Kelet-Magyarország, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-29 / 203. szám
Ssivkevs :„Október vivmázsjait védik a Varsói Szerződés fegyveres erői" Baráti hadseregek közös hadgyakorlata Bulgáriában Szófia, (BTA): A Varsói Szerződéshez tartozó országok fegyveres erőinek egyesített parancsnoksága által kidolgozott tervekkel összhangban 1967 augusztus 20—27 között megtartották a Bolgár Népköztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió hadseregeinek és flottájának közös gyakorlatát a Bolgár Népköztársaság területén és a Fekete-tenger nyugati körzetében. A hadgyakorlatot Dobri Dzsurov, bolgár honvédelmi miniszter vezette, jelen volt Ivan Jakubovszkij marsall, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka, Ion Ionita vezérőrnagy, a román fegyveres erők minisztere, Bohumir Stomsky hadseregtábornok, csehszlovák honvédelmi miniszter, Mihail Kazakov hadseregtábornok, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek vezérkari főnöke, továbbá Románia, a Szovjetunió és Csehszlovákia katonai küldöttségei, és megfigyelő minőségben a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság küldöttsége is. A hadgyakorlat résztvevői augusztus 27-én, vasárnap Plovdivoban díszszemlét tartottak. A díszszemlével egybekötött nagygyűlésen beszédet mondott Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt első titkára, a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Kijelentette, hogy a hadgyakorlatok a baráti hadseregek és népek egyttműködését, a szocializmus és a kommunizmus ügyéhez való hűségüket demonstrálták. Tudjuk, hogy nyugaton bizonyos körök megkísérlik, hogy a szocialista rendszer, egész politikánk, a Varsói Szerződés céljainak megrágalmazására használják fel a most véget ért hadgyakorlatokat. A haladó emberiség azonban jól tudja, hogy nem fegyvercsörtetésről van szó. Tisztában van azzal, hogy fegyveres erőink az egyetemes béke fennmaradását, az imperialisták agresszív terveinek meghiúsítását szolgálják. Todor Zsivkov emlékeztetett arra, hogy a hadgyakorlatokat az októberi forradalom közelgő 50. évfordulójának jegyében tartották, majd hangsúlyozta, hogy az októberi forradalom vívmányainak megvédése a Varsói Szerződéshez tartozó országok fegyveres erőinek legszentebb kötelessége. A nagygyűlésen felszólalt Ivan Jakubovszkij marsall, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka . Kijelentette: A hadgyakorlatok ismét megmutatták a Varsói Szerződés katonai felépítésének hatékonyságát, azokat a lehetőségeket, amelyeket egy esetleges agresszió visszaveréséhez biztosít. Ezek a hadgyakorlatok tovább erősítették egységünket és öszszefogásunkat, harci erőnk alapját, — mondotta a marsall. BUKAREST Jens Otto Krag, Dánia miniszterelnöke és külügyminisztere hétfőn délelőtt a Fekete-tengerről visszaérkezett a román fővárosba. Röviddel ezután megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Maurer, a román minisztertanács elnöke és Krag között. BELGRÁD Marko Nikezdcs, jugoszláv külügyminiszter szeptember 14-től 18-ig hivatalos látogatást tesz Franciaországban. DAMASZKUSZ Sajtóközleményt adtak ki a szovjet társadalom képviselőiből álló küldöttségnek Szíriában tett látogatásáról. A küldöttség Munugyinovnak, a külföldi kulturális kapcsolatok állami bizottsága első