Kelet-Magyarország, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-23 / 46. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK ! KSTV. ÉVFOLYAM, 46. SZÁM ÁRA: 50 fillér 1967. FEBRUÁR 23. CSÜTÖRTÖKI Kádár János és Erdei Ferenc beszéde a budapesti választói nagygyűlésen A Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottsága és a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága szerdán délután választási nagygyűlést tartott a Sportcsarnokban. Az elnöksé­gi emelvény mögött felirat hirdette: Éljen és erősödjék a szo­cialista építést segítő nemzeti összefogást A nagygyűlés résztvevői — a budapesti­ gyárak, üzemek dolgozói — nagy tapssal köszöntötték az emelvényen megje­lenő elnökséget. Az elnökségben foglalt helyet Kádár János, az MSZMP ERDEI FERENC­ Központi Bizottságának első titkára, Gáspár Sándor és Szir­mai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Né­meth Károly, a Politikai Bizottság póttagja, dr. Erdei Fe­renc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. A Himnusz elhangzása után Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a budapesti pártbizottság első titkára nyitotta meg a nagygyűlést, majd nagy taps közben Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Taná­csának főtitkára lépett a mikrofonhoz. A párt és a népfront politikáját folytatjuk tovább Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak! Tisztelt választópolgárok! A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa nevében tisz­­telettel és szeretettel köszön­töm választási nagygyűlé­sünk résztvevőit és rajtuk keresztül az ország minden választópolgárát: nőket és­­férfiakat, idősebbeket és fia­talabbakat, közöttük külön azokat a fiatalokat, akik ez alkalommal először élnek majd alkotmány adta jogaik­kal — mondotta bevezető szavaiban Erdei Ferenc. Hangsúlyozta: az általános vá­lasztás szocialista országunk kiemelkedő jelentőségű po­litikai eseménye, amely ösz­­szegezi és értékeli az elmúlt időszakot, programot állít az ország elé a jövő feladatok tekintetében, s erre vonatko­zóan az ország összes válasz­tópolgárai nyilvánítanak vé­leményt A Magyar Szocialista Mun­káspárt XX. kongresszusa, politikánk minden lényeges kérdésében már számadást végzett és programot tűzött ki, amit — a tapasztalatok szerint — az ország közvéle­ménye helyeselt és elfoga­dott A kongresszus határoza­­ta után pedig még szélesebb körben tárgyalták ország­szerte a kongresszusi állás­foglalásokat . Megvitatta ezeket a Ha­zafias Népfront Országos Ta­­nácsa is és arra az egyértel­mű állásfoglalásra jutott, hogy egyetért e program céljaival és támogatja megva­lósításukat Ilyen értelemben fogalmaztuk meg a Hazafias Népfront választási felhívá­sát, amely tömören magában foglalja a párt és a népfront választási programját A jelölőgyűléseken úgy ta­pasztaljuk, hogy a választó­­polgárok túlnyomó többsége helyesli ezt a programot. A választások iránt — je­lentőségének megfelelően — komoly és nyomatékos a vá­lasztópolgárok érdeklődése és várakozása. Azt várják és er­­re alapszik egyetértő meg­győződésük, hogy olyan fel­adatokat tűzzünk az orszá­gunk elé, amelyek reálisak, megvalósíthatók, s amelyek révén képesek leszünk gazda­sági, társadalmi, kulturális problémáink megoldására, hazánk szocialista fejlődésé­nek sikeres előbbrevitelére. Tisztelt nagygyűlés! A jövő iránti bizakodás a múltban és a jelenben gyö­kerezik. A politikai prog­ram hitelét az adja meg, hogy milyen megtett útra, milyen teljesítményekre hi­vatkozhatnak azok, akik most a következő időszakra szóló programot ajánlják. E tekin­tetben nyilvánvaló és egyér­telmű a helyzet, mégis szük­séges erről néhány komoly szót szólni. „Tovább a lenini úton” — ez volt a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszu­sának jelmondata. A kom­munisták számára ez az irány tökéletesen érthető és nem szorult magyarázatra. A pártonkívüliek széles tö­megei számára pedig úgy kell értelmeznünk, hogy a párt továbbra is a népfront­politika, a szövetségi politi­ka útján kíván haladni, te­hát minden alkotó erőt be kíván vonni a szocialista építés munkájába. A párt és a népfront poli­tikája tíz év óta töretlenül ilyen irányban halad, s ezt kívánjuk folytatni a jövőben is. Egyértelmű és közérthető program ez, amely megnyerte a széles tömegek bizalmát, s szoros