Kelet-Magyarország, 1969. szeptember (26. évfolyam, 204-226. szám)
1969-09-11 / 210. szám
? «Mal KELET MAGYARORSZÁG Ho Si Minh ravatalánál Ho Si Minh elnök ravatalánál a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front képviselői róják le gyászukat. (Telefoto — ap—mti—ks) Külpolitikai összefoglalónk • Wehner feltűnő ajánlatara Két javaslat Nixon előtt • Kivonulás vagy időhúzás ? Két és fél héttel a választások előtt, alighanem elsősorban taktikai jelentőségűnek kell értékelni Herbert Wehner nyugatnémet össznémetügyi miniszter, a szociáldemokrata párt helyettes vezetőjének most megjelent cikkét, írásának új motívuma: kijelenti, hogy kész „miniszteri szinten” tárgyalásokat folytatni az NDK-val. „Belnémet” kérdésekről azt állítja, hogy ezzel a javaslattal „az NSZK a lehető legmesszebbre ment”. Kétségtelen, hogy felelős bonni vezető politikustól ilyen javaslat még nem hangzott el. Csakhogy: kérdés, miniszter lesz-e még Wehner szeptember 28-a, a választások után, nem válik-e ki az SPD a kormánykoalícióból? S ha nem, ha Wehner marad is a kormányban, kérdés: megismétli-e továbbra is ezt az ajánlatát s egyáltalán: el tudja-e fogadtatni a valószínűleg ismét csak többséget alkotó kereszténydemokratákkal ? Lévén az egész nyugatnémet politika, épp a választások miatt, jelenleg ennyire labilis, ha figyelmet szentelünk is Wehner ajánlatának, igazán komolyan még nem vehetjük, egyelőre inkább taktikai'■jélentő^Sgé'lehet. Hiszen Nyugat-Németországban egyre többen vannak, akik az NDK-val való kiegyezés, a keletnémet állam elismerése mellett foglalnak állást, s Wehner valószínűleg ezeknek a tömegeknek a szavazatát kívánja megnyerni pártja számára ezzel a javaslatával. Véget ért Nixon kaliforniai szabadsága és péntekre már nagyszabású tanácskozásra hívta össze tanácsadóit. Elsősorban a vietnami háborúról lesz szó. Két javaslat is fekszik az elnök előtt: a kormány külpolitikai szakembereitől származik az egyik, amely az amerikai csapatok vietnami kivonulásának meggyorsítását ajánlja. A szenátus keddi ülésén is több törvényhozó ezt támogatta, s javasolta, hogy a kormány tegyen határozott lépéseket a vietnami béke megvalósítására. Mindenekelőtt hosszabbítsa meg a tűzsszünetet, még akkor is ha a Thieu-rezsim ezt ellenzi. A másik,magas rangú katonáktól származott, mely szerint csak igen lassú viszszavonulást irányoznak elő: még 1971-re is negyedmillió amerikai katonát akarnak látni Vietnamban. Nixon már régóta halaszgatja a kivonulással kapcsolatos döntését, elképzelhető, hogy a pénteki tanácskozás után is folytatja az időhúzást La Pazban sajtóértekezleten jelentették be, hogy a rendőrséggel vívott harcban életét vesztette Guido „inti” Peredo, Che Guevara egyik helyettese, aki a korábban meggyilkolt bolíviai partizánvezér utódja lett. 1969 szeptember 11. Nyers Rezső nyilatkozata pártdelegációnk szovjetunióbeli útjáról Moszkva (MTI): Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára hazautazása előtt a Szovjetunióban látogatást tett pártdelegáció tapasztalatairól nyilatkozott Hável Józsefnek, az MTI és Nemes Jánosnak, a Népszabadság moszkvai tudósítójának. A szovjet gazdasági reform tapasztalatainak tanulmányozása számunkra rendkívül hasznos volt, egyebek között azért is, mert összevethettük azt a mi új gazdasági irányítási rendszerünkkel. Hangsúlyozni kívánom, hogy nem csak sok érdekes és nálunk is hasznosítható megoldási módot láttunk a pártmunkában, hanem újra meggyőződhettünk róla: a szovjet reform és a magyar új mechanizmus irányát, célkitűzéseit, egész eszméjét tekintve