összetett any­ag. Száz évvel ezelőtt még úgy látszott, hogy semmiképp nem sikerül meg­határozni a csillagok anyagát, te­hát a csillag gáztömegének össze­tételét. A múlt század közepén vi­szont felfedezték az úgynevezett színképelemzést s ezzel az eljárás­sal eljutottak a tudósok a csilla­gok anyagának megvizsgálásáig. Mi a színkép­elemzés? A csilla­gok anyagát nem szállíthatjuk kí­sérleti terembe, hogy megvizsgál­juk, de egyszerűen, távcső segít­ségével meggyőződhetünk fényé­ről, színéről. A CSILLAGOK NAGYSÁGA A csillagok fényből és távolsá­gából következtetni lehet nagysá­gukra is. Nagyságuk alapján két csoportra osztották az égiesteket: az „óriások” és a „törpék” cso­portjába. A csillagok túlnyomó többsége a halványfényű törpe csillagokhoz tartoznak. Az erős­fényű csillagóriások ritkák. A Nap nem tartozik sem a nagyon fényes, sem a nagyon halvány csillagok közé, nagyságra nézve a törpék közé sorolják. Vannak nála sokkal hatalmasabb csillagok. Az Antares (megtalálható a Skorpió csillag­képben) átmérője pl. 480-szor na­gyobb mint a Napé. A Nap, amely a Földhöz képest olyan óriásnak tűnik, a csillagvilág szerény, majd­nem jelentéktelen tagja. AZ ÜSTÖKÖSÖK Néha hosszú csóvával jelennek meg az egyes „csillagok” az égbol­tozaton. Ezeket üstökösöknek hív­juk. Egyiknek-másiknak — mint például az 1910-ben megjelent Hailey üstökösnek — 10 millió ki­lométer hosszú csóvája is van. Az üstökösök megjelenését babonás emberek nagy csapásokkal hozzák összefüggésbe. Bizonyára nem­ tudják, hogy minden évben feltű­nik néhány üstökös. És nem tud­ják azt sem, hogy milyen égitestek valójában ezek a „csillagok”. Ré­gebben féltek attól is, hogy vala­melyik üstökös összeütközik a Földdel és megöl bennünket, vagy gáza megmérgez mindent és min­denkit. A tudomány viszont bebi­zonyította, hogy még a legna­gyobb üstökös­kent szilárd tömeg, h­a a térfogata a Föld térfogatá­nak­­milliószorosa, a tömege akkor sincs nagyobb a Föld ezredrészé­nél. Ritka por- és kavicsfelhő az üstökös, egy porszemecskétől a másikig több kilométeres távolság is lehet. Az üstökösök éppúgy mint a bolygók, a Nap vonzásának hatá­sára mozognak a világűrben. Az üstökösök pályája többnyire tojás­­alakú, de egészen lapos, elnyúj­tott. Amikor az­ üstökös a Nap közelébe ér, a benne lévő homok­szemek és apró kavicsok erősen fel­melegszenek gőzök és gázak vál­nak ki belőle, ezek hatalmas, át­tetsző oszlopot alkotnak: az üstö­kös jellemző csóváját. Amikor az üstökös eltávozik a Naptól, kihűl, a csóva eltűnik. Az üstökös „összeütközése” va­lamely­ bolygóval — a Földdel is — lehetséges. Ez azonban nem valami borzalmas dolog, sőt igen érdekes látvány. A kis kavicsok és homokszemek a Föld légkörébe érve, súrlódás következtében izzás­ba jönnek és a Földre szóródnak. Ilyen szép égi tűzijátékot, sűrű „csillaghullást” 1883-ban figyeltek meg utoljára. Az „összeütközés” tehát nem jár semmilyen katasz­trófával. A homokszemek, a kavi­csok elégnek s ha néhány kőda­rab a Földre is hull, az olyan rit­ka, hogy nem okoz balesetet. — A Föld nagyon sokszor összeütkö­zött már üstökösökkel s ezek a „karambolok” semmi zavart nem okoztak. 