Kelet-Magyarország, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-29 / 203. szám

Ssivkevs :„Október vivmázsjait védik a Varsói Szerződés fegyveres erői" Baráti hadseregek közös hadgyakorlata Bulgáriában Szófia, (BTA): A Varsói Szerződéshez tartozó országok fegyveres erőinek egyesített parancs­noksága által kidolgozott tervekkel összhangban 1967 augusztus 20—27 között meg­tartották a Bolgár Népköztár­saság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjet­unió hadseregeinek és flot­tájának közös gyakorlatát a Bolgár Népköztársaság te­rületén és a Fekete-tenger nyugati körzetében. A hadgyakorlatot Dobri Dzsurov, bolgár honvé­delmi miniszter vezette, je­len volt Ivan Jakubovszkij marsall, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka, Ion Ionita vezérőrnagy, a román fegy­veres erők minisztere, Bo­­humir Stomsky hadseregt­á­­bornok, csehszlovák honvé­delmi miniszter, Mihail Ka­zakov hadseregtábornok, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek vezérkari főnöke, továbbá Románia, a Szovjetunió és Csehszlová­kia katonai küldöttségei, és megfigyelő minőségben a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság küldött­sége is. A hadgyakorlat résztvevői augusztus 27-én, vasárnap Plovdivoban díszszemlét tar­tottak. A díszszemlével egybekö­tött nagygyűlésen beszédet mondott Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt első titkára, a Bolgár Nép­­köztársaság minisztertaná­csának elnöke. Kijelentette, hogy a hadgyakorlatok a baráti hadseregek és népek egy­­ttműködését, a szocia­lizmus és a kommunizmus ügyéhez való hűségüket de­monstrálták. Tudjuk, hogy nyugaton bizonyos körök megkísérlik, hogy a szocialista rendszer, egész politikánk, a Varsói Szerződés céljainak megrá­­galmazására használják fel a most véget ért hadgya­korlatokat. A haladó em­beriség azonban jól tudja, hogy nem fegyvercsörtetés­­ről van szó. Tisztában van azzal, hogy fegyveres erőink az egyetemes béke fenn­maradását, az imperialisták agresszív terveinek meghi­úsítását szolgálják. Todor Zsivkov emlékeztetett arra, hogy a hadgyakorlatokat az októberi forradalom közelgő 50. évfordulójának jegyében tartották, majd hangsúlyoz­ta, hogy az októberi forra­dalom vívmányainak meg­védése a Varsói Szerződés­hez tartozó országok fegy­veres erőinek legszentebb kötelessége. A nagygyűlésen felszólalt Ivan Jakubovszkij marsall, a Varsói Szerződés egyesí­tett fegyveres erőinek fő­­parancsnoka . Kijelentette: A hadgyakorlatok ismét megmutatták a Varsói Szer­ződés katonai felépítésének hatékonyságát, azokat a le­hetőségeket, amelyeket egy esetleges agresszió vissza­veréséhez biztosít. Ezek a hadgyakorlatok tovább erő­sítették egységünket és ösz­­szefogásunkat, harci erőnk alapját, — mondotta a marsall. BUKAREST Jens Otto Krag, Dánia miniszterelnöke és külügy­minisztere hétfőn délelőtt a Fekete-tengerről visszaérke­zett a román fővárosba. Rö­viddel ezután megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Maurer, a román miniszter­­tanács elnöke és Krag kö­zött. BELGRÁD Marko Nikezdcs, jugoszláv külügyminiszter szeptember 14-től 18-ig hivatalos láto­gatást tesz Franciaország­ban. DAMASZKUSZ Sajtóközleményt adtak ki a szovjet társadalom képvi­selőiből álló küldöttségnek Szíriában tett látogatásáról. A küldöttség Munu­gyinov­­nak, a külföldi kulturális kapcsolatok állami bizottsá­ga