Kelet-Magyarország, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-22 / 274. szám

XXV. ÉVFOLYAM, 274. SZÁM VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJ ETEM ARA: 70 FILLÉR 1968. NOVEMBER 22. PÉNTEK U l»CKR­T­A­R­T­A­I M­­­BIK­ Közlemény a Kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásai Előkészítő Bizottság üléséről (5. oldal) A megyei és városi pártbizottság ünnepi ülése P­ártunk 16 éves küzdelmének eredménye a szocialista haza Csütörtökön délelőtt tíz órakor Nyíregyházán a megyei tanács nagytermében a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja megalakulása 50. évfordulója tisz­teletére a megyei és városi pártbizottság együttes ünnepi ülést tartott. A két pártbizottság tagjait, a meghívott veterá­nokat és vendégeket Murczkó Károly elvtárs, a vá­rosi pártbizottság első titkára üdvözölte, majd Karakó Judit KISZ-fiatal elszavalta Tóth Árpád Az új isten című versét. Ezután Orosz Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. Tisztelt pártbizottság! Kedves elvtársak! 1918. november 24-én fél évszázaddal ezelőtt vált ha­zánk történetének döntő té­nyezőjévé a szervezeti formát öltő Kommunisták Magyar­­országi Pártja Sorsfordulón és vészterhes időben jött a világra a munkásosztály for­radalmi élcsapata, olyankor, amikor a nemzeti katasztró­fának és a dolgozó nép álta­lános felemelkedésének, a társadalmi struktúra gyöke­res átalakulásának lehetősé­ge — egyidejűleg állt elő történelmünkben. Ilyen egymásra tódult ke­serű reményvesztések, felcsil­lanó optimizmusok közben bontott zászlót a kommunis­ta párt létrejöttével mintegy összefoglalva, folytatva a ko­rábbi, évtizedes múltú mun­kásmozgalmat tanulva hibái­ból, továbbfejlesztve erényeit, új szakaszt nyitva. Ez a szervezet rendelkezett mind­azokkal az elméleti és gya­korlati készségekkel, adottsá­gokkal, aminek birtokában egyedül képes arra, hogy funkcióját betöltse, hogy ih­­letője, vezetője, meghatározó­ja és kovácsoló­ja legyen egy új magyar társadalomnak. A magyar munkásmozga­lom eddigi vezető pártja, a magyar szociáldemokrata párt sem korábban, sem az orosz proletárforradalom fényében a hazai forradalmi erők so­ha nem tapasztalt megerősö­désének idején sem ismerte fel a magyar nép előtt álló történelem szabta feladato­k. Ezért a szociáldemokrácia, következetesen elveihez nem készítette fel a proletariátust a nemzetmentésre, a számí­tásba jövő szövetségeseket sem választotta ki és nem sorakoztatta fel. A Kommunisták Magyar­­országi Pártja megszületése­kor hazai igényekből, forra­dalmi talajról sarjadt, meg­érett nemzeti szükségletek ki­fejezőjeként, azok egyetemes megoldójaként, a mun­kásmozgalom szerves része és folytatójaként. Betöltve mindazt az igényt, amit a közben utópiából tudomány­­nyá vált szocializmus és munkásmozgalom az élcsa­patról, annak jellegéről, stra­tégiájáról és taktikájáról a harc eredményes vívásához illeszkedve szervezettségről, akarati és cselekvési egység­ről, a párt működési mecha­nizmusáról, erkölcsi normái­ról hallott és ma is állít. A KMP méltó örököse volt a magyar haladás évszázados törekvésének. Az új forradalmi munkás­párt a magyar társadalmi té­nyezők mellett a forradalmak óriásának, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak is gyermeke Megalakításában a baloldali erők, forradalmi szocialisták az új szociál­demokrata ellenzék és az orosz osztályharcban isko­lázottak vettek részt Harc a Tanácsköztársaság megteremtéséért A Kommunisták Magyar­­országi Pártja minden akkor lehetséges párt közül első­ként próbálkozott meg átfo­gó választ adni a