Kelet-Magyarország, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-23 / 46. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK ! KSTV. ÉVFOLYAM, 46. SZÁM ÁRA: 50 fillér 1967. FEBRUÁR 23. CSÜTÖRTÖKI Kádár János és Erdei Ferenc beszéde a budapesti választói nagygyűlésen A Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottsága és a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága szerdán délután választási nagygyűlést tartott a Sportcsarnokban. Az elnökségi emelvény mögött felirat hirdette: Éljen és erősödjék a szocialista építést segítő nemzeti összefogást A nagygyűlés résztvevői — a budapesti gyárak, üzemek dolgozói — nagy tapssal köszöntötték az emelvényen megjelenő elnökséget. Az elnökségben foglalt helyet Kádár János, az MSZMP ERDEI FERENC Központi Bizottságának első titkára, Gáspár Sándor és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Németh Károly, a Politikai Bizottság póttagja, dr. Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. A Himnusz elhangzása után Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a budapesti pártbizottság első titkára nyitotta meg a nagygyűlést, majd nagy taps közben Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára lépett a mikrofonhoz. A párt és a népfront politikáját folytatjuk tovább Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak! Tisztelt választópolgárok! A Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében tisztelettel és szeretettel köszöntöm választási nagygyűlésünk résztvevőit és rajtuk keresztül az ország minden választópolgárát: nőket ésférfiakat, idősebbeket és fiatalabbakat, közöttük külön azokat a fiatalokat, akik ez alkalommal először élnek majd alkotmány adta jogaikkal — mondotta bevezető szavaiban Erdei Ferenc. Hangsúlyozta: az általános választás szocialista országunk kiemelkedő jelentőségű politikai eseménye, amely öszszegezi és értékeli az elmúlt időszakot, programot állít az ország elé a jövő feladatok tekintetében, s erre vonatkozóan az ország összes választópolgárai nyilvánítanak véleményt A Magyar Szocialista Munkáspárt XX. kongresszusa, politikánk minden lényeges kérdésében már számadást végzett és programot tűzött ki, amit — a tapasztalatok szerint — az ország közvéleménye helyeselt és elfogadott A kongresszus határozata után pedig még szélesebb körben tárgyalták országszerte a kongresszusi állásfoglalásokat . Megvitatta ezeket a Hazafias Népfront Országos Tanácsa is és arra az egyértelmű állásfoglalásra jutott, hogy egyetért e program céljaival és támogatja megvalósításukat Ilyen értelemben fogalmaztuk meg a Hazafias Népfront választási felhívását, amely tömören magában foglalja a párt és a népfront választási programját A jelölőgyűléseken úgy tapasztaljuk, hogy a választópolgárok túlnyomó többsége helyesli ezt a programot. A választások iránt — jelentőségének megfelelően — komoly és nyomatékos a választópolgárok érdeklődése és várakozása. Azt várják és erre alapszik egyetértő meggyőződésük, hogy olyan feladatokat tűzzünk az országunk elé, amelyek reálisak, megvalósíthatók, s amelyek révén képesek leszünk gazdasági, társadalmi, kulturális problémáink megoldására, hazánk szocialista fejlődésének sikeres előbbrevitelére. Tisztelt nagygyűlés! A jövő iránti bizakodás a múltban és a jelenben gyökerezik. A politikai program hitelét az adja meg, hogy milyen megtett útra, milyen teljesítményekre hivatkozhatnak azok, akik most a következő időszakra szóló programot ajánlják. E tekintetben nyilvánvaló és egyértelmű a helyzet, mégis szükséges erről néhány komoly szót szólni. „Tovább a lenini úton” — ez volt a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának jelmondata. A kommunisták számára ez az irány tökéletesen érthető és nem szorult magyarázatra. A pártonkívüliek széles tömegei számára pedig úgy kell értelmeznünk, hogy a párt továbbra is a népfrontpolitika, a szövetségi politika útján kíván haladni, tehát minden alkotó erőt be kíván vonni a szocialista építés munkájába. A párt és a népfront politikája tíz év óta töretlenül ilyen irányban halad, s ezt kívánjuk folytatni a jövőben is. Egyértelmű és közérthető program ez, amely megnyerte a széles tömegek bizalmát, s szoros