elnökhelyettesének vezetésével tárgyalásokat folytatott az afro-ázsiai szolidaritás Szíriai bizottságának vezetőségével. LONDON A brit kereskedelemügyi minisztérium közlése szerint Nagy-Britannia kőolajbehozatala ez év júliusában, az arab államok olajembargójának következtében 40 százalékkal csökkent. Az arab csúcsértekezlet napirendje Khartoum. (MTI): Azarab külügyminiszterek — mint jelentettük — elfogadták az államfők csúcstalálkozójának napirendi javaslatát A javaslat, amelyet a Szudán, Líbia, és Jordánia képviselőiből alakult hármas bizottság dolgozott ki, úgynevezett sűrített napirendi pontokat tartalmaz. Ez a keretnapirend 4 pontból áll: 1. Politikai, katonai és gazdasági intézkedések az izraeli agresszió következményeinek felszámolására. 2. Az idegen katonai támaszpontok felszámolása az arab országokban. 3. Az arab gazdaság szerepe a bagdadi értekezlet ajánlásainak fényében. 4. Arab politikai tevékenység nemzetközi téren. Khartoumi sajtóértesülések szerint a szudáni fővárosba érkező első államfő Husszein jordániai király lesz, akit hétfő estére vártak. Burgiba tunéziai elnök és Idrisz, líbiai király betegségére hivatkozva lemondta részvételét a csúcstalálkozón. Az elnök a tunéziai miniszterelnököt, a király pedig a trónörököst bízta meg képviseletével. Nasszer elnök, aki Irak és Jemen elnökével Kairóban hármas találkozót tart, ma este érkezik Khartoumba. Az egyiptomi elnök különrepülőgépén jön még Aref iraki és Szalai jemeni elnök is. Wilson átalakította kormányát Wilson brit miniszterelnök hétfőn este bejelentette, hogy átalakította és megfiatalította kormányát. A főbb változások: Wilson átvette a „teljes felelősséget” a gazdasági csúcsminisztérium ügyeiért. Michael Stewart, az eddigi gazdaságügyi csúcsminiszter tárca nélküli miniszter lett, Peter Shortot pedig a gazdasági ügyek miniszterévé nevezték ki. Douglas Jay kereskedelemügyi miniszter, Anglia közös piaci tagságának csaknem nyílt ellenzőjét leváltották, helyébe a jóval fiatalabb Anthony Crosland eddigi közoktatásügyi miniszter lépett. MOSZKVAI LEVÉL Kereskedelmi forgalom a Szovjetunió és Magyarország között — Székesfehérvár, Nyíregyháza, Meskoc szép, nagyon szép. A háború nehéz napjaiban sok-sok igaz baráttal találkoztam. Szeretem a magyar népet. Ezek a kedves szavak egy meghitt baráti körben, egy szovjet család otthonában hangzottak el Volt iskolatársam révén tehettem eleget az egyik moszkvai nagy fotóüzlet igazgatójának, Jefim Grigorevics meghívásának. Az a kedvesség, ahogy fogadták, ahogy Magyarországról kevés magyar nyelvtudásával, a felszabadító szovjet hadsereg egykori majorja beszélt, felejthetetlen marad számomra. Felejthetetlen, mert ez a kedvesség szinte velejárója volt a szovjet városokkal, emberekkel való ismerettségemnek. Ikarus farmotoros buszánál városnézésen Kijevben. Magyar fényforrások a moszkvai pályaudvarokon. Magyar eredményjelző berendezés írta fel a góllövők neveit a moszkvai Dinamo stadionban. Magyar bor a szovjet család asztalán. Mindez adta az ötletet: ismerkedjünk meg a két testvéri ország a Szovjetunió és Magyarország együttműködésével, kereskedelmi kapcsolataival. A Magyar Népköztársaság moszkvai kereskedelmi kirendeltségének székhelyét Kropotkimszkij utcában találtam meg. Itt Gyebrovszki András kereskedelmi első titkárral