kapcsolatokat és együttműködést hozott létre a párttagok és a pártonkívü­­liek között, mégis felmerül ezzel kapcsolatban két kér­dés, amiről beszélni kell. Az egyik az, hogy vajon nem olyan konzervatív politi­kát jelent-e ez, amely kitér a változó helyzet és a fejlő­dés nyomán előálló új prob­lémák és feladatok elől? Ke­vés, ha azt mondjuk, hogy nem ilyen tartalom és szán­dék jut kifejezésre a bevált irány követésében. Tények­kel bizonyíthatjuk, hogy a be­vált régi irány a legteljesebb mértékben haladó politika, hiszen ezen az alapon tűztük napirendre a gazdaságirányí­tás reformját, a szocialista demokrácia továbbfejleszté­sét, a választójog reformját, az országgyűlés és a taná­csok tevékenységének erősí­tését és így tovább. A bevált irány további követésének hangsúlyozása tehát kettős értelmű ugyanabban a fő irányban akarunk haladni, nem pedig letérni az útról, s tovább akarunk haladni ezen az úton , nem pedig meghátrálni a továbbhala­dás feladatai elé. A másik kérdés egész szo­cialista fejlődésünk megíté­lése, hogy valóban hala­dunk-e előre, szocialista ren­dünk fejlődik-e afelé, hogy gazdaságunkat, kultúránkat, népünk életszínvonalát, s ál­talában társadalmi viszo­nyainkat mind közelebb vi­gye a szocializmus teljes megvalósulásához. Semmi kétség nem férhet hozzá, hogy ilyen irányban, hatalmas léptekkel halad­tunk előre a régi időszakhoz, a felszabadulás előtti viszo­nyokhoz képest, de akkor is egyértelmű előrehaladást ál­lapíthatunk meg, ha a szo­cialista átszervezés első év­tizedéhez viszonyítjuk fej­lődésünk szintjét és előreha­ladásunk ütemét. És kivált­képp jól érzékelhető a fej­lődés, ha azt nézzük, hogy az utóbbi évtizedben, — amió­ta továbbra is folytatni kí­vánt politikánk irányát kö­vettük — milyen fejlődés útját tettük meg Nem kisebb jelentőségű az a fejlődési folyamat, ami a közgondolkodásban, a tár­sadalmi légkörben végbe­megy. A kritikai szellem erősödése magában véve is eredmény, de méginkább en­nek a tartalma. Az, hogy a szocialista gondolkodástól távol álló nézetek és a szo­cializmus korábbi fázisában megrekedt felfogások kifeje­zése mellett mind erősebb a hangja a haladó szocialista szemléletnek, a korszerű gondolkodásnak, amely a munkásosztály és a szocia­lista parasztság társadalmi alapjaira támaszkodik és a szocializmus teljes felépítése felé tekint. A tudományban, iroda­lomban, művészetben egy­aránt tanúi vagyunk az ilyen irányú fejlődésnek. A legfőbb mindebben az, hogy szocialista társadal­munk fejlődésének előreha­ladó folyamatában élünk, s ezt a folyamatot akarjuk a továbbiakban is előre vinni. A párt és a népfront válasz­tási programja ennek a fej­lődésnek egy állomása. To­vábbvivő lépcsője. S ez mindent megmond: nem for­dulat, hanem továbbhaladás és előbbrelépés az eddig követett úton. Az eddigiekben — mint a Hazafias Népfront szószóló­ja — a párt és a népfront politikájáról beszéltem. En­gedjék meg, hogy a követ­kezőkben magáról a nép­frontmozgalomról szóljak néhány szót. Magától értetődő, hogy a párt népfrontpolitikája ak­kor eredményes, ha társa­dalmunk minden rétegét, a párton kívüliek széles töme­geit ténylegesen és cselek­vően hozzá tudja kapcsolni a szocialista építés nemzeti programjához. Fejlődik és erősödik a munkás—paraszt szövetség. A szocialista átszervezés előtt is sok parasztember vett részt a népfrontmozga­lomban, s a szocialista át­szervezés után is sok szö­vetkezeti vezető és tag te­vékenykedett a közéletben. De a IX. kongresszus és az azt követő agrárpolitikai in­tézkedések nyomán ehhez képest nagyarányú fellendü­lés következett be. Termelő­szövetkezeti vezetők és egy­szerű tagok, kommunisták és párton kívüliek egyaránt megnövekedett felelősséggel és aktivitással lépnek fel minden fórumon: a nép­frontbizottságokban, a taná­csokban­­ és­ a szövetkezeti testületekben. A különféle értelmiségi rétegek kezdettől fogva igen tevékenyek a népfrontban. De itt is tapasztalható a kiterjedés. Különösen há­rom nagyon fontos értelmi­ségi réteg — az ipari mű­szaki értelmiség, a növek­vő számú mezőgazdasági szakemberek, továbbá a közgazdászok, illetőleg egyéb társadalomtudományok mű­velői­­ aktivitása erősödő. Nyilvánvalóan a gazdaság­irányítás reformjának na­pi­­ren­dre kerülése váltotta ki ezt a hatást, de ez csak növeli jelentőségét. Van azonban egy