Kelet-Magyarország, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-25 / 144. szám
1909. júnlius 28. Miért nem tanul a brigád ? Érettségi a munkapad mellett — Gitár és szépirodalom A gondokról, nehézségekről a Béke szocialista brigádnál ízlésesen bekötött napló. Béke szocialista brigád, vezetője Tóth Béla. Vietnami vendégek üdvözlő sorai, Benkei András belügyminiszter jó kívánságai és számos apró esemény a dohányfermentáló asztalos karbantartó brigádjának hétköznapjaiból. Két éve nyerték el a szocialista címet. Tízen voltak akkor, most néhány új taggal gyarapodtak. A hivatalos jelentések elmondják, hogy a brigád minden évben több száz munkaórával megrövidítette a karbantartások előre tervezett idejét, minden évben két újítással jelentkeztek, géphiba, munkakiesés évek óta ismeretlen náluk. Egyszóval rászolgáltak a szocialista címre... „Hat osztályom van...** Mi mégis „rákérdeztünk” a harmadik követelményre: hogyan tanul, művelődik a brigád. Ezzel bizony nincs minden rendben! Erről a brigádnapló és a hivatalos üzemi-szakszervezeti értékelés is igen szűkszavú: „a brigád tagjai beiratkoznak az üzemi könyvtárba”. Majd egy másik lapon, az 1968-as évről szólva ez áll: Dobinszki László, a brigád helyettes vezetője befejezi a pénzügyi technikum IV. osztályát. Az idei vállalások pedig azt rögzítik: Ignácz Tibor és Kovács Attila gyorsfejlesztő gőzgép tanfolyamra iratkozik be. Hogy más az „írás” és más a valóság, az a helyszínen, az asztalosműhelyben derül ki. Ugyanis: — Előbb a harmadik évet kell befejeznem. És egy kis halasztást kértem, ha sikerül, télen fogok vizsgázni... — magyarázza Dobinszki László. A brigádról szóló papírnak annyiban igaza van, hogy már negyedikesnek kellene lennie, de egy évet kihagyott. Hiába a két gyerek mellett nem egyszerű vállalkozás tanulni... — Egyébként engem a faipari technikum érdekelt volna, a szakmám kárpitos. De amikor elhatároztam, hogy tanulok, nem indult ilyen iskola Nyíregyházán, így kötöttem ki a pénzügyiben. Gyors számvetést csinálnak, két dolgozónak nincs meg az általános iskolai végzettsége. Az egyik nyugdíj előtt áll, őt már nem lenne jó háborgatni. A másik 44 éves, és nem más, mint a brigád vezetője. — Bizony az idén én is pótolni fogom az elmaradást. Hat osztályom van. Érzem, hogy kevés — mondja kissé röstelkedve Tóth Béla. A karbantartók munkája is komplikálódik, olykor műszaki rajzok után kell elkészíteniük a faformákat, az új gépek, eljárások is sürgetik az embert a tanulásban. Ezért is végezte el két karbantartó emberük a gyorsfejlesztő gőzgép kezelő tanfolyamot. — Persze ez egyéni érdekünk is — jegyzik meg tárgyilagosan. Nagyobb keresetet biztosítanak az ilyen szakmai tanfolyamok. És a vállalat is szorgalmazza. Üzemi iskola lenne jó A tanulmányi előnyökről, a tanszersegélyről és a többiről, keveset tudnak. Dobinszki erősítgeti, hogy a tanulmányi szabadsággal soha nem volt problémája. A műszak nem akadályozta, hogy az iskolai órákra eljárjon. Ki nem mondva mégis azt érzi az ember, szívesen beülnének többen az iskolapadokba, ha az itt lenne az üzemben. Évekkel ezelőtt jó szokás volt üzemi, esti iskolákat szervezni azoknak, akik pótolni akarták az általános iskolai osztályaikat, vagy előkészítő tanfolyamokat a középiskolába. Most ilyenről keveset hallunk. — Olvasni viszont szeretünk — mondják szinte védekezésképpen. Tóth Béla A Kék hegyek kapitánya című könyvet említi, amely Zrínyi Miklós életéről szól. ő továbbadta