1950 DECEMBER 10. VASÁRNAP A magyi ált. általános iskola úttörői munkafelajánlásokat tettek Sztálin elvtárs 71. születésnapjára A magyi általános iskola úttörői nagy lelkesedéssel és örömmel készülnek Sztálin elvtárs 71. születésnapjára. Ezt bizonyítják a különböző ön­kéntes felajánlások. Nézzük a 160 tanuló közül, hogy egyik­másik mit határozott el e mindannyiunk számára ked­ves ünnepre. Tomkó András VIII. oszt. tanuló pl. 15 ásványt gyűjt az iskola felszereléséhez. Tar Julianna megfogadta, hogy nem késik el az iskolából és ott nem fog az órák alatt be­szélgetni, mint ezt eddig tette. Jármi Katalin és 10 kis társa virágot ajándékoz az iskolá­nak. Szarvas Jolán tolltörlőt készít a tanítói asztalra. Nagy Magdolna megfogadta, hogy házi feladatait nagyobb gon­dossággal fogja ezentúl elké­szíteni Sitku Veronika kréta­tartót készít. Hajdú József a magyar nyelvből javítja ki gyenge osztályzatát. Ugyanezt ajánlotta fel Nagy Julianna is. Dudás Mária füzeteit fogja ezentúl példás tisztaságban tartani. Zoltai Julianna az írá­­sát fogja megjavítani. Tuza Magdolna elhatározta, hogy igazolatlanul nem mulaszt. Asztalos Julianna vállalta, hogy II. osztáyos kistestvéré­vel többet foglalkozik, segíti a tanulásban, hogy még jobb eredményt érhessen el. A többi tanulónk felajánlása is hasonló. Igen kedvesek, meg­­kapóak azok a sorok, amely­ben az iskola vezetőségének bejelentik felajánlásukat, így pl. az egyik kislány így ír: „Én egy cserép virágot ajánlok fel Sztálin bácsi születésnap­jára, de ezt őszinte és forró szeretesből és megbecsüléssel teszem“. A tantestület őszinte öröm­mel vette a tanulók és az út­törők felajánlását, mert lát­ják demokratikus szellemű ne­velésük eredményét. Éppen ezért minden erejükkel segíte­ni és támgatni fogják a kicsik munkáját. Albert Antal igazgató, Magy A vasúti politikai iskola hallgatói megértették a tanulás jelentőségét Három csoportban sajátítják el a MÁV alapfokú politikai iskolájának hallgatói a marxizmus-leninizmus tanításait. Ez a három napra be­­osztott módszer lehetőséget nyújt arra, hogy az eddigivel szemben minden egyes vasúti dolgozó, bár­milyen is legyen a szolgálati be­­osztása, részt vehet a hó­fői, vagy keddi, esetleg a szerdai iskolán. Mégsem mondhatjuk el, hogy minden rendben van az üzemi párt­­szervezet tagságának politikai kép­­zésében. Sztéléés­y elvtárs, a párt­­szervezet ti ideára az elmúlt vasár­nap számolt be a Néplapban a még javításra váró hibákról. Az e heti szemináriumok alkalmával a hall­gatókkal megbeszéltük a mutatkozó hiányosságokat. Megállapítottuk, hogy az esti is­kolák alkalmával a megjelent hall­gatók szám­a állandó növekedést mutat. Első alkalommal 43, máso­dik héten 47, azután két alkalom­mal 49 volt a megjelentek száma a három politikai iskolán. A hiba ott van, hogy az oktatási évad in­dulása előtt 76-an jelentkeztek alapfokú politikai oktatásra, egy­ részüket azonban még egy alkalom­mal sem láttuk. Ezekkel az elv­tár­sakkal kellene ismételten beszélni az oktatási bizottság tagjainak- hi­szen még ez a teljes létszám is ke­vés a pártszervezet tagjainak szá­mához képest. A fegyelem terén mutatkoztak még nálunk hiányosságok. A leg­utóbbi szemináriumon megfogadták a hallgatók, hogy ezen is javítani fognak, elsősorban