magyar tár­sadalom megoldásra váró kérdéseire. A párt, már éle­te első napján késlekedés nélkül megkezdte a haladás kátyúba került szekerének kimozdítását. Leleplezte a szociáldemok­rata vezetők opportunizmu­sát, sokoldalú kritika alá vette a polgári demokratikus forradalom vívmányait. Cé­lul tűzte ki a proletárdikta­túra megteremtését, a szoci­alista forradalom realizálását. Szervező munkát kezdett a Tanácsköztársaság megterem­téséért, az ipari termelőesz­közök, a bankok és földbirto­kok racionalizálásáért, a tu­dás, a kultúra monopóliumá­nak felszámolásáért, köz­kinccsé tételéért. Ragaszko­dott ahhoz, hogy a proletár­állam internacionalista mó­don politizáljon, szövetséges legyen Szovjet-Oroszország­­gal, s a szomszédos és más népek proletariátusával. Magabiztosan hirdette, hogy csak ilyen politika biztosít­hat kiutat a vesztes háború következtében kialakult nem­zeti tragédiából és segíthet el a függetlenséghez. — állíthat gátat az antant imperialista terveinek. A kommunista párt meg tudta értetni a tö­megekkel a kapitalista tár­sadalmi rendszer hazánkban megérett bukását és ennek nyomában jövő szocialista forradalom logikus voltát, a történelmi igényekkel való egybeesést. Képes volt arra, hogy a munkásosztályt rövid idő alatt felkészítse, megedze, erejére és az emberiség tör­ténetében betöltött funkciójá­ra rádöbbentse. A dolgozó tömegek hamar meggyőződ­tek arról, hogy a Kommunis­ták Magyarországi Pártja képviseli egyedül érdekeiket. Igen, a KMP lényegében már megszületésétől kezdve az Elvtársak! Megyénkben a nyíregyházi Szamuely testvérek voltak azok, akik először hirdették tudatosan a kommunista párt tanait, a marxizmus elveit. Nagy szerepük van abban hogy munkálkodásuk nyo­mán létrejött Nyíregyházán is a KMP helyi szervezete 1919 januárjának első felé­ben. A városi pártszervezet kibontakozása, a szociálde­mokrata párt baloldalának is egész dolgozó nép­pártja volt. Programja és célja, mind a mai napig az embe­ri érdekek lehető leghelye­sebb, mindent beszámító és mérlegelő megfogalmazása. Ennek volt köszönhető, hogy példátlanul hamar, min­den más párt elé került, te­kintélyében és a tömegekre gyakorolt hatásában. Tízez­rek álltak soraiba, százezrek követték egyemberként jel­szavait, és dolgoztak irányí­tása alatt. 1919 márciusára, négy hó­napi politikai küzdelem gyü­mölcseként létrejött az első igazi néphatalom, a magyar munkásmozgalom nagy mű­ve, az eddigi történetünk tel­jessége, a Magyar Tanács­­köztársaság. A marxizmus—leninizmus ettől a perctől kezdve el­lenállhatatlan erővel tör elő­re, válik egyre jobban ural­kodó világnézetté, a közgon­dolkodás szerves részévé, egyetlen világmagyarázattá, offenzívája egyre inkább győzelemmé, eszmei ösztönzést adott, egyengetve útjukat a kom­munisták felé. A Magyar Tanácsköztársa­ság nagyszabású gazdaság­­szervezési, államépítési, szo­ciális és kulturális eredmé­nyeket ért el. 133 napos fenn­állása azonban nem adott al­kalmat a­ proletárdiktatúra teljes kiépítésére és minden funkciójának maradéktalan gyakorlására. Egész sor ígéretes kezdemé­nyezés és hősi küzdelem után a párizsi komratin sor­sára jutott. Az idegen hatal­mak és a belső ellenség meg­fojtották Európa szívében tá­madt proletárhatalmat, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után következőt. Bukásában nagy horderejű tapasztalatot hagyott örökül a magyar és nemzetközi mun­kásmozgalomnak. Egész lé­tével, vereségével bizonyítot­ta azt, hogy a proletárforra­dalom és a leninizmus nem sajátos orosz jelenség, nem­zetközi érvényessége van. Az első magyar proletárdikta­túra