Székely István ácsnak. Dehogy alaposabban elbeszélgetnének egy-egy könyvről, vagy módszeresen hozzálátnának a mai magyar irodalom egy-egy kiemelkedőbb művének megismeréséhez, ehhez kevés a brigád igyekezete. Az üzemi könyvtári olvasójegy sem jelent egyben állandó és rendszeres olvasást. Inkább alkalmi olvasgatást. Marad az önművelésre a rádió, a tévé, az újságok. Az egyéni művelődési hajlam is kicsire zsugorodik, pedig többen szeretik a zenét, ketten, Dobinszki és Kovács .,aktív” zenészek, mások a bútorok tervezése, a lakberendezés iránt tanúsítanak az átlagosnál nagyobb érdeklődést. De ki fogja össze a brigád, és tegyük hozzá a brigádok kulturális igényeit? Ki gondoskodik róla, hogy az alkalmi fellángolás egy-egy színházlátogatás, vagy filmnézés állandó, nélkülözhetetlen sarkallója legyen az önművelésnek? Bátorítás is kellene — Nem vagyunk mi ezzel elégedettek — fogalmazzák valamennyiük problémáját. De a munka, a család mellett nem könnyű tanulni, művelődni. Ráadásul többen szétszórtan dolgozunk különböző vidékeken. És valljuk be, az a néhány szabad óra kell a kiskerthez, kapálgatni, metszegetni. Nem közhely az: szocialista módon élni és dolgozni aligha lehet művelődés, tanulás nélkül. A harmadik követelmény teljesítéséhez naponta több tanács, bátorítás, serkentés is szükséges az üzemi vezetés, az stb, a kulturális bizottság részéről. (PG) 9 Szigorúbb vagyonvédelem „Hát ennyire lopnak a tszekben?” Megértem azt, aki kérdez, miután napilapjaink, a rádió, a tv. az utóbbi időben gyakran foglalkozik egy közös témával, a szövetkezeti gazdaságok belső ellenőrzésének szigorításával. Sokan, a szövetkezeti mozgalmat és annak fejlődését közelebbről nem ismerők csak találgatnak. Tévedés. A belső ellenőrzés szigorítása, sőt szakképzett revizorokkal történő megerősítése nem azért került napirendre, mert már tarthatatlan a helyzet, mert már sokan lopnak és csalnak. Akad néhány ilyen ügy is. De az igazság — és ez az általános — hogy a közös tulajdonhoz való viszony évről évre erősödik, egyre kevesebb embert kell fegyelmezni azért, mert megfeledkezett magáról és hazavitt valamit. Az ellenőrzés szigorítását, a rendszeres revízió szükségességét más okok indokolják. A termelőszövetkezetek önállósága nem üres szóbeszéd. Kitűnik abból is, hogy a tanácsi szervek ma már csak a hatósági feladatok vizsgálatára, végrehajtásának ellenőrzésére szorítkoznak. Helyük és szerepük, amelyet korábban a munkaszervezés, a mérlegkészítés, a javak elosztásának ellenőrzésével betöltöttek, üresen maradt. A tanácsok korábbi nagyon fontos funkciója örökségként az ellenőrző bizottságokra maradt. És valljuk meg, az ellenőrző bizottságok összetétele, a bizottsági tagok képzettsége és felkészültsége ma még nem megfelelő arra, hogy a rájuk szignált feladatokat maradéktalanul elvégezzék. Megfelelő ellenőrzés nélkül pedig a szövetkezetek képtelenek jól gazdálkodni. Ezért kell hát szigorítani a belső ellenőrzést, segíteni a revizori hálózat kiépítését. Az ellenőrző bizottságoknak, most már nemcsak a majorokban, hanem a határban kell aktívan tevékenykedni. Ellenőrzésükre, segítségükre elsősorban ott van nagyobb szükség, ahol a munkaszervezésről, a vállalt feladatokról döntenek, majd később a számvitel, a mérlegkészítés kíván segítséget. A jövőben arra is nagyobb figyelmet szükséges fordítani, hogy miként osztják el a szociális, kulturális alapokat és általában a különböző célokra szánt összeg felhasználása mennyire