beszélgettem. Számok, tények sokaságával ismerkedtem meg. — Hazánk ipari nyersanyagokban szegény, — kezdte beszélgetésünket Gyebrovszki elvtárs. Ezért elsősorban kereskedelmi kapcsolataink e fontos nyersanyagok beszerzésére irányulnak. Naponta több száz vagon vasérc, kőolaj, földgáz, ipari fa hagyja el a szovjet területet. De nagy tételekben rendelünk ipari gépeket, személygépkocsikat, házgyárakat, vegyi kombinátokat, kohászati berendezést is a Szovjetuniótól. Kirendeltségünk forgalmára jellemző, hogy negyedévenként mintegy 1400 szakember keresi fel, s folytatunk velük különböző szintű üzleti tárgyalásokat. — Üzletkötéseink természetesen kétoldalúak. Kereskedünk a szó szoros értelmében. Nemcsak veszünk, hanem el is adunk. És ismét csak a két nép barátságára jellemző példák sokaságával ismerkedem meg. Gyebrovszki elvtárs elmondotta többek között, hogy a legkeresettebb magyar árucikk, a világszínvonalon mozgó vákuumtechnikai termék, a fényforrást gyártó komplett gyárak, automata gépsorok. A Szovjetunió több városában, például Bakuban, Szmolenszkben, Szaranszkban, de Örményországban is a leszállított és felépített fénycsőkombinátok méltóan képviselik a magyar ipart. A KGST-palota építése befejeződött. A csodálatos létesítmény, amely egy élére állított nyitott könyv alakú, sem nélkülözi a magyar szakembereket. A 32 emeletes palota belső szerelési munkálatain ugyanis magyar szakemberek dolgoznak. A liftek mellett magyar bútorok kerülnek a szobákba, ízléses, modern vonalú bútorok, amelyek formájukban és színeikben a tőké® piac termékeivel bármikor versenyképesek. A Szovjetunióban igen jelentős előkészületek folynak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának méltó megünneplésére. Ebből részt vállalnak a magyar szakemberek, akik a Szovjetunióban határidő ellőtt fejezik be egyes munkák elvégzését. De igen nagyra értékelik a szovjet emberek azt a segítséget is, amit a magyar külkereskedelmi vállalatok a határidőre történő leszállítással nyújtanak, hiszen ezzel lehetővé válik, hogy a szovjet üzemek dolgozói vállalásaikat sikerrel teljesíthessék. A jubileum méltó ünnepléséhez tartozik a szovjet vállalatok segítsége is. Hiszen a részükről történő határidő előtti szállítások is nagy segítséget jelentenek a magyar ipari üzemeknek. Milliókban mérhető le e nemes felajánlások teljesítésének hasznossága a szovjet és a magyar nép számára egyaránt Dragos Gyula Móricz Zsigmond: Egyszer jóllakni !. A nagy magyar Alföld tenger volt a jura korszarvban. De ma, az Éhség korszakában is olyan, mit a tenger. Végtelen sík föld, köröskörűs az ég alatt. Semm domb, semmi emelkedés, oly lapos, mint a tenger színe volna, ha képes lenne a tenger arra, hogy így megdermedjen. A búzavetés olyan egyenletes rajta, mintha vonalzóval húznak volna meg az Isten mérnökei, hogy meddig szabad nőni egy-egy fiatal búzaszárnak, hogy egy se bontsa meg a tubóismalapot. Az ég úgy borul rá, mint egy üveghuta, amelyre a játékos angyalok felhőket és csodálatos kék és fehér színeket vetítenek. úgy látszik, hogy a gróf majorja éppen a világ közepén van, mert ha innen körülnéz az ember, köröskörül látja az ég karimáját és háromszázhatvanöt fok alatt az eget, bármerre is fordul. A fiatal gróf is azt hiszi, hogy a világegyetem közepén van ő maga