első elnökhelyettesének vezetésével tárgyalásokat folytatott az afro-ázsiai szo­lidaritás Szíriai bizottságá­nak vezetőségével. LONDON A brit kereskedelemügyi minisztérium közlése szerint Nagy-Britannia kőolajbeho­zatala ez év júliusában, az arab államok olajembargó­­jának következtében 40 százalékkal csökkent. Az arab csúcsértekezlet napirendje Khartoum. (MTI): Az­­arab külügyminiszte­rek — mint jelentettük — elfogadták az államfők csúcstalálkozójának napi­rendi javaslatát A javas­lat, amelyet a Szudán, Lí­bia, és Jordánia képviselői­ből alakult hármas bizott­ság dolgozott ki, úgyneve­zett sűrített napirendi pon­tokat tartalmaz. Ez a keret­napirend 4 pontból áll: 1. Politikai, katonai és gazdasági intézkedések az izraeli agresszió következ­ményeinek felszámolására. 2. Az idegen katonai tá­maszpontok felszámolása az arab országokban. 3. Az arab gazdaság sze­repe a bagdadi értekezlet ajánlásainak fényében. 4. Arab politikai tevé­kenység nemzetközi téren. Khartoumi sajtóértesülé­sek szerint a szudáni fő­városba érkező első állam­fő Husszein jordániai ki­rály lesz, ak­it hétfő estére vártak. Burgiba tunéziai el­nök és Idrisz, líbiai király betegségére hivatkozva le­mondta részvételét a csúcs­­találkozón. Az elnök a tu­néziai miniszterelnököt, a király pedig a trónörököst bízta meg képviseletével. Nasszer elnök, aki Irak és Jemen elnökével Kairóban hármas találkozót tart, ma este érkezik Khartoum­­ba. Az egyiptomi elnök kü­­lönrepülőgépén jön még Aref iraki és Szalai jemeni elnök is. Wilson átalakította kormányát Wilson brit miniszterelnök hétfőn este bejelentette, hogy átalakította és megfiatalítot­ta kormányát. A főbb változások: Wilson átvette a „teljes felelősséget” a gazdasági csúcsminisztéri­um ügyeiért. Michael Ste­wart, az eddigi gazdaságügyi csúcsminiszter tárca nélküli miniszter lett, Peter Shortot pedig a gazdasági ügyek mi­niszterévé nevezték ki. Douglas Jay kereskedelem­ügyi miniszter, Anglia közös piaci tagságának csaknem nyílt ellenzőjét leváltották, helyébe a jóval fiatalabb Anthony Crosland eddigi közoktatásügyi miniszter lé­pett. MOSZKVAI LEVÉL Kereskedelmi forgalom a Szovjetunió és Magyarország között — Székesfehérvár, Nyír­egyháza, Meskoc szép, na­­­gyon szép. A háború nehéz napjaiban sok-sok igaz ba­ráttal találkoztam. Szere­tem a magyar népet. Ezek a kedves szavak egy meghitt baráti körben, egy szovjet család otthonában hangzottak el Volt iskola­társam révén tehettem ele­get az egyik moszkvai nagy fotóüzlet igazgatójának, Je­­fim Grigorevics meghívásá­nak. Az a kedvesség, ahogy fogadták, ahogy Magyaror­szágról kevés magyar nyelv­tudásával, a felszabadító szovjet hadsereg egykori majorja beszélt, felejthetet­len marad számomra. Fe­lejthetetlen, mert ez a ked­vesség szinte velejárója volt a szovjet városokkal, embe­rekkel való ismerettségem­­nek. Ikarus farmotoros busz­ánál városnézésen Kijev­­ben. Magyar fényforrások a moszkvai pályaudvarokon. Magyar eredményjelző be­rendezés írta fel a góllövők neveit a moszkvai Dinamo stadionban. Magyar bor a szovjet család asztalán. Mindez adta az ötletet: is­merkedjünk meg a két test­véri ország a Szovjetunió és Magyarország együttműkö­désével, kereskedelmi kap­csolataival. A Magyar Népköztársaság moszkvai kereskedelmi ki­­rendeltségének székhelyét Kropotkim­szkij utcában ta­láltam m­eg. Itt Gyebrovsz­­ki András