azonos. Különbségek természetesen adódnak, amelyek mindenekelőtt a két ország feltételeiből — elsősorban az eltérő nagyságrendekből — következnek. A szovjet elvtársak a reform eddigi eredményeit kedvezően értékelik és mi is a gazdaság gyors, dinamikus fejlődését tapasztaltuk. Az új irányítási rendszer szerint dolgozó vállalatok — növelték termelésüket, emelkedett a munka hatékonysága, csökkent az önköltség és jelentős nyereséggel dolgoznak. Mindezek alapján érthető, hogy a párt és a kormány vezetői félreérthetetlenül hangsúlyozták: tovább kívánnak haladni a három évvel ezelőtt megkezdett és bevált úton. A gazdasági reform továbbvitelénél a műszaki haladásé a fő szerep — hangoztatták beszélgető partnereink. Itt is vezérelvként jelentkezik a hatékonyság, a gazdaságosság, vagyis az, hogy minél kisebb befektetéssel, minél nagyobb hatásfokot érjenek el. A műszaki haladás középpontba állítása a szovjet gazdaságnak a mi gazdasági életünkkel való sokoldalú kapcsolata, kooperációja, a külkereskedelmi forgalom növekvő volumene miatt számunkra is rendkívül fontos. Az anyagi érdekeltség elvét ugyancsak erősíteni kívánják a szovjet gazdaságban. Ennek rendszere — tapasztalataink szerint — a miénkhez hasonló. Premizálás, nyereségrészesedés, stb. a szovjet vállalatoknál általában jobban ösztönöz, a nagyobb teljesítményre, inkább hat a munka termelékenységének emelésére, mint nálunk. Ez ismét figyelmezteti azokat a vállalatainkat, amelyek nehezen szakítanak az egyenlősdivel. Úgyszintén hasznos tapasztalat, hogy a mi törekvéseinkhez hasonlóan, a tudományos-kutató tevékenységet közelebb kívánják hozni a termelés szféráiéhoz, s a tudományos intézeteket is átállítják az önálló gazdasági elszámolás rendszerére. Problémáikról szólva a szovjet elvtársak elmondották: nem elégedettek a munka termelékenységének növekedésével Nem is a százalék szerint kimutatható haladás okoz gondot, hanem az a körülmény, hogy a bérek emelkedése gyorsabb ütemű, mint a munka termelékenységéé. Szóba kerültek megbeszéléseink során a szocialista országok integrációjának kérdései is. Azt tapasztaltuk, hogy nézeteink vagy azonosak, vagy pedig szovjet elvtársaink is hasonló irányokban keresik a szocialista országok gazdasági integrációjából adódó lehetőségek kiaknázásának, a törvényszerűségek felhasználásának, a fejlődés meggyorsításának az útját, mint mi. Összefoglalóan azt mondhatom: ez a rendkívül hasznos és tanulságos út újra megerősített bennünket abban a meggyőződésünkben, hogy tapasztalataink kicserélésére, a kérdések beható megvitatása jó gyakorlat, amelyet a jövőben is alkalmazni fogunk — mondotta befejezésül Nyers Rezső. Hazaérkezett a magyar pártküldöttség Szerdán este hazaérkezett az a pártküldöttség amely Nyers Rezsőnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának vezetésével egy hetet töltött a Szovjetunióban. A delegáció a szovjet gazdasági életet tanulmányozta. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Nemes Dezső, a Politikai Bizottság tagja, Sándor József, a Központi Bizottság tagja és Venéczi János, a budapesti pártbizottság titkára fogadta. Jelen volt T. N. N. Szikacsov követtanácsos, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője is. Dokumentumok a kínai provokációkról Moszkva, (MTI): Júniustól augusztus közepéig kínai részről 488 alkalommalsértették meg szántszándékkal a szovjet államhatárokat és provokáltak fegyveres összetűzéseket öszszesen több, mint két és fél ezer kínai állampolgár részvételével. A kínai határsértők kiűzése során különféle dokumentumanyagok jutottak a szovjet