kapcsolatokat és együttműködést hozott létre a párttagok és a pártonkívüliek között, mégis felmerül ezzel kapcsolatban két kérdés, amiről beszélni kell. Az egyik az, hogy vajon nem olyan konzervatív politikát jelent-e ez, amely kitér a változó helyzet és a fejlődés nyomán előálló új problémák és feladatok elől? Kevés, ha azt mondjuk, hogy nem ilyen tartalom és szándék jut kifejezésre a bevált irány követésében. Tényekkel bizonyíthatjuk, hogy a bevált régi irány a legteljesebb mértékben haladó politika, hiszen ezen az alapon tűztük napirendre a gazdaságirányítás reformját, a szocialista demokrácia továbbfejlesztését, a választójog reformját, az országgyűlés és a tanácsok tevékenységének erősítését és így tovább. A bevált irány további követésének hangsúlyozása tehát kettős értelmű ugyanabban a fő irányban akarunk haladni, nem pedig letérni az útról, s tovább akarunk haladni ezen az úton , nem pedig meghátrálni a továbbhaladás feladatai elé. A másik kérdés egész szocialista fejlődésünk megítélése, hogy valóban haladunk-e előre, szocialista rendünk fejlődik-e afelé, hogy gazdaságunkat, kultúránkat, népünk életszínvonalát, s általában társadalmi viszonyainkat mind közelebb vigye a szocializmus teljes megvalósulásához. Semmi kétség nem férhet hozzá, hogy ilyen irányban, hatalmas léptekkel haladtunk előre a régi időszakhoz, a felszabadulás előtti viszonyokhoz képest, de akkor is egyértelmű előrehaladást állapíthatunk meg, ha a szocialista átszervezés első évtizedéhez viszonyítjuk fejlődésünk szintjét és előrehaladásunk ütemét. És kiváltképp jól érzékelhető a fejlődés, ha azt nézzük, hogy az utóbbi évtizedben, — amióta továbbra is folytatni kívánt politikánk irányát követtük — milyen fejlődés útját tettük meg Nem kisebb jelentőségű az a fejlődési folyamat, ami a közgondolkodásban, a társadalmi légkörben végbemegy. A kritikai szellem erősödése magában véve is eredmény, de méginkább ennek a tartalma. Az, hogy a szocialista gondolkodástól távol álló nézetek és a szocializmus korábbi fázisában megrekedt felfogások kifejezése mellett mind erősebb a hangja a haladó szocialista szemléletnek, a korszerű gondolkodásnak, amely a munkásosztály és a szocialista parasztság társadalmi alapjaira támaszkodik és a szocializmus teljes felépítése felé tekint. A tudományban, irodalomban, művészetben egyaránt tanúi vagyunk az ilyen irányú fejlődésnek. A legfőbb mindebben az, hogy szocialista társadalmunk fejlődésének előrehaladó folyamatában élünk, s ezt a folyamatot akarjuk a továbbiakban is előre vinni. A párt és a népfront választási programja ennek a fejlődésnek egy állomása. Továbbvivő lépcsője. S ez mindent megmond: nem fordulat, hanem továbbhaladás és előbbrelépés az eddig követett úton. Az eddigiekben — mint a Hazafias Népfront szószólója — a párt és a népfront politikájáról beszéltem. Engedjék meg, hogy a következőkben magáról a népfrontmozgalomról szóljak néhány szót. Magától értetődő, hogy a párt népfrontpolitikája akkor eredményes, ha társadalmunk minden rétegét, a párton kívüliek széles tömegeit ténylegesen és cselekvően hozzá tudja kapcsolni a szocialista építés nemzeti programjához. Fejlődik és erősödik a munkás—paraszt szövetség. A szocialista átszervezés előtt is sok parasztember vett részt a népfrontmozgalomban, s a szocialista átszervezés után is sok szövetkezeti vezető és tag tevékenykedett a közéletben. De a IX. kongresszus és az azt követő agrárpolitikai intézkedések nyomán ehhez képest nagyarányú fellendülés következett be. Termelőszövetkezeti vezetők és egyszerű tagok, kommunisták és párton kívüliek egyaránt megnövekedett felelősséggel és aktivitással lépnek fel minden fórumon: a népfrontbizottságokban, a tanácsokban és a szövetkezeti testületekben. A különféle értelmiségi rétegek kezdettől fogva igen tevékenyek a népfrontban. De itt is tapasztalható a kiterjedés. Különösen három nagyon fontos értelmiségi réteg — az ipari műszaki értelmiség, a növekvő számú mezőgazdasági szakemberek, továbbá a közgazdászok, illetőleg egyéb társadalomtudományok művelői aktivitása erősödő. Nyilvánvalóan a gazdaságirányítás reformjának napirendre kerülése váltotta ki ezt a hatást, de ez csak növeli