szolgálja a termelőszövetkezeti tagok érdekeit. Tehát szigorúbb vagyonvédelemről van szó, amely érdekvédelem is egyben. Seres Ernő A megspórolt kamat Az év elején hárommillióegyszázezer forint hitelt kért a banktól a buji Új Élet Termelőszövetkezet főkönyvelője , bár az igénylést szabályszerűen írták meg, ellátták cégszerű aláírással és bélyegzéssel, a bank mégis nemet mondott. Csak hatvan százalékot volt hajlandó utalni. Nem arról volt szó, hogy nem lett volna a kért hitelre fedezet. De ez a fedezet olyan terményekből áll, melyekre a szövetkezetnek már nem volt feltétlen szüksége. Gabonaféléket, burgonyát tároltak. Javasolta a bank, értékesítsék ezeket. A bank nem akarja a gazdaság kárát, de kötelessége az indokolatlan hitel csökkentése. A főkönyvelő zsörtölődve hangoskodott. Ám a bank sem engedett álláspontjából. Végül a csökkentett hitelt kapta a termelőszövetkezet. A bank javaslatára a tsz sorban túladott a „felesleges” tartalékon. Emellett minden lehetséges helyen és anyaggal megkezdődött a szoros takarékoskodás. A főkönyvelő és általában a gazdaságvezetés árgus szemekkel figyelte és ellenőrizte minden fillér felhasználását. Sikerült! Elégnek bizonyult a bank által csökkentett hitel, így jóval kisebb összeget kell visszafizetni, és mintegy 140 ezer forint kamatot is megtakarít a termelőszövetkezet. S most nemrég a főkönyvelő jelentette ki a bankban: „Jól tettétek, hogy megrövidítettétek a kért hitelt”. Nem árt tehát, ha ellenőriz a bank és néha nemet is mond. Sőt. Mert mint e történet bizonyítja, a kevesebb lehet a jobb. Asztalos Bálint KCELET-MAGYARORSZAG SoMa? Sok partner között elveszett A GYER 91 Hiányos piackutatás ■ A túlzott óvatosság eredménye : hiánycikk ■ Ki raktározzon? — Egyszerűen nem kapok a fiamra egy megfelelő öltönyt. Sem a szövetkezeti boltban, sem Nyíregyházán. De hetekig jártam egyszerű fiú rövidnadrágért is — panaszolják vidéken, de a megyeszékhelyen is a szülők. Vajon eltűnt-e — és ha igen, miért — többféle gyermekruha, cipő. Igaz-e, hogy a gyermekruhák olcsók és nem érdemes a gyáraknak azokat készíteni ? Körútunkon erre kerestünk választ a vidéki és a nyíregyházi boltokban. Ugyanezt kérdeztük a kis- és nagykereskedelem illetékeseitől. Csak a szakboltban ? Elöljáróban el kell mondani: a panaszok nagy része jogos. A nyíregyházi szakbolt — és egyik-másik új szövetkezeti nagyáruház — kivételével a gyermekruha-ellátás hiányos. Az elmúlt két hónapban elsősorban a 13—16- os nagyságú fiúruhák folyamatos hiánycikknek számítottak. Az eladók még ajánlani sem tudtak a vevőknek. A szezon kezdete előtt egyáltalán nem lehetett kapni rövidnadrágokat. Ez alól kivétel csak a „Texas” nadrág volt. A gondok között elsőrendű szerepet játszik: ma már nem lehet akármilyen minőségű és fazonú gyermekruhákat eladni. A gyermeköltönyök, kiskamasz és kamaszruhák, a nyári lánykaruhák vagy bakfis kiskosztümök éppen olyan divatosak, mint a felnőtt ruhák. A legkedveltebbek közé tartoznak a szintetikus anyagok, mint amilyen a terliszter-család. Ezek időnként a férfiruha-boltokban is hiánycikknek számítanak. A gyárak a rendelkezésre álló anyagokat elsősorban férfiruha-készítésre használják. Ennek oka: kevés az anyag. A közhiedelemmel ellentétben a változó forgalmiadókulcsok révén kifizetődő gyermekruhát készíteni. A néhány hete tetőző rövidnadrág-hiány — kisdobás és úttörőavatás, vizsgák az iskolákban — egy más okra világít rá. A nyár elején nem volt sem sötétkék, sem