Kelet-Magyarország, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-15 / 191. szám
Tito látogatásat Kairó, Rudnyánszky István, az MTI tudósítója írja. A jugoszláv államfő kairói, damaszkuszi és bagdadi látogatása az egész nemzetközi közvélemény érdeklődésének középpontjában áll. Ismeretessé vált, hogy Tito marsall a válság rendezésére vonatkozó szovjet és amerikai álláspont ismeretében tárgyalt Nasszer elnökkel. A szovjet vezetők üzenete közvetlenül azelőtt érkezett Brioni szigetére, hogy Tito útnak indult Egyiptomba, s az amerikai elnök üzenete is csak pár nappal korábban jutott el hozzá. A jugoszláv államfő mindkét nagyhatalom álláspontját ismertette az EAK vezetőivel. A jugoszláv szóvivők hangsúlyozták, hogy csupán tájékoztatásról van szó, nem pedig befolyásolásról. Tito elnök kijelentette, hogy semmi olyat nem fogad el, ami az arab országokra nehezedő nyomás lehetne. A jugoszláv államfő a jelentések szerint magáévá tette azt az arab álláspontot, hogy a rendezés alapvető feltétele és kiinduló pontja csak az izraeli megszálló csapatok kivonása lehet. Amíg ez meg nem történik, addig nem lehet megvizsgálni más kérdéseket Tito jugoszláv elnök Damaszkuszban Atasszi szíriai elnökkel tárgyal. Szíriai látogatása után folytatja útját Bagdadba. (Rádiótelefotó MTI Külföldi Képszolgálat) Az Izvesztyija a Szvirszk elleni kínai támadásról Moszkva (TASZSZ): Az Izvesztyija hétfő esti számában megjegyzéseket fűz a kínai „vörösgárdisták"’ részéről a Szvirszk nevű szovjet gőzös ellen Dalnyij kikötőjében elkövetett provokációhoz. A lap rámutat, hogy e provokáció a szovjet—kínai kapcsolatok kiélezésére irányul, és jelemző, hogy Peking éppen akkor folyamodott ehhez a lépéshez, amikor Washington erősen fokozza a vietnami nép elleni háború eszkalációját. Az Izvesztyija különösen felháborítónak nevezi, hogy Mao Ce-tung hívei szovjetellenes cselekményeiket azzal indokolják, hogy a szovjet emberek nem voltak hajlandók „tiszteletüket nyilvánítani” Mao Ce-tung iránt. A Mao-kultusz híveimár annyira jutottak, hogy még azt is „a kínai szuverenitás megsértésének” nyilvánítják, ha valaki nem hajlandó kitűzni azt a jelvényt, amelyen a kínai elnök képmása látható. A támadásra szemlátomást a szovjet kereskedelmi flotta elleni provokációs tervek végrehajtása során került sor — mutat rá az Izvesztyija. A lap emlékeztet, arra, hogy tavaly decemberben szintén Dalnyij kikötőjében hosszabb időn át jogtalanul visszatartották a Zagorszk nevű szovjet gőzöst. Idén júniusban pedig Peking egyoldalúan érvénytelenítette a Szovjetunió, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Kínai Népköztársaság egyezményét, amelynek értelmében segítséget nyújtanak a tengeren bajbajutott hajóknak és repülőgépeknek, együttműködnek az emberéletek megmentésében. Mao Ce-tung és csoportja a szovjetellenes akciókkal el akarja vonni a figyelmet a megoldatlan belső feladatokról — írja az Izvesztyija. Johnson személyesen hagyta jóvá az „új" célpontokat Washington, (MTI). A UPI hírügynökség jelentése szerint Johnson elnök személyesen hagyta jóvá az amerikai pilóták új észak-vietnami célpontjait. Johnson a „bővített célpontlistát” kedden hagyta jóvá, vagyis egy nappal azelőtt, hogy a szenátus készenléti albizottsága megkezdte az érdekelt felek meghallgatását a VDK elleni bombázással kapcsolatos politikáról. Ford, a képviselőház republikánus kisebbségének vezére, ezen a napon tiltakozott amiatt, hogy — szerinte — „a bombázási korlátozások megbénítják az amerikai pilótákat”. A UPI rámutat, hogy amikor szerdán Sharp tengernagy, a csendes-óceáni körzetben állomásozó amerikai erők főparancsnoka, az albizottság előtt tanúvallomást tett, a Johnson által adott felhatalmazás birtokában volt, és a szigorúan titkos ülésen részletesen ismertette az új bombázási célpontokat a szenátorokkal, akiknek többsége egyébként egyetértett az új politikával. Mint