általá­nosabb oka is, hogy a nép­front keretében társadal­munk minden rétegének összefogása egyre teljeseb­bé válik: a szocialista nem­zeti egység politikája, s az azt körülvevő társadalmi légkör lehetővé teszi, hogy aktív részévé váljanak a közéletnek olyanok is, akik nem tagjai valamilyen párt vagy állami, illetőleg taná­csi testületnek Elsősorban a helyi kommunális ügyek­ben van ez így, de nagyobb, országos ügyekben is nö­vekszik a hozzászólás és a beleszólás igénye és lehető­sége. A szocializmus kivívásá­val, a fő termelőeszközök társadalmi tulajdonával és a néphatalom megteremté­sével elértük azt, hogy szo­cialista társadalmunkban ténylegesen és visszavonha­tatlanul megvalósult az emberi egyenjogúság, s megszűnt minden születési, vagyoni, vagy foglalkozási kiváltság A másik nagy történeti lépés a szocialista demok­rácia megvalósításában: a legszélesebb néprétegek be­vonása volt a politikába és a közügyek intézésébe a népfrontpolitika keretei kö­zött amikor már a régi uralkodó osztályok hadállá­sait szétvertük. A közéleti tevékenység kiszélesedése, az önálló kezdeményezések erősödése, a szaktudás és a hozzáértés nagyobb elisme­rése, s a túlzott központo­sítás fokozatos enyhítése voltak e fejlődés főbb jel­zői. Nagy eredmények eléré­se után s nagy feladatok előtt kerül sor a mostani választásra. De van elegen­dő alap a bizalomra az­iránt, hogy az a politika, amely az eddigi időszakban eredményes volt, képes lesz a következő időszak ma is ismert és még előre nem látott feladatainak a meg­,­oldásában is helytállni. A legdöntőbb érv fejlő­désünk elért foka, s meg nem torpanó előrehaladá­sunk, veszélyes nemzetközi helyzetben, adottságainkból eredő gazdasági problémák­kal küzdve, nehéz politikai örökséget hordozva is kon­szolidált viszonyok között élünk. Gazdaságunk fejlő­dik és erősödik, közművelt­ségünk gazdagodik és szé­lesedik, társadalmunkban minden dolgozó ember munkája szerint vívhatja ki a helyet, a fiatalabbak­­ról és az idősebbekről, a minden ember egészségéről úgy gondoskodunk, ahogy kevés helyen a világon. S az előttünk álló jövő is bíztató: nyugodt alkotó légkörben­­ dolgozhatunk szocialista fejlődésünk előbbrevitelén, hazánk fel­virágoztatásán. Ebben a tudatban sza­vazhat minden választópol­gár a Hazafias Népfront jelöltjeire. Erdei Ferenc nagy tapssal fogadott beszéde után meleg ünneplés közben Kádár Já­nos elvtárs, a Magyar Szo­­­cialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának első titkára emelkedett szólásra. (Folytatás a 2. oldalon) Biszku Béla elvtárs beszélt a nyíregyházi választási nagygyűlésen A Hazafias Népfront me­gyei és városi bizottsága ren­dezésében szerdán délután választási nagygyűlést tar­tottak Nyíregyházán, a Mó­ricz Zsigmond Színházban. A színházat zsúfolásig megtöltő közönség — a város üzemei­nek, termelőszövetkezetei­nek, intézményeinek és la­kosságának képviselői — nagy szeretettel köszöntötte a nagygyűlés előadóját, Biszku Béla elvtársat, a Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottsága tagját, Nyíregyháza első számú választókerületének országgyűlési képviselője­löltjét, a nagygyűlés előadó­ját. A nagygyűlés ötven tagú elnökségében helyet foglalt Orosz Ferenc, a megyei párt­­bizottság első titkára, dr. Feleszi István, a megyei ta­nács vb elnöke, dr. Gombás Sándor, Kállai Sándor, a megyei pártbizottság titká­rai, Murczkó Károly, a vá­rosi pártbizottság első titká­ra, Kanda Pál, a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának vezető titkára, Oláh László vállalatigazgató, a megyei párt végrehajtó bizottság tagjai és Biró László, a vá­rosi tanács vb elnöke. Ott voltak az elnökségben a város politikai, társadalmi életének képviselői, az üze­mek, termelőszövetkezetek kiváló dolgozói. Koncz Károly, a megyei népfrontbizottság titkára kö­szöntötte a választási nagy­gyűlés résztvevőit. A közön­ség nagy tapsa köszöntötte a szónoki emelvényre lépő Biszku Béla elvtársat. Váro­sunk képviselőjelöltje be­szédében foglalkozott a nemzetközi helyzet és a bel­politika időszerű kérdései­vel, Szabolcs-Szatmár me­gye és Nyíregyháza eddigi eredményeivel és a feladat­­okkal. Ezután KISZ-fiatalok kö­szöntötték a Központi Bi­zottság titkárát a város el­ső választói nevében. Biszku Béla elvtárs beszéd­­ét lapunk holnapi számá­ban közöljük.

Next