másfajta rövidnadrág. A kereskedelem és az ipar egyaránt „lemaradt” róla. Most már vannak, a kereslet viszont csökkent, a szezon javában tart. A készletgazdálkodás hátrányai Bizonyos kényszerítő rendelkezések és a mindenképpen nyereségre törekvés együttes hatása érezhető. A bank szigorúan ellenőrzi, milyen készletei vannak az illetékes nagy- és kiskereskedelmi vállalatoknak. Minden indokolatlan készletnövekedés súlyos forintok elvesztését jelentheti. A forintban megállapított zárókészletek viszont a vártnál jobban kötik a kereskedelmi vállalatokat. így fordulhat elő, hogy most — a fél év közeledtével — bizonyos keresett cikkekből nagy mennyiség van a nagykernél, de kevés a vásárló. A kiskerek már a zárókészletre gondolnak. Ezért „óvatosak” a kereskedelmi szakemberek. De más miatt is óvatosak. Az „ómechanizmusban” a nagykerek általában tudták, milyen árucikkből mennyit tudnak eladni. Most a kiskereskedelem — ha számára nem elég előnyös a nagyker ajánlata — közvetlenül rendelhet vállalatoktól, ktsz-ektől. A nagyker így nem rendelheti automatikusan a tapasztalat szerinti mennyiséget. Ezért gyakran az egyszerűbb utat választják: kevesebbet rendelnek, így történt ez tavaly a gyermekruhákkal is. A visszahatás most érezhető: a gyártó vállalatok látva a nagykereskedelem csökkenő megrendelését, exportra szerződtek. Most a belkereskedelem csak az exportszállítások után kaphatja meg legtöbb esetben az áruját. Mitől fél a nagyker? Ez tűnik ki abból is, hogy sok olyan vállalat, ruhagyár van, amely a Kelet-Textilnek az első fél évben esedékes rendeléséből május végéig egyetlen darabot sem szállított. A teljes féléves rendelés teljesítése júniusra maradt. Az előző hónapokban ezért sok hiányzó cikk volt. Mindezek a kis- és nagykereskedelem, valamint a gyárak kapcsolatainak bizonyos hiányaira, továbbá a piackutatás hiányosságaira hívják fel a figyelmet. A közgazdasági szabályzók egy része még mindig gondot jelent a kereskedelmi szakembereknek. Sok olyan rendelkezést kell megszokni, amelynek nem ismerése vagy begyakorlatlansága ma még időnként hiányokat okozhat. Érdemes figyelemmel kísérni az áru útját: ha a vállalat legyártotta — mivel keresett cikkről van szó — nyomban szállítja is. Csak a legritkább esetben raktározza. Ez természetes, számukra ez a kifizetődő. A nagyker nem rendel biztonságosan, mert a kései szállítás, a kiskereskedelem gyártó cégekkel való kapcsolatától fél. Csak éppen annyit köt le, amennyinek értékesítését biztonságosnak látja. Ez pedig gyakran kevés. A kiskernek megyénkben gyakorlatilag nincsenek raktározási lehetőségei, s ezért csak szintén közvetlenül a szezon előtt vásárol. Márpedig az elméleti kapcsolat: a gyárból éppen kikerülő áru négy-öt hét alatt a vásárlóhoz kerül — alig lehet elképzelni. Az árut valahol raktározni kell, s ezért a vele foglalkozó szerveknek áldozni szükséges. Jelenleg ez még nem alakult ki megfelelően. " Lassú avulás Jó gyakorlatok azonban már vannak. Kialakult a kiskerektsz-kapcsolat. Egy-egy árut a megrendeléstől számított három héten belül szállítani tudnak. Egyes esetekben ez a határidő tíz napra is rövidülhet. Ilyen jó együttműködésre példa a nyíregyházi gyermekruházati bolt: szezonidőben néhány hiányzó cikknek számító fiúnadrágot „rövid úton” kapott a nagykállói ktsz-től. Hasonló kapcsolatai — nagy tételei miatt esetleg még kedvezőbbek is — vannak a nagykernek is. Mindezek példák. A hiányos gyermekruha-ellátás azonban csak lassan javul. Az igények és a partnerek közötti jobb kapcsolat sokat segített és segíthet ezután is. Ugyancsak járható út a kereskedelmi cégek összefogása: nagy tételben való rendelés esetén olcsóbban juthatnak az áruhoz, esetleg szövetkezetek teljes kapacitását is leköthetik a maguk javára. Egy azonban bizonyos: a gyermekruhákkal nemcsak a szakboltoknak kell foglalkozni és az ellátáson javítani szükséges. Marik Sándor „Hazamennék, ha volna kihez...