a késéseket számolják fel. Elfogadták az Alka­­loida politikai iskolájának verseny­­felhívását is, úgy a fegyelem te­rén, a lemorzsolódás ellen, mint az elmélyült tanulásban. Már ezen a szemináriumon is élénkebben vitatták meg az anya­got az elvtársak. ..Hogyan értek a dolgozók a Horthy-rendszer alatt" volt a szeminárium anyaga. A hall­gatók nagyrészt személyes tapasz­talatai alapján számolt be arról az embertelen elnyomásról, amelynek a vasút dolgozói is részesei voltak az urak és talpnyalóik országában. Peyer és bitang cinkosai a pos­tásokkal együtt adták el őket Hor­­thyéknak. Mesterségesen bontották állandóan soraikat, nehogy még véletlenül is sor kerülhessen szervezkedésre. Gyönyörűen kiépítették köztük a kasztrendszert. Segédtiszt már nem fogott kezet az altiszttel­ az altiszt „alantasaivall. Hát még az állomás urai, az ál­lomásfőnök urak! Szik­­szai elvtárs Keresztesire emlékezik­­ vissza, aki szigorúan megkövetelte még ez üres iroda előtti tisztelgést is. Többek között Gallé Andrást leste ki egyszer, aki erről megfe­ledkezett és s­zigorú pénzbírsággal büntette. Megvolt persze az előrejutás le­hetősége is, csak a­­ szolgálati irat­ kellett betartani. Ez úgy kezdődik­­ — emlékszik vissza Gajdos Mihály, hogy aki el ak­art érni valamit, hát teli gyümölcsös kosarakkal, szőlő­­vel, disznóval és hasonló , figyel­mességgel“ olajoz­gatta az utat ma­ga előti elöljáróinál (a , megfelelő taksa, szerint), m­íg csak fel nem ismerték alkalmasságát az elképte­­tésre. A munkában aztán nem le­­hetett válogatni, ahová térjék az embert. Sallai elvtárs sem gondol­ta, amikor a vasútra jelentkezett, hogy a „főnök úr‘‘ mindenes cse­lédjévé teszi. Amikor Gál Sándor­nál, a kisvasút főn­ökén­él jelentke­zett, az röviden elintézte: „Eteti majd a disznókat, a tyúkokat, meg ami munka elend a házam kö­rül. Ha nem tetszik, mehet.“ Szolgákat, gerinctelen embereket akartok nevetni a kényükre ki­­szogáltatott emberekből. Népi de­­mokráciáink, a Párt új embereket, a szabad haza szabad öntudatos dolgozóit formálja most belőlük is. Nem könnyű dolog. 25 év átkos nyomásától, az embertelen kapita­lizmus beteg csökevényeitől mások­nál is nehezebben szabadulnak. Éppen ezért kell sokkal nagyobb erővel harcolniok a pártszerveze­tek kommunistáinak, a munkában élenjáróknak, az ötszázas, a két­ezer tonnás, a szénért harcoló moz- á­rtalom legjobbjainak társaik meg­győzéséért, felvilágosításáért. Ez segít bennünket a kitűzött felada­tok megoldásához, ez segíti ter­veink túlteljesítését az őszi csúcs­­forgalom sikerét, a mi büszke állo­másunk hasonmásainak gyors épí­tését, közlekedésünk javulását. Megértették az elvtársak- hogy mindazt csak a kommunisták oda­adó lelkiismeretes, lendületes mun­kája teheti állandó, komoly erővé. Azoké a kommunistáké, akiket a Párt tanítása, Lenin és Sztálin sza­vai fegyvereznek fel erre a harcra. Megértették ezt a politikai iskolák hallgatói, ezért­­tették meg fel­ajánlásaikat, ezért fogadták el az Alkaloida iskolahallga­tóinak ver­senyfelhívását munkájuk javítására. Ezt kell még megérteniük azoknak az elvtársaknak is, aki­k eddi­g bár­milyen okból elhúzódtak a tanulás­tól. Koós Sándor alapfokú poli­ték­ vezető.

Next