jelentőségét. Van azonban egy általánosabb oka is, hogy a népfront keretében társadalmunk minden rétegének összefogása egyre teljesebbé válik: a szocialista nemzeti egység politikája, s az azt körülvevő társadalmi légkör lehetővé teszi, hogy aktív részévé váljanak a közéletnek olyanok is, akik nem tagjai valamilyen párt vagy állami, illetőleg tanácsi testületnek Elsősorban a helyi kommunális ügyekben van ez így, de nagyobb, országos ügyekben is növekszik a hozzászólás és a beleszólás igénye és lehetősége. A szocializmus kivívásával, a fő termelőeszközök társadalmi tulajdonával és a néphatalom megteremtésével elértük azt, hogy szocialista társadalmunkban ténylegesen és visszavonhatatlanul megvalósult az emberi egyenjogúság, s megszűnt minden születési, vagyoni, vagy foglalkozási kiváltság A másik nagy történeti lépés a szocialista demokrácia megvalósításában: a legszélesebb néprétegek bevonása volt a politikába és a közügyek intézésébe a népfrontpolitika keretei között amikor már a régi uralkodó osztályok hadállásait szétvertük. A közéleti tevékenység kiszélesedése, az önálló kezdeményezések erősödése, a szaktudás és a hozzáértés nagyobb elismerése, s a túlzott központosítás fokozatos enyhítése voltak e fejlődés főbb jelzői. Nagy eredmények elérése után s nagy feladatok előtt kerül sor a mostani választásra. De van elegendő alap a bizalomra aziránt, hogy az a politika, amely az eddigi időszakban eredményes volt, képes lesz a következő időszak ma is ismert és még előre nem látott feladatainak a meg,oldásában is helytállni. A legdöntőbb érv fejlődésünk elért foka, s meg nem torpanó előrehaladásunk, veszélyes nemzetközi helyzetben, adottságainkból eredő gazdasági problémákkal küzdve, nehéz politikai örökséget hordozva is konszolidált viszonyok között élünk. Gazdaságunk fejlődik és erősödik, közműveltségünk gazdagodik és szélesedik, társadalmunkban minden dolgozó ember munkája szerint vívhatja ki a helyet, a fiatalabbakról és az idősebbekről, a minden ember egészségéről úgy gondoskodunk, ahogy kevés helyen a világon. S az előttünk álló jövő is bíztató: nyugodt alkotó légkörben dolgozhatunk szocialista fejlődésünk előbbrevitelén, hazánk felvirágoztatásán. Ebben a tudatban szavazhat minden választópolgár a Hazafias Népfront jelöltjeire. Erdei Ferenc nagy tapssal fogadott beszéde után meleg ünneplés közben Kádár János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára emelkedett szólásra. (Folytatás a 2. oldalon) Biszku Béla elvtárs beszélt a nyíregyházi választási nagygyűlésen A Hazafias Népfront megyei és városi bizottsága rendezésében szerdán délután választási nagygyűlést tartottak Nyíregyházán, a Móricz Zsigmond Színházban. A színházat zsúfolásig megtöltő közönség — a város üzemeinek, termelőszövetkezeteinek, intézményeinek és lakosságának képviselői — nagy szeretettel köszöntötte a nagygyűlés előadóját, Biszku Béla elvtársat, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagját, Nyíregyháza első számú választókerületének országgyűlési képviselőjelöltjét, a nagygyűlés előadóját. A nagygyűlés ötven tagú elnökségében helyet foglalt Orosz Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Feleszi István, a megyei tanács vb elnöke, dr. Gombás Sándor, Kállai Sándor, a megyei pártbizottság titkárai, Murczkó Károly, a városi pártbizottság első titkára, Kanda Pál, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára, Oláh László vállalatigazgató, a megyei párt végrehajtó bizottság tagjai és Biró László, a városi tanács vb elnöke. Ott voltak az elnökségben a város politikai, társadalmi életének képviselői, az üzemek, termelőszövetkezetek kiváló dolgozói. Koncz Károly, a megyei népfrontbizottság titkára köszöntötte a választási nagygyűlés résztvevőit. A közönség nagy tapsa köszöntötte a szónoki emelvényre lépő Biszku Béla elvtársat. Városunk képviselőjelöltje beszédében foglalkozott a nemzetközi helyzet és a belpolitika időszerű kérdéseivel, Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza eddigi eredményeivel és a feladatokkal. Ezután KISZ-fiatalok köszöntötték a Központi Bizottság titkárát a város első választói nevében. Biszku Béla elvtárs beszédét lapunk holnapi számában közöljük.