a UPI írja, a Johnson által jóváhagyott listán — washingtoni hírforrások szerint — számos közlekedési és gyáripari létesítmény szerepel Hanoiban és Haiphongban egyaránt, valamint a Hanoi és a kínai határ között húzódó fontos vasútvonal. Nem tudják, hogy Johnson jóváhagyta-e Haiphong kikötőjének bombázását. Belga-ellenes tüntetések Kongóban Kinshasa, (MTI): A bukavui zsoldos agreszsziót támogató belga kormány ellen hétfőn hatalmas tüntetés zajlott le Kinshasában. Hírügynökségi beszámolók szerint a tüntetést a Mobutu vezette „forradalmi népi mozgalom” párt készítette elő. A főváros utcáin felvonuló tömegek amikor a belga nagykövetség elé értek, a csoportokat már nem lehetett ellenőrizni. A tüntetők közeledtéről a nagykövetségi személyzet hírt kapott, így az épület üresen állt. A kongóiak behatoltak a házba, az utcára dobálták és felgyújtották a bútorokat, dossziékat. Megrongálták a követség járműveit, betörték az ablakokat. Megmozdulások voltak a város más részein, így a javarészt külföldiek lakta Meimling-szálloda előtt is. Mint az AFP hírügynökség jelenti, a karhatalmi egységek rövid idő alatt rendet teremtettek a belga nagykövetség környékén. Mobutu elnök személyesen is kiszállt a helyszínre és higgadtságra intette a tüntetőket, mire a csoportok szétoszlottak. A kinshasai rádió ezzel egyidőben rendkívüli felhívásban szólította fel a közalkalmazottakat, hogy azonnal térjenek vissza munkahelyükre. Ma nyílik a bagdadi értekezlet Kairó (MTI) A kairói sajtórámutat a kedden megnyíló bagdadi olajértekezlet fontosságára. Az értekezleten az arab államok gazdasági, pénzügyi és olajipari miniszterei vesznek részt. Hasszán Abbasz Zaki, az EAK gazdasági és külkereskedelmi minisztere közölte, hogy az EAK támogatja Irak javaslatait, amelyeket a khartoumi külügyminiszteri értekezleten terjesztett elő. Ezek a javaslatok az olajembargó folytatását irányozzák elő az agressziót támogató hatalmak ellen. Irak indítványozta az arab olajszállítások teljes felfüggesztését is egy negyedévre, hogy a nyugat-európai olajtartalékok kimerüljenek. Találkozás az Aurora fűtőjével Sokan látogatnak ma el a Leningrádba érkezők közül az Aurora cirkálóra, mely az október 25-i történelmi estén sortüzével hírül ■ adta a világnak az új, a szocialista korszak kezdetét. A hajó legénysége, katonai bizottsága, amely maradéktalanul teljesítette a Szmolniji Forradalmi Katonai Tanács utasításait, magatartásával jelentősen hozzájárult a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmes kimeneteléhez. Ma, amikor Leningrád, a hős város, egész hazánk készül a szovjethatalom 50. évfordulójának megünneplésére, nagy előkészületek folynak az Aurora cirkálón is. Mint ismeretes, a hajó fedélzete ma múzeum. Fényképállványok ismertetik az Aurora életének különböző szakaszait, az orosz—japán háború, a három orosz forradalom, a Nagy Honvédő Háború éveit, a háború utáni időszakot és a hajó jelenét. A cirkálón néhány nemzedék képviselőinek hősi múltját ismertető fényképdokumentumokat, portrékat láthatunk. Az Aurora legénységéből sokan még ma is élnek és szívesen látogatnak el a cirkáló fedélzetére, kiváltképpen most, ezekben az ünnep előtti napokban. Itt találkoznak a hajót látogató közönséggel és élőszóval mondják el saját élményeiket. A közelmúltban, amikor egy Magyarországról érkezett csoporttal — közöttük egy nyíregyházi elvtárssal — az Aurorán tartózkodtam, alkalmunk volt találkozni a hajó egyik fűtőjével, aki az emlékezetes októberi napon szolgálatot teljesített a cirkálón. A neve: Maruskin Iván. Amikor elhaladtunk mellette, éppen portrét festettek róla. Később Maruskin elvtárs odajött csoportunkhoz: — Ha nem tévedek, az elvtársak magyarok. Amikor megerősítettük feltevését, bemutatkozott. Szerfelett örültünk a szerencsének, íme, a nagy történelmi események résztevője. Melegen, hosszan kezet szorított velünk, beszélgettünk. Maruskin