Kelet-Magyarország, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-22 / 274. szám
XXV. ÉVFOLYAM, 274. SZÁM VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJ ETEM ARA: 70 FILLÉR 1968. NOVEMBER 22. PÉNTEK U l»CKRTARTAI MBIK Közlemény a Kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásai Előkészítő Bizottság üléséről (5. oldal) A megyei és városi pártbizottság ünnepi ülése Pártunk 16 éves küzdelmének eredménye a szocialista haza Csütörtökön délelőtt tíz órakor Nyíregyházán a megyei tanács nagytermében a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulása 50. évfordulója tiszteletére a megyei és városi pártbizottság együttes ünnepi ülést tartott. A két pártbizottság tagjait, a meghívott veteránokat és vendégeket Murczkó Károly elvtárs, a városi pártbizottság első titkára üdvözölte, majd Karakó Judit KISZ-fiatal elszavalta Tóth Árpád Az új isten című versét. Ezután Orosz Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. Tisztelt pártbizottság! Kedves elvtársak! 1918. november 24-én fél évszázaddal ezelőtt vált hazánk történetének döntő tényezőjévé a szervezeti formát öltő Kommunisták Magyarországi Pártja Sorsfordulón és vészterhes időben jött a világra a munkásosztály forradalmi élcsapata, olyankor, amikor a nemzeti katasztrófának és a dolgozó nép általános felemelkedésének, a társadalmi struktúra gyökeres átalakulásának lehetősége — egyidejűleg állt elő történelmünkben. Ilyen egymásra tódult keserű reményvesztések, felcsillanó optimizmusok közben bontott zászlót a kommunista párt létrejöttével mintegy összefoglalva, folytatva a korábbi, évtizedes múltú munkásmozgalmat tanulva hibáiból, továbbfejlesztve erényeit, új szakaszt nyitva. Ez a szervezet rendelkezett mindazokkal az elméleti és gyakorlati készségekkel, adottságokkal, aminek birtokában egyedül képes arra, hogy funkcióját betöltse, hogy ihletője, vezetője, meghatározója és kovácsolója legyen egy új magyar társadalomnak. A magyar munkásmozgalom eddigi vezető pártja, a magyar szociáldemokrata párt sem korábban, sem az orosz proletárforradalom fényében a hazai forradalmi erők soha nem tapasztalt megerősödésének idején sem ismerte fel a magyar nép előtt álló történelem szabta feladatok. Ezért a szociáldemokrácia, következetesen elveihez nem készítette fel a proletariátust a nemzetmentésre, a számításba jövő szövetségeseket sem választotta ki és nem sorakoztatta fel. A Kommunisták Magyarországi Pártja megszületésekor hazai igényekből, forradalmi talajról sarjadt, megérett nemzeti szükségletek kifejezőjeként, azok egyetemes megoldójaként, a munkásmozgalom szerves része és folytatójaként. Betöltve mindazt az igényt, amit a közben utópiából tudománynyá vált szocializmus és munkásmozgalom az élcsapatról, annak jellegéről, stratégiájáról és taktikájáról a harc eredményes vívásához illeszkedve szervezettségről, akarati és cselekvési egységről, a párt működési mechanizmusáról, erkölcsi normáiról hallott és ma is állít. A KMP méltó örököse volt a magyar haladás évszázados törekvésének. Az új forradalmi munkáspárt a magyar társadalmi tényezők mellett a forradalmak óriásának, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak is gyermeke Megalakításában a baloldali erők, forradalmi szocialisták az új szociáldemokrata ellenzék és az orosz osztályharcban iskolázottak vettek részt Harc a Tanácsköztársaság megteremtéséért A Kommunisták Magyarországi Pártja minden akkor lehetséges párt közül elsőként próbálkozott meg átfogó választ adni a magyar