is, mert amerre megy arabs paripáján, a munkások mindenütt úgy köszöntik, mintha egy fiatal isten menne el közöttük. Most egy háromszáz holdas répatáblához ér. Cukorrépa, akkora sík darab, hogy beleszédül, aki soká nézi. Cukorrépa terem rajta, és a kis palánták Úgy állnak, mint kényes iskolás leánykák, akiket a tornatanárnő állított szabályos rendbe, akármerre néz az ember, mindenütt nyílegyenes vonalakat adnak. A gróf a lóról messze lát, mert még fa sincs az egész tájon, s a nyereg úgy tűnik fel, mintha óriási magasságban volna a parányi növényvilág felett. A gróf körülnéz, és keresi azt a munkacsoportot, amelyet tegnap is meglátogatott, meg tegnapelőtt is, mindennap ezen a héten, s ma péntek dél van. A munkások úgy vannak beosztva, hogy mindegyik csoportban hetven ember van. Hetven férfi kapál felfegyverkezve, s ezek meggörbülve hajolnak a cukorrépapalenták fölé, és gondosan kapálják a gazt, és kis, felfordított, tölcsér alakú dombocskát raknak a répaültetvény minden szála körül Végre felismeri, melyik az a csoport, amelyiket keresi, és odalovagol, az úton. Mire odaér, éppen tizenkét óra. * A munkások a munkavezető intésére felegyenesednek és abbahagyják a kapálást. Ebédidő, kiállnak a sorból, s elmennek a tábla szélére, ahol az asszonyok és a gyerekek már várják őket az ebéddel. Az ételt fazekakban hozták a faluból, de valamenynyien pontosan megérkeznek, mire a harang megszólal a távoli tornyokban. A fiatal gróf leszáll a lóról, és odadobja a kantárt egy suhancnak, aki előugrik, s ő maga a munkavezetőhöz megy, és azt kérdi: — Mikorra lesztek már készen evvel a semmiséggel? A gróf harmincéves, kemény sportfiú, a munkavezető hatvanöt éves, komor öreg. A gróf derült és könynyed, az öreg meggörbült nyakú és mogorva. Mély alázattal felel: — Méltóságé, gróf úr, ne tessék haragudni, de nagyon kemény a rög, régen nem volt eső, lassan haladunk, mert csak a fű nő. Bizony szombat estére csak akkor tudnánk elkészülni, ha egész éjjel kapálnánk. A grófnak ez mindegy. Ő csak azért kérdezte, hogy mikorra lesznek készen, hogy igazolja, mit keres idekinn a pusztán. Bólint, és azt mondja: — Hát kapáljatok egész éjjel. A munkavezető megvakarja a fejét, és azt feleli: — Már, méltóságos gróf úr, arra semmi napszámmal nem lehetne rávenni az embereket. A gróf nevet, körülnéz, és meglátja, amiért jött, egy karcsú, magas, csinos fiatalasszony, aki éppen odaadja az urának az ételes fazekat. 2. Az asszony is odanézett a fiatal grófra, kicsit elpirult, és kicsit kacéran megbillent, s aztán úgy tett, mintha nem is látná a grófot Az urához fordul, aki már letelepedett a földre, és azt mondja: — Egyél. — Mit hoztál? — kérdi az ember. — Mit hoztam volna. Amit tegnap, egy kis levesz. Az ember jól tudja, hogy nincs odahaza a háznál semmi. A kis kamra üres. Mogorván fogja a fazekat, és térde közé veszi. Kiemeli a zsinegből készített ételhordó hálócskából, s leemeli a fazék tetejét. Belenéz. Csakugyan nincs benne semmi más, csak barna lé. A tetején egy kis megfagyott zsír úszkál, s ahogy belemeríti a kanalat, a hideg zsír rátapad a pléhkanálra. Nem szól semmit, mert nem tud mit mondani. Nehéz éhség van most a falvakban. A tél igen szigorú volt. Nem volt semmi, mert tavaly szárazság miatt rossz termés volt, télire nem tudtak semmit sem