Iván középmagas, erőteljes férfi. Bár 70-en jóval túl jár, frissen, fiatalosan mozog. Az arca aránylag sima, dús gesztenyebarna haja kissé deres. Tekintete szelíd, de mennyi akaraterő sugárzik belőle! Ma is teljesen egészségesnek érzem magam– mondta. Szereti a szépet, „civilben” is elegáns a veterán tengerész. S milyen szenvedéllyel beszél az Aurora múltjáról! Szerényen szól a saját szerepéről, mélyen elemzi az akkori és jelenlegi eseményeket. Nagy felelősségérzet csendül ki búcsúzóul mondott szavaiból: Ápoljuk és mélyítsük a proletár internacionalizmust és a népek közötti barátságot, ez a legfontosabb! Ezután Maruskin elvtárs sorra mindnyájunkkal még egyszer kezet szorít. Jóleső és felejthetetlen ez a kemény kézfogás! A legendás hírű Aurora legénységének tagjától vett szívélyes búcsú után hamarosan be is fejeztük a hajómúzeum megtekintését. Nem lett volna teljes elképzelésünk az Auroráról, ha nem találkozunk Maruskin elvtárssal, aki élő szóval is elmondta a fél évszázada történt eseményeket, melyek bár ismeretesek előttünk, de jólesik újra, és még egyszer hallani róluk. A jubiláló Aurora fedélzete egyre újabb kiállítási állványokkal bővül. Egyre újabb részletekről értesülhetünk a kiállítás anyagából. És ma mindenkinek leghelyje óhaja ellátogatni, a nagy Lenin városába, ahol minden a Nagy Októberi Szocialista Forradalom emlékét őrzi. Vladimir Mihály Nigériai Jelentés Lagos (MTI) A nigériai szövetségi erők és a biafrai csapatok közti harcokról ellentmondásos hírek érkeznek. Az AFP cáfolja azt a vasárnapi hírét, amely szerint a biafrai csapatok bevették Okene városát. A kadunai rádió azt közölte, hogy a „lázadók” behatoltak a városba, de a nigériai csapatok és a rendőrség visszaverte őket. A biafrai rádió jelentése szerint az elszakadt keleti tartomány csapatai attami és iloshi észak-nigériai városok bevétele után Lokoja felé haladnak. A rádió vasárnap este Lokoját is a már biafrai kézen lévő városok között említette. Dobozy Imres — Mit moralizálsz itt? Ennek semmi köze az egészhez. Fát döngetni az Uralon túl, az miért erkölcsös? — Hát, ha közelebbről megnézzük mit műveltek a megszállók odakint, volna benne történelmi igazság. — Edd meg! A háborúban pusztítanak, nem látod? A szemed istenit, az oroszok a levegőt lövik széjjel? Ezt ki építi fel? Ideküldik ők is a kőműveseket, kalákába? — Ezt így nem lehet nézni, minden attól függ— — Tudom a szöveget! Deső is ezt fújja, nem ők kezdték, csak visszaütnek, hát én se kezdtem, miért fizessek, vigyék ki a lovastengerészt falat rakni. Hitler úgyis mázoló volt, majd meszel... de a fejem teszem rá, a tábornokokat nem fogják megdolgoztatni, pucérjuk lesz a fogságban is, hát edd meg a szar igazságodat! Mindenki megkapja a magáét, ne félj, a nagy disznók ezúttal nem ússzák meg. — De a kicsik? Én mit csináltam? — Rendben van, ne vitatkozzunk, se a hely, se az idő... Ami tőlem függ, úgyis megteszem. Elmondok rólatok mindent és remélem... Mozog a szája, nem hallom tovább. Fülrepesztő a dübörgés. A Boforsok most a Cseresznyést lövik, meg a Vaspálya telepet, aknavető, tábori ágyú, nehéz géppuska, páncéltörő, minden német-magyar fegyver oda szórja a tüzet, ahonnan a mieink éppen kihúzták a lábukat. A menekülők nyomába eredt oroszokat veretik, de nem is őket, a házakat. Csupa kis, kertes ház van a két városrészben, ropognak a tetők, félőrült asszonyok futkosnak a leomló falak között, kigyullad az újvárosi templom, mintha papírmasé lenne, egy kettő körülnyalja a láng, a vasutasok sapka nélkül szaladnak ki az állomásépületből, esetlenül ugrálnak a töltés mögé, a Bezerédy utca sarkán szétrebben egy gyér halottas menet, a lovak megvadulnak, ide-oda cikázva rángatják a kocsit az úttesten, ugrál a koporsó az üveges kalitkában, mintha élő ember dobálná. Magyar katonákat is látok a tűzben, nero, bírtak kivergődni a városból, onnan kapják a golyókat, ahonnan