határőrök birtokába, amellyel bizonyítják, hogy a határprovokációk konkrét tervek alapján mennek végbe. A Goldinszkij-szigeten július 8-án végrehajtott támadáskor egy szovjet folyamőrt megöltek, hármat pedig megsebesítettek. A talált bizonyítékokból kiderült, hogy a kínai provokátorok feladata a szovjet folyamhajózási dolgozók foglyul ejtése, vagy elelpusztítása volt. Mielőtt az 5ls "Vörösgárdista katonákat a határra vezényelték, a maoisták alaposan megdolgozták, soviniszta métellyel mérgezték meg őket. A zsákmányolt okmányokból azonban az is kiderült, hogy a fegyveres támadás résztvevői között olyanok is voltak, akiknek kételyeik vannak Mao szovjetellenes kalandpolitikájával kapcsolatban. Augusztus 13-án a kínai provokátorokat Zsalanaskol térségében kikergették a szovjet területről. A harcmezős fegyvereik mellett egyes okmányokat és tárgyakat is hagytak, köztük exponált filmmel töltött felvevőgépeket is. Ezek az anyagok is arról tanúskodnak, hogy a kínai hatóságok jó előre és alaposan előkészítették a provokációkat. Szamos Rudolf: A maffia szigete 4. A maffia orvosa A szicíliai maffiáról néhány évvel ezelőtt közelebbi részleteket tudhatott meg a nyilvánosság: a milánói hetilap, a L’Ora 1962 január 22-én először tárta a világ elé a maffia banditizmusának évszázadok mélységébe visszanyúló gyökereit, az amerikai gengszterkonszernekkel tartott kapcsolatait és napjaink Szicíliájában megőrzött középkori uralmi módszereit. A szenzációs cikk szerzője egy orvos volt, aki „Ahogyan én maffiaorvos lettem” címmel számolt be megdöbbentő élményeiről. A szerkesztőség már korábban közölt a maffiát leleplező írásokat, s minthogy a maffia követelésére sem volt hajlandó azokat visszavonni, a maffia a szerkesztőségi épület ellen sorozatos bombarobbantásokkal próbálta megtorolni a lap indiszkrécióit. A szerkesztőség egy része a levegőbe repült, a nyomda és a rotációs gép súlyosan megsérült. Ennek ellenére a hetilap mégis megjelent és a maffiáról szóló leleplező cikksorozatát a többi lap is átvette. A maffia követelte az orvos személyének leleplezését, mert az Omerta (a szicíliai hallgatás) parancsának megszegése miatt bosszút akart állni rajta. Az orvos dr. Melchiore Allegra azonban már a cikk megjelenése előtt jó ideje saját ágyában „békés halállal” elhunyt Allegrát ugyanis 1937-ben gyilkossághoz nyújtott segítség vádjával letartóztatták. Az előzetes letartóztatásban Allegra vallomást tett. Elmesélte a rendőrségnek, hogyan vették fel a szicíliai „Tiszteletreméltó Társaságba” és mindazt, amit a szervezetről tudott Tekintélyes tagként a maffia uraival szoros kapcsolatot tartott és a dolgok mélyébe is beláthatott. A beszédes kedvű Allegra 'valószínűleg annak idején csal szerencsés körülményeknek köszönhette, hogy életben maradt A részletek, amelyekről a rendőrséget tájékoztatta, az archívumba kerültek a-nnt a MussoUni-féle latosáno!'nk 1937-ben ma nem volt értke, hogy a dokumentumok a nyilvánosság elé kerüljenek. A L’Ora szerkesztői, a szerencsének köszönhetik, hogy ezek az iratok az archívumból végül is a kezükbe jutottak. A maffia hosszú karja ugyanis a rendőrség és az államügyészség legfőbb helyeire is elér, így a rendőrség birtokába jutott, a maffiát kompromittáló legtöbb anyag eltűnt, mert a maffia emberei ezeket hamisítványokkal cserélték ki. A véletlen játszhatott közre, hogy az orvos leleplezései huszonöt esztendő múltán egy milánói szerkesztőség birtokába jutottak és így 1962-ben egy halott orvos koronatanúként léphetett fel a maffia ellen. Röviden dr. Allegra története: 1916-ot írtak. A