kereskedelmi első titkárral beszélgettem. Szá­mok, tények sokaságával ismerkedtem meg. — Hazánk ipari nyers­anyagokban szegény, — kezdte beszélgetésünket Gyebrovszki elvtárs. Ezért elsősorban kereskedelmi kapcsolataink e fontos nyersanyagok beszerzésére irányulnak. Naponta több száz vagon vasérc, kőolaj, földgáz, ipari fa hagyja el a szovjet területet. De nagy tételekben rendelünk ipari gépeket, személygépkocsi­kat, házgyárakat, vegyi kom­binátokat, kohászati be­rendezést is a Szovjetunió­tól. Kirendeltségünk for­galmára jellemző, hogy ne­gyedévenként mintegy 1400 szakember keresi fel, s folytatunk velük különböző szintű üzleti tárgyalásokat. — Üzletkötéseink termé­szetesen kétoldalúak. Keres­kedünk a szó szoros értel­mében. Nemcsak­­ veszünk, hanem el is adunk. És is­mét csak a két nép barát­ságára jellemző példák so­kaságával ismerkedem meg. Gyebrovszki elvtárs el­mondotta többek között, hogy a legkeresettebb ma­gyar árucikk, a világszín­vonalon mozgó vákuumtech­nikai termék, a fényforrást gyártó komplett gyárak, automata gépsorok. A Szov­jetunió több városában, pél­dául Bakuban, Szmolenszk­­ben, Szaranszkban, de Ör­ményországban is a leszállí­tott és felépített fénycső­kombinátok­­ méltóan képvi­selik a magyar ipart. A KGST-palota építése befejeződött. A csodálatos létesítmény, amely egy élére állított nyitott könyv alakú, sem nélkülözi a ma­gyar szakembereket. A 32 emeletes palota belső sze­relési munkálatain ugyanis magyar szakemberek dol­goznak. A liftek mellett ma­gyar bútorok kerülnek a szobákba, ízléses, modern vonalú bútorok, amelyek formájukban és színeikben a tőké® piac termékeivel bármikor versenyképesek. A Szovjetunióban igen jelentős előkészületek foly­nak a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. év­fordulójának méltó megün­neplésére. Ebből részt vál­lalnak a magyar szakembe­rek, akik a Szovjetunióban határidő ellőtt fejezik be egyes munkák elvégzését. De igen nagyra értékelik a szovjet emberek azt a se­gítséget is, amit a magyar külkereskedelmi vállalatok a határidőre történő leszál­lítással nyújtanak, hiszen ezzel lehetővé válik, hogy a szovjet üzemek dolgozói vállalásaikat sikerrel telje­síthessék. A jubileum méltó ünnep­léséhez tartozik a szovjet vállalatok segítsége is. Hi­szen a részükről történő határidő előtti szállítások is nagy segítséget jelentenek a magyar ipari üzemeknek. Milliókban mérhető le e nemes felajánlások teljesí­tésének hasznossága a szov­jet és a magyar nép számá­ra egyaránt Dragos Gyula Móricz Zsigmond: Egyszer jóllakni !. A nagy magyar Alföld tenger volt a j­ura korszarv­­ban. De ma, az Éhség kor­szakában is olyan, mit a tenger. Végtelen sík föld, körös­­körűs az ég alatt. Semm­ domb, semmi emelkedés, oly lapos, mint a tenger színe volna, ha képes lenne a tenger arra, hogy így megdermedjen. A búzavetés olyan egyenletes rajta, mintha vonalzóval húznak volna meg az Isten mérnö­kei, hogy meddig szabad nőni egy-egy fiatal búza­­szárnak, hogy egy se bont­­sa meg a tubóism­a­lapot. Az ég úgy borul rá, mint egy üveghuta, amelyre a játékos angyalok felhőket és csodálatos kék és fehér színeket vetítenek. úgy látszik, hogy a gróf majorja éppen a világ kö­zepén van, mert ha innen körülnéz az ember, körös­körül látja az ég karimáját és háromszázhatvanöt fok alatt az eget, bármerre is fordul. A fiatal gróf is azt hiszi, hogy a