az érvek hatalmas tö­megével állította, hogy a kapitalizmusból a szocializ­musba való átmenet társa­dalmi útja objektív törvény­­szerűségeket magába foglaló folyamat és ennek birtoká­ban csak a kommunista pár­tok vannak. A kedvezőtlen nemzetközi erőviszonyok 25 évre vissza­vetették a szocializmus, a proletárforradalom ügyét Ma­gyarországon. Ápolta és táplálta a nép­hatalom győzelmébe vetett hit parazsát, egy pillanatra sem mondott le hivatása be­töltéséről. A legféktelenebb terror közepette is rendezte, újraszervezte sorait és meg­találta azokat az eszközöket, amivel küzdhetett, bátran és következetesen a kialakuló új háború ellen, a békéért. Szembeszállt a reakció eszeveszett szovjetellenessé­­gével, nevelte a tömegeket a nemzetközi munkásmozgalom és az elnyomott nemzetek szabadságharcainak nagy tá­mogatója a Szovjetunió né­pével való barátságra. A kommunista párt lanka­datlan szívóssággal küzdött a nemzet valódi érdekeiért, a munkásság, parasztság, ér­telmiség erőinek összefogá­sáért. Harcolt a jobb munkakör A Tanácsköztársaságot kö­vető fehérterrort a formális parlamentarizmussal álcá­zott fasiszta uralom követte, mely egész politikájával tör­vényszerűen jutatta orszá­gunkat újabb nemzetközi katasztrófába. A burzsoázia és a földbir­tokos arisztokrácia kegyetle­nül, véres ellenforradalmi terrorral állt bosszút. A Horthy-rezsim negyedszáza­da alatt eszközökben nem vá­logatva — mindent elköve­tett, hogy megfossza politi­kai vezérkarától a munkás­­osztályt és szétzúzza a leg­kisebb haladó törekvést is. Bebizonyosodott, hogy a munkásosztályt világtörté­nelmi hivatása teljesítésétől eltéríteni nem lehet A pártot ért súlyos vere­ség, politikai perek és gyil­kosságok ellenére sem szűnt meg a forradalmi harc, a párt illegalitásba vonult és az új körülmények között hő­sök ezreit áldozva nevelt és folytatta küzdelmét a máso­dik proletárhatalomért k­rülményekért, a magasabb bérért, a demokratikus sza­badságjogokért. Tanulva a Tanácsköztársaság tapaszta­lataiból, harci célkitűzésévé tette a nagybirtok kisajátítá­sának követelésével együtt az elkobzandó földesúri birto­kok felosztását, a nincstelen és szegényparasztság kö­zött. Harcolt a földesurakat kí­mélő, s a parasztokat több­szörös teherrel sújtó, igaz­ságtalan adórendszer, az uzsora ellen. Együttműködést teremtet­tek azokkal a polgári ellenzé­ki körökkel, amelyek fellép­tek a fenyegető háborús ve­szedelem, a hitlerista hódítás veszélye, a Németországgal való szövetkezés bűnös és vészterhes politikája ellen. A kommunista párt kibontotta az antifasiszta és a Hitler-el­­lenes nemzeti függetlenségi front lobogóját. Nem a kommunistákon múlott, hogy az angolszász segítségben reménykedő kon­zervatív Hitler-ellenes réte­gek inkább vállalták a hitle­risták előtti további behódo­­lást, mint a demokratikus erőkkel való közös független­ségi harcot. A kommunista párt szer­vezte meg más hazafiakkal együttműködve 1941. novem­ber 1-én Kossuth, Petőfi és Táncsics sírjának megkoszo­rúzása során a sok ezer részt­vevővel lezajlott antifasiszta és háborúellenes tüntetést. Kezdeményezésére létesült 1941 őszén a Történelmi Em­lékbizottság, a hitlerista há­ború elleni harc legális szer­vezete. (Folytatás a 2. oldalon) Orosz Ferenc elvtárs beszéde A KMP nagy horderejű tapasztalatokat hagyott örökül Küzdelem a nemzet valódi érdekeiért Orosz Ferenc elvtárs az MSZMP megyei bizottságának első titkára ünnepi beszédét mondja. Az elnökségben (balról jobbra): Pokrovenszki József, Kállai Sándor, dr. Fekszi István, Murczkó Károly és dr. Gombás Sándor.

Next