szicíliai feudális maffia hatalmasabb volt, mint bármikor azelőtt. Észak-Olaszországban, az Alpokban és az Isonzónál véres csatákban küzdöttek az olasz csapatok az osztrákmagyar seregekkel. A szicíliai parasztokat egyre szigoribb rendelkezésekkel kény ■ rítették az olasz imperiiizmus háborús érdekeinek szolgálatára Többségük nem mutatott különösebb kedvet, hogy Rómáért haljon meg, amely a szigetet félgyarmatként kezelte. Az északolasz nagyburzsoázia megkísérelte a maffia hatalmasait a háborús üzelmekbe bevonni. A maffia-dánok a maguk módján segítették is az olasz háborús célkitűzéseket A katonai hatóságok megbízásából lovakat rekviráltak, amelyeknek nagy részét a szegényparasztoktól és kisbérlőktől ingyen szedték össze és jó pénzen átadták a hadseregnek. A fronton azután kiderült, hogy ezek a lovak a hadsereg számára teljesen hasznavehetetlenek. Ezért a „Tiszteletreméltó férfiak” közül néhányat törvény elé idéztek. Bizonyítani azonban semmit sem tudtak rájuk. Dr. Allegra ez időben egy palermói katonai kórházban szolgált és súlyos sérülteket kezelt. A betegek többsége szimuláns volt, akik sajátmagukon okoztak kisebb-nagyobb sérülést. Amikor erre az orvos rájött, jelentette a kórház parancsnokságának. A jelentés után, mint az már lenni szokott, látogatót kapott. Egy bizonyos Giulio D’Agate óhajtott vele beszélni. Allegra doktor szicíliai volt és nyomban sejtette, kivel áll szemben. Vendége öntudatos fellépése, mint erről később beszélt is, nem hagyott kétséget, hogy egyike a tiszteletreméltó társaság befolyásos embereinek, akikkel tárgyalni illik. Vendége nem oszlatta el ezt a kételyét. Kijelentette, hogy minden egyes katona, akit az orvos denunciálni akart, szegény ember, akinek nagy családja van. Az volt az óhajtása, hogy ezek a beteg szicíliaiak mielőbb meggyógyuljanak és utána hosszú betegszabadságot kapjanak. A tárgyalás végén D’Agate, a félreértések elkerülése végett, közölte az orvossal, hogy mindezt ne kérésnek, hanem parancsnak tekintse. A találkozást követően néhány nappal D’Agate újra felkereste Allegrát. Társaságában most már két másik ember is volt. A három úr meghívta Allegrát egy palermói gyümölcskereskedésbe, kis beszélgetésre. A katonaorvos elfogadta ezt és a találkozóra a kereskedés egy hátsó helyiségében került sor. A beszélgetés köszönő szavakkal kezdődött, majd a három úr felvilágosította, hogy ők egy nagyon jelentős szövetség tagjai. Ezt a szövetséget széles körben maffiaként ismerik. Tagjai nyugodtak lehetnek, hogy a szövetség mindaddig megvédi életét, segíti egzisztenciájának kibontakozását, amíg a tag hű marad. Ezek után az orvost felszólították, hogy lépjen be és tegye le a kötelező hallgatási esküt. (Folytatjuk) Brazíliában bevezették a halálbüntetést Rio de Janeiro (MTI). A háromtagú brazíliai katonai junta kedden — az általa bejelentett különleges intézkedések keretében — módosította az alkotmányt olyanformán, hogy felforgató, vagy forradalmi tevékenység esetén halálbüntetést lehessen kiszabni. A juntának az a döntése, hogy felforgató tevékenység esetén halálbüntetés eszközéhez folyamodik, drámaian bizonyítja, mennyire súlyosnak ítéli meg az országban folyó jelenlegi gerillatevékenységet. Brazíliában csak a háború folyamán volt érvényben a halálbüntetés, s azt csak kémkedés, vagy hazaárulás esetén lehetett kiszabni, gyakorlatilag azonban ilyen ítéletet soha nem hajtottak végre. A junta legújabb rendelkezése értelmében „lélektani és forradalmi háború” esetén ki lehet szabni halálbüntetést, száműzetést, életfogytiglani fegyházat, illetve vagyonelkobzást.