világegyetem köze­pén van ő maga is, mert amerre megy arabs paripá­ján, a munkások mindenütt úgy köszöntik, mintha egy fiatal isten menne el közöt­tük. Most egy háromszáz hol­das répatáblához ér. Cu­korrépa, akkora sík darab, hogy beleszédül, aki soká nézi. Cukorrépa terem raj­ta, és a kis palánták Úgy állnak, mint kényes iskolás leánykák, akiket a tornata­nárnő állított szabályos rendbe, akármerre néz az ember, mindenütt nyílegye­nes vonalakat adnak. A gróf a lóról messze lát, mert még fa sincs az egész tájon, s a nyereg úgy tű­nik fel, mintha óriási ma­gasságban volna a parányi növényvilág felett. A gróf körülnéz, és keresi azt a munkacsoportot, amelyet tegnap is meglátogatott, meg tegnapelőtt is, minden­nap ezen a héten, s ma péntek dél van. A munkások úgy vannak beosztva, hogy mindegyik csoportban hetven ember van. Hetven férfi kapál felfegyverkezve, s ezek meggörbülve hajolnak a cukorrépapalenták fölé, és gondosan kapálják a gazt, és kis, felfordított, tölcsér alakú dombocskát raknak a répaültetvény minden szála körül Végre felismeri, melyik az a csoport, amelyiket keresi, és odalovagol, az úton. Mire odaér, éppen tizen­két óra. * A munkások a munkave­zető intésére felegyenesed­nek és abbahagyják a kapá­lást. Ebédidő, kiállnak a sorból, s elmennek a tábla szélére, ahol az asszonyok és a gyerekek már várják őket az ebéddel. Az ételt fazekakban hoz­ták a faluból, de valameny­­nyien pontosan megérkez­nek, mire a harang meg­szólal a távoli tornyokban. A fiatal gróf leszáll a ló­ról, és odadobja a kantárt egy suhancnak, aki előug­rik, s ő maga a munkaveze­tőhöz megy, és azt kérdi: — Mikorra lesztek már készen evvel a semmiséggel? A gróf harmincéves, ke­mény sportfiú, a munkave­zető hatvanöt éves, komor öreg. A gróf derült és köny­­nyed, az öreg meggörbült nyakú és mogorva. Mély alázattal felel: — Méltóságé, gróf úr, ne tessék haragudni, de na­gyon kemény a rög, régen nem volt eső, lassan hala­dunk, mert csak a fű nő. Bizony szombat estére csak akkor tudnánk elkészülni, ha egész éjjel kapálnánk. A grófnak ez mindegy. Ő csak azért kérdezte, hogy mikorra lesznek készen, hogy igazolja, mit keres idekinn a pusztán. Bólint, és azt mondja: — Hát kapáljatok egész éjjel. A munkavezető megva­karja a fejét, és azt feleli: — Már, méltóságos gróf úr, arra semmi napszám­mal nem lehetne rávenni az embereket. A gróf nevet, körülnéz, és meglátja, amiért jött, egy karcsú, magas, csinos fiatalasszony, aki éppen odaadja az urának az éte­­les fazekat. 2. Az asszony is odanézett a fiatal grófra, kicsit elpi­rult, és kicsit kacéran meg­billent, s aztán úgy tett, mintha nem is látná a gró­fot Az urához fordul, aki már letelepedett a földre, és azt mondja: —­ Egyél. — Mit hoztál? — kérdi az ember. — Mit hoztam volna. Amit tegnap, egy kis levesz. Az ember jól tudja, hogy nincs odahaza a háznál semmi. A kis kamra üres. Mogorván fogja a fazekat, és térde közé veszi. Kiemeli a zsinegből ké­szített ételhordó hálócská­­ból, s leemeli a fazék tete­jét. Belenéz. Csakugyan nincs benne semmi más, csak barna lé. A tetején egy kis megfa­gyott zsír úszkál, s ahogy belemeríti a kanalat, a hi­deg zsír rátapad a pléhka­­nálra. Nem szól semmit, mert nem tud mit mondani. Ne­héz éhség van most a fal­vakban. A tél igen szigorú volt. Nem volt semmi, mert ta­valy szárazság miatt rossz termés volt, télire nem tudtak