“ A háború vihara nem kerülte el Sztemplén Zsigmond — Zigmond Joszifovics Sztempjén családját sem. A naptár 1943 első hónapját mutatta. A németek Ukrajna területén, a háború irtózata mellett, a megszállt területeken vandál módon kegyetlenkedtek. Barbárokként támadtak rá a Sztemplén család rovnói — ukrajnai város — békés családi otthonára is. — Az SS- legények lövöldözni kezdtek a lakásban. Sztemplén Zsigmond ezekre a félelmetes percekre így emlékszik viszsza: Állig felfegyverzett német banditák törtek ránk. Az apámat bántották. A lakásban eszeveszett lövöldözés kezdődött. Én az ablakon menekültem, hogy mi történt tovább, nem tudom. Futottam, de azt sem tudtam, hogy hova.« így került a tizenöt éves fiúcska az öldöklő háború sodrásába. 1943 január 12-én egy Ukrajnában harcoló magyar egységhez került, ahol az emberségüket nem vesztett szabolcsi parasztkatonák magukhoz vették az otthontalan ukrán gyermeket. Sorsa a háború befejezéséig az egységhez kötődött. Velük együtt hátrált a támadó szovjet csapatok előtt. 1944 május 28-án megsebesült. Ungváron volt kórházban. Onnan áthozták Nyíregyházára, és az akkori evangélikus iskolában berendezett tábori kórházban gyógyult meg. Közben megszerette Nyíregyházát, de mégis el kellett hagynia, mert visszavitték régi katonai alakulatához. Futottak Ausztriáig. Itt megszökött és visszajött Nyíregyházára. Ez már 1945 júliusában volt. Az első napokat Sztreha bácsi Virág utcailakásánban töltötte. Néhány nap múlva Schubert István felsősimai gazdálkodóhoz állt be dolgozni. Összebarátkoztak. 1952. márciusáig élt együtt a családdal. Ekkor megnősül, majd a húsipari vállalathoz került dolgozni. Ma is ott dolgozik. Közben elvégezte a nyolc általánost. Szakmunkásvizsgát tett. A család is szaporodott. Egy tizenhat éves lánya és egy tízéves fia van. A nagy kérdőjel: a szülők, a testvérek utáni vágy örökké nyugtalanítja, ébrenlétben és álomban egyaránt. Mindenre emlékszik az otthon történetekből, amire csak egy tizenöt éves fiúcska emlékezhet, így fogalmaz: — Mindent tudok, és mégsem tudok semmit. Legalábbis az elmúlt huszonhat év alatt nem sikerült semmit megtudnom otthonról. Pedig koromsötét éjjel is hazatalálnék. Sokan ígértek már nekem segítséget, de eddig minden kísérletem eredménytelen maradt. Ha volna kihez — a fekete bajszos édesapám, őszülő hajú szülőanyám, bátyám Félix, aki könyvkötő volt, a felesége Kázméra, lánytestvéreim Kata, Teréza, Janka, a barátom, Mihej Vovogya — ha megnélkülözném is, de hazamennék. Érzem, nem találnám valamennyit az élők sorában, hogy egyszerre többjüket kellene eltemetnem, de azt is tudom, hogy az élőkkel együtt örülhetnék az egymásra találásnak. — Száva Jánosnak — a hasonló körülmények között otthonról elkerült, s a Magyarországon élő földimnek is megtalálták a hozzátartozóit. Ez is keresésre késztet. A helyi népfront elnökének tanácsára jött el Sztemplén Zsigmond az SZBT megyei titkárságára, ahol máris hozzáláttak a távoli rokonok felkutatásához. Siser Imre