társadalom megoldásra váró kérdéseire. A párt, már élete első napján késlekedés nélkül megkezdte a haladás kátyúba került szekerének kimozdítását. Leleplezte a szociáldemokrata vezetők opportunizmusát, sokoldalú kritika alá vette a polgári demokratikus forradalom vívmányait. Célul tűzte ki a proletárdiktatúra megteremtését, a szocialista forradalom realizálását. Szervező munkát kezdett a Tanácsköztársaság megteremtéséért, az ipari termelőeszközök, a bankok és földbirtokok racionalizálásáért, a tudás, a kultúra monopóliumának felszámolásáért, közkinccsé tételéért. Ragaszkodott ahhoz, hogy a proletárállam internacionalista módon politizáljon, szövetséges legyen Szovjet-Oroszországgal, s a szomszédos és más népek proletariátusával. Magabiztosan hirdette, hogy csak ilyen politika biztosíthat kiutat a vesztes háború következtében kialakult nemzeti tragédiából és segíthet el a függetlenséghez. — állíthat gátat az antant imperialista terveinek. A kommunista párt meg tudta értetni a tömegekkel a kapitalista társadalmi rendszer hazánkban megérett bukását és ennek nyomában jövő szocialista forradalom logikus voltát, a történelmi igényekkel való egybeesést. Képes volt arra, hogy a munkásosztályt rövid idő alatt felkészítse, megedze, erejére és az emberiség történetében betöltött funkciójára rádöbbentse. A dolgozó tömegek hamar meggyőződtek arról, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja képviseli egyedül érdekeiket. Igen, a KMP lényegében már megszületésétől kezdve az Elvtársak! Megyénkben a nyíregyházi Szamuely testvérek voltak azok, akik először hirdették tudatosan a kommunista párt tanait, a marxizmus elveit. Nagy szerepük van abban hogy munkálkodásuk nyomán létrejött Nyíregyházán is a KMP helyi szervezete 1919 januárjának első felében. A városi pártszervezet kibontakozása, a szociáldemokrata párt baloldalának is egész dolgozó néppártja volt. Programja és célja, mind a mai napig az emberi érdekek lehető leghelyesebb, mindent beszámító és mérlegelő megfogalmazása. Ennek volt köszönhető, hogy példátlanul hamar, minden más párt elé került, tekintélyében és a tömegekre gyakorolt hatásában. Tízezrek álltak soraiba, százezrek követték egyemberként jelszavait, és dolgoztak irányítása alatt. 1919 márciusára, négy hónapi politikai küzdelem gyümölcseként létrejött az első igazi néphatalom, a magyar munkásmozgalom nagy műve, az eddigi történetünk teljessége, a Magyar Tanácsköztársaság. A marxizmus—leninizmus ettől a perctől kezdve ellenállhatatlan erővel tör előre, válik egyre jobban uralkodó világnézetté, a közgondolkodás szerves részévé, egyetlen világmagyarázattá, offenzívája egyre inkább győzelemmé, eszmei ösztönzést adott, egyengetve útjukat a kommunisták felé. A Magyar Tanácsköztársaság nagyszabású gazdaságszervezési, államépítési, szociális és kulturális eredményeket ért el. 133 napos fennállása azonban nem adott alkalmat a proletárdiktatúra teljes kiépítésére és minden funkciójának maradéktalan gyakorlására. Egész sor ígéretes kezdeményezés és hősi küzdelem után a párizsi komratin sorsára jutott. Az idegen hatalmak és a belső ellenség megfojtották Európa szívében támadt proletárhatalmat, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után következőt. Bukásában nagy horderejű tapasztalatot hagyott örökül a magyar és nemzetközi munkásmozgalomnak. Egész létével, vereségével bizonyította azt, hogy a proletárforradalom és a leninizmus nem sajátos orosz jelenség, nemzetközi érvényessége van. Az első magyar