semmit sem gyűjte­ni, s tele vannak adósság­gal. Most, hogy megindult a munka, a napszám nagyon alacsony, egy pengő napon­ta. Távoli boldogabb orszá­gok munkásai meg sem értenék, hogy lehet abból megélni. Ők azonban még adósságot is fizetnek belőle, s úgy koplalnak, mint az éhes kutya. Nem szidhatja össze az asszonyt, hogy miért nem hoz többet és jobbat, mert az asszony erénye éppen, ha ő nem pa­naszkodik... A búza ára na­gyon lent van, s az uradal­mak sem tudnak fizetni. Sóhajt hát egyet, s be£a­­nalaz egy kis levest. Még annak is örül, hogy vagy két gombócot lel a lében, amit lisztből csinált az asszony, s úgy úszik a sötétbarna löttyben, mint valami ősvi­lági puha testű állat. Az embert úgy hívják, hogy Kis, Kis János. Neki van a legrövidebb neve és a leghosszabb szegénysége. Úgy úszik utána a szegény­ség, mint alkonyatkor az árnyék, ami belevesz a ke­leti tájba. Összecsikorgatja a fogát, s hozzá fog elszántan enni. Mindig csak ez a lé. Reg­gel leves, este, ha haza­megy, újra leves. — Ha meggondolom, hogy mennyi levest ettem meg életemben — mondja, ha azt mind egy dézsába ön­tenék, ajhaj, olyan nagy hordó nincs még az egri érsek pincéjében sem! Az asszony nem felel. Szórakozottan, mintha csak véletlenül volna, arrafelé néz, ahol a fiatal gróf áll, és beszélget az emberekkel. A munkások azonban szétszóródva ülnek le. Ki itt, ki ott. Mindenki takar­ja a fazekat, amit hoztak neki. Mindenkinek szegény étel jut, amivel nem érde­mes dicsekedni. Belehajol­nak a cserépfazékba, és egyformán kanalaznak. — Hoztál vizet? — kérdi Kis János. — Nem. — Miért nem? — Hát isten hozott kedd reggel. — Egy litert. Egy litert hoztam, de már elfogyott. — Mér itta meg mindet? — Mér ittam meg? Hát még a vízzel is spóroljak? Az asszony kicsit gondol­kozott —­ Hát akkor megyek, osztón hozok. — De szaporán. Az asszony kiveszi a ta­risznyából a literes üveget Nincs a tarisznyában egyéb, csak egy kis kenyér. Azt is kiveszi, és odaadja az urának. — Egye meg. — Megegyem... Ha meg­eszem, nem lesz. — Azért nem halhat éhen. •— Nem halhatok éhen?.„ Könnyű azt egy asszonynak mondani... Látszik, hogy nem voltál katona... Mert mikor katona vótam, aki az utolsó konzervet meg­ette, azt kikötötték. Meg ha csata vót, még főbe is lőt­ték... Azért nem eszem én, meg az utolsó falat kenye­ret, hogy hátha még na­gyobb éhség is lesz ezen a grófi földön... Az asszony nem szól. El­indul az üveggel a kút felé. Az óra utána sem néz, csak lassan, igen lassan to­vább kanalazza a levest. A kút elég messze van. A répatábla mellett kezdő­dik egy óriási nagy marha­legelő, tízezer holdas. An­nak az innenső szélén van egy csordakút. Régebben ez a répamező is legelő volt, de felszántották, így maradt a kút a legelő szélén. Az asszony ment, mende­­gélt, szaporán, és a szok­nyája libegett-lobogott. A fiatal gróf utánanézett, míg csak el nem tűnt már a messzeségben. Akkor hirtelen azt mond­ta: — A lovacskámat meg kell itatni... Van víz abba a kútba ? Az öreg munkavezető so­káig hallgatott, végre meg­szólalt. — Van, méltóságos úr. A kútba még van víz. — No, akkor elmegyek, és megitatom. Ezzel felpattant a lova há­tára. Szép, sárga nyereg volt a lovon, fess szarvas­bőr nadrág volt a fiatal gró­fon. Ahogy fent ült a ló hátán, nagyon csinos le­gény volt, amint ügetni kez­dett a kút felé, hogy megv­itassa a lovat. (Folytatjuk)

Next