segítséget várnának, tehetetlenül rogynak le, vagy fővesztve loholnak egyik háztól a másikig. Átkozott tüzérek, nyissátok ki a szemeteket. És mire jó ez az egész, a város már elesett, hát mire jó. A Gudim homloka mögül zuhog a lövedék. Harminc percig. Aztán csend. Az Újváros egész nyugati fertályát por, füst takarja. A hirtelen kettészakadt, vad robaj után lassan kúszik fel hozzánk a távoli tüzek halk ropogása, a szétszórt, vékony, mégis kórusba álló jajgatás. Hol állhatnak az oroszok? Az Áj fái elfedik előlem Surándyék házát. Most aztán kell a koporsó vagonszámra, uram, kívánsága szerint. Szétdobott szekrényt látok hirtelen, az udvarunkon, a lugas drótrácsán anyám új kosztümje lóg. Gelethayné benyit a boltba, kabátja elegánsan lebeg utána, de nincs bolt, csak üszkös semmi az ajtó mögött. Gelethayné sincs, felszívja a füst, helyette a polgármester ereszkedik le valahonnan a magasból, meredt szeméből könny folyik, öregem, én nem mondhattam, tudod a függelem, de mindnyájunk nevében köszönöm, a hazáról van szó. Géza csimpaszkodik a nyakamba, a szilfától huzkál vissza, még nem lehet, hadarja izgatottan, én is szeretnék, belebolondul az ember a bizonytalanságba, mi történt odalent, mindenki rohanna, de még nem lehet, öreg fiú, Deső is azt mondja, várnunk kell. Értelmetlenül bámulok az arcába. Mi az, szaladtam volna? Nem is akartam. Biztosan tudom, hogy nem akartam. De hát mi történt velem? Várjunk csak, amikor a csend beállt... Nem, már előbb, a halottas kocsi, a lerogyó katonák... De miért? Figyeltem, nagyon jól emlékszem rá, a szemem pontosan leltárba vett mindent, a becsapódásokat is követni tudtam, hát az az aggodalmas, de kihagyás nélküli figyelem mitől szakadhatott el, mint a gorombán megrántott fonál. — Csúnyán elintézték — mondja Sorki tárgyilagosan, süppedt szeme mint a kárbecslőé, módszeresen tapogatja végig az Újvárost. — Akár a jégverés. Majd ha a te faladat lövik széjjel, nyomorult, nem leszel ilyen tárgyilagos, üvölteni fogsz, a hajad téped, körömmel vájod elő gyermekeid hulláját az omladék alól. De ahelyett, hogy ráordítanék, sírni kezdek. Mintha megvertek volna, mindenem sajog, és csak hüppögök, hiába nem akarom. Nyelem a nyálam dühösen, az orromat is ki kellene fújni, ahhoz sincs erőm, rázkódom mint a hideglelős. — Nem baj — mondja Fésűs Járó —, ne szégyeld. Látja, hogy erőlködöm, szikkadt arca vigasztalóvá lágyul, de a szeme árulkodó módon kiváncsi, nem bírja tagadni, meglepte őt, hogy sírva fakadtam, ilyesmire talán nem is tartott képesnek. Mégis jólesik, amit mondott. Nem olyan teleobjektív szemű fickó ez a Fésűs Járó, mint hittem, hogy csak a világ vaját nyögné, de aki az orra előtt kínlódik, azt átlépi prófétásan. Hanem a sírást abba kell hagyni. Most rögtön. Nem jó ez, idegeim ilyen könnyen odadobják a kontroll gyeplőjét önállótlan, túlzó érzékeimnek, ezután jobban kell vigyáznom, bármi történjék velem és körülöttem, végesvégig figyelek és gondolkodom. Ez a fontos, mindig gondolkodni, logikára szorítani agyam, a legképtelenebb helyzetben is. Most is. Gyorsan. De miről? A kukacok ne rágják egymást. Kukacok, kukacok, ostobaság, a kukac mászik. Ezt azért a kipenderítést, nem felejtem el Desőnek. Nem szabad. Életem végéig piszkál, tudom, hogy megszégyenített, és én nem adtam vissza a kölcsönt. Második elemibe jártam, esős idő volt, a tócsákat kerülgettük a járdán, mégis beleléptem, lefröcsköltem Bagár Ferit, a telepi hentes fiát, fehér harisnyája csupa rozsdaszínű folt lett, hirtelen pofonvert mérgébe, olyan váratlanul jött, csak álltam hülyén, a gyerekek röhögtek, ennek tizennyolc éve, de ahányszor látom Bagárt, szégyen és düh gyötör, bal arcomat kigyulladni érzem, nem tudok olyan elfogulatlanul beszélni vele mint más emberekkel. Biztosan rég elfelejtette. Aki adja a pofont, hamar elfelejti. (Folytatjuk) ..........................................(Regény) 31