proletárdiktatúra az érvek hatalmas tömegével állította, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet társadalmi útja objektív törvényszerűségeket magába foglaló folyamat és ennek birtokában csak a kommunista pártok vannak. A kedvezőtlen nemzetközi erőviszonyok 25 évre visszavetették a szocializmus, a proletárforradalom ügyét Magyarországon. Ápolta és táplálta a néphatalom győzelmébe vetett hit parazsát, egy pillanatra sem mondott le hivatása betöltéséről. A legféktelenebb terror közepette is rendezte, újraszervezte sorait és megtalálta azokat az eszközöket, amivel küzdhetett, bátran és következetesen a kialakuló új háború ellen, a békéért. Szembeszállt a reakció eszeveszett szovjetellenességével, nevelte a tömegeket a nemzetközi munkásmozgalom és az elnyomott nemzetek szabadságharcainak nagy támogatója a Szovjetunió népével való barátságra. A kommunista párt lankadatlan szívóssággal küzdött a nemzet valódi érdekeiért, a munkásság, parasztság, értelmiség erőinek összefogásáért. Harcolt a jobb munkakör A Tanácsköztársaságot követő fehérterrort a formális parlamentarizmussal álcázott fasiszta uralom követte, mely egész politikájával törvényszerűen jutatta országunkat újabb nemzetközi katasztrófába. A burzsoázia és a földbirtokos arisztokrácia kegyetlenül, véres ellenforradalmi terrorral állt bosszút. A Horthy-rezsim negyedszázada alatt eszközökben nem válogatva — mindent elkövetett, hogy megfossza politikai vezérkarától a munkásosztályt és szétzúzza a legkisebb haladó törekvést is. Bebizonyosodott, hogy a munkásosztályt világtörténelmi hivatása teljesítésétől eltéríteni nem lehet A pártot ért súlyos vereség, politikai perek és gyilkosságok ellenére sem szűnt meg a forradalmi harc, a párt illegalitásba vonult és az új körülmények között hősök ezreit áldozva nevelt és folytatta küzdelmét a második proletárhatalomért krülményekért, a magasabb bérért, a demokratikus szabadságjogokért. Tanulva a Tanácsköztársaság tapasztalataiból, harci célkitűzésévé tette a nagybirtok kisajátításának követelésével együtt az elkobzandó földesúri birtokok felosztását, a nincstelen és szegényparasztság között. Harcolt a földesurakat kímélő, s a parasztokat többszörös teherrel sújtó, igazságtalan adórendszer, az uzsora ellen. Együttműködést teremtettek azokkal a polgári ellenzéki körökkel, amelyek felléptek a fenyegető háborús veszedelem, a hitlerista hódítás veszélye, a Németországgal való szövetkezés bűnös és vészterhes politikája ellen. A kommunista párt kibontotta az antifasiszta és a Hitler-ellenes nemzeti függetlenségi front lobogóját. Nem a kommunistákon múlott, hogy az angolszász segítségben reménykedő konzervatív Hitler-ellenes rétegek inkább vállalták a hitleristák előtti további behódolást, mint a demokratikus erőkkel való közös függetlenségi harcot. A kommunista párt szervezte meg más hazafiakkal együttműködve 1941. november 1-én Kossuth, Petőfi és Táncsics sírjának megkoszorúzása során a sok ezer résztvevővel lezajlott antifasiszta és háborúellenes tüntetést. Kezdeményezésére létesült 1941 őszén a Történelmi Emlékbizottság, a hitlerista háború elleni harc legális szervezete. (Folytatás a 2. oldalon) Orosz Ferenc elvtárs beszéde A KMP nagy horderejű tapasztalatokat hagyott örökül Küzdelem a nemzet valódi érdekeiért Orosz Ferenc elvtárs az MSZMP megyei bizottságának első titkára ünnepi beszédét mondja. Az elnökségben (balról jobbra): Pokrovenszki József, Kállai Sándor, dr. Fekszi István, Murczkó Károly és dr. Gombás Sándor.