gyűjteni, s tele vannak adóssággal. Most, hogy megindult a munka, a napszám nagyon alacsony, egy pengő naponta. Távoli boldogabb országok munkásai meg sem értenék, hogy lehet abból megélni. Ők azonban még adósságot is fizetnek belőle, s úgy koplalnak, mint az éhes kutya. Nem szidhatja össze az asszonyt, hogy miért nem hoz többet és jobbat, mert az asszony erénye éppen, ha ő nem panaszkodik... A búza ára nagyon lent van, s az uradalmak sem tudnak fizetni. Sóhajt hát egyet, s be£analaz egy kis levest. Még annak is örül, hogy vagy két gombócot lel a lében, amit lisztből csinált az asszony, s úgy úszik a sötétbarna löttyben, mint valami ősvilági puha testű állat. Az embert úgy hívják, hogy Kis, Kis János. Neki van a legrövidebb neve és a leghosszabb szegénysége. Úgy úszik utána a szegénység, mint alkonyatkor az árnyék, ami belevesz a keleti tájba. Összecsikorgatja a fogát, s hozzá fog elszántan enni. Mindig csak ez a lé. Reggel leves, este, ha hazamegy, újra leves. — Ha meggondolom, hogy mennyi levest ettem meg életemben — mondja, ha azt mind egy dézsába öntenék, ajhaj, olyan nagy hordó nincs még az egri érsek pincéjében sem! Az asszony nem felel. Szórakozottan, mintha csak véletlenül volna, arrafelé néz, ahol a fiatal gróf áll, és beszélget az emberekkel. A munkások azonban szétszóródva ülnek le. Ki itt, ki ott. Mindenki takarja a fazekat, amit hoztak neki. Mindenkinek szegény étel jut, amivel nem érdemes dicsekedni. Belehajolnak a cserépfazékba, és egyformán kanalaznak. — Hoztál vizet? — kérdi Kis János. — Nem. — Miért nem? — Hát isten hozott kedd reggel. — Egy litert. Egy litert hoztam, de már elfogyott. — Mér itta meg mindet? — Mér ittam meg? Hát még a vízzel is spóroljak? Az asszony kicsit gondolkozott — Hát akkor megyek, osztón hozok. — De szaporán. Az asszony kiveszi a tarisznyából a literes üveget Nincs a tarisznyában egyéb, csak egy kis kenyér. Azt is kiveszi, és odaadja az urának. — Egye meg. — Megegyem... Ha megeszem, nem lesz. — Azért nem halhat éhen. •— Nem halhatok éhen?.„ Könnyű azt egy asszonynak mondani... Látszik, hogy nem voltál katona... Mert mikor katona vótam, aki az utolsó konzervet megette, azt kikötötték. Meg ha csata vót, még főbe is lőtték... Azért nem eszem én, meg az utolsó falat kenyeret, hogy hátha még nagyobb éhség is lesz ezen a grófi földön... Az asszony nem szól. Elindul az üveggel a kút felé. Az óra utána sem néz, csak lassan, igen lassan tovább kanalazza a levest. A kút elég messze van. A répatábla mellett kezdődik egy óriási nagy marhalegelő, tízezer holdas. Annak az innenső szélén van egy csordakút. Régebben ez a répamező is legelő volt, de felszántották, így maradt a kút a legelő szélén. Az asszony ment, mendegélt, szaporán, és a szoknyája libegett-lobogott. A fiatal gróf utánanézett, míg csak el nem tűnt már a messzeségben. Akkor hirtelen azt mondta: — A lovacskámat meg kell itatni... Van víz abba a kútba ? Az öreg munkavezető sokáig hallgatott, végre megszólalt. — Van, méltóságos úr. A kútba még van víz. — No, akkor elmegyek, és megitatom. Ezzel felpattant a lova hátára. Szép, sárga nyereg volt a lovon, fess szarvasbőr nadrág volt a fiatal grófon. Ahogy fent ült a ló hátán, nagyon csinos legény volt, amint ügetni kezdett